Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Menő Könyvek jóvoltából lehetőségem adódott előolvasni a Girl, Goddess, Queen című könyvet, most pedig érkezem az értékelésemmel. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

A könyvről:

Nem sok Perszephoné és Hádész retellinget olvastam eddig, de a Girl, Goddess, Queen határozottan a kedvencem lett. Istenek, nimfák, hatalom, kegyetlenség, szeretet, kedvesség és félelem - ebben a regényben minden adott ahhoz, hogy elrabolja az olvasó szívét.

A házasságra kényszerülő Perszephoné elkeseredettségében olyat tesz, amelyet senki sem feltételezett volna: leugrik az Alvilágba, hogy időt nyerjen és megváltoztassa a sorsát. Ám azt még ő sem sejti, hogy mi mindent tartogat számára az Alvilág, na meg persze Hádész.

Perszephoné egy hihetetlenül erős női karakter, aki tudja, hogy mit szeretne, és az önsajnáltatás helyett tesz is a céljai elérése érdekében. Ebben a retellingben ő nem egy szelíd, gyámoltalan kislány, hanem pont ellenkezőleg: hatalomra vágyik, és ezt nem fél mások tudtára adni. A legelső másodperctől fogva annak szentelte az idejét, hogy segítsen az Alvilágban, és mindezek közben szépen, fokozatosan ráébredt, hogy mekkora erő rejtőzik benne valójában. Céltudatos és domináló személyiség, egy valódi istennő. Hádész karakterében pedig egy sokkal érzékenyebb és kedvesebb istent ismertem meg, mint amire számítottam. Tökéletesen kiegészítették egymást, amíg Perszephoné fel akarta szántani a világot, addig Hádész mindenben támogatta őt. Tetszett, hogy nem rögtön az első másodpercben szerettek egymásba, hanem szépen lassan, miközben megismerték a másik valódi személyiségét és motivációit. Imádtam a párosukat, az éles szóváltásokat és a bensőséges pillanatokat. Az otthont, amelyet együtt teremtettek.

„– Majd együtt megbirkózunk vele.

– Nem, nem fogunk. Másként látjuk a dolgokat.

– Rendben. Akkor majd tartom a virágaidat, amíg darabokra szaggatod a világot – veti fel.”

A könyvben nagy szerepet kapott a család, különösen az anya-lánya kapcsolat. Míg Démétér mindent a lánya védelme érdekében tett, addig Perszephoné ezt egy ketrecként élte meg: fojtogatta mindaz, amit az anyja védelemnek szánt, ez pedig egy mélyebb konfliktushoz vezetett kettejük között. Az ő kapcsolatuk tökéletesen bemutatta, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a másik nézőpontjának a megismerése, hiszen csak ez vezethet pozitív változásokhoz. Perszephoné az első pillanattól kezdve ellentétben állt az apjával, Hádésszal, aki nem csak a világot, de a lányát is uralni szeretné, és ennek érdekében nem riad vissza semmitől. Kegyetlen, hűvös, a szeretetet hírből sem ismeri, de legfőképpen: félti a hatalmát, így tudja, hogy Perszephoné veszélyt jelent rá. Míg Démétér a szerető, ám néha rosszul döntő anyát testesíti meg, addig Hádész a nem létező apát, a kegyetlen zsarnokot, az istenek királyát.

„Anyám azt mondta, a biztonságom azon múlik, mennyire félnek. Szóval, ha adnom kell valamit az isteneknek, amitől félhetnek, hát, legyen.

Magát a Poklot kínálom fel nekik.”

A főbb karakterek mellett nagyon érdekes és színes egyéniségekkel találkozhattunk: megismerhettünk számtalan istent és istennőt, nimfát, és egyéb természetfeletti erőt, ők pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történet ennyire élvezetes legyen. A mellékszereplők közül egyértelműen a Sztüx volt a kedvencem, ez a humoros és erőteljes lény, aki Perszephoné egyik nagy támasza volt. A leírások szemléletesek, az írásmód magával ragadó, a cselekmény izgalmas – Ez egy teljesen új Perszephoné és Hádész értelmezés, amely a legelső oldaltól kezdve rabul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egyaránt aranyos, kedves, vicces és kellően sötét – a szerző rendkívül jól eltalálta az arányokat.

A Girl, Goddess, Queen egy szerethető ifjúsági retelling, amely biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elnyeri majd. Ha szereted az erős női karakterekkel dolgozó feminista történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a regényt.

Tervezed olvasni a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Girl, Goddess, Queen

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka