Könyvértékelés - Yehuda Devir és Maya Devir: Ez egy ilyen nap (képregény)

A mai értékelés középpontjában az alkotópáros Yehuda Devir és Maya Devir Ez egy ilyen nap című képregénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg: 

Hogyan birkózzunk meg a házasság apró kihívásaival?

A kötet a rendkívül népszerű alkotópáros életét és szerelmét mutatja be, ahogy megbirkóznak a hétköznapok hullámvölgyeivel és a friss szülőséggel járó jelentős változásokkal.

Yehuda és Maya Devir akkor kezdték képregényben illusztrálni az életüket, amikor friss házasként az első közös lakásukba költöztek Tel-Avivban. Az azóta eltelt években az Ez egy ilyen nap az egyik legnépszerűbb alkotás lett az interneten, világszerte több millió követővel.

Ez az első alkalom, hogy a Devir-képregények egy kötetben élvezhetők. Ebben a gyűjteményben szívmelengető, vicces és mindannyiunk számára ismerős helyzeteket osztanak meg. Úgyhogy még azok is, akik nem gondolják, hogy gépkarabéllyal kellene hadat üzenni egy csótánynak, könnyedén azonosulni tudnak a Devir házaspár küzdelmeivel és sikereivel. Hiszen ki nem mondta már maga is, hogy ez egy ilyen nap?!

Lepd meg vele magad és a szeretteidet, barátaidat!

A kötetről:

A Devir képregények bejárták az egész világot, de én mégis most találkoztam először ezekkel az illusztrációkkal, amelyek a két alkotó hétköznapi életét mutatják be, nem szépítve örömöt, bánatot, meghitt pillanatokat, izgalmas eseményeket, a szülőséggel járó kihívásokat, és úgy általánosságban a szürke hétköznapi életet.

A kötet különlegessége számomra egyértelműen az, hogy a bemutatott szituációk tényleg bárkivel előfordulhatnak, akár rólunk is szólhatnának, így pedig nagyon könnyű azonosulni velük. Sokat mosolyogtam olvasás közben, nem egyszer én is magamra ismertem. A könyvet lapozva az olvasó úgy érzi, hogy ő is részese ennek az egésznek: nem csupán külső szemlélőként van jelen, hanem akaratlanul is párhuzamot állít a saját tapasztalataival.

Ami rögtön megragadta a figyelmemet az az, hogy mennyire szépen és hitelesen lettek ábrázolva az érzelmek az arckifejezések tekintetében: mind a rajongás, mind a szomorúság, mind a szerelem, mind az öröm és a bánat. A 3. részben pedig, amikor a kisgyerekük is megjelent a lapokon, egyértelműen átjött az a bensőséges világ, amely hármójuk között alakult ki. Már a rajzokon keresztül is könnyen kivehetővé vált, hogy mennyire a harmónia és a szeretet dominál az életükben.

Mint említettem, a képregény nem csak a boldog, de a szomorú, vagy szimplán a hétköznapi élet idegesítő pillanatait is megragadta, de ezek többsége tényleg szórakoztató civódásokat jelentett. A kedvencem (már csak a személyes vonatkozásból is), amikor Maya teljes szurkolólány jelmezben ül a TV elé, majd megkérdezi a férjét, hogy na de melyik csapatnak is drukkolnak. Imádtam a konyhában felgyűlt mosatlanok „szimplán müzlit készítettem” magyarázatát, a nutella iránti rajongást, a zuhanyzás során a forró vizes jelenetet, a költözés bemutatását, a sorozatnézés szabályainak megszegését, a bogarak elleni merényleteket és úgy összességében mindent, amit olvastam és láttam. Sokszor egy-egy illusztrációt kétféleképpen is megismerhettünk, bal oldalt fekete-fehér vázlatként, jobb oldalt színesben, kidolgozva.

Ez a képregény tényleg a felnőtt életről szól, könnyű vele azonosulni, jókat lehet mosolyogni böngészés közben. Más képregényekhez hasonlítva itt tényleg elég kevés a szöveg, sokkal inkább az illusztrációk dominálnak, de azok többet mondanak ezer szónál. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy szórakoztató és realisztikus könyvet a kezei között tudni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szeretni fogják.

A kötet megvásárolható ezen a linken: Ez egy ilyen nap

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, de itt vagyok. Ez idő alatt sikeresen lediplomáztam, szóval végre újra van időm olvasni. 

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Casey McQuiston Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című kötetéről írtam nektek. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író

„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író

A könyvről:

Csupa jót hallottam a kötetről, gyakorlatilag mindenki dicsérte nekem, így hatalmas érdeklődéssel fogtam neki az olvasásnak, hiszen egy magas színvonalú történetre számítottam, amely remélhetőleg engem is magával ragad. Az biztos, hogy a legkevésbé sem kellett csalódnom, sőt. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Fantasztikus volt, hatalmas élményt nyújtott az olvasása. Annyira komplexnek éreztem, tökéletesen kidolgozottnak, ahol minden apró részlet stimmelt, ahol tökéletesen el lettek találva az arányok. Ha jól tudom, a szerző első kötete a Vörös, fehér és királykék, így pláne emelem kalapomat a munkája előtt. 

Nagyon tetszett az alapkoncepció, hiszen ez nem csak egy átlagos LMBTQ regény, hanem az amerikai elnök fiáról és a brit trónörökös kapcsolatáról mesél nekünk. Vajon lehet közös jövője két ennyire befolyásos fiatalnak? Egyáltalán szerelem, ami köztük van? Netalán csak üres vágy? És ha még is szerelem, akkor vajon mit szól hozzá a királyi udvar és az elnöki család? Nos, ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk, ha elolvassuk a történetet.

Szeretem, mikor egy könyv sokrétű, több mélysége van, több problémát is feldolgoz. Ez nem volt másképp ezen regény esetében sem, hiszen a legelső pillatokról kezdve nyomon követhettük, ahogy kibontakozik két fiatal személyisége, ahogy Alex felfedezte a szexuális identitását, ahogy karaktereink rájöttek, hogy mit is akarnak az élettől, a jövőtől. Betekintést kaphattunk az elnök és a brit királyi udvar életébe, nyomon követhettünk egy amerikai elnökválasztási kampányt. Olvashattunk fantasztikus barátságokról és egy igaz szerelemről.

A könyv rendkívül szimpatikus és egyedi karakterekkel dolgozott, hiszen gondoljunk csak Alexra, a kissé forrófejű, folyamatosan pörgő srácra, akinek a célja, hogy ő legyen a legfiatalabb Kongresszusi képviselő, és ezt az álmot szépen építi, mindent megtesz, hogy elérhesse. Vagy gondoljunk Henryre, a látszólag szelíd, unalmas srácra, a mesékből érkezett szőke hercegre, aki végre megmutatja, hogy nem fél önmaga lenni. Szeretném kiemelni Junet, Norát, és az ő barátságukat Alexxel, amely az egyik kedvenc emberi kapcsolatom lett a kötetből. Élmény volt olvasni a közös jeleneteiket, a civódásokat, egyszerűen olyan, mintha én is ott lettem volna közöttük, és velük együtt éltem volna át ezt a nagy kalandot. De ugyanúgy írhatnék Beáról, Pezről (aki őrült, de imádom), Ellenről, Orcarról, Lunáról, Zahráról, a királynőről, Cathrineről, akik mind-mind fantasztikus karakterek, tele élettel, kifejlett személyiséggel, és akik határozottan megszínesítették ezt a történetet.

Számomra ennek a regénynek több mondanivalója is van. Az első az, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, ha megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor igenis küzdeni kell érte, hiszen megéri. A másik fontos mondanivaló, hogy az álmok néha változnak, ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy egyre többet tapasztalunk, és könnyen lehet, hogy a korábban sziklaszilárdnak hitt álomkép, a vízió megváltozik, és új célok kerülnek előtérbe. De ez így van rendben, ez mutatja, hogy fejlődünk, változunk. Ez a kötet bebizonyította, hogy soha ne adjuk fel (gondoljunk csak Alex és Henry kapcsolatára, vagy Ellen kampányára), hogy megéri kitartani. 

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a történetet, hiszen úgy gondolom, hogy sokat hozzám tett, a mondanivalója pedig kiemelten fontos. A 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett a Fehér, vörös és királykék, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, hiszen ezt a regényt olvasni kell.

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

nyomtatott verzió

e-könyv

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Autoboyography ​– Egy fiús könyv

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában az egyik legkülönlegesebb nyári olvasmányom áll, amely nem más, mint a szerzőpáros Christina Lauren regénye, az Autoboyography – Egy fiús könyv. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Saját fotó. Instagram: dsheavenofbooks
A kép felhasználása engedélyköteles!

„Mennyi örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.

Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!

Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném kiemelni ezt a fantasztikus borítót, amely úgy gondolom, hogy minden könyvmolyt levett a lábáról. Tetszik a könyves megoldás, az meg pláne, hogy mit jelképez. Nagyon jól visszaadja a történet hangulatát, és kétség kívül az egyik legszebb borító a polcomon.

Az Autoboyography egy nagyon különleges regény, hiszen nem csak LMBTQ témát dolgoz fel, hanem ezt az egészet összeköti a vallással is, amelynek köszönhetően egy rendkívül egyedi és küzdéssel teli könyvet olvashatunk. Tanner egy queer srác, aki mindig is egy olyan környezetben élt, ahol elfogadják őt. Ám három éve elköltöztek a családjával egy mormonok lakta városba, ahol nem lehet igazán önmaga, ahol nem mondhatja el senkinek, hogy ő biszexuális, hiszen az ott élő személyek vallási neveltetéséből adódóan ez bűnnek számít. Tanner az iskolában felvesz egy könyvírással foglalkozó szemináriumot, ahol összeismerkedik Sebastiannel, a helyi püspök fiával, aminek köszönhetően az élete felfordul. Vajon létezik közös jövő egy queer és egy mormon srác számára? Kialakulhat szerelem? És tényleg fontosabb a vallási tanítás, mint a saját családunk?

Bevallom, elég nehezen szippantott be a regény, hiszen a 120. oldal környékéig úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi – vagy csak rossz periódusban kezdtem neki. Kicsit félreraktam, aztán pár hét múlva újból nekivágtam. Szerencsére utána már beindultak az események, és engem is képes volt magával sodorni a történet. Furcsa volt eleinte a vallási dolgokról olvasni, meg kellett kicsit szoknom, de szerencsére ez könnyen ment.

Nagyon kedveltem Tanner karakterét, az ő és a családja felfogását és szemléletmódját. Érdekes volt olvasni, ahogy összetalálkoztak Sebastiannel és megkedvelték egymást, hiszen annyira más háttérrel rendelkeztek, de mégis, a szikra az első pillanattól kezdve ott volt közöttük. Mindkét karakternél megfigyelhető volt a fejlődés, különösen Sebastian esetében, aki eleinte egy félénk fiú volt, és megpróbálta elnyomni magában az érzéseket, engedett a környezete elvárásainak, ám idővel ő is rájött, hogy a saját boldogsága fontosabb, mint másoké. Külön bonyolította a helyzetet, hogy Sebastian maga is fontosnak tartotta a vallást, a vallási neveltetést, és ez az egész nagyon kettős érzelmeket keltett benne. Hiszen melyik kezébe harapjon? Mit válasszon? A szerelmet és a családja megvetését, vagy a számára is oly fontos vallást, amelyben szentül hisz? Nagyon aranyos párost alkottak ők ketten, és a kapcsolatuk bebizonyította, hogy az igaz szerelemben nem számít mások véleménye, az emberek felől érkező nyomás, csupán a szeretet, amely erősebb minden másnál. Az biztos, hogy rengeteg dolgon kellett átesniük, de sokszor a nehézségek után csak erősebbek leszünk – és ez a karaktereink esetében is így történt. Külön szeretném még kiemelni Autumn és Tanner barátságát is, akikről egyszerűen jó volt olvasni. Nem volt tökéletes, mesébe illő az ő kapcsolatuk sem, éppen ezért úgy érzem, hogy nagyon valósághűre sikeredett. Az pedig külön öröm, hogy Autumn ennyire támogató barát, akire Tanner mindig számíthatott.

Az Autoboyography egy olyan könyv, amelyet bátran tudok ajánlani MINDENKINEK, hiszen annyira fontos témákat dolgoz fel, ezáltal pedig egy újfajta szemléletmódba láthatunk bele. Nem egy fordulatokkal teli könyv, de úgy érzem, hogy nem is kell annak lennie. Nagyon gyönyörűen mutatja be két fiatal szerelmét, akiknek nem lenne szabad szeretniük egymást. Fájdalmat fog okozni, össze fogja törni a szíved – de megéri. Ezért a könyvért nagyon is.

Ti olvastátok már az Autoboyographyt? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
papír formátum
e-book formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

„hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

„nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"

„legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább (Könyvértékelés)

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Melanie Harlow Mindig van tovább című regényéről írok nektek, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:

Jack Valentini nem az esetem.

A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.

Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.

De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.

A hatalmas, kemény izmait.

Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.

És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.

De téved.

Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.

Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.

A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.

Ismerd meg titkaikat!

A könyvről:

Nagyon izgatott voltam már a kötet miatt, mivel rengeteg pozitív véleményt hallottam róla. Mindig valamiféle megnyugvást érzek, ha újra RP regényt olvasok, ebben a kategóriában érzem a legotthonosabban magam, de pont ezért kicsit féltem is, hogy mennyire fog lenyűgözni engem a történet.

Nos, azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem ezt a könyvet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem kifejezetten újat tudott volna nyújtani, de én nem is feltétlen keresem mindig az újat. Egyszerűen néha csak jó leülni és egy aranyos történetet elolvasni, amely tökéletesen kikapcsol és feltölt. Az After we fall abszolút ebbe a kategóriába tartozik a számomra, de ezek mellett mégis van a történetnek mélysége, mondanivalója.

Az alaptörténet rendkívül izgalmasnak ígérkezik: Margot egy nagyvárosi lány, aki gazdag családból származik, sikeres vállalkozást vezet, de állandó megfelelési kényszerben él a környezete miatt, Jack pedig egy farmer, akinek az életére még most is hatással vannak a múlt árnyai, és szinte mindennel szemben érdektelenné vált, a szívében nincs már helye a szerelemnek. Az élet ezt a két igen ellentétes karaktert egymás útjába sodorja, de onnantól fogva nincs megállás: Margotnak és Jacknek rá kell döbbenniük, hogy bizony az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást, és meg kell tanulniuk megküzdeniük a saját démonjaikkal és elvárásaikkal.

A főszereplőink egy nagyon szerethető párost alkottak. Ritka, hogy egy ennyire szimpatikus női karakterrel találkozok valamilyen regényben, de Margot szerintem nagyon klassz figura. Vicces, okos, aki két lábon áll a földön. Jack pedig a feleségét gyászoló veterán, aki a múltjából adódóan is problémákkal küzd, de amikor megpillanthatjuk a valódi arcát, akkor egy végtelenül kedves és édes személyiséggel találkozhatunk, aki garantáltan megmelengeti a női szíveket. Nagyon szerettem azt, ahogy ők egymással viselkedtek, érezhető volt a kémia minden egyes közös jelenet során. Egy kicsit talán gyors volt számomra az összeismerkedésük, az, ahogy eljutottak A pontból B-be, de ez egyáltalán nem volt zavaró a történet további alakulásában. Nagyon drukkoltam a szerelmüknek, hiszen mindketten megérdemelték már a boldogságot. 

Fontosnak tartom még kiemelni: ritka, mikor egy történet ennyire szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, de itt valóban ez történt. Felüdülés volt olvasni a három testvérről, Georgiáról  és a kicsi Cooperről. Ők voltak ennek a történetnek az igazi lelke, úgy érzem, hogy nagyon kellettek ebbe a regénybe. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, mindig ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. Jó volt olvasni, hogy Jack helyett is kitartottak, nem adták fel a reményt, és nagyon örülök, hogy Georgia személyében egy ennyire támogató családtagot ismerhettünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a regény összképe sokat változott volna, ha ezek a karakterek nincsenek benne vagy jobban háttérbe szorulnak, ahogyan akkor is, ha ez az egész egy városi környezetben játszódott volna. Betekintést nyerhettünk egy vidéki gazdaság működésébe, és külön öröm a számomra, hogy a könyv igenis próbálja felhívni az olvasó figyelmét a körültekintőbb vásárlásra és a bio gazdaságokra. 

Az After we fall egy végtelenül kedves és szerethető történet, amely bár nem tökéletes, de mégis mély nyomott hagyott bennem, és egy igazán emlékezetes olvasmány lett a számomra. Egyszerűen jó érzés visszagondolni a könyvre, és szívem szerint már most rögtön olvasnám a folytatásokat, amelyekben bár nem ők a főszereplők (Tudtad, hogy például Jamie-nek is van egy saját kötete?), de annyira magával ragadott ez a regény, hogy biztosan fogok még olvasni az írónőtől. 

Nekem nagy élmény volt, egy tökéletes kikapcsolódás. Ha egy laza, könnyed olvasmányra vágysz, amelyben kellő mértékű romantika is szerepel, akkor ez a könyv neked íródott! Én csak ajánlani tudom!:)

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír alapú könyv 

E-book

Ti olvastátok már a történetet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)

Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, a mai irományom főszereplője pedig Alexandra Christo regénye, a To ​Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete. A recenziós példányt pedig köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!:)

Fülszöveg: 

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.

Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

A könyvről:

Azt hiszem, már a címből is sejthető, hogy egy igazán akciódús, pörgős regényt tarthatunk a kezeink között, és garantálom neked, hogy ez bizony így is van.

Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy ez a könyv megjelenik magyarul is, hiszen annyi külföldi instagram oldalon láttam, hogy abszolút felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon szeretem a mese átdolgozásokat, ez a történet pedig különösen izgalmasnak ígérkezett.

A regény két szemszögből íródott, így két főszereplőt is kapunk: A herceget, aki inkább kalóz szeretne lenni, és szeretné felfedezni a világot. Akinek a tenger hullámainak ütemes morajlásával visszhangban dobban a szíve, és aki menekül a kötelessége elől, hiszen a szív elszólítja. A másik főszereplőnk Lira, a kegyetlen szirénhercegnő, akiből az anyja látszólag minden szeretetet és empátiát kiirtott, hogy azzá a szirénné válhasson, akire a trónnak és a népnek szüksége van.

Elian és Lira útjai keresztezik egymást a történetben, amikor a tenger úrnője hatalmas büntetésben részesíti örökösét, és az ő találkozásukkor indul el a regény valódi cselekménye.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, hiszen imádom a tengeren játszódó történeteket, a sziréneket, a kalózokat, és ezt az egész világot. Szerintem nagyon különlegesek, és mindig tudnak nekem újat nyújtani. Érdekes volt olvasni, hogy hogyan élnek, hogy milyen emberek, hogy mi a háttértörténetük. A Szaád legénysége különösen a szívemhez nőtt, hiszen nem szokványos kalózokról beszélhetünk, hanem nagyon szerethető karakterekről, akik egy családot alkotnak, és akik hűen követik a kapitányukat, Eliant. Imádtam, ahogy ugratták egymást, tényleg egy civakodó család benyomását keltve.

A cselekmény – mint korábban is említettem -, hihetetlenül pörgős, sőt, bevallom: talán egy kicsit túlságosan is. Úgy éreztem, mintha picit rohanna a történet, hogy beleférjen az oldalszámba. Szívesen olvastam volna egy kicsit hosszabb regényt, esetleg egy duológiát, ahol talán jobban kifejtésre kerülhettek volna a dolgok, az események. Úgy éreztem, hogy a tengeri utazások túl rövidek, hiszen valószínűleg a különböző birodalmak is hosszú hajóútra vannak egymástól, és az átkötő részek számomra egy kicsit elnagyoltak voltak. Szívesen olvastam volna több jelenetet ezekből az időszakokból, hogy mivel is ütik el a karaktereink az időt.

Ha már a karaktereket említettem, akkor el kell mondanom, hogy ez a könyv nagyon erős jellemeket vonultat fel, akikről határozottan lesz véleményed, és akik nagyon a szívemhez nőttek. Elian egy bátor, hősies, szeretnivaló figura, aki számomra a történet lelke volt. Imádtam minden megszólalását, minden jelenetét, egy hihetetlenül vonzó karakternek tartom, aki rabul ejti az olvasók szívét. Lira pedig egy igazán merész, bátor és ravasz szirén, aki az idő múlásával szintén a szívedhez nő, miközben ráébred arra, hogy ki is ő valójában, hogy mit is szeretne. A két főszereplő hatalmas fejlődési folyamaton esik át, megtanulnak küzdeni a céljaikért, és közben öntudatra ébrednek, és rájönnek, hogy mi is a valódi életcéljuk, a küldetésük.

A regény központi kérdései között kap helyet többek között az is, hogy vajon a kötelesség a fontosabb, vagy az álmok? Elian erre keresi a választ a regény során, hiszen a szíve a tengerhez húzza, a kötelessége pedig a trónra szólítja. Elian szenved, hiszen maga is tudja: számára egy börtönnel érne fel a királyság vezetése. Lira tudja, hogy mit kellene tennie, ami történetesen egyezik is azzal, amit szeretne – csak az oda vezető utat nem szívekkel és kegyetlenséggel szeretné kikövezni, és nem az anyja vágyálmait szeretné teljesíteni. A saját útját akarja járni, de ahhoz, hogy ezt megtehesse szembe kell néznie mindennel és mindenkivel.

Nagyon tetszett az út, és a cselekmény, amik történtek, és ahogyan az egyik dolog vezetett a másikhoz. Érdekes volt ahonnan kiindultunk, és ahová jutottunk, és az is, ahogyan közben megváltoztak az érzelmek és a célok. (Sajnos erről elég nehéz spoiler mentesen írni, én pedig mindenképpen egy ilyen ajánlót szeretnék adni nektek.)

A To kill a kingdom a mesék világába kalauzol minket, egy szirénekkel, hableányokkal és kalózokkal tarkított történetbe, amelynek inspirációjául A kis hableány szolgált. Ez a történet azonban nem egy barátságos családi mese, hanem egy birodalom elleni hajsza, amely során garantáltan a feje tetejére fordul minden, ahogyan az emberi érzések is.

Lehet szeretni az ellenséget? Szabad kételkedni mindabban, ami addig igaznak bizonyult? Talán a világ mégsem olyan fekete-fehér? Ezekre, és még számtalan kérdésre kereshetjük a választ, s közben részt vehetünk egy izgalmas utazáson, megtapasztalhatjuk a kalózlét oldalait, ahogyan tanúi lehetünk a főszereplőink karakterfejlődéseinek is. 

Bátran ajánlom nektek is ezt a történetet!

Ti olvastátok már? Ha igen, nektek hogy tetszett? Ha nem: tervezitek?:)

A könyv erre a linkre kattintva megvásárolható a kiadó webshopjából. Link a könyvhöz.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés: Rácz-Stefán Tibor - Pokolba a jópasikkal!

Sziasztok!:)
Ma egy újabb könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Rácz-Stefán Tibor Pokolba a jópasikkal! című regényéről fogok írni nektek. Hatalmas köszönet a recenziós példányért a Könyvmolyképző Kiadónak!:)

Fülszöveg:

A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat. London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed? Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog

Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.

Találj válaszokat a főhősökkel!

A könyvről:

Tibi könyveivel már nagyon régóta szemezek, hiszen rengeteg pozitív véleményt hallottam már a regényiről, éppen ezért is hatalmas volt a boldogságom, hogy a Pokolba a jópasikkal! című történetével lehetőségem nyílt belepillantani az ő írói munkásságába.
Ez a könyv úgy vélem, hogy kapott meleget és hideget is, vannak, akik kifejezetten szeretik, és vannak, akik nem ezt tartják Tibi legerősebb irományának. Nos, azt hiszem elárulhatom: én odáig vagyok ezért a regényért, engem teljesen levett a lábamról!:)

Nagyon tetszett az alaptörténet, a szereplők hátterei, ahogyan egy olyan téma felé nyúl a szerző, amelyet szerintem nem sokan dolgoztak még fel egy New Adult regényben a mi hazánkban. Gondolok itt a főszereplőnk és családja származására, ahogyan arra a konfliktusra is, ami köré a regény épül: menni vagy maradni? Engedni a család nyomásának, vagy a saját utunkat járni? Bizony, ez a történet feszeget tabu témákat is, de én kifejezetten örülök, hogy olvashattam róluk, hiszen nekem új élményt jelentett, valami olyat adott, amiről én még nem olvastam, ezáltal pedig még inkább különlegessé vált a könyv.

A főszereplőnk, Hunor egy nagyon szimpatikus karakter, aki képes közel kerülni az olvasóhoz, hiszen kedves, okos, és olyan értékeket képvisel, amelyek a mai világban kifejezetten fontosak. Hunor hatalmas fejlődést mutat be ebben a regényben: megtanulja, hogy mi az, ami igazán számít az életben, hogy mit is szeretne elérni, hogy milyen emberré szeretne válni. Főszereplőnknek döntenie kell, hogy enged-e a család és a társadalom nyomásának, és megpróbál-e megfelelni az elvárásoknak, vagy éppen a saját lábára áll, és kiáll mindamellett, amit és akit ő szeret. Ez egy elég kemény folyamat, amely sok szívfájdalmat okoz karakterünknek, de az ő lelki fejlődését egyszerűen öröm volt nyomon követni.

Ha már Hunornál tartunk, akkor szeretnék néhány szót szólni a családjáról is: az édesanyjáról, akinek elég konkrét elképzelései vannak az életről, és arról, hogy mit kellene tennie a fiainak, valamint a bátyjáról, Koppányról, aki egy kicsit átlendül a ló túloldalára, annyira egy burokban szeretné tartani az öccsét, és megvédeni őt minden rossztól. Az anya egy elég szigorú személy, aki nagyon határozott véleménnyel rendelkezik mindenről, és ezt nem is fél megmondani. Nos, meglehet őt is érteni, az álláspontját, de bevallom, nem ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Koppány karakterét pedig én nagyon kedveltem egy ideig, de utána kicsit csalódnom kellett benne, de azért nem mozdult el számomra teljesen negatív irányba, sőt, inkább valahol a pozitív és negatív közepén egyensúlyozik: néha átlibben a mérleg erre, néha pedig arra, de összességében őt is egy nagyon erős személyiségnek tartom, akiről határozottan lesz valamilyen véleményed.

Ha már a karaktereknél tartok, akkor mindenképpen szeretnék írni pár gondolatot Gergőről is, akinek tényleg hatalmas szerepe van a történet alakulásában. Azt hiszem, hogy a cím eléggé helytálló, hiszen egy ízig-vérig jópasiról van szó, aki szerintem egy nagyon szerethető figura. Kifejezetten értelmes, kedves, nyitott a világ felé, aki akaratlanul is a szívedhez nő a bájával. Én értettem igazából minden döntését, és nagyon megszerettem. Külön örömmel töltött el, hogy mekkora támogatást nyújtott Hunornak, akinek kifejezetten szüksége is volt rá.

Fontos kiemelnem, hogy az LMBT szál szerintem nagyon szépen lett megírva, és Tibi az arányokat is nagyon jól eltalálta, hogy milyen részből mennyit is kell a regénybe írni. A szereplők között egyértelműen érezhető volt a kémia, és végül egy nagyon szerethető párost kaptunk.

+1: Külön öröm volt számomra a főzős vonal a könyvben, nagyon szerettem ezeket a jeleneteket.

Szerintem ez a regény egy nagyon szépen felépített történet, az ész és a szív harca, egy fejlődési folyamat, amely során megtalálják a szereplők önmagukat, és egyben egy tanulási folyamat is, hiszen néha szükségünk van arra, hogy megtanuljunk kiállni önmagunkért és az álmainkért. Tibi mindezeket egy fantasztikus írói stílussal tálalta, engem nagyon megfogott magának, és teljesen biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle, hiszen ez a fiatalos, lendületes stílus teljesen vitt magával és a történettel, és csak azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a regényt.

„Ez viszont nem jelentheti azt, hogy okos ötlet volt engednem a félelmemnek.

Hiába jó a sztori vége, az rossz, ha félelem diktálja az iramot.”

Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, amely megvásárolható a kiadó webshopjában erre a linkre kattintva -> Itt rendelheted meg!

Ti olvastatok már az írótól? Melyik a kedvenc regényetek tőle?:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Dorka

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak - spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok!:)
A napokban fejeztem be Mariana Zapata The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyvét, és most erről hoztam nektek egy spoilermentes könyvértékelő bejegyzést. Hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányért!

Fülszöveg:

Instagram: Dsheavenofbooks

Ha Mr. Darcy amerikai focizna…Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.

A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?
Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.
Éld át a tüzét!

A történetről:
Hatalmas elvárásokkal voltam a regény felé, hiszen tényleg rengeteg pozitív visszajelzést hallottam róla. Bevallom, ez nem feltétlen egy olyan dolog, aminek én örülni szoktam, hiszen ha nagy az elvárás, akkor sokkal könnyebb csalódni is.

Az alaptörténet szerintem rendkívül érdekes, legalábbis nekem rögtön felkeltette a figyelmemet. A hősnőnk, Vanessa végre felmond a munkahelyén, ahol évekig dolgozott egy érdektelen főnök mellett, aki még egy jó reggeltet is képtelen volt visszamorogni. A csavar akkor következik be a történetben, mikor ez a bizonyos volt főnök, Adien felkeresi az ex alkalmazottját, és megpróbálja visszacsábítani a munkakörbe és az életébe.

A regény számomra kicsit lassan indult be, tehát semmiképpen sem volt elkapkodva a szerelmi szál, hanem tényleg aprólékosan nyomon követhettünk, hogy hogyan változik meg a két főszereplő hozzállása és az érzelmeik. Ez egy csodálatos folyamat volt, amelyet öröm volt nyomon követni, s ahogyan Vanessa aprólékosan megismeri Aident, az olvasó is egyre jobban a karakter rajongójává válik.

Aprópó, a karakterek. Ritka, mikor ezt tudom mondani, de imádtam mind Vanessa, mind Aiden karakterét. Szerettem, hogy Van kimondja amit gondol, hogy nem teketóriázik, nem sajnáltatja magát, nem hisztizik, hanem tényleg egy tökös női szereplő, akivel könnyű azonosulni, és aki tényleg egy olyan jellem, hogy el tudod képzelni, hogy igen, ő létezhet a valóságban. Aiden pedig az egyik legédesebb könyves pasi, akiről az elmúlt időszakban olvastam, emellett pedig nagyon céltudatos is. Lehetetlen őt nem szeretni, ezt higgyétek el nekem. Minden egyes megmozdulása, apró reakciója megdobbantja a női szíveket, amelyet abszolút meg tudok érteni.

Tetszett, ahogy a Van és a Zac közötti baráti kapcsolat be volt mutatva, jókat tudtam nevetni az ő dialógusaikon. Miatta is nagyon érdemes elolvasni ezt a könyvet, hiszen garantáltan Zac is a szívekhez fog nőni a kedvességével és a vicces beszólásaival.

A regény bármennyire is tűnhet egy egyszerű, romantikus történetnek, azért szeretném megemlíteni, hogy megvan az egésznek a mélysége, és van benne egy komolyabb vonal is, amely szerintem rendkívül jól lett bemutatva, tetszett, ahogy megismerhettük a szereplők háttértörténetét, és ez az egész nem az első 5-10 oldalon lett elénk tárva, hanem fokozatosan, apró részletenként. Ez a történet sokkal több, mint amit első ránézésre várunk tőle, és annyira magával ragad, hogy végül nem fogod tudni letenni.

"Szerintem senkitől sem elvárható, hogy úgy szeressen, mint amennyire te szerethetnéd magad."

Összességében elmondhatom, hogy nekem egy ez öt csillagos olvasmány volt, és 100%, hogy fogok még olvasni az írónőtől, bár ezt a szintet azért nehéz lesz megugrani.
Bátran tudom ajánlani nektek is ezt a regényt!

Ti esetleg olvastátok már? Ha igen, akkor nektek hogy tetszett? Ha nem, akkor terveitek?:)

Amennyiben kedvet kaptatok a regény elolvasásához, akkor erre a linkre kattintva megvásárolhatjátok: Link a rendeléshez!

Köszönöm, hogy velem voltatok,
Dorka

Borítóleleplezés: Amira Stone - Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)

Sziasztok!
Ma egy újabb borítóleplezéssel érkeztem, amely ezúttal az aranymosás-győztes Amira Stone debütáló regényéhez készült.

A szerző szavai:

A szerző

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt.
Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam a saját szórakozásomra, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni.
Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amik kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

Fülszöveg:

Elég bátor vagy új útra lépni?

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Míg Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.
Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.
Lehet, nemcsak fegyveres fenyegetés les rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?
Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.
Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.
A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.
De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?
Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.

Miközben mind a négyen a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)

A borító:

Exkluzív idézetek
#1
„– Sem egy hercegnő, sem Nebessen következő uralkodója nem dudorászhat munka közben, mint egy egyszerű paraszt.
Pedig le merném fogadni, a földmunkások is ugyanazt csinálják az árnyékszéken, mint én, szóval nem igazán látom a különbséget.
– Akkor talán a krumpliföldeken kéne hímeznünk – morgom.
Anyám szobormerev arcát fürkészem, de mintha meg se hallotta volna, folytatja a hímzést. Egyszerre bámulatos, és rémisztő. Sokszor merengek azon, egyáltalán vannak-e érzései, hiszen most sem méltat válaszra, csak folytatja a varrást.”

#2
„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk. Igaza volt. Kezdem piszkosul érezni, hogy mit hagyok magam mögött.”

#3
„– Mi a jó benne? Mármint a fegyverekben és a harcban – nyelek egyet.
Eltöprengve leteszi a lábához a kancsót, és megborzolja a haját, amitől még inkább gyönyörűnek tűnik.
– Én irányítom a testem, és nem kell holmi etiketthez kötve pukedlizni, táncot járni vagy karót nyelten ülni, hanem figyelni és résen lenni – magyarázza teljes átéléssel. – Az ellenfél minden rezdülésének jelentősége van, amit értelmezni kell, és gyorsan reagálni. A szívem olyankor hevesen ver, és utána boldog vagyok, még ha alulmaradok, akkor is.
– Mint amikor szeretkezel – vágom rá gondolkodás nélkül.”

Linkek a könyvhöz kapcsolódóan: moly.hu adatlap
Könyvmolyképző márkabolt

Véleményem szerint ez egy fantasztikus borító lett, amely egy nagyon ígéretes történethez társul. Én  már nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem, hogy nektek is felkeltette az érdeklődéseteket! :)

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést! Várlak titeket legközelebb is,
Dorka

Szemle: KMK must have megjelenések - második rész

Sziasztok!:)
Ma a KMK must have megjelenések bejegyzés második részével érkeztem, mivel egy posztba nem fért bele az összes szuper, számomra kívánságlistás könyv. Folytatódjon hát a lista:

1. Holly Black: The Wicked King – A gonosz király (A levegő népe 2.)

A Cruel prince számomra kissé döcögősen indult, de a regény végére hatalmas kedvencemmé vált, éppen ezért is nagyon izgatott vagyok a folytatás miatt, hiszen ez a sorozat nagyon izgalmas karakterekkel és világgal dolgozik, a történetvezetése nagyon fordulatos.
Azt hiszem, hogy nem mehetünk el szó nélkül a gyönyörű borító mellett sem, amely az egyik legfantasztikusabb, amit valaha láttam.

2. Jay McLean : Kick, Push – Lebegés (Lebegés 1.)

Ezzel a könyvvel azóta szemezek, amióta csak hallottam, hogy érkezik magyarul. Nagyon sokat várok tőle, az alaptörténet (17 éves egyedülálló apuka) roppant érdekes, én még nem is találkoztam hasonlóval. A borító itt is csodálatos, nagyon tetszik a színvilága.

3. Alexandra Christo: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete

Akárhányszor szembe jön velem egy olyan könyv, amely a tenger alatti világban játszódik, vagy tengeri élőlényekkel kapcsolatos, az mindig különösen felkelti a figyelmemet, és nem volt ez másképpen az Egy birodalom végzete című regénnyel sem. Ebben a történetben egy szirén és egy szirénvadász páros alkotja a főszereplőket, amely már első hallásra is egy nagyon jó kombináció. Engem már a fülszöveg is megvett kilóra, biztosan be kell szereznem ezt a könyvet.
(Azt talán mondanom sem kell, hogy mennyire fantasztikus itt is a borító.)

4. R. S. Grey: With This Heart – Ezzel a szívvel

R. S. Grey másik magyarul megjelent kötete (Scoring Wilder) nagy kedvencemmé vált, éppen ezért is vagyok izgatott, hogy végre egy másik regényt is olvashatok az írónőtől. Nagyon sokat várok ettől a történettől is, hiszen ha valaki elsőre olyan magasra emeli nálam a lécet, mint R. S. Grey tette, akkor azt bizony nehéz megugrani. Bízom benne, hogy az írónőnek sikerülni fog.

5. Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Emlékszem, hogy egyszer már elkezdtem ezt a könyvet (még a régi kiadásban), de valamiért nem folytattam, most azonban a film előzetesét látva újra szeretnék nekivágni, hiszen egy nagyon szórakoztató olvasmányra számítok, amely remek kikapcsolódásnak bizonyulhat. Már a regény alaptörténete is rendkívül humoros, szóval mindenképpen muszáj leszek beszerezni.

6. Erin Watt: When It’s Real – Igazán szerelem

Nem igazán tudom, hogy mire is számítsak ezzel a könyvvel kapcsolatban: vajon itt is szappanoperásra veszi a szerzőpáros a figurát, vagy inkább komolyabbra fordítják a szót? Egy biztos: ez hamarosan kiderül, hiszen mint korábban is említettem: amiben Elle Kennedynek benne van a keze, én azt olvasni szeretném. Az alaptörténet egy kicsit sablonos, kíváncsi vagyok, hogy a regény mennyire tud új élményt nyújtani.

7. Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Még soha nem olvastam Tibitől, pedig már régóta szeretnék. A Pokolba a jópasikkal! című könyve azt hiszem, hogy remek első kötet lesz. Tudniillik, ez egy LMBT regény, amely talán még izgalmasabbá teszi az egész történetet. Egy biztos: nagyon izgatott vagyok miatta, és sokat is várok Tibitől, hiszen tényleg rengeteg pozitív véleményt hallottam már az ő munkásságáról.

8. Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

NAGYON-NAGYON vártam már ezt a regényt, már maga a fülszöveg is elvarázsolt. Azt hiszem, hogy nem mondok újdonságot azzal, hogy ettől a könyvtől is rengeteget várok, de azért picit félek is tőle. A 608 oldal elsőre ijesztő egy romantikus történetnél, mivel nem szeretem, ha valami túl van dramatizálva, és nagyon reménykedek, hogy ebben a kötetben nem ez fog történni. A borító fantasztikus, csak úgy, mint az eredeti (de a kettő teljesen más, csak az amerikai focis vonal maradt meg, aminek nagyon örülök!).

9. Jewel E. Ann: Zajlik az élet

Ez a regény elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mivel a fülszöveg egyszerre sugall egy vicces és egy feszült történetet is. „Harmadik lépés: Ne ítélkezz!” -  Éppen ezért nem is mondok többet, majd csak a könyv olvasása után! :D

10. Jennifer L. Armentrout: The Darkest Star – A legsötétebb csillag (Originek 1.)

Régen nagyon szerettem a Luxenek világát és Luc karakterét, ezért is voltam nagyon izgatott az ő saját kötete miatt. A regényből olvasott 1-2 idézet annyira nem fogott meg, ezért kicsit félek is az olvasásától, de a kíváncsiság erősebb, szóval őt is mindenképpen be kell szereznem!:)

Ezek lettek volna tehát a további KMK must have megjelenések, amelyeket én mindenképpen szeretnék a polcomon tudni.
Ti mely új megjelenéseket várjátok a legjobban? Melyeket vásároltátok meg már most?
Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést!
Dorka

Szemle: KMK must have megjelenések – első rész

Sziasztok!
Instagramon korábban megszavaztátok, hogy érkezzen blogbejegyzés a számomra must have KMK megjelenésekről, szóval most ezt hoztam el nektek. Mint a címben is láthatjátok, ezt a bejegyzést két részre osztottam, mivel egyben nagyon hosszú lenne, köszönhetően a rengeteg szuper könyvnek, amellyel a kiadó előrukkolt. Lentebb tehát csupa olyan könyvvel találkozhattok, amelyek vásárlása számomra nem is kérdőjeles, tehát őket mindenképpen be fogom szerezni, hiszen izgatottan vártam a folytatásokat, az ismert szerzők új regényeit, illetve számos ígéretes történet is szembe jött velem. Hogy mik is ezek a könyvek? Lássuk hát:

1. Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.

Azt hiszem, hogy ezt talán nem is kell részleteznem, hiszen mint minden hatamas Üvegtrón rajongó, én is izgatottan várom a befejező részt, amely 1200 oldalban fog elvarázsolni minket. Ha jól tudom, akkor ez még nem a végleges cím, szóval amint hivatalosan is javítva lesz, akkor én is lecserélem a bejegyzésen belül. Megjelenési dátum még nincs, de én nagyon izgatottan várom, és remélem, hogy a két kötet végül egy időben fog befutni.:)

Kezeket fel, ki várja még Aelin, Rowan, Dorian, Chaol, Manon és társaik történetének a folytatását?

2. Colleen Hoover: November 9.

Évek óta lelkesen kérdezgetem a kiadót, hogy vajon az idei tervek között szerepel-e a November 9. Az elmúlt években csalódnom kellett, de most végre ITT VAN. Mint biztosan sokan tudjátok, Colleen Hoover november 15-én hazánkba látogat és dedikál, ennek örömére a kiadó meglepetése ez a regény, amely már a dedikálásra meg is jelenik! Hát mi ez, ha nem szuper hír? Nagyon izgatott vagyok a könyv miatt, nagyon sokat várok tőle, és nagyon boldog vagyok, hogy végre jön ő is.

3. Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight – Fagy és csillagfény udvara

Nagyon szeretem az ACOTAR sorozatot, éppen ezért kíváncsian várom, hogy hogyan alakul a továbbiakban Rhysand, Feyre, Cassian, Azriel, Mor, Amren, Nesta, Elain, Tamlin és Lucien története. Van egy páros, akiknek nagyon drukkolok, de a spoilerek elkerülése miatt őket nem nevezném meg. Picit félek is, hogy nem-e fog olyannak tűnni ez a regény, mintha egy lezárt történet lenne túlragozva, hiszen nekem az utólagos folytatásokkal mindig ez a problémám, de remélem, hogy ennél a regénynél nem ezt fogom érezni. Egy biztos: nagyon várom már az újbóli találkozást Rhysanddel, hiszen nem véletlen van ő a könyves álompasik listámnak az élén.

4. Erin Watt: Megkopott korona

A Royal család regényei eléggé vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem, hiszen szerettem is őket, de azért mégis ott van a számos negatívum, amely elvesz az élményből. Sokan mondják, hogy ez a sorozat elég szappanoperásra sikeredett, és nekik igazuk is van, bár köztudott, hogy a szerzőpáros direkt alkotta meg így a sorozatot. Egy biztos: a két írót nem illik ez alapján a sorozat alapján megítélni, hiszen már csak Elle Kennedyből is kiindulva biztosan állíthatom, hogy ő sokkal többre képes, és ezt meg is mutatta az Off-Campus köteteiben és a Sarina Bowennel közösen alkotott HIM című regényükben.
A könyvhöz visszatérve: Nagyon kíváncsi vagyok Gideon személyiségére, az ő kapcsolatára Savannah-val, és kíváncsian várom, hogy vajon ő lesz-e az én kedvenc Royalom.

5. Sarina Bowen: Bittersweet – Keserédes

Ha már korábban említettem Sarinát, akkor mindenképpen az ő regényével folytatnám a sort. A HIM-ben nagyot alkottak Elle Kennedy-vel, de különálló történetet még nem olvastam tőle, éppen ezért is várom annyira ennek a könyvnek a megjelenését. Az alaptörténet nagyon érdekesnek ígérkezik, ráadásul egy farmon is játszódik, amelyhez hasonló helyszínnel még nem nagyon találkoztam az általam olvasott regényekben. Sarina Bowen, nagyon sokat várok tőled!

6. Elle Kennedy: The Chase – A hajsza (Briar U 1.)

Az Off-Campus hatalmas kedvencem volt, és bevallom őszintén, nem szívesen engedtem el azt a történetet, azt a világot, éppen ezért is hatalmas boldogság nekem ez a spin-off sorozat, amelynek köszönhetően még többet kaphatunk a Briar egyetem világából. A főszereplők a korábbi mellékszereplők, de biztosan felbukkannak majd a korábbi sztárok is, akik miatt megszerettük az eredeti sorozatot. Ennek a regénynek a középpontjában Summer és Fitzy története áll, akikre már a harmadik kötetben is volt utalás.  Ez a könyv szerencsére már a polcomon csücsül, hiszen az elsők között rendeltem elő, és nagyon izgatottan várom, hogy végre újra belemerüljek ebbe a világba.

7. Rupi Kaur: a nap és az ő virágai

Rupi Kaur munkássága egy eléggé vitatott dolog: van, aki szereti, és van, aki nem, de ez így is van rendben. Én az előbbi táborba tartozom, hiszen a Tej és méz korábban nagy hatást gyakorolt rám, éppen ezért nem is volt kérdés számomra, hogy ezt a kötetet is szeretném a magaménak tudni. Hamarosan érkezik az értékelésem is róla, ott majd részletesebben mesélek nektek a könyvhöz fűződő viszonyomról.

Az első részbe ennyi regény fért bele, hamarosan pedig érkezik a bejegyzés folytatása is!
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

Borítóleleplezés: Colleen Hoover - November 9

Sziasztok!:)
Úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam egy új területen is, éppen ezért elhoztam nektek az oldal első borítóleleplezését! Én nagyon izgatott vagyok a könyv miatt, hiszen tényleg évek óta rágom a kiadó fülét molyon, hogy mikor várható magyarul, és most végre itt van, megérkezett! (Vagyis érkezni fog...:D)
Mint biztosan sokan tudjátok, Colleen Hoover november 15-én Budapesten dedikál, ennek okán pedig a kiadó egyik meglepetése ez a regény, amelyet várhatóan már a dedikálásra is mind magatokkal vihettek!:) A dedikálás hivatalos facebook eseményét erre a linkre kattintva éred el!

Amit Colleen Hoover-ről tudni érdemes:

Colleen Hoover

Colleen Hoover a New York Times sikerszerzője, Texasban él férjével és három gyermekükkel. Tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szóló regényeivel egy csapásra belopta magát az olvasók szívébe. Magyarul is megjelent kötetei: – Vallomás, Velünk véget ér, Egy nap talán-, a Reménytelen- és a Szívcsapás-sorozatok, valamint a Tarryn Fisherrel közösen írt Soha, de soha-sorozat.
Az írónő megtalálható Facebookon (www.facebook.com/authorcolleenhoover), Instagramon és Twitteren (@colleenhoover ), valamint saját weboldala is van (www.colleenhoover.com).


A csodálatos borító pedig:

Ha pedig kíváncsiak vagytok, hogy miről is szól a könyv, bemásolom nektek a fülszöveget is:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhaz az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
* (Ellenőrizetlen szöveg, előzetes tájékoztatásra!)


A regény hamarosan megvásárolható lesz a KMK Márkaboltjában!:) Link a webshophoz: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/colleen-hoover-november-9-8606

Remélem, hogy tetszett nektek ez a leleplezés, és mindenképpen írjátok meg, hogy szeretnétek-e hasonlót legközelebb!
Ti várjátok már a November 9 című regényt? Hogy tetszik nektek a borító?

Találkozunk legközelebb is!
Dorka

Könyvértékelés: Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd

Sziasztok!
Ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, a mai alanyunk pedig nem más, mint Penelope Ward Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd című könyve.

Fülszöveg:

Tényleg lehet barátság férfi és nő között?
A váratlan szakításom után arra vágytam a legkevésbé, hogy az új szomszédom az exemre, Elecre hasonlítson – pláne, hogy még nála is szexibb legyen. Viszont a modora és a viselkedése már egyáltalán nem volt olyan megnyerő, mint a megjelenése. El is neveztem magamban Mérges Művésznek. A két kutyája ugatásától pedig képtelen voltam aludni. Így nem is bántam, hogy látványosan kerül, mint aki tudni sem akar a létezésemről.
Aztán egy este kiderült, hogy Damien mindent tud rólam. A hálószobám falán lévő lyukon keresztül ugyanis fültanúja volt a terapeutámmal folytatott összes telefonbeszélgetésnek, így az én sármos festő szomszédom jól ismerte a legféltettebb titkaimat. És bár nagyon próbált távol tartani magától, tudtam, hogy ugyanúgy érez irántam, hiszen a szívdobogása nem csal.
Azt hittem, Elec már összetörte a szívemet, pedig nagyon is egyben volt, és még hevesebben kalapált Damienért. Csak reménykedhettem, hogy nem ő fogja végleg megsemmisíteni.
Vesd bele magad a sodró történetbe!

A könyvről:
Mielőtt belekezdenénk a könyv olvasásába, fontos tudni, hogy ez igazából egy spin off kötetnek tudható be, hiszen az egyik főszereplőnk, Chelsea már feltűnt és kis szerepet is kapott az írónő másik kötetében, a Legdrágább mostohabátyám-ban. A regény olvasható az előzmény ismerete nélkül is, de szerintem tesz hozzá annyit a másik könyv, hogy érdemes azt előbb elolvasni, hiszen így számos dolgot és döntést jobban megérthetünk.

A legkedvesebb szomszéd című könyvről már rengeteg pozitívat hallottam, nagyon sokan ajánlottátok nekem, és azt kell mondanom, hogy nem ok nélkül. Nagyon szerettem ezt a történetet, egy igazi new adult románc, de nem feltétlen a könnyedebbik fajtából.

A regényt én két részre szeretném osztani, és két részletben értékelni:

Az első részét én nagyon de nagyon szerettem, nekem ott az a tipikus kedvenc könyv érzésem volt. Egyszerűen számomra ott minden telitalálat volt. Nagyon tetszett, ahogy a két főszereplő között kialakult a kapcsolat, ahogy ők megismerték egymást, a párbeszédeik pedig felejthetetlenek voltak. Apropó, párbeszéd. Ebben a regényben akadt belőlük bőven, és én ezt különösen szerettem, pláne, hogy nem volt mindenféle felesleges részlettel agyon tarkítva, mint például „kifújta a levegőt, beszívta a levegőt, megemelte egytized miliméterrel a szemöldökét…”. Tetszett, ahogy Damien karaktere kitárulkozott, ahogyan megérthettük a könyv címét. Damien egy imádnivaló pasas, akit szerintem nem lehet nem szeretni. Vicces, szexy, kedves… és még két gyönyörű kutyája is van! Nagyon örültem a kutyás szálnak, szerintem nagyon feldobták a regényt és szerethetővé tették, sőt, szerintem Jenna karaktere is kellett bele, még ha nem is jutott neki nagy szerep. A Dupla-Dé a szívemhez nőtt, talán nincs is erre jobb kifejezés. Chelsea egy nagyon szerethető karakterré nőtte ki magát a szememben, tényleg ritka az ilyen szimpatikus hősnő. Ha a regény ebben a hangulatban ment volna tovább, akkor nálam hatalmas kedvenc lett volna, ebben biztos vagyok.

A regény második része számomra egy komoly dologgal kezdődik, de a spoilerek elkerülése végett nem nevezném nevén. Úgy érzem, hogy az elképzelés jó, de itt mintha már megcsúszott volna az írónő, mintha a karakterek is elvesztek volna. Számos hatalmas kérdőjel volt a fejemben itt már a párbeszédeket olvasva is. Chelsea és Damien egy nagyon aranyos és szerethető pár, én legalábbis így ismertem meg őket, de ebben a részben Chelsea elveszett. Nagyon zavaró volt számomra, hogy rengeteg nehéz szituáció adódott, de Chelsea mégsem tett, vagy mondott bármit. Mármint hahó, és most hatalmas spoiler következik: ha esély van rá, hogy meghal a műtőasztalon a szerelmed, akkor te nem mondasz neki semmit azon kívül, hogy szereted és te „most nem tudsz erről beszélni”? Számomra ez annyira hiteltelen volt. Sőt! Még Damien vígasztalta Chelseat, aki mindvégig nagyon aranyos és édes volt annak ellenére is, hogy igazából a barátnője szerintem nem tudta megfelelően kifejezni azt, amit neki ki kellett volna abban a helyzetben. Egy másik spoileres gondolat: Szerintem az egész terhes vagyok témát sem feltétlen jól oldotta meg az írónő és Chelsea, szerintem itt sem mindig a legjobb módszereket és lépéseket választotta a karakter.

De hogy pár pozitívumot még említsek, hogy ne legyen ennek a bejegyzésnek ilyen keserű vége:
- Tyler egy nagyon aranyos és vicces karakter volt, üde színfoltja ennek a történetnek.
- Tetszett nagyon a karácsonyi party, valamint Jade karaktere is nagyon a szívemhez nőtt.
- Spoileres gondolat újra: nagyon szívesen olvasnék egy regényt róla és Tylerről, de nem hiszem, hogy erre lesz lehetőségünk.

Összességében nekem tetszett a regény, de sajnos nem lett egy öt csillagos kedvencem a könyv második része miatt.

Te olvastad már a történetet? Ha igen, mi a véleményed róla?

Az egyik kedvenc idézetem pedig mindenképpen ez, egyszerűen hihetetlenül vicces volt olvasás közben:

„– Bassza meg! 

A nappaliba rohantam, miközben a blúzomat gomboltam. 

– Mi történt? 

– Úgy tűnik, a kutyák azt gondolták, hogy szokás szerint a bokor alá pisilnek, csak ezúttal a bokor a kurva karácsonyfánk volt. Egy jókora tócsa van ott, én pedig pont beleléptem. 

– Bakker. 

Dudley és Drewfus a szoba sarkában bujkáltak. 

Damien dühe nevetésbe torkollt. 

– Nem tudok rájuk haragudni, mert szerintem megzavarodtak. Annyira el voltunk foglalva, hogy elfelejtettük kivinni őket. Azt gondolták, hogy ezek szerint házhoz hoztuk a bokrot. 

– Csak hozzá akartak járulni a meghitt ünnepi hangulathoz. 

– Még szerencse, hogy ez nem karácsonyfatörzsnyi kakálásban nyilvánult meg. 

Elnevettem magam. 

– Igaz!”

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a legközelebbi értékelésnél is,
Dorka

Collen Hoover: Too Late - Túl késő (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)
Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, amely középpontjában Collen Hoover Túl késő című könyve található, de mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit bővebben is mesélni a jelenlegi helyzetemről:
Sajnos mostanában tényleg nem megy úgy az olvasás, mint szeretném. Egyszerűen lassú vagyok, aminek nem tudom az okát, mert bármennyire is tetszik a történet, képtelen vagyok 100-120 oldalnál többet olvasni egy nap, ami azért kicsit feszélyez, hiszen régebben soha nem okozott problémát a napi 300-350 oldal sem. Illetve, mostanában kicsit megváltozott az ízlésem is: ami azelőtt tetszett, most untat, amit korábban annyira nem kedveltem, most nagyon tetszik, ami máskor nem érdekelt, most érdekel. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, illetve, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de remélem, hogy a tempóm visszatér, és hamarosan minden a régi lesz. :) Veletek is fordult már elő hasonló? Mi volt számotokra a megoldás?

Az értékelés: 

Saját kép. Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

A regényről:
Ezt a könyvet azért kezdtem el, hogy szerettem volna valami izgalmasabb romantikus történetet a korábbi helyett, amit félbehagytam bizonytalan időre. Elég megosztó véleményeket hallottam Collen Hoovernek erről a regényéről, így végképp kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe. Tudniillik, CoHo a mindenkori top 3 kedvenc íróim egyike, az ő könyveihez mindig bátran nyúlhatok, ha baj van, szóval nagy reményeket fűztem ehhez is. Hiba volt? Szerintem nem.

Rengeteg embertől hallottam már, hogy ez a regény egyszerűen más, mint az összes többi CoHo történet. Igazuk volt. Bár úgy gondolom, hogy írónő minden története más és más, de talán eddig ez alkotott a legnagyobb kontrasztot a többihez képest. A regény középpontjában a drogok és az erőszak áll, egy bántalmazó kapcsolat, ahonnan a hősnőnk nem tud kilépni. Figyelemmel kísérhetjük Sloan félelemmel teli életét, sanyarú sorsát, megismerhetjük az áldozat szempontjából a történteket. Igen ám, de szerencsére a regény nem itt áll meg: a könyv három szemszögből íródott, így nem csak az áldozat, de az erőszaktevő, a züllött életet élő Asa, és a megmentő, Carter szemszögéből is megismerhetjük a történetet.

Ez a könyv Collen Hoover számára egy terápia volt, éppen ezért nem sokat agyalt a cselekménnyel, egyszerűen csak szerette írni, és végül a regény nagyra nőtte ki magát. Őszintén szólva, ha CoHo ilyen könyveket ír kikapcsolódásból, akkor az elég sok mindent elárul az ő fantáziájáról. Sok mindent elárul, mert ez még így is egy fantasztikus történet, a középpontban egy hatalmas csavarral, amire én azért magamtól nem gondoltam volna.

A regény hangulata végig feszült, egyszerűen olvastatja magát, hiszen tudni akarod, hogy mi lesz, hogy mi fog történni. Mint említettem, a történet három szemszögből íródott, ami nekem különösen tetszett, hiszen mind a három karakter elég különböző személyiség, így érdekes volt olvasni a gondolataikat, belelátni a fejükbe. A három szereplő közül most leginkább Asát emelném ki, hiszen általában pont az ő szemszöge az, ami az olvasó előtt ritkán jelenik meg. Hatalmas őrület volt a fejében, az biztos! Egyszerűen olvastam, és azon töprengtem, hogy „Ne már! Ilyen tényleg van? Ilyet tényleg gondolhat valaki?”, de sajnos igen, tényleg előfordul ez a gondolkodásmód a való életben is. Érdekes volt az ő karaktere, hiszen egy őrült zseni, aki nagyra vihette volna az életben, ha más utat választ magának. Asa családi háttere finoman fogalmazva is elcseszett, így talán nem is csoda, hogy ilyen felnőtt vált belőle.  Az ő személyiségében az őrület szerintem nagyon finoman, fokozatosan jelenik meg, és talán még a végén sincs tisztában az ember vele, hogy mindezt egy zseniális elme láttatja a naiv olvasóval, vagy tényleg eluralkodott rajta az apja betegsége. Az hiszem, erre igazán az epilógusban kapunk választ, de a spoilerek elkerülése miatt erről most nem beszélnék.

Sloan. Sloan egy erős lány, aki sok szörnyűséget átélt, amiket nem érdemelt meg. Bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, de értem, hogy miért tette őket. Bekerült egy olyan körforgásba, amiből nehéz kiszabadulni – amiből NEM lehet kiszabadulni -, és az olvasó annyira megsajnálja szegény lányt, amiért ennyi mindennel kellett megküzdenie az élete során, és még mindig küzd, nem adja fel. A Carterrel való kapcsolata akár gyorsnak is tűnhet, de ha belegondolunk az ő szemszögébe, akkor talán máris más a helyzet. Sloant sosem szerették, sosem tisztelték, de megérkezik Carter, aki megad neki mindent, amiről valaha is csak álmodni mert. Sloan menekülni akar, menekül is, ahogy csak teheti. Ő tényleg egy erős lány, aki sokkal szebb történetet érdemelne.

Carter egy nagyon szimpatikus személyiség, de ahogy sokszor ő is fogalmazott: ez a munka nem neki való. Az érzései irányították az esze helyett, ami az ő esetében nagyon veszélyes, hiszen nem egy mezei srác, aki naivan betoppan ebbe a világba, hanem egy okos, céltudatos felnőtt férni, aki okkal kerül be Sloanék életébe. Kedveltem a személyiségét, tetszett, ahogy Sloannal bánt, ő ennek a regénynek a szerető szíve.

Elérkeztünk a „Vége” címszóhoz – már ami a történetet illeti. Eddig a pontig én imádtam a regényt. Megfelelően beteg, zseniális. Imádtam végig a hangulatát, ahogy felépült az egész. Ha itt tényleg vége lett volna, számomra abszolút kedvenc lett volna ez a könyv.

De mint tudjuk, nem itt van a vége.

Az első epilógusra még azt mondom, hogy oké, nem volt vele gondom, talán kellett is ide. Na de a többi! Őszintén szólva, szerintem az epilógus epilógusa és a napjainkban rész teljesen felesleges volt, már túlságosan elnyújtotta a történetet, amely kissé egy latin-amerikai szappanoperába is fordult. Felesleges volt az egész. A prológus sem lett a kedvencem, szerintem túlságosan hosszú volt, kissé már értetlen is, hogy miért kellett.

És egy kis spoileres gondolat: Asának meglövik a kezét, majd megbilincselik? Szegény kap 1-2 golyót, de pár nap múlva már kis is engedik a kórházból? Többször is meglövik, és semmi sem árt neki? Ezek a részek egy kicsit kuszák voltak számomra.

Összességében nekem nagyon tetszett a történet, hiszen ehhez hasonlót még nem nagyon olvastam. CoHo egy zseniális író, akinek elképesztő dolgok járnak a fejében, és aki mindig képes meglepni. Én bátran ajánlom a könyvet minden 18 éven felüli személynek, vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy képesek megbirkózni egy nehezebb témával.

Nektek hogy tetszett a regény? Szerintetek felér CoHo korábbi alkotásaihoz?

Köszönöm, hogy elolvastátok az értékelésemet!
Találkozunk legközelebb is,
Dorka