2019. július 29., hétfő

Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.

Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.

Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.

August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.

Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.

„Corsai, Corsai, karmos árnyék, 
sok-sok foggal élve rág szét. 
Malchai, Malchai, eszes gonosz, 
véred issza és mosolyog. 
Sunai, Sunai, szén a szeme, 
lelkeket lop az éneke. 
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak, 
és mindenkit felzabálnak!”

Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.

Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.

August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.

Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK! 

Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)

Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.

Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.

A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.

SPOILER VÉGE!

Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p

Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.

2019. július 9., kedd

Rachael Lippincott, Mikki Daughtry, Tobias Iaconis: Két ​lépés távolság - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Ma fejeztem be a Két lépés távolság című könyvet (amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg), és amelyről már olvashatjátok is a spoilermentes értékelésemet!:)


Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

A történetről:
A két főszereplő, Stella és Will cisztás fibrózis betegségben szenvednek, az ő történetüket mutatja be ez a könyv.
Az elmúlt években azért valljuk be, hogy kicsit divatba jöttek a „halálos betegséggel küzdő tinik” témájú regények, amelyekből eddig én sosem kértem. Nem tudom miért, én egyszerűen nem szeretem a szomorú történeteket. A Két lépés távolságon sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e neki egy esélyt, avagy sem, majd végül az olvasótábor megadta azt a bizonyos végső lökést, szóval megrendeltem.

Mint említettem, én nem olvastam korábban ilyen történetet, ezért nekem a Két lépés távolság újszerűnek hatott. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen súlyos téma került a középpontba, és ezáltal az olvasók is megismerhették jobban a CF-esek világát, az ő szabályaikat, életüket. Sajnos ez a betegség egy létező dolog, a vele küzdő emberek köztünk járnak, így külön öröm volt számomra is, hogy a regény és a film egy ilyen fontos, gyógyíthatatlan betegségre hívja fel a figyelmet.

Nagyon szerettem a könyvben szereplő karaktereket, különösen a két főszereplőt és Poe-t. Will és a személyisége üdítően hatott a kórházi környezetben, szerettem a regény elején a kis macska-egér játékát Stellával, Poe-t pedig egyszerűen imádtam, szerintem felesleges többet mondanom, hiszen aki olvasta a regényt az tudja, hogy miről beszélek. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a mellékszereplőket is egytől-egyig kedveltem, számomra ebben a történetben nem volt senki negatív karakter.)

Stella és Will szerelmi története szerintem nagyon jól került leírásra, szépen bontakoztak ki a szálak,  miközben az egész könyv világa felépült. Olvasmányos történet, számomra tipikusan olyan, amely magába szippant, és a karakterek nem hagynak szabadulni.

Ami negatívum számomra volt a regényben/fordításban: sajnos többször is találkoztam olyan logikai hibával, mint például, hogy az egyik jelentben a karakter felállt a leírás alapján, majd pár sorral lentebb újra felállt (?). Nem volt ebből sok, három hasonló kaliberű hiba ragadta meg a figyelmemet, amely számomra picit zavaró volt, de ezek egyáltalán nem tették élvezhetetlenné a regényt.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy engem ez a történet egy picit levitt az életről, de emellett nagyon tetszett is. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis szomorúságtól, na meg komoly témától!:) Nálam jár a 4,5 csillag az ötből.

Örülök, hogy jelentkeztem a Dream válogatás olvasótáborába, hiszen ezáltal ismerhettem meg ezt a regényt is. Kíváncsian várom, hogy a másik három hogy fog szerepelni. Ti is jelentkeztetek az olvasótáborba?:) Esetleg olvastátok a Két lépés távolság című regényt? Ha igen, akkor hogy tetszett?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a következő értékelésnél:
Dorka