Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

A mai könyvértékelés középpontjában Elena Armas Spanyol szerelmi átverés című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.

Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

A könyvről:

Kétségkívül az egyik legjobban várt 2022-es megjelenésem a Spanyol szerelmi átverés volt. A rengeteg külföldi booktok és bookstagram oldal felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a kötetet. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó-e, mint ahogy sokan írják. És be kell vallanom, valóban az, sőt! Egyenesen imádtam Catalina és Aaron történetét.

Az alapszituáció szerint Catalina azt hazudja a családjának, hogy az amerikai barátjával megy a nővére esküvőjére, de valóban nem létezik párkapcsolata. Aaron véletlenül tudomást szerez erről, és felajánlja, hogy ő elkíséri Catalinát Spanyolországba. Igen ám, de vajon mennyi minden történhet az indulásig? Majd az út során? Catalina és Aaron, akik látszólag borzasztóan ellenszenvesek egymásnak, vajon képesek lesznek túllépni a múltbéli sérelmeiken és esélyt adni valami többnek?

Nagyon szeretem a slow burn, az ellenségekből szerelmesek és a munkahelyi románcokat, itt pedig mindhárom megtalálható volt. A szerelmi szál lassan épült ki, de folyamatosan érezhető volt az átmenet, megfigyelhetőek voltak a fordulópontok, ahol megváltoztak az érzelmek. Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és tiszta kapcsolat alakult ki Catalina és Aaron között, amely irigylésre méltó, és ahol szenvedélyből sem volt hiány. Aaron Blackford nem csak Catalinát vette le a lábáról, hanem bizony engem is. Rég olvastam már ilyen megnyerő férfi karakterről, aki garantáltan megdobogtatja a női szíveket. Őszinte, kedves és hűséges, aki nem félt kimondani a gondolatait és kimutatni az érzelmeit. Catalina pedig szintén egy szerethető karakter, akit a múltban rengeteg fájdalom ért, ő pedig ezeken a régi sérelmeken próbált felülemelkedni és megnyitni a szívét Aaron felé. Nagyon jól működött a két karakter között a dinamika, a kémia már az első soroktól kezdve érezhető. Egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni őket egy párként, sőt, folyamatosan mosolyogva olvastam minden közös jelenetüket, várva, hogy mikor adják fel végre a küzdést egymás ellen. Az ellenségekből szerelmesek típusú történetekben sokszor kissé bugyután viselkednek a karakterek – ezt itt egyáltalán nem éreztem. Itt nem a civódásokon volt a hangsúly, sokkal inkább a szívet megdobogtató szerelmen. Elena Armas nagyon jól eltalálta az arányokat, szinte hihetetlen számomra, hogy ez az első megjelent kötete. Ha már most ilyen párost varázsolt elénk, egy olyan férfit, mint Aaron Blackford, akkor csak mosolyogva tudok a jövő felé tekinteni és várni, hogy milyen történetekkel rukkol elő.

A regényben szerepet kaptak a mélyebb tartalmak is, gondoljunk csak Catalinára és a múltjára, ahol megannyi sérelem és bántás érte, amelyekkel a mai napig küzd és próbál felülemelkedni rajtuk, esetleg a munkahelyi zaklatásra vagy Aaron családi helyzetére, akit számos veszteség ért. Ezeket a nehezebb pillanatokat szerencsére rengeteg pozitív gondolattal és jelenettel ellensúlyozta Elena Armas, amely nagyban Catalina családjának is köszönhető. Egy hangos, zajos és minden lében kanál, de annál szerethetőbb spanyol családról van szó, amilyenre titkon mindenki vágyik. 

A Spanyol szerelmi átverés az a könyv volt, amelyet az elejétől a végéig imádtam. Az utóbbi hónapok legnagyobb kedvence lett számomra. Az olvasás során rengeteget nevettem, egyszerűen jó érzéssel töltött el forgatni a kötet lapjait. Aaron minden pillanatban levett a lábamról, most pedig kicsit nehéz elengedi ezt a békés buborékot, amelyben az olvasás során léteztem, de muszáj leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor olvastam a Spanyol szerelmi átverést. A new adult romantikusok  rajongóinak kötelező olvasmány!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Végezetül pedig hoztam pár kedvcsináló idézetet:

„Azzal, hogy magadat okolod, nem változtatsz a múlton; csupán az energiádat pazarlod, amit a jelenre kéne fordítanod. Nézd meg, hol vagy: eljöttél ide. Még nem késő.”

„A való világban az összes döntésem súlyos következményekkel járt. Valamennyi választásom. A jobb világ, amelyben minden jól alakul, nem létezik. Az élet zűrös, gyakran nehéz. Senkinek sem hagy időt arra, hogy felkészüljön, vagy akadályokra számítson. Csak meg kell ragadnod a kormányt, és visszalavíroznod a saját sávodba. Én is ezt tettem. Így jutottam idáig.”

„– Arról nem is beszélve, hogy nézett rád egész idő alatt, amióta itt dekkoltunk.

Hogy mi van?

– Mennyi is? Két órája? És mindig csak téged lát, minden mozdulatodat olyan megbabonázva követi, mintha szivárvány lőne ki a seggedből, és csillagösvényt húznál magad után. Gusztustalannak tartanám, ha nem lennék én magam is szerelmes.”

„– Nem hagyom, hogy ezt tedd – suttogtam – Nem éri meg a bajt, amit magadnak okoznál.

– De te igen. Te minden bajt megérsz. A tűzbe vetném magam érted. Még mindig nem fogtad fel?”

„– Miért?

[…]

– Mert ennyit voltál hajlandó adni nekem. És inkább utálj engem, mint hogy egyáltalán ne gondolj rám.”

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Meredith Goldstein: Kivirágzik minden

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Meredith Goldstein Kivirágzik minden című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:

Amikor Lori nagymamája meghal, a lány világa fenekestül felfordul. Sheryl nagymama volt ugyanis a mindene Lorinak. Gyakorlatilag ő nevelte fel az unokáját, akinek szülei mindig rengeteget dolgoztak. Ráadásul egy másik veszteség is fenyegeti Lorit, édesanyja ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy költözzön el az ő szeretett városából, Bostonból. Az érettségi előtt álló főhősünk azonban legalább addig maradni akar, amíg teljesíti nagyanyja utolsó kérését: szétszórja a hamvakat azokban a kertekben, amelyeket Sheryl a legjobban szeretett. A gyönyörű helyeket Seth nagybátyjával, valamint legjobb barátjával, Chrisszel látogatja végig, akibe titokban fülig szerelmes. A búcsúzás nem könnyű, de Lori talán a természettől is tanulva, a különleges kaland végére már másként tekint az elmúlásra. Dacos és nyers stílusa megszelídül, nemcsak önmagával, hanem a családjával is megbékél.

Meredith Goldstein önéletrajzi jellegű regénye egyszerre keserű, humoros, romantikus, de legfőképp: reménykeltő, amelynek elolvasása után talán más szemmel nézünk majd a körülöttünk virágzó életre.

A könyvről:

Bevallom, kicsit féltem a regénytől, mivel azt gondoltam, hogy nagyon depresszív hangvételű lesz, de hatalmas pozitív csalódásnak bizonyult! 

Sheryl nagyi halála előtti végrendeletében meghagyta a családja számára, hogy hamvasszák el, a maradványait pedig olyan dolgot mellett szórják szét, amelyek növekednek. Lori a családjával és a legjobb barátjával útra kelnek, hogy a nagymamája által meghagyott kertekben végső búcsút vehessenek a szeretett családtagtól.

Gyönyörűnek találom a gondolatot, hogy valaki olyan dolgok mellett szeretne nyugodni, amelyek növekednek. A kötetet áthatja a növények szeretete, ezzel egy rendkívül békés közeget teremtve. Nagyon szemléletesek voltak a különböző kertek leírásai, szinte úgy éreztem, mintha én is ott sétálhatnék a természetben. Nagyon tetszett, hogy az irodalom szeretete  is megjelent a kötetben, a kertekben felolvasott búcsú sorok pedig gyönyörűek voltak. 

A szomorú témát nagyon szépen árnyalta a humor, amely az érzékenyebb lelkűeknek néha talán kicsit furcsa lehet, de szerintem minden egyes poénnak megvolt a helye, én semmit nem éreztem soknak vagy tiszteletlenségnek. A humor az életünk része, hiszek abban, hogy a humor segít átvészelni a nehezebb pillanatokat - ráadásul, szerintem Sheryl nagyi sem csupán könnycseppeket akart látni a szerettei arcán, hanem igenis várta a fájdalommal terhes mosolyokat. Számomra megfelelő mértékben voltak jelen a szomorú és a vidám pillanatok, egy tökéletes egyveleget alkottak, amelyek mellett szerepet kapott még a barátság és a szerelem is. 

Megtudhattuk, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, ahogyan az emberek sem, folyamatosan változnak, fejlődnek, és amit mi tapasztalunk valaki személyiségével kapcsolatban 1-1 találkozás vagy együttélés alkalmával, az nagyban különbözhet attól, ahogy mások látják azt a személyt. Lori a legnagyszerűbb szülőnek látta a nagymamáját, de az édesanyja által elmondott emlékek alapján ő sem volt mindig ilyen nagyszerű anya, a fiatalkorát korántsem olyan boldogságban töltötte, mint Lori a gimnáziumi éveit.

Lori a regény során hatalmas lelki vívódásokon megy keresztül, hiszen nem elég, hogy elvesztette a szeretett nagymamáját, még az utolsó gimnáziumi éve előtt el kell költöznie az anyjához, akivel korántsem felhőtlen a viszonya, maga mögött kell hagynia a legjobb barátját és egyben titkos szerelmét, Christ, de Seth bácsikája is bőven ad fejtörésre okot. Ezek a lelki vívódások megviselik Lorit, akinek rengeteg mindent kell átértékelnie önmagában.

Ez a regény egyszerre szólt a halálról, az élet változásairól és az előttünk álló jövőről. A melankolikus és a vidámabb pillanatok egyvelege vegyítve ezekkel a rendkívül színes karakterekkel és egyéb fontos témákkal (az irodalom szeretete, a színes bőrűek egyenlő jogai) egy csodálatos történetet alkottak, amelyet öröm volt olvasni. Kivirágzik minden - hiszen úgy kell lennie. A szomorúság után jónak kell következnie, hiszen annyi szép van még a világban, amelyet látnunk kell, amelyet fel kell fedeznünk. Izgalmas utazás volt ez, örülök, hogy részt vehettem benne. 

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Candace Bushnell és Katie Cotugno: Csajoknak kötelező

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Candace Bushnell és Katie Cotugno Csajoknak kötelező című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:

Carrie Bradshaw tizenéves hasonmása még nem tudja, milyen a jó szex. Azt azonban igen, hogyan küzdjön a szexizmus ellen. A Szex és New York írójának új nemzetközi sikerkönyve!

Mr. Beckett jóképű, fiatal és sokkal lazább, mint a gimnázium többi tanára. Nem csoda, hogy a gimnáziumban minden lány oda van érte – köztük a jótanuló Marin is, aki igyekszik minden elvárásnak megfelelni, hogy bekerüljön a kiválasztott egyetemre. Amikor azonban Mr. Beckett átlép egy határt és félreérthetetlenül rámozdul Marinra, a lány összezavarodik és megrémül. Úgy érzi, az a helyes, ha jelenti az esetet, de miután a saját barátai és az iskola vezetése sem hisznek neki, Marin úgy dönt, kockára tesz mindent és az iskolaújságon keresztül vág vissza. A Csajoknak kötelező című rovatban kíméletlenül számol be arról, melyik tanár és diák viselkedik megengedhetetlenül a lányokkal, emellett pedig elindít egy feminista könyvklubot is. Nagy meglepetésére olyan szövetségesekre talál végül, akikre nem számított: mellé áll például a suli legnagyobb „pasizógépe” és egy csendes sportoló srác, aki nem igazán tűnik lángésznek.

Candece Bushnell és a Pushcart-díjra jelölt Katie Cotugno közös regénye egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő – a #MeToo-mozgalom egyik fontos alapműve lehet.

A kötetről:

A Csajoknak kötelező volt ez első kifejezetten feminista témákat feldolgozó könyvem, és nagyon örülök, hogy elolvastam! A regény egyszerre szól a korántsem egyenlő feltételeken alapuló tanár-diák viszonyról és a nőkkel szembeni különböző elvárásokról, mindezeket egy rendkívül közérthető és szuper történetbe ágyazva. 

Marin élete gyökeresen megváltozik, amikor az irodalomtanára átlép egy bizonyos határt, ennek köszönhetően pedig már nem tudja és nem is akarja ugyanolyan szemmel nézni a világot, mint előtte. Az i-re azt a bizonyos pontot az teszi fel, hogy a saját barátai és az iskolavezetés sem hisznek neki. Mégis mit kellene tennie, hogy elhiggyék: ő az áldozat? Kihez forduljon, ha a saját legjobb barátnője is elhatárolódik tőle?

A kötet nagyon jól rávilágított arra, hogy bár a nők jogai és a nők megítélése rengeteget változott az utóbbi évtizedekben, évszázadokban, de mindezek ellenére a mai napig megfigyelhető egy bizonyos kettős mérce a férfi nemhez viszonyítva. Marin iskolájában az igazgató teljesen másként állt a két nemhez: míg a fiúknak gyakorlatilag bármit szabad volt, többek között az iskolai egyenruha szabályok sem vonatkoztak olyan szigorúan rájuk, addig a lányoknak állandóan kitüntetett figyelem járt, és a legapróbb szabályszegések is nyilvános megaláztatáshoz vezethettek. Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a férfiak egy térdzokni viselése miatt nem tudnak úgy koncentrálni, mint ahogy azt a rendszer megkövetelné. Amikor Marin megírta a Csajoknak kötelező című cikkét, a támadások kereszttüzébe került. Hihetetlen, hogy szinte mindenki csak a rosszat, csak a kivetnivalót találta benne, és szinte senki nem állt oda Marin mellé, hogy igaza van, valamin változtatni kellene.

Egyrészt, nagyon szomorú volt olvasnom, hogy Marin barátai mennyire elfordultak tőle, hogy Chloé is szinte semmibe vette, másrészt, arra gondoltam, hogy ha ilyenek a barátok, akkor sokkal jobban jár nélkülük. Szerencsére megalakult a feminista könyvklub, amely nem csak új barátságokat és egy új szerelmet hozott Marin életébe, hanem célt is adott, gondolkodnivalót, hiszen a feminizmus kérdésköre annyi mindenre kiterjed, és nagyon jó volt olvasni, hogy ezek a fiatalok egyre több figyelmet szenteltek a témának.

Marin egy nagyon céltudatos és okos lány, aki talán félreérthető jeleket küldött az irodalomtanára felé, de úgy gondolom, hogy ez ilyen szituációban a felnőttnek kell az okosabbnak lenni, és semmi sem állhat amellett, hogy egy tanár kikezdjen a diákjával. Mélységesen felháborított Bex viselkedése, mind tanárilag, mind emberileg. Az pedig egyenesen undorító volt, hogy milyen hadjáratot indított Marin ellen, amikor az el merte mondani az igazságot az iskola vezetőségének. Örülök neki, hogy Marint nem lehetett megtörni, hiába voltak mély pillanatai, de küzdött az igazságért és szerencsére akadtak támogatói. Gray egy nagyon aranyos karakter volt, akit nehéz nem szeretni, meghallgatta Marint, támogatta mindenben, miközben neki is megvoltak a saját problémái. Gray-en kívül pedig egy olyan szerető családi légkör volt Marin mellett, amely megmelengette a szívemet olvasás közben.

„Mintha valami filmbe illő pillanatra várnék, ami azt jelzi, hogy teljesen túl vagyok azon, ami történt, minden szépen rendeződött. De a kőkemény, frusztráló valóság az, hogy nem tehetek mást, mint hogy elviselem egyik napot a másik után.”

Ez a regény felültetett egy érzelmi hullámvasútra: sokszor voltam dühös, néha szomorú, máskor pedig örömmel mosolyogtam az aranyos jeleneteken. Szerencsére az árnyoldalak mellett bőven olvashattunk az elfogadásról és a szeretetről is. Hiába a kötet rövidsége, mégis annyi fontos témát dolgozott fel a szerzőpáros a lapok között. Ezt a könyvet bátran adnám minden tinédzser és felnőtt nő kezébe, hogy bizony olvassa el, és soha ne felejtsen el kiállni maga mellett, hiszen ha mi nem tesszük, akkor ki fog helyettünk?

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Meagan Brandy: Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái

A mai könyvértékelés középpontjában Meagan Brandy Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Brayshaw-srácok leigáznak?

„A magadfajta lányokat nem szívesen látják az ilyen helyeken, szóval süsd le a szemed és nézz inkább félre.” Pontosan ezeket a szavakat intézte hozzám a szociális gondozóm, mikor kirakott a legújabb pokol kapujában. Egy problémás tiniknek fenntartott helyen.

Persze, nem fogadtam meg a tanácsát, és ők most kipécéztek maguknak. Azt várják tőlem, hogy alávessem magam a hatalmi játszmáiknak, és hogy beálljak a sorba, ahogy ők elképzelik.

Pechjükre, sosem tartom be a szabályokat.

Pechemre, eltökélték, hogy betartatják velem.

Közben elképesztően vonzóak, és a többiek királyként bánnak velük. Ők a fiúk Brayshaw High-ból.

És én vagyok a lány, aki az útjukba került.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki A Brayshaw bandáinak, mivel már a kötet megjelenése óta a kívánságlistám élén szerepelt. Nagyon akartam szeretni ezt a történetet, de sajnos csalódnom kellett.

Az alapszituációt érdekesnek találom, hiszen adott Raven, egy nagyszájú és zűrzavaros lány, aki elkerül egy problémás fiataloknak fenntartott házba és egy új iskolába. Ott azonban hamar meg kell tapasztalnia, hogy az irányítás nem feltétlen az övé, hiszen a Brayshaw srácok uralkodnak az iskola, a város és az ott élő emberek felett. Nem meglepetés, hogy összetűzésbe keveredik Raven, Maddoc, Captain és Royce, ahogyan az sem, hogy rá kell döbbenniük: nem is különböznek annyira egymástól.

Kicsit ismerősnek hatott a történet, engem speciel A Royal-család sorozatra emlékeztetett, mintha annak egy átdolgozott változatát olvastam volna.  Természetesen megtalálható benne minden, ami egy ilyen könyvhöz szükséges: drogok, alkohol, szexualitás, nagymenő srácok, egy hirtelen jött szegény lány, aki felforgatja mindenki életét. Alapjáraton szeretem a hasonló regényeket, de úgy éreztem, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. 

A legnagyobb problémám egyik részről a karakterekkel volt: nem is tudtam eldönteni, hogy ki a nagyobb irányításmániás, Raven vagy Maddoc. Toxikus személyiségnek gondolom mindkettejüket, hiszen Raven majdnem minden cselekedete meggondolatlannak bizonyult és sokszor erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat tett. Nem tetszett, ahogyan az erőszakos megmozdulásai helyesnek voltak beállítva, és ezeknek köszönhetően vívta ki a tiszteletet és fogadták be mások maguk közé. Folyamatosan azt ismételgette, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyja, elhatárolódik tőle, de mégis állandóan a múltja alapján határozta meg magát, esélyt sem adott arra, hogy megváltozzon. Maddoc pedig túlságosan sok volt, hiszen állandóan parancsolgatott mindenkinek, nem érdekelte a másik ember véleménye és álláspontja, azt hitte, hogy minden hatalom az övé, és ő dönt mások sorsa felett. Captaint egészen megkedveltem, ahogyan Royce is sokszor mulattatott, sajnálom, hogy nem valamelyikük lett a központi férfi karakter. A további mellékszereplők eléggé furcsák voltak, igazából mindenkit az határozott meg, hogy behódoltak-e a Brayshaw srácoknak, avagy sem, de Viennát, Victoriát és Bass-t érdekes karaktereknek találtam. Azonban, megdöbbentő volt olvasni, hogy felnőtt emberek három tini fiú szavai szerint cselekednek, hogy Maddocnak és a testvéreinek ennyire sikerült behálózniuk mindenkit. Ahogyan az is érthetetlen számomra, hogy miképp élhet három kiskorú mindenféle felügyelet nélkül önállóan – lehet, hogy van erre magyarázat, de számomra nem derült ki 100%-osan a sorok közül.

A másik problémámat az adta, hogy ebben a kötetben lényegében okésnak volt beállítva a fiatalok körében az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak, ahogyan a különböző extrém szexuális tevékenységek is megjelentek a lapok között. Tudom, hogy ez csak egy könyv, és jó eséllyel nem ez határozza meg, hogy egy fiatal mit gondol helyesnek, de mégis akadhatnak olyan személyek, akikre mély hatást gyakorolhatnak az itt olvasottak. Máris sokkal pozitívabb lenne az értékelésem, ha valamilyen negatív hatása is le lett volna írva ezeknek a szereknek, vagy az erőszakos viselkedésnek, de nem, semmi. Lényegében Raven anyja, aki 10 éve drogozik is úgy volt beállítva, mint egy szupermodell barbie baba, akinek nem lennének hatással a testére a szerek fogságában eltöltött évek. Ahogyan az is megszokottnak volt beállítva, hogy mindenre az öklünk a válasz.

Amit viszont pozitívnak szeretnék kiemelni, hogy végre ebben a könyvben nem azt olvashattam, hogy a Bray házba került lányok küzdenek a jobb élet ellen, és mindenáron vissza akarnak menni a nyomorba, hanem elfogadták ezt az új életszituációt, és megpróbálták kihozni belőle a legjobbat. Bár elég negatív hangvételűre sikerült az értékelésem, de azért jó párszor megmosolyogtatott a regény, voltak benne aranyos és vicces mozzanatok, amelyek emeltek a színvonalon.

Összességében azt tudom mondani, hogy A Brayshaw bandáit egy igazán réteg könyvnek gondolom. Ha valaki szereti a hasonló történeteket, ahol van bőven romantika, harc és belső vívódások, azoknak tetszhet, de ha valaki ezzel a kötettel szeretné felfedezni a rubin pöttyösök világát, akkor inkább más olvasmányok választására buzdítanám.

Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Kortárs projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - Pacskovszky Zsolt: Titkos mozi

A mai könyvértékelés középpontjában Pacskovszky Zsolt Titkos mozi című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Marcell párizsi bérlakásuk falába süllyesztve különleges szerkezetet fedez fel – egy lencsét, amelyen keresztül mozgókép vetül szobája falára: a „vásznon” a szemközti kávézó több mint harminc évvel korábbi mindennapjai elevenednek meg. A fantasztikus találmány elbűvöli a gimnazista fiút, ahogyan a kávézó megejtően szép pincérnője, Ninette is. Létezhet-e szerelem, ha a szeretett lány évtizedekkel korábban volt fiatal, és most Marcell édesanyjával lehet egyidős? Vagy ő is csak képtelen vágyálom, mint Emma Lili, a volt brüsszeli osztálytárs, aki az országhatárok miatt elérhetetlen a fiú számára? Marcell nyomozni kezd Ninette után, és a könyvtár archívumában megtalálja azokat a korabeli újságcikkeket, amelyek a pincérlány elrablásáról, kegyetlen bűntények soráról számolnak be. Életében először kimerészkedik a képzelete és vágyai nyújtotta biztonságból, és a különös találmány segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot Ninette-tel, hogy figyelmeztesse a veszélyre…

A könyvről:

Nagyon érdekesnek találtam az alapkoncepciót, szeretem az időutazással és hasonló rejtélyekkel kapcsolatos történeteket, így izgatottan kezdtem neki a Titkos mozinak, amely minden várakozásomat felülmúlta. 

A könyv 4 részre osztható: az első nagyobb etap Marcell szemszögéből íródott, aki az anyjával és annak új pasijával nemrégiben költözött Párizsba, és hamar felfedezi a falban található szerkezet rejtelmét, melynek köszönhetően akár egy mozgófilm, úgy vetülnek a szeme elé a 30 évvel ezelőtti események. A második rész Ninette szemszögéből meséli el a múltat, a harmadik számos sokkoló momentumot rejt, az utolsó pedig újra Marcell szemszögéből íródott.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire tudja az író szemléletesen és érdekesen bemutatni a múltbéli eseményeket, a könyv elolvasása után pedig bátran állíthatom, hogy nagyon jól megragadta a mozzanatokat, képes volt felkelteni az érdeklődésemet és egyszerűen láttam a szemem előtt megelevenedni a 30 évvel ezelőtt történteket, akárcsak egy filmet. Nagyon szemléletes volt a folyamat, ahogyan felébredt Marcell kíváncsisága a fiatal és gyönyörű Ninette iránt. A némafilmnek köszönhetően, amely néha összekapcsolódott a jelennel, hamar megismerhettük a karakterek egy részét, de igazán Ninette szemszögén keresztül tapasztalhattuk meg a valódi lényüket, hiszen Marcell csak találgatni tudott, nem voltak konkrét információi. A regény első nagy fejezete tökéletesen megteremtette a hangulatot, bemutatta az alapszituációt, az olvasása során számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a második rész után még inkább sokasodtak. Egy fantasztikus ifjúsági krimiben érezhettem magam, ahol sorra derültek ki a háttérben húzódó események, ezzel olyan láncolatot elindítva, melynek köszönhetően nem tudtam leállni – pár óra alatt el is olvastam a történetet, hiszen tudnom kellett, hogy mi is zajlott valójában a múltban. A harmadik rész sokkoló volt, de borzasztóan szemléletes. Az író nagyon szépen megragadta az őrültség pillanatait, a megszállottság érzését, a zaklatás momentumait, a félelem pillanatait. A kötet központi gondolata volt, hogy mindenki a saját történetéért felelős, saját magunknak kell tenni az életünkért. Erre Marcell is rádöbbent, aki nem akarta többé csak az odaadó barát szerepét játszani a lány iránt, akibe valójában szerelmes. A regény az ifjúsági krimi szál mellett bemutatta egy fiatal fiú érzelmeit, aki megtanul kilépni az általa teremtett korlátokból, és esélyt adni valami többnek.

Úgy éreztem, hogy ebben a történetben mindennek és mindenkinek megvolt a helye, az egész egy fantasztikus egyveleget alkotott. Izgalmas volt, olvasmányos, több témát is feldolgozott, a végső csavarra pedig én egyáltalán nem számítottam, így külön öröm, hogy sikerült meglepnie az írónak. Egyetlen dologgal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem: szívesen olvastam volna többet a találmányról, annak a működési mechanizmusáról.

Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy kicsit nyomozni, és elmerülni egy izgalmas kötet lapjaiban.

" - Nekem még nincs történetem - feleltem.

- Előbb-utóbb mindenkinek lesz."

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mackenzi Lee: Loki - A csínytevő sorsa

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Mackenzi Lee Loki: A csínytevő sorsa című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

A KÉRDÉS, MELY ÉVSZÁZADOK ÓTA MÉRGEZ MINKET: VAJON KÉPESEK VAGYUNK MEGVÁLTOZTATNI A SORSUNKAT?

Még mielőtt összecsapott volna a Bosszúállókkal, a fiatal Loki kétségbeesetten próbálja bebizonyítani hősiességét és rátermettségét. Azonban mintha mindenki eredendően gonosznak és romlottnak látná őt… kivéve Amorát. A varázslótanonccal hasonlítanak egymásra – Amora is a mágiát és a tudást becsüli, és a legjobbat látja a fiúban.

Ám amikor Loki és Amora Asgard egyik legnagyobb kincsének pusztulását okozzák, a lányt száműzik a Földre, ahol az ereje lassan, fájdalmasan elsorvad és semmivé lesz. Loki elveszíti az egyetlen társát, aki a mágiára ajándékként, nem pedig fenyegetésként tekint, és idővel csak az univerzumszerte imádott testvére, Thor árnyékává válik.

Évekkel később titokzatos, mágikus gyilkosságok történnek a Földön, és Odin Lokit bízza meg, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Ahogy leereszkedik a 19. századi Londonba, Lokinak nemcsak a gyanúsítottal kell szembenéznie, hanem a saját erejének forrásával, és azzal, hogy ki is ő valójában.

A könyvről:

Loki azon Marvel karakterek közé tartozik, akit számomra mindig is nehéz volt hova tenni. Sokakkal ellentétben engem nem kapott el a hatalmas Loki imádat, nem is igazán értettem, hogy miért emelik néhányan piedesztálra, de rá kellett döbbennem, hogy ahogy telik az idő és egyre többet tudok meg róla, úgy sokkal inkább megértem a gondolkodásmódját és egyre jobban a szívemhez nő a karakter. Ez a könyv szintén sokat segített ebben, és bizony én is felültem a Loki-imádat vonatra a regény olvasása közben. Még mindig nem tartom számon a kedvenc Marvel karaktereim között, de jó úton halad, hogy ő is ott szerepeljen. 

A kötet bemutatta Loki történetének előzményét, hogy mi minden vezetett odáig, hogy ő legyen a cselszövés istene, a gonosz testvér, a tehetséges varázsló. Nagyon könnyű volt együtt éreznem a karakterrel, akinek soha nem is igazán adatott esély arra, hogy bebizonyítsa: ő is méltó mindarra, amire Thor, hogy ő a szíve mélyén jó ember és Asgard szeretetét helyezi előtérbe. Lokit körülbelül mindenki elkönyvelte egy gonosz, hazug, cselszövő istennek, akiben nem lehet megbízni, és aki soha nem lenne alkalmas a trónra. Érthető volt, hogy a fiatal Lokinak ez fájdalmat okozott, és szerette volna bebizonyítani, hogy mennyire tévednek vele kapcsolatban. Amikor a Földre küldték, hogy felgöngyölítse a Londonban történő halálesetek ügyét, akkor maga sem hitte volna, hogy a haszontalan emberek körében bizony barátságot is köt, és nem is fogja olyan rosszul érezni magát. 

A könyv két részre osztható: az egyik a múltbéli eseményeket mutatta be, Loki kapcsolatát Amorával, az asgardi emberekkel, és megtudhattuk, hogy mi minden vezetett Odin bizalmatlanságához. Loki már itt bebizonyította, hogy hatalmas varázserővel van megáldva, amelytől az emberek, az istenek és az asgardiak is félhetnek, és éppen ez a félelem vezette Odint a kétségbeesés felé, hogy Lokinak esélyt sem adott a bizonyításhoz. A regény második fele már az emberek világában játszódott, Midgardban, a jelenben. Pár év eltelt az első rész eseményei óta, Loki már sokkal kiforrottabb személyiség, akinél egyre jobban mutatkoznak a cselszövés jelei. Nem hazudtolta meg önmagát, továbbra is rendkívül okos, leleményes és vicces volt, de megmutatta egy sokkal emberibb oldalát is, gondoljunk csak a Theoval való kapcsolatára. 

Szerettem a könyv karaktereit, Odinon és Thoron túl jó volt megismerni Theot, Mrs. S.-t, Gem-et és Amorát, akik mind hozzátettek a regény szerethetőségéhez. Theo sorsán keresztül megismerhettük a 19. század barbárságát, hiszen már azt is erkölcstelennek tartották, hogy Theo mást képvisel a szerelemben, mint az emberek többsége. Loki nagyon szépen megosztotta a gondolatait ezzel kapcsolatban, és itt is bebizonyosodott, hogy a két világ (emberi és asgardi) mennyire más szellemiségében. Loki egy összetett karakter, összetett gondolatokkal, de úgy érzem, hogy alapjáraton a szíve nagyjából a helyén volt, még ha nem is a legjobb döntéseket választotta sok esetben. Elindult egy olyan úton, amelyre félig-meddig kényszerítették, félig-meddig pedig maga választotta, és minden szívfájdalma, minden keserű tapasztalata vezetett odáig, hogy ma azt a Lokit ismerhetjük, akit.

A könyv nagyon gördülékeny stílusban lett megírva, csak úgy faltam az oldalakat, igazán gyorsan lehet haladni vele. Vicces volt, ha kell, akkor érzelmes, néha meglepetésekkel tarkított, összességében egy nagyon jó olvasmány volt, amely sokkal közelebb hozta Loki karakterét hozzám. Úgy gondolom, hogy a regényben olvasottak fényében teljesen érthető, hogy miért vált Loki azzá, akit már a Bosszúállókban és a Thor filmekben is megismerhettünk, és kicsit vérzett is érte a szívem: a fiúért, akit nem értettek meg, akit nem fogadtak el, akinek nem adtak esélyt, és aki helyett már rég döntöttek.

Ha nem olvastad még a könyvet, akkor itt az ideje! Ajánlom mindenkinek: ha szereted Loki karakterét, akkor azért, ha pedig nem igazán kedveled/érted, akkor azért.

Ti olvastátok már a regényt?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Kolibri Kiadó újdonságok: 5 perces Star Wars történetek, Marvel - Új történetek és 25 szelfi a felvilágosodás korából

Sziasztok! A mai bejegyzésemben a Kolibri Kiadó három újdonságát értékelem nektek, amelyek közül kettő egy-egy ikonikus univerzumhoz kapcsolódik, a harmadik pedig a magyar történelemből merít ihletet. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a Kolibri Kiadónak!

5 perces Star Wars történetek:

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban George Lucas megalkotott egy fantasztikus világot, amely a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend. Bevallom, évekkel ezelőtt engem is elkapott a nagy Csillagok háborúja rajongás, egy időben folyamatosan újranéztem a filmeket, drukkoltam a lázadóknak a Birodalom ellen vívott háborúban, szorítottam az ifjú Anakin sorsának jobbra fordulásáért, Luke, Leia és Han sikeres küldetéséért, a Halálcsillag elpusztulásáért. A Star Wars hatalmas kultusznak örvend (szerintem jogosan), így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a könyvet, amelynek köszönhetően rengeteg már ismert történetet élhettem át újra, mindössze pár perc alatt. 

A kötet nagyon igényesen lett elkészítve, a grafika gyönyörű (erről csatolok is lentebb pár képet), a történetek röviden, aranyosan, gyerekbarát módon lettek megírva. Ahogy a cím is ígéri, egy-egy mese megismerésére bőven elég öt perc, az illusztrációknak köszönhetően pedig rendkívül könnyű elképzelni a karaktereket, azonosulni velük. Ez a könyv szerintem bőven le fog kötni minden, a SW iránt érdeklődő gyermeket és fiatalt, köszönhetően az egyszerű nyelvezetének, a már ismert történeteknek, a gyönyörű kivitelezésnek. A mesékből mindenekelőtt kitűnik egy hatalmas tanulság: soha ne adjuk fel, és bármennyire is aprónak hihetjük magunkat, a kitartásnak, a kemény munkának és az erőnek köszönhetően mi is lehetünk a leghatalmasabbak. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne elmerülni újra a Star Wars világában, vagy azoknak a gyerekeknek, akik még csak most fogják felfedezni azt. Az erő legyen veletek!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

 

Marvel – Új történetek:

A Marvel világa nálam egy viszonylag új szerelem, hiszen csak 2019-ben ismerkedtem meg vele, de azóta töretlen a rajongásom. Egy nagyon komplex, rendkívüli módon megalkotott, minőségileg igen magasan kivitelezett világról beszélhetünk, ahol mindenki találhat számára szimpatikus hőst – vagy éppen negatív karaktert. Nagyon izgatott lettem a Kolibri újdonsága miatt, mivel úgy gondolom, hogy ebből az univerzumból soha nem lehet eleget kapni, mindig fog újdonság érni, így kíváncsian vártam a könyv felfedezését, amely nem okozott csalódást. A kötetben 18 rövidebb történetet találunk, amelyekben megjelenik megannyi Bosszúálló mellett jópár ellenfél is. Nagyon szerettem, hogy tényleg mindenkiből kaptunk egy kis szeletet, és számomra akadtak újdonságok is ebben a könyvben, gondoljunk csak Pókember társaira. A Star Wars kötethez hasonlóan itt is bőven elég 5 perc egy-egy történet megismerésére. A grafika szintén gyönyörű (csatolok pár képet lentebb), megszínesítik a leírtakat. Minden történet gyerekbarát módon lett megfogalmazva, a szöveg egyszerű, könnyen érthető, és nagyon könnyű elveszni a sorok között, együtt küzdeni a hősökkel. A képi világ és a leírt szöveg tökéletesen kiegészíti egymást, azt gondolom, hogy ez a kötet fantasztikus ajándék lehet bármely Marvel rajongó számára, a kicsik szerintem egyenesen imádni fogják. Tanulságként kitűnik ebből a kötetből, hogy mindig van esély újrakezdeni, hogy bíznunk kell a társainkban, és soha nem szabad feladnunk, hiszen a hősök sem ezt teszik. Küzdenek, ameddig csak bírják, és mindent megtesznek az emberiség és a bolygók megmentése érdekében. Nagyszerű kalandokba lehet keveredni Marvel kapitány, Thor, Űrlord, Gamora, Hulk, Mordály, Groot, Pókember, a Fekete özvegy, a Fekete párduc és társaik oldalán.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

25 szelfi a felvilágosodás korából:

Nagyon szeretem a vicces és kreatív megoldású könyveket, így nem is volt kérdés, hogy szeretném megismerni ezt a 25 szelfit a felvilágosodás korából. Én teljesen odáig voltam ezért a kötetért. Érdekesnek találom a történelmet, számomra mindig jó érzés elmerülni a múltról szóló anekdotákban. A könyv tökéletesen ötvözte az elmúlt időket a 21. századra jellemző internetes világgal. Nagyon jókat mosolyogtam olvasás közben, imádtam a messenger és facebook üzenőfal beszélgetéseket, a mini képregényekről már nem is beszélve! Tipikusan egy olyan olvasmány, amely szórakoztatva tanít. Az illusztrációk sajátosak, viccesek, segít közelebb hozni a történelmet mindazok számára, akik nem szeretik a száraz, tömény anyagokat. Minden szelfi után kapunk egy kitekintést, hogy mi igaz a kommentben leírtakból, mi hogyan zajlott a valóságban az író és a történészek legjobb tudomása szerint. Ezek a tudásanyagok sem keltették egy unalmas, száraz szöveg érzetét, hanem nagyon is érdekesek voltak, rövidek (2 oldalasak), gördülékeny stílusban megfogalmazva. Rengeteg érdekességet megtudtam ebből a kötetből, és jó volt feleleveníteni a gimis éveimben tanultakat. 100%-is biztos vagyok benne, hogy ez a könyv minden korosztálynál célt érhet, hiszen olyan formátumban tárja elénk a felvilágosodás korának neves eseményeit és személyeit, amelynek köszönhetően garantáltan megragad bennünk, amit láttunk és olvastunk. Ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne kicsit elmerülni a történelemben - mindezt a modern kor szemüvegén keresztül.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Ti olvasnátok valamelyik kötetet? A képek alapján melyik nyerte el jobban a tetszéseteket?

A bejegyzésem a Prológus bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Laura Barnett: Variációk egy párra

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Laura Barnett Variációk egy párra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Park Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

„Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.

„Átgondolt, higgadt megközelítése annak az izgalmas kérdésnek, milyen szerepet játszik a véletlen és a végzet az életünkben.”

– Sunday Telegraph

„Városokon, országokon, évtizedeken átívelő, finoman kidolgozott, magával ragadó regény, mely a szerelem témáját nem pusztán a romantika felől közelíti meg.”

– The Bookseller

„Laura Barnett regénye azon kevés irodalmi művek közé tartozik, mely komolyan elgondolkodtatja olvasóját arról, hogy a siker milyen hatással van a szerelemre és a házasságra.”

– Observer

A könyvről:

Bevallom, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ettől a regénytől. Kissé talán a komfortzónámon kívül eső olvasmány, de néha jó próbálkozni valami újjal, és azt kell, hogy mondjam: kifejezetten megérte, hiszen hatalmas pozitív meglepetés lett számomra. 

Az alaptörténet szerint Jim és Eva 19 éves korukban találkoztak egy véletlen folytán a cambridge-i egyetemen. A könyv különlegessége, hogy három különböző variációban vezeti végig az életüket: megmutatja, hogy a legegyszerűbb döntéseknek is milyen hatásuk lehet az életre, hogy miképpen alakulhatott volna Jim és Eva kapcsolata, ha egy-egy szituációban mást választanak. Mind a három variáció rendkívül életszerű történetet tár elénk, egyik sem egy tündérmesébe illő romantikus kapcsolat, hanem mindhárom magáról az életről szól. Megmutatta, hogy milyen könnyen változhat a boldogság fájdalommá, hogy mennyire megváltozhatnak az emberek az idő múlásával. Akit egykor a legjobban ismertünk, talán mindvégig valaki más volt. Talán sosem ismertük igazán. Ez a könyv három kissé fájdalmas, de igaz történetet tárt elém, melyeknek számos tanulsága is volt.

A regény megmutatta, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő kapcsolatban mennyi minden lappanghat a felszín alatt, mennyi titok, mennyi elfojtott érzelem és mennyi fájdalom. Sokszor teljesen más a valóság, mint amit az ismerőseink látnak. Az emberek idővel változnak, van, aki közelebb kerül hozzánk, és van, aki eltávolodik tőlünk. Ez a kötet tökéletesen bemutatta, hogy mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, hogy mennyi minden történhet egy pillanatnyi bizonytalanság eredményeképpen. A regény elmesélte a happy end utáni történéseket, végig vezetett egy (vagy éppenséggel három) életen, annak minden hibájával és szép pillanatával együtt. Mesélt a magánéleti és a karriert illető kudarcokról és sikerekről, és bepillantást nyerhettünk abba, hogy egyik milyen nagy hatással van a másikra. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy vajon az életemben is hány variáció lehetne, hogy akár egy-egy mondat vagy döntés mennyire megváltoztathatta volna a jelenlegi életemet.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz nehéz a variációkat követni, de szerencsére nem volt az, maximum néha 1-1 név volt kérdőjeles a fejemben, de azok is hamar tisztázódtak. Nagyon tetszett, hogy a három történet nem egybefüggő novellákként jelent meg, hanem közbeékelődtek a másiknak, így még inkább felcsigázva az izgalmakat. Engem nem zavart, hogy sokszor évek kerültek kihagyásra, ahogyan az sem, hogy sok információt visszaemlékezésekből tudtunk meg, sőt, kifejezetten tetszett ez az írásmód.

A könyv nagyon érzelmes, az utolsó 40 oldal pedig teljesen kikészített, annyira szomorú volt. Ez a történet bebizonyította, hogy amit 20 éves korunkban boldogságnak érezhetünk, az mennyire átértékelődhet az idő múlásával. Egy kapcsolat, egy házasság rengeteg törődést és kompromisszumot igényel, és megismerhettük többek között azt is, hogy hová vezethet a kommunikáció és az intimitás hiánya.

"Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is."

"(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír."

Ti olvastátok már a könyvet?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mona Kasten: Begin Again – Újrakezdés

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Mona Kasten Begin Again – Újrakezdés című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket.

Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe.

Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie egy lakásban szeretne élni. Főleg, hogy a srác legelső dolga, hogy felállít egy szabályokból álló listát. A legfontosabb: soha nem lehet köztük semmi!

De Allie hamar rájön, hogy Kaden álarca mögött sokkal több minden rejtőzik, mint ami eleinte látszik. És minél közelebbről megismeri, annál lehetetlenebbé válik számára, hogy a kettejük közt vibráló heves bizsergésről ne vegyen tudomást…

Talán épp a legvalószínűtlenebb helyzetben lehetséges az újrakezdés?

A könyvről:

Mona Kasten regényével kapcsolatban már az első pillanatoktól kezdve jó megérzéseim voltak, hiszen abszolút a komfortzónámon belüli olvasmány, ígéretesnek tűnő történettel a fülszöveg alapján. Nem is volt kérdés, hogy én ezt a könyvet minél hamarabb olvasni szeretném. Megkaptam azt, amire vártam? Igen, sőt, még többet is! Mielőtt azonban kitérnék a történetre, szeretném kiemelni, hogy mennyire odáig és vissza vagyok ezért a borítóért. Imádom a színeit, a stílusát, szerintem tökéletesen passzol a kötethez.

Az alap szituáció szerint Allie elköltözik messzire a családjától, hátrahagyva a korábbi, fényűző, de annál inkább álcába bújtatott életét, és egy vonzó rosszfiúval kerül egy albérletbe. A gördülékeny közös élet érdekében Kaden felállít egy szabályokból álló listát, de természetesen mindez felborulni látszik, amint jobban megismeri Alliet. 

Nagyon tetszett, hogy ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem annál sokkal többről szól. Végre egy new adult történet, ahol normális kommunikáció van a karakterek között! Nagyon nem szeretem az olyan regényeket, ahol 50-100 oldal után már hatalmas a szerelem, és közben két normális mondatot nem váltottak a szereplők. Fontosnak tartom, hogy legyen beszélgetés két fél között, hiszen számomra ez az alapja minden emberi kapcsolatnak. Kaden és Allie bár más világból érkeztek, de egész hamar megtalálják a közös hangot. Élmény volt olvasni a beszélgetéseiket, a civódásaikat, és külön tetszett, hogy annyira valóságosak voltak. Mint említettem, ez a könyv nem csak egy átlagos romantikus kapcsolatot mutat be nekünk, hanem alaposan kitér a múltban szerzett sérelmekre, a fájdalomra, és egy nagyon fontos témára is, amelyet a spoilerek elkerülése végett nem szeretnék megemlíteni, de annyira komplex és annyira érzelmes történet, amely megmutatja, hogy nem minden fekete és fehér, hogy az ember néha hibázik, de a hibákból lehet tanulni, és tudnunk kell felállni egy-egy rossz lépés után. Számomra ez a regény többet nyújtott, mint a legtöbb new adult romantikus történet, sokkal árnyaltabbak voltak a karakterek, a kommunikáció megléte külön öröm, a komplex háttérsztorik pedig már csak a habot jelentették a tortán.

Apropó, karakterek. Allie egy hihetetlenül szimpatikus hősnő, aki két lábbal áll a földön, aki kedves, vicces és bátor, hiszen képes teljesen új életet kezdeni, hátrahagyni mindent, ami eddig körülvette, és azt gondolom, hogy ehhez nagy bátorságra van szüksége az embernek. Kadent imádtam. Egyszerre komoly, vicces, érzelmes, aki néha rossz döntéseket hoz, de annyira szerethető figura, hogy öröm olvasni a benne lezajló változásokat. A baráti társaságukra már nincsenek is szavaim. Annyira szerethető mindenki! Hűségesek, kedvesek, viccesek, akikre mindig lehet számítani – azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátokról álmodozik, és egyszerűen jó elmerülni a sorok között, megismerni őket, és olyan, mintha az olvasó maga is ott lehetne ebben a fantasztikus társaságban.

Mostanában jobban kedvelem a slow burn románcokat, ahol tényleg van idő kiteljesedni egy kapcsolatnak, ahol van idő kialakulni az érzelmeknek, és ahol tényleg valóságosnak tűnik a történet, és nem egy „meglátta, rögtön megszerette, egy hét múlva bár a legboldogabb pár” sztorit kapunk. Számomra nem volt elnyújtott sem, pont ideális mennyiséget kaptunk mindenből: drámából, romantikából, barátságból, vicces szituációkból.

Összességében elmondhatom, hogy imádtam ezt a könyvet, nagy kedvencem lett. Nagyon boldog vagyok, hogy olvashattam, és izgatottan várom a folytatást, amely szerintem egy még viccesebb történetet fog elénk tárni, már csak a két főszereplőt ismerve is. Ha még nem olvastátok, akkor itt az ideje! Higgyétek el, megéri!

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus Addie LaRue láthatatlan élete projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

A könyvről:

Hatalmas izgatottsággal vártam a regény megjelenését, mivel mindenhol nagy méltatásnak örvendett. A fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, tudtam, hogy egy egyedi atmoszférával rendelkező könyvet fogok a kezeim között tudni, amely garantáltan hatással lesz rám. Nos, nem kellett csalódnom. V. E. Schwab regénye hozta az elvárt színvonalat, és felejthetetlen élményt nyújtott.

Már az alapkoncepció is igazán különleges: adott egy lány, Addie LaRue, aki nem akart férjhez menni, nem akart egy előre megírt életet élni majd szép lassan elporladni, így alkut kötött a sötétség istenével a szabadsága érdekében. A sötétség azonban nem teljesen olyan életet adott Addienak, mint amit a lány kért, így Addienak meg kellett tapasztalnia, ahogy mindenki elfelejtette őt a korábbi életéből, és a jövőben sem fog tudni tartós ismertségeket kötni, ugyanis amint valaki nem látja a lányt, már ki is törlődött az emlékezetéből. 

Ez a regény egy igazán különleges történetet tár elénk, amelynek már maga az olvasása is igazi élmény. Eltűnődtem, hogy mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki olyan életet éljen, mint Addie. A lány egy nagyon karizmatikus, erős karakter, aki soha nem adja fel, a végletekig kitart. Úgy gondolom, hogy ezekre a tulajdonságokra nagy szüksége is van az évszázadok során, különösen azokban a pillanatokban, amikor a legsűrűbb a sötétség, amikor legszívesebben feladná, megadná magát Luc-nak, de minden egyes alkalommal sikerült talpra állnia és bebizonyítania, hogy őt nem olyan fából faragták. Van benne bőven dac, bizonyítási vágy, kíváncsiság, egy felfedezésre váró világ izgalma. Addie LaRue egy felejthetetlen karakter, aki az évek során megtanulta az átka határait feszegetni, néha elmosni, ennek köszönhetően kissé elviselhetőbbé téve egy igazán magányos életet. Mert hiába akad egy estére társasága az embernek, ha a sötétségen kívül nincs senki más, aki emlékezzen rá. Egy nap azonban mégis csoda történt, és egy New York-beli antikvárium boltvezetője, Henry emlékezett a lányra. Ekkor minden gyökerestől felfordult, amit eddig Addie ismert és tudott a világáról.

Henry élete sem volt egyszerű, számtalan démonnal küzdött, és úgy érezte, hogy képtelen olyan életet élni, mint amit várnak tőle. Hogy nem tud az a személy lenni, akinek lennie kellene. Nem találta a helyét a világban, és folyamatosan látta a szürke viharfelhőket, amelyek úgy telepedtek rá, akár az árnyék. Egy nap megismerkedett egy különleges lánnyal, aki más, mint a többiek. És akkor, döbbent rá Henry, végre kezdi megtalálni a helyét: amely a lány mellett van. Nagyon szerettem Henry karakterét is, azt, hogy Addie-hez hasonlóan ő sem csupán fekete-fehér, hanem színek egész skálájával lehetne jellemezni. Kedves, őszinte, vicces, jó barát – legalábbis próbált az lenni, már amennyire a fejében tomboló vihar hagyta. De vajon mi miatt emlékszik a lányra? Addie talált egy rést az átkon? Végre hibázott a sötétség? Vagy talán teljesen másról van szó?

Luc (a sötétség) egy rendkívül karizmatikus, rejtélyes és furfangos karakter, ahogy az egy istenhez hasonló lényhez illik. Nagyon szerettem a jeleneteket, amelyekben felbukkant, a macska-egér játékukat Addie-vel. A regény során számos arcát megmutatta Luc, akire sok mindent lehetne írni, de azt nem, hogy egy közömbös személyiség lenne. Néha egy gőgös isten képében tündökölt, máskor egy magányos férfiében, néha pedig próbált túllépni önmagán, és esélyt adni valami olyannak, amely az ő életében még nem nagyon volt jelen. 

A könyv olvasása során akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy vajon én tudnék-e úgy élni, mint Addie. Igen, vitathatatlanul kecsegtető a halhatatlanság, de milyen áron? Minden egyes nap úgy felkelni, hogy aki mellett fekszel az ágyban, csak egy idegent lát? Hogy amint szem elől tévesztenek, már nem is emlékeznek rád? Azt hiszem, hogy nekem nem menne, én nem vagyok olyan erős, mint Addie. Csodáltam a főszereplőnket, aki minden nehézség ellenére is megpróbálta kihozni a lehető legjobbat az életéből, és ámulattal szemlélte egy új, felfedezésre váró világ minden jelenségét. Addie jelen volt a múltban, jelen van most is, és itt lesz a jövőben is, hiszen olyan gyermekded kíváncsisággal szemléli a világot és annak minden történését, olyan intenzitással keresi a kiapadhatatlan csodákat, hogy mindig talál valami újat, amely miatt megéri. 

Külön tetszett, hogy a történet több idősíkon is játszódik. Szeretem, amikor egyszerre bontakozik ki a múlt és a jelen, és szépen fokozatosan jövünk rá az utalások valódi értelmére. A fejezeteket elválasztó illusztrációk is csodálatosak voltak, szerintem nagyon illettek a regényhez és ehhez a gyönyörű kiadáshoz. 

Boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, amely az első pillanatoktól kezdve elvarázsolt. Addie egy olyan utazásra vitt magával, amely során számtalan helyen járhattam, és rengeteget tapasztalhattam a világról, a múltról és a jelenről. Tetszett, hogy a művészet is ilyen nagy szerepet kapott a történetben, jó volt elmerülni a sorok között. Egy csodás könyv, amelyet megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható 25% kedvezménnyel erre a linkre kattintva: bit.ly/addielarue_agave

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka