Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, a bejegyzés középpontjában pedig Bella Swift mesekönyve áll, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.
Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! A bejegyzésem a Prológus Mesék hete projektjének a részét képezi.
Fülszöveg:
Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!
Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint.
Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.
A kötetről:
Bella Swift másik mesekönyve után (
A láma, aki koszorúslány lett) nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném a többi magyarul megjelent történetét is. A kiskutya, aki unikornis akart lenni egy rendkívül édes, aranyos kötet, amely mélyebb tartalmakat is hordoz.
Milli a kis mopsz egész életében arról álmodozott, hogy szerető családhoz kerül, ahol a legboldogabb kiskutya lesz a földkerekségen. Ám sajnos nem így alakult az élete, az első gazdája épp karácsony előtt tette ki egy menhelyre. Milli kicsi szíve összetört, míg nem egy véletlen szerencsének köszönhetően megismerni Annát és a családját, akik befogadják a kiskutyát karácsonyig. A cél egyértelmű: el kell érnie Millinek, hogy megszeressék, és örökre Annáékkal maradhasson.
Mint említettem, számos mélysége is van a történetnek, és úgy érzem, hogy nekem is beszélnem kell ezekről. Az első, és legfontosabb, hogy bizony a kutya tartás nem gyerekjáték. A karácsonyra kapott kisállatok valódi élőlények, akik nem csak aranyosak, de bizony számos galibát is tudnak okozni. Milli előző gazdája is inkább divatból tartotta a kiskutyát, hiszen milyen jól mutatott a táskájában! Sajnos úgy érzem, hogy manapság is még mindig terítéken van ez a téma. Egy kutya nem egy divat eszköz, nem egy játék, hanem igenis nevelni kell, gondoskodni róla, és nem az első adandó alkalommal másnak odaadni vagy éppenséggel egy menhelynek. Milli volt gazdája nem tudott felnőni a feladathoz -bár véleményem szerint nem is akart-, ezzel pedig összetörte a kiskutya szívét. Viszont, hogy ne csak a rossz oldalát nézzem a dolgoknak: ha Milli nem kerül menhelyre, akkor soha nem találkozik Annáékkal, akik személyében egy rendkívül aranyos, megértő és segítőkész családot ismer meg.
A másik fontos téma, amelyet ki szeretnék emelni, és amelyről ez a könyv is mesél nekünk, az az önelfogadás. Ne akarj más lenni, ne akard azt, hogy az alakításodért szeressenek, hanem önmagadért. Milli úgy gondolja, hogy ő csak akkor maradhat a családnál, csak akkor fogják szeretni, ha olyan lesz, mint a tv-ben is látható híres-neves unikornis, Csillámka. Mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonlítson az állatra, amelynek köszönhetően egyre csak több galibát okoz. A könyv előrehaladtával Millinek rá kell döbbennie, hogy ő nem tud olyan lenni, mint Csillámka, ezért valószínűleg nem fog kelleni Annának és a családjának. A célját így sem adja fel, de vajon van esély arra, hogy megszeressék Millit? Vagy talán újra egy menhelyre kerül?
A mesekönyvben szerepet kap a szeretett állat elvesztésének a feldolgozása, amelyet már sajnos nekem is többször meg kellett tapasztalnom. Ez egy nagyon nehéz és fájdalmas folyamat, hiszen egy ilyen nagy trauma után nehéz kinyitni a szívünket egy másik eb felé, mivel akaratlanul is bennünk van a tudat, hogy semmi nem tart örökké. Anna és a családja is ezzel küzd. Meg kell tanulniuk elfogadni azt, hogy a szeretett kisállatuk már nincs többé közöttük, és meg kell tanulniuk újra bizalommal és szeretettel fordulni egy reményvesztett kiskutya felé.
Úgy gondolom, hogy ez a kötet az aranyos mondanivaló mellett nagyszerű tanító szándékkal is bír, hiszen egy kiskutya szemén keresztül láthatjuk az álmait, a vágyait és a kudarcait. Sok kutyát nevelő vagy kutyát óhajtó kislány így jobban megértheti, hogy mekkora felelősség is egy állat felnevelése, és lehet, hogy mi ember szemmel úgy ítéljük meg, hogy rosszul viselkedett a kutya, hogy rosszat tett, de az ő szemében ez csak egy figyelemfelhívás, hogy szeressük.
Nagyon boldog vagyok, amiért elolvastam ezt a könyvet, igazi emlékezetes olvasmány, amelynél garantált a lélekmelengetés. Nagyon várom már, hogy a kezeim között tudhassam a folytatást is, hiszen érdekel, hogy miképp folytatódnak Milli kalandjai.
Ti olvastátok már a kötetet? Hogy tetszett nektek?
Ha szeretnétek megvásárolni, akkor erre a linkre kattintva megtehetitek.
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
A bejegyzésem a Prológus bekuckóztunk projektjének a részét képezi.
