Könyvértékelés - Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény

A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.

Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.

A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.

Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.

Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.

Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A kötetről:

A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.

Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed? 

Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?

A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.

Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!

Tervezed olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Lauren Asher: The Fine Print – Az apró betűs rész

A mai értékelés középpontjában Lauren Asher The Fine Print – Az apró betűs rész című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Rowan már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött?

ROWAN

Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat.

ZAHRA

Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát.

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát?

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít.

Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

A könyvről:

2024 májusára eljutottam arra a pontra, hogy rengeteg könyvet olvastam el a BookTok ajánlások miatt, ez alól Az apró betűs rész sem képez kivételt. Mint tudjátok, a szívem csücske a Könyvmolyképző rubin pöttyös kategóriája, a legtöbb kedvencem bizony innen került ki, így igen nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a regénynek, legnagyobb örömömre pedig nem kellett csalódnom.

Rowan nagyapja végrendeletében meghagyta, hogy mindhárom unokája végezze el a maga feladatát a Dreamland vidámparkban, és vigyék tovább a családi örökséget. Rowannak minél hamarabb meg kell újítania a vidámparkot, izgalmas attrakciókkal és ötletekkel kell előállnia, de ez nehezebb, mint elsőre gondolta. Szerencsére ott van Zahra, akivel mindenben szöges ellentétei egymásnak, de két dolog tagadhatatlan: a nőnek zseniális ötletei vannak, amelyek nagy segítséget nyújtanak Rowannak, na meg persze a szikrák, amelyek egyre erősebben pattognak kettejük között. De vajon lehet közös jövőjük?

Hatalmas kedvenceim a grumpy és sunshine típusú történetek, van valami különleges a morcos, undok, sosem mosolygó, a jókedvet hírből sem ismerő és a mindig pozitív, sugárzó, vidám személyiség egymásra találásában, ráadásul mindez egy munkahelyi környezetbe csomagolva. Rowan és Zahra tökéletesen hozták a toposzra jellemző személyiségjegyeket, én pedig rendkívül élveztem amikor ez a két különböző személyiség összeütközött egymással, majd szépen lassan rájöttek, hogy bizony tökéletesen kiegészítik a másikat. Ami pozitívum, hogy számomra Rowan nem megközelíthetetlen, bunkó és ki-ha-nem-én módon volt morcos és kicsit megfejthetetlen karakter, hanem pont emberi tudott maradni és nem csúszott át a határvonalon. Nem volt könnyű dolga, hiszen a múltban számtalan sérülés és családi trauma érte, amelyek mind hatással voltak a felnőttkori lényére. Sok mindent kellett feldolgoznia és megváltoztatnia a szemléletmódjában, de szerencsére nem kellett mindennel egyedül megbirkóznia. Imádtam Zahrával a párosukat, rengeteget mosolyogtam a humoros párbeszédeiken, na meg persze borzasztóan izgultam értük. Az egymásra találásuk nem volt sem túl gyors, sem túl lassú, és bár az első csók viszonylag hamar elcsattant, a kapcsolatuk kiteljesedésére kicsit várni kellett, míg jobban megismerik egymást. Számomra ez az egész rendkívül életszerű volt, a dinamika tökéletesen működött közöttük, a szikrák csak úgy pattogtak, a spicy részek pedig tényleg spicyk voltak. Persze a regény végi dráma sem maradhatott el, de ettől csak még édesebb lett a történet lezárása. A szerelmi szál mellett nagyon tetszett, hogy a testvéri kapcsolatok is nagy szerepet kaptak a kötetben: Rowan bár nem ápol igazán szoros viszonyt a testvéreivel, de mégis számíthatnak egymásra, Zahra húgán keresztül pedig betekintést kaphattunk egy Down szindrómával küzdő fiatal lány életébe. Örülök, hogy a szerző belefoglalta a történetbe ezt a reprezentációt, ezáltal tovább mélyítve a mondanivalót.

Muszáj megemlítenem, hogy mennyire imádtam a helyszínt. Soha nem olvastam még vidámparkban játszódó történetet, ez pedig üdítően hatott. Na persze nem volt minden csupa móka és kacagás, hiszen az alkalmazottak helyzete közel sem rózsás, de szerencsére idővel Rowan rájött, hogy más emberek életére is hatással van, és bizony jobban kell bánnia az alkalmazottakkal.

Eszméletlenül várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy a másik két testvér történetét is olvasni fogom. Bátran ajánlom, ha szeretnél egy kicsit különlegesebb helyszínen játszódó, igazán könnyed és szerethető new adult romantikust olvasni.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: The fine print 

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Julia Quinn és Shonda Rhimes: Sarolta királyné

A mai könyvértékelés középpontjában Julia Quinn és Shonda Rhimes közös regénye, a Sarolta királyné áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadónak!

Fülszöveg:

A New York Times bestseller szerzője, Julia Quinn és a televíziós úttörő Shonda Rhimes mozgalmas, lendületes és felettébb romantikus regényt írt, amelynek főszereplője a Bridgerton-sorozatból ismert Sarolta királyné és III. György király, az ő szerelmi történetük, valamint, hogy ez a szerelem milyen változásokat hozott a társadalom életében. A regényt a Shondaland által a Netflixnek készített eredeti sorozat, a Sarolta királyné – Egy Bridgerton történet ihlette.

„Egy korona vagyunk. Az ő terhe az enyém és az enyém az övé…”

1761-ben egy szép szeptemberi napon egy király és egy királyi menyasszony találkozik, életükben először. Néhány óra múlva már házasok.

A német hercegnőként született Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz gyönyörű, makacs és nagyon, de nagyon okos… nem kifejezetten azok a tulajdonságok, amelyekre a brit udvar vágyott, amikor jövendőbelit keresett az ifjú III. Györgynek. Ám Saroltának nagyon is szüksége volt makacsságára és függetlenségére, mert Györgynek titkai voltak… olyan titkai, amelyek megrengethették volna a monarchia alapjait.

Miután Sarolta új, királynéi szerepében találja magát, meg kell tanulnia eligazodni és előrehaladni a bonyolult udvari politikában… mindeközben a szívére is vigyáznia kell, mert beleszeret a királyba, hiába igyekszik György eltávolítani magától. De mindenekelőtt meg kell tanulnia uralkodni, és megérteni, hogy egy egész társadalom átalakítására kapott hatalmat. Harcolnia kell, de nem magáért, hanem a férjéért és minden új alattvalójáért, akik az ő útmutatását és kegyeit várják. Mert ő már soha nem lesz Charlotte. El kell fogadnia a sorsát, teljesítenie kell kötelességét… Nagy-Britannia és Írország királynéjaként.

A könyvről:

Természetesen a Bridgerton láz engem is elért, így nem is volt kérdés, hogy a sorozat megnézése után könyvben is olvasni szeretném Sarolta és György történetét. Azt már most elárulom, hogy a sorozat és a könyv nagyrészt fedik egymást, de mégis teljes mértékben olyan volt olvasni, mintha most először élném át a történetet – annyi kivétellel, hogy sokkal könnyebben magam elé tudtam képzelni így a karaktereket. 

Ez a regény hatalmas boldogsággal töltött el – Sarolta és György szerelme az egyik legigazabb és legtisztább, feltétel nélküli szeretet, amellyel valaha találkoztam. A párosuk verhetetlen, tökéletesen kiegészítik egymást. Az a kedvesség, szenvedély, szeretet és gyengédség ahogyan egymáshoz viszonyultak teljesen levett a lábamról. Sarolta egy vad, megzabolázhatatlan lélek, akinek Anglia új királynéjaként egy számára a megszokottól merőben eltérő környezetben kell megvetnie a lábát, ráadásul mindezek mellett György titkolózik is előtte. Sarolta magánya és szomorúsága teljes mértékben átjött a lapokról, nekem pedig a szívem szakadt meg ezért a fiatal királynéért, aki nem értette, hogy mégis mi hatására viselkedik így vele a férje. Nem lehetett könnyű számára ez az időszak, hiszen gyökerestül megváltozott az élete, de öröm volt olvasni, ahogy Sarolta megküzdött ezekkel az akadályokkal. Úgy gondolom, hogy ő a tökéletes királyné a férje és az ország számára, ezt pedig be is bizonyítja. György egy kissé elvontabb, de annál szerethetőbb figura, akinek rengeteg démonnal kell megküzdenie. Sokat szenvednek, mielőtt elérik a boldog végkifejletet, de minden pillanat csak erősebbé teszi a szerelmüket. Megható volt, ahogyan egymáshoz viszonyultak, a legendás első találkozást pedig soha nem fogom elfelejteni. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Sarolta és György a kedvenc könyves párosaim közé kerültek.

Kifejezetten tetszett, hogy a regényben több szemszögön keresztül pillanthattunk bele az eseményekbe, különösen György gondolatai voltak, amelyek megmaradtak bennem, mindaz a kedvesség és szeretet, ahogyan Sarolta felé irányult teljesen levett a lábamról. György határozottan egy olyan karakter, akit nem lehet elfelejteni, és akit meg kell ismertetni a könyvrajongók nagy részével. Ami viszont kicsit átesett számomra a ló túloldalára, az Agatha karaktere – sajnos nekem nem kifejezetten volt szimpatikus, jobban örültem volna, ha kevesebb a vele kapcsolatos történetszál.

A könyv a szerelmi vonalon kívül nagy hangsúlyt fektet a különböző rasszok és a nők helyzetére. Elszomorító volt olvasni, hogy mennyire semmibe vették a sötétebb bőrszínű személyeket és mennyi megaláztatást kellett elviselniük csak azért, mert nem fehérnek születtek. Örülök, hogy manapság már egy elfogadóbb világban élünk, de persze mindig van hová fejlődni.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elolvastam ezt a könyvet. A történelmi romantikusok közül az abszolút kedvencem lett, György és Sarolta történetét pedig garantáltam nem utoljára vettem elő. Bátran ajánlom minden Bridgerton és nem Bridgerton rajongónak egyaránt, szerintem határozottan megéri elolvasni.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Sarolta királyné

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth O'Roark: Waking Olivia – Olivia ébredése

A mai könyvértékelés középpontjában Elizabeth O'Roark Waking Olivia – Olivia ébredése című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A farm bajban van.

Az apja adósságokat hagyott hátra.

A főiskolai terepfutó csapata nem teljesít jól.

Will Langstromnak már eleve túl sok a kötelezettsége, a legkevésbé sem hiányzik neki Olivia Finnegan, a frissen igazolt, gyönyörű, de problémás diák.

Nagy száj.

Komoly jobbhorog.

És egy titok, ami tönkreteheti.

Olivia önmaga legádázabb ellensége, múltja elől képtelen menekülni, és az utolsó, akitől segítséget kérne, az a nagyképű futóedzője, aki a jelek szerint semmivel sem elégedett.

Will azonban nem hagyja, hogy a lány ellökje magától, és eltökélten meg akarja menteni, miközben minden erejével próbál ellenállni a vonzalomnak, ami mindkettőjük életét tönkreteheti.

Magával ragadó szerelmi történet az egyetemi sport világából.

Kapcsolódj ki vele!

A könyvről:

Nagyon jó előérzeteim voltak a regénnyel kapcsolatban, hiszen ötvözi azokat a dolgokat, amelyeket szeretek: new adult történet, egyetemen játszódik, szerepet kap benne a sport, mindezek mellett pedig rengeteg jót hallottam róla. Az előérzeteim nem okoztak csalódást, az Olivia ébredése egyszerre szívszorító és felemelő könyv, amelyben a romantikus szál mellett komoly témák is megjelennek.

Az alaptörténet szerint Olivia, a mindig magának való lány beleszeret az edzőjébe. Azonban az egyetemi etikai sportszabályoknak köszönhetően nem lehet Will és Olivia között valós kapcsolat, amely számos megpróbáltatást eredményez. Mindezek mellett pedig Olivia rémálmai és a múltja is kísérti a lányt, a háttérben pedig egyre inkább kirajzolódik valami tragikus. Mi történt Olivia gyerekkorában? Ez miképpen hat a jelenre? Mi lesz az egyre erősödő érzelmeivel? És vajon Will akarná őt egyáltalán? Ami biztos, a határok egyre inkább elmosódnak, már csak az a kérdés, hogy vajon átlépik-e azokat?

Az Olivia és Will közötti szerelmi szál teljesen elvarázsolt. Imádtam a párosukat, szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Sokat mosolyogtam a párbeszédeiken, vagy éppen olvadoztam Will gondoskodó megnyilvánulásain. A kapcsolatuk szépen építkezett, az pedig külön öröm számomra, hogy Will édesanyja, Dorothy is mennyire megszerette a lányt. Engem nem zavart, hogy a karakterek kicsit szenvedtek az egymásra találásukkal, én időnként kifejezetten igénylem a lassan kibontakozó, nehezen kivívott boldog véget. Muszáj megemlítenem, hogy Will és a családja, de főleg a férfi mennyire támogatóak voltak Oliviával és a rémálmaival kapcsolatban, az a törődés és szeretet, ahogy a lány felé megnyilvánultak úgy gondolom, hogy példaértékű. Boldog voltam, hogy végre ez a törékeny, ám önmagát keménynek mutató lány rátalált olyan emberekre, akik felemelni akarják őt, segíteni neki, nem pedig lehúzni.

Kifejezetten tetszett, hogy a karakterek árnyaltak voltak, mindenkinek megvolt a maga nehézsége, amelyeket részletekbe menően megismerhettünk. Olivia mellett Will is számos terhet hordozott, aki az apjának tett ígérete és a valódi vágyai között őrlődött, a váltott szemszögnek köszönhetően pedig valóban betekintést kaphattunk Will lelki világába.

A történetet olvasva eleinte apró részleteken át tekinthetünk be Olivia tragikus múltjába, az írónő pedig mesterien teremtette meg a feszültséget, készítette elő a tetőpontot. A torkom nem egyszer szorult el olvasás közben, egy jelenet pedig különösen sokkolóan hatott rám. Belegondolni is borzalmas, hogy egy olyan fiatal, törékeny kisgyerek milyen dolgoknak volt a szemtanúja. Nem csodálkozom, hogy Olivia rémálmokkal küzdött, hiszen az ilyen súlyos történések mindenkire hatással vannak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy van valami motiváló a sportolókról szóló történetekben. Az olvasásuk közben mindig kedvet kapok én is a testmozgáshoz, ez most sem volt másképp. Különösen szeretem, mikor olyan sportokról olvashatok, amelyek nem állnak annyira közel hozzám, így új dolgokat tanulhatok meg. A terepfutás itt nagyobb szerepet kapott, mint azt megszokhattam más történetekben, szerves részét képezte az egésznek. 

Ha egy negatívumot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám, hogy a lezárás számomra kicsit kettősre sikeredett: a szerelmi szálban volt egy fordulat, amelyet már nem raktam volna bele a történetbe, egy másik szálat pedig jobban kifejtettem volna, de ezek nem voltak annyira negatívak számomra, hogy elvonják a figyelmet a rengeteg jóról. Azt pedig kifejezetten szerettem, hogy az epilógus nem csak az események utáni két hónapba engedett betekintést, hanem az évekkel későbbi történésekbe is.

Az Olivia ébredése nem egy egyszerű, cukormázas romantikus történet. Nehéz életsorsok kerülnek bemutatásra, ahol a szívszorító jelenetekből sincs hiány. Kiemelkedőnek tartom a rubin pöttyös kategórián belül, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. Engem elvarázsolt, különösen kedves a szívemnek, abban pedig reménykedem, hogy Erin és Brendan történetét is olvashatom a közeljövőben.

Te olvastad már a regényt?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Waking Olivia

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren A lelkitárs-egyenlet című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.

Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

A könyvről:

Már több kötetet is olvastam a szerzőpárostól, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet, így természetesen A lelkitárs-egyenlet sem hiányozhatott a könyvespolcomról. Nagyon izgatott voltam a regény miatt, hiszen a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Külön öröm, hogy ebben a gyönyörű élfestett kiadásban olvashattam, amellyel engem mindig el tudnak varázsolni.

Az alapszituáció nagyon érdekes számomra: egy DNS elemzésen alapuló randi app, amely a génjeid segítségével találja meg a lelki társadat. Valljuk be, ez rendkívül jól és különlegesen hangzik, az ebből kibontakozó emberi kapcsolatok pedig egyedi élethelyzetekhez vezetnek, így volt ez Jess és River esetében is, akik egy magas szintű, gyémánt egyezésnek köszönhetően a Kromantika nyomására elkezdenek ismerkedni egymással, hogy így segítsék a cég marketing helyzetét. Az eleinte morcosnak és undoknak tűnő River fokozatosan megnyílik, és Jessnek rá kell döbbennie, hogy az ő gyémánt egyezésük talán mégsem tévedés. De vajon elég a biológiai kompatibilitás egy szilárd és boldog kapcsolathoz? Tényleg ilyen nagy szerepe van a géneknek? Vajon kialakulhat igazi szerelem kettejük között, vagy ez az egész csak reklámfogás?

Ha ki kellene emelnem, hogy mi az a három dolog, ami a legjobban tetszett a regényben, akkor mindenképpen a család fontosságát, az emberi kapcsolatokat és a romantikus szálat említeném meg. Kifejezetten üdítő volt, hogy Jess nem csupán egy átlagos nő, hanem egy egyedülálló édesanya, akinek az életében az első helyet a gyermeke foglalja el. Egy rendkívül erős személyiség, aki már sok mindent átélt. Öröm volt látni, hogy milyen a kapcsolata a nagyszüleivel, a kotnyeles barátnőjével, Fizzyvel, majd Riverrel. Szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire fontos neki a gyermeke boldogsága, és minden cselekedetével őt igyekezett támogatni. Jess az évek során kissé bezárkózott, a női szerepeket háttérbe szorította, és nem igazán fordított időt a randizásra, a saját boldogsága megtalálására – ebben az élethelyzetben találkozott Riverrel és a Kromantikával, ahol egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően belement, hogy a gyémánt partnerével találkozgasson ismerkedés céljából, de azt hiszem, ő maga sem gondolt arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megkedvelheti Rivert és mély érzéseket táplálhat iránta. Nagyon tetszett a kapcsolatuk kialakulása, a közöttük lévő dinamika, ahogyan az is, hogy nem viselkedtek gyerekesen egymással, hanem az elejétől kezdve felnőtt ember módjára kezelték ezt a különös szituációt. River hamar elrabolta a szívemet a félénk, gondoskodó, kedves és őszinte személyiségével, aki úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítette Jesst. Minden egyes jelenetben, amikor River Jess nagyszüleivel vagy a kislányával jelent meg, a szívem csak úgy olvadozott. Mindezek mellett muszáj kiemelnem a regény végi konfliktust, amelyben szerintem River nem kezelte megfelelően a helyzetet, de hibázni emberi dolog, és tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér.

Mint említettem, nagyon szerettem Jess és Fizzy kapcsolatát, azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátságról álmodik, ahol tényleg számíthatunk a másikra, és nem a törtetés, az irigység dominál. Jó volt olvasni, hogy Fizzy mennyire bátorítja a barátnőjét, példaértékűnek tartom, ahogyan Jess nagyszülei viselkedését is. Az a szeretet és gondoskodás, amellyel Jess és Juno felé voltak, szintén kivételes.

A lelkitárs-egyenlet egy nagyon szórakoztató történet, amelyben öröm volt elmerülni. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, sokat mosolyogtam olvasás közben, és nagyon jól szórakoztam. Üdítő volt számomra a sok tudományos szöveg, és úgy önmagában egy tudományos környezethez köthető romantikus történet – nem sok ilyet olvastam még, de többet szeretnék. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, akik szeretik a romantikus new adult történeteket – szerintem sokatokat el fog varázsolni, mint ahogyan az velem is történt.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata

A mai könyvértékelésem középpontjában Emma Lord Tweet Cute – A tweetcsata című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mitől olvad meg a szíved?

Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.

És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.

Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.

Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem.

A könyvről:

Nagyon szeretem az olyan típusú történeteket, amelyek nem akarják megváltani a világot, ehelyett könnyedek, viccesek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Ez a Tweet cute esetében pontosan így volt, egy rendkívül szórakoztató regénynek gondolom, amelyet szó szerint mosollyal az arcomon olvastam végig.

Az alapszituáció szerint Pepper és Jack nyílt csatába kezdenek Twitteren a családjaik szendvicsbárjainak a fiókjai mögé bújva, de nem is sejtik, hogy egy, az iskolában terjedő alkalmazásnak köszönhetően titokban egymással leveleznek nap mint nap. Éles szóváltások és aranyos üzenetek állnak kettejük között, de vajon félre tudják tenni a tweet harcot annak érdekében, hogy átadják magukat valami sokkal többnek?

Ez a könyv többször is meglepett. Valamiért azt gondoltam, hogy minden titokra a regény végén derül fény, de üdítően hatott, hogy a történet előrehaladtával folyamatosan derültek ki apróbb mozzanatok. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy a csatározás nyílt színtéren zajlott, hogy a karakterek egymást csipkedték mind a való életben, mind pedig a billentyűzet mögött ülve. A kémia tisztán érezhető volt Pepper és Jack között, a szendvicsbárok rivalizálása pedig szórakoztatónak bizonyult. 

"Farkas

Hát, a sajtos makaróni és a muffin az alapvető táplálékok egyike.

Kékmadár

Lehet, hogy most sírok?????

Farkas

A fogorvosod tuti fog"

A regény fő erőssége számomra egyértelműen a humor. Éles szóváltások, vicces szójátékok, szarkasztikus karakterek – nekem ennél több nem is kell, ha valamelyik történet ennyire humoros, az nekem már félig garancia a sikerre, de szerencsére a karakterek gondoskodtak arról, hogy az a másik fél is biztosítva legyen. Jack és Pepper mindketten nagyon szimpatikusak voltak, akikkel könnyű azonosulni. Pepper a gimnázium elején költözött az édesanyjával és testvérével New Yorkba, amely éles váltás volt számára a korábbi vidéki élethez képest. Be kellett illeszkednie egy olyan társaságba, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat, majd a megfelelési kényszer spiráljába került, ahol minden szabad percét a tanulás töltötte ki, hogy a lehető legjobb jegyei legyenek és mindenkit lekörözhessen az iskolában. Amikor az édesanyja rábízza a szendvicsbárjuk Twitter fiókjának a kezelését, akkor Pepper életében sok minden átértékelődik, de ez nagyban köszönhető Jacknek is, akihez a valódi életben is egyre közelebb kerül. Jack egész életében New Yorkban élt, ott nőtt fel, de az osztálytársai a mai napig nem tudják megkülönböztetni őt az ikerbátyjától, akinek az árnyékában kénytelen élni. Úgy érzi, hogy a családja őt kevésbé értékeli, mint a testvérét, hogy számára nincsenek biztosítva olyan feltételek, olyan szabadság, mint amit Ethan megkap. A szülei már a jövőjét is kőbe vésték, amelyet tényállásnak vesznek, de Jacknek más céljai vannak az életben. Ez konfliktust szül önmagában és a családja körében is, mivel nem igazán tudja, hogyan mondja el a szüleinek a valódi álmait. De egyszer csak azon kapja magát, hogy van egy lány, aki nemcsak, hogy elsőre tudja: ő nem a bátyja, még a szívét is megdobogtatja. Vajon bölcs döntés ilyen közel kerülni az „ellenséghez”? Egyáltalán ellenségnek számít a lány és a családja? 

"Szinte megkönnyebbülést érzek, hogy anya még azelőtt elvette a telefonomat, hogy kiötlöttem volna valami választ Kékmadárnak, mert a kérdés nem az, hogy mi akarok lenni, hanem hogy lehetek-e az, aki szeretnék, anélkül, hogy közben mindenkit megbántanék."

A könyv egyik fő tanulsága számomra, hogy igenis próbáljunk meg beszélni a problémákról, azokról, amelyek bántanak minket vagy szeretnénk megoldást találni rájuk.  Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Pepper már az elején nyíltan szembeszáll az édesanyjával, hogy márpedig ő nem fogja folytatni a Twitter csatározást, vagy ha Jack hamarabb beszél a szüleivel a kételyeiről. Ha a két család közötti problémákról is hamarabb diskurzus lett volna, akkor valószínűleg nem fajul odáig a történet, ahová. De talán pont ezeknek az el nem mondott gondolatoknak köszönhető, hogy a regényben elég látványos karakterfejlődést vehetünk észre nem csak Pepper és Jack, de a mellékszereplők esetében is, gondoljunk csak Poojára, Ethanre vagy éppen Pepper édesanyjára. Mindannyiuknak bőven volt mit átértékelniük és feldolgozniuk, de öröm volt látni, hogy hová jutottak.

"Fura, hogy az embernek fogalma sincs, meddig jutott, míg egyszer csak rá nem jön, hogy nem találja a visszautat."

Egy regény az álmokról, és azok valóra váltásáról. Egy történet barátságról, szerelemről és az iskolai élet megpróbáltatásairól. Egy könyv a félreértett mozzanatokról és azok hatásairól. Egy olvasmány a péksütik szeretetéről, és a sajtos grill szendvics harcot kezdeményező erejéről. A Tweet cute egyszerre aranyos, érzelmes és vicces, amelyet bátran tudok ajánlani a young adult romantikusok szerelmeseinek. A szórakozás garantált.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra!

A mai könyvértékelés középpontjában Mona Kasten Feel Again – Érezz újra! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

A könyvről:

Nem titok, hogy Mona Kasten sorozata lenyűgözött. Bármilyen platformon, ahol csak lehetőségem adódik rá, nem győzöm ajánlani a követőimnek/olvasóimnak, hiszen kiemelkedőnek tartom a Rubin pöttyösök között. Ahogy a sorozat első két kötetét, úgy ezt a harmadikat is imádtam. Egyszerűen jó érzéssel töltött el az olvasása, az első oldalaktól kezdve mosolyogva faltam a sorokat. Sawyer és Isaac története minden várakozásomat felülmúlta.

Az előző részből már valamennyire megismerhettük Sawyer és Isaac karakterét, így különösen izgatottan álltam a könyvük elé, mivel nem tudtam elképzelni, hogy milyen hangulatú regény várhat rám. Aggódtam, hogy Sawyer talán túlságosan önpusztító magatartást fog folytatni, vagy Isaac nem tud túllépni a félénk fiú benyomásán, de hatalmasat tévedtem mindkettőjük esetében. A páros dinamikája nagyon jól működött, a köztük lévő különbségek ellenére is hamar megtalálták a közös hangot, a levegő csak úgy szikrázott körülöttük. Odáig voltam a szerelmi szálért, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni.

A kioldógomb kattanásakor rám nézett. Vigyorogva rázta a fejét.

– Mégis mit művelsz velem? – kérdezte.

Ezt akár én is kérdezhettem volna tőle.

A könyv egyik fontos mondanivalója, hogy nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, hogy kik szeretnénk lenni, és nem hagyhatjuk, hogy mások szabjanak határokat nekünk. Sawyer és Isaac esetében is megfigyelhető, hogy a környezetükben lévő személyek ítéletet mondanak felettük, beskatulyázzák őket, de szerencsére mind a ketten elég erősek ahhoz, hogy megmutassák a világnak a valódi személyiségüket. Mindkét karakternek nehéz múltja volt: Sawyer fiatal korában elvesztette a szüleit, majd a nagynénje gondozásába került, aki számtalan módon megkeserítette az ő és a testvére életét. Nehéz időszak van a háta mögött, amely megkeményítette a lány személyiségét, és amelynek hatására teljesen bezárkózott. Nem akarta megnyitni a szívét senki felé, mivel nem szeretett volna sérülni. Isaac gyerekkora is szívszaggató volt, de a jelen is bőven tartogatott konfliktust. A kötetben bebizonyosodott újra, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és olyan dolgok miatt bántani másokat, mint például az öltözködésük, az anyagi hátterük. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy folyamatosan csak a bántást kapja másoktól, az bizony hatással lesz a felnőttkori viselkedésére is, ezt Isaac esetében is megfigyelhettük. Mindkettőjüknek bőven volt mit feldolgozniuk, de szerencsére ott voltak egymásnak, hogy támogassák egymást ezen a kissé rögös úton.

– Egyszerűen csak el kellett jönnek onnan, és megnéznem, hogy mi minden egyebet tartogat még számomra a világ. Megnézni, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Olyan sok tanulnivaló van, olyan sok felfedeznivaló, aminek eddig még csak a töredékét láttam. Egyszerűen… többet akartam.

A regényben nagy szerepet kapott még a valahová való tartozás kérdésköre. Sawyer mindig csak a testvérére számíthatott, de most úgy érzi, hogy őt is elveszíti, hogy senkije sem marad. Sawyernek meg kell tanulnia megnyitni a szívét, bízni másokban, esélyt adni az embereknek, hogy bebizonyítsák: igenis fontos nekik. Muszáj kiemelnem a Dawn-Kaden-Allie-Spencer és társaik baráti körét, amely társaságot továbbra is imádom. Ha valakinek ilyen barátai vannak, akkor az garantáltan nincs egyedül. Megmelengették a szívemet, hogy mennyire kedvesek és odaadóak, akikre mindig lehet számítani. Igazi barátok.

Összességében azt tudom mondani, hogy továbbra is imádom a sorozatot, továbbra is csak ajánlani tudom. Mona Kasten írói stílusa nagyon könnyed, a könyvei olvasása komfort érzetet ad számomra, az általa megteremtett karakterek és történetek pedig kiemelkedőek. Izgatottan várom, hogy mit rejt a további két kötet, az biztos, hogy én olvasni fogom azokat is.

Isaac halkan sóhajtott. Aztán magához húzott.

– Úgy nézel ki, mint akinek egy ölelésre van szüksége – mondta halkan.  

Kellett egy pillanat, hogy megértsem, mit is tesz éppen. Ez a szemétláda tényleg átölelt engem.

Ti olvastátok már a sorozatot?

A sorozat részei megvásárolhatóak erre a linkre kattintva.

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

A mai könyvértékelés középpontjában Elena Armas Spanyol szerelmi átverés című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.

Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

A könyvről:

Kétségkívül az egyik legjobban várt 2022-es megjelenésem a Spanyol szerelmi átverés volt. A rengeteg külföldi booktok és bookstagram oldal felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a kötetet. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó-e, mint ahogy sokan írják. És be kell vallanom, valóban az, sőt! Egyenesen imádtam Catalina és Aaron történetét.

Az alapszituáció szerint Catalina azt hazudja a családjának, hogy az amerikai barátjával megy a nővére esküvőjére, de valóban nem létezik párkapcsolata. Aaron véletlenül tudomást szerez erről, és felajánlja, hogy ő elkíséri Catalinát Spanyolországba. Igen ám, de vajon mennyi minden történhet az indulásig? Majd az út során? Catalina és Aaron, akik látszólag borzasztóan ellenszenvesek egymásnak, vajon képesek lesznek túllépni a múltbéli sérelmeiken és esélyt adni valami többnek?

Nagyon szeretem a slow burn, az ellenségekből szerelmesek és a munkahelyi románcokat, itt pedig mindhárom megtalálható volt. A szerelmi szál lassan épült ki, de folyamatosan érezhető volt az átmenet, megfigyelhetőek voltak a fordulópontok, ahol megváltoztak az érzelmek. Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és tiszta kapcsolat alakult ki Catalina és Aaron között, amely irigylésre méltó, és ahol szenvedélyből sem volt hiány. Aaron Blackford nem csak Catalinát vette le a lábáról, hanem bizony engem is. Rég olvastam már ilyen megnyerő férfi karakterről, aki garantáltan megdobogtatja a női szíveket. Őszinte, kedves és hűséges, aki nem félt kimondani a gondolatait és kimutatni az érzelmeit. Catalina pedig szintén egy szerethető karakter, akit a múltban rengeteg fájdalom ért, ő pedig ezeken a régi sérelmeken próbált felülemelkedni és megnyitni a szívét Aaron felé. Nagyon jól működött a két karakter között a dinamika, a kémia már az első soroktól kezdve érezhető. Egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni őket egy párként, sőt, folyamatosan mosolyogva olvastam minden közös jelenetüket, várva, hogy mikor adják fel végre a küzdést egymás ellen. Az ellenségekből szerelmesek típusú történetekben sokszor kissé bugyután viselkednek a karakterek – ezt itt egyáltalán nem éreztem. Itt nem a civódásokon volt a hangsúly, sokkal inkább a szívet megdobogtató szerelmen. Elena Armas nagyon jól eltalálta az arányokat, szinte hihetetlen számomra, hogy ez az első megjelent kötete. Ha már most ilyen párost varázsolt elénk, egy olyan férfit, mint Aaron Blackford, akkor csak mosolyogva tudok a jövő felé tekinteni és várni, hogy milyen történetekkel rukkol elő.

A regényben szerepet kaptak a mélyebb tartalmak is, gondoljunk csak Catalinára és a múltjára, ahol megannyi sérelem és bántás érte, amelyekkel a mai napig küzd és próbál felülemelkedni rajtuk, esetleg a munkahelyi zaklatásra vagy Aaron családi helyzetére, akit számos veszteség ért. Ezeket a nehezebb pillanatokat szerencsére rengeteg pozitív gondolattal és jelenettel ellensúlyozta Elena Armas, amely nagyban Catalina családjának is köszönhető. Egy hangos, zajos és minden lében kanál, de annál szerethetőbb spanyol családról van szó, amilyenre titkon mindenki vágyik. 

A Spanyol szerelmi átverés az a könyv volt, amelyet az elejétől a végéig imádtam. Az utóbbi hónapok legnagyobb kedvence lett számomra. Az olvasás során rengeteget nevettem, egyszerűen jó érzéssel töltött el forgatni a kötet lapjait. Aaron minden pillanatban levett a lábamról, most pedig kicsit nehéz elengedi ezt a békés buborékot, amelyben az olvasás során léteztem, de muszáj leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor olvastam a Spanyol szerelmi átverést. A new adult romantikusok  rajongóinak kötelező olvasmány!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Végezetül pedig hoztam pár kedvcsináló idézetet:

„Azzal, hogy magadat okolod, nem változtatsz a múlton; csupán az energiádat pazarlod, amit a jelenre kéne fordítanod. Nézd meg, hol vagy: eljöttél ide. Még nem késő.”

„A való világban az összes döntésem súlyos következményekkel járt. Valamennyi választásom. A jobb világ, amelyben minden jól alakul, nem létezik. Az élet zűrös, gyakran nehéz. Senkinek sem hagy időt arra, hogy felkészüljön, vagy akadályokra számítson. Csak meg kell ragadnod a kormányt, és visszalavíroznod a saját sávodba. Én is ezt tettem. Így jutottam idáig.”

„– Arról nem is beszélve, hogy nézett rád egész idő alatt, amióta itt dekkoltunk.

Hogy mi van?

– Mennyi is? Két órája? És mindig csak téged lát, minden mozdulatodat olyan megbabonázva követi, mintha szivárvány lőne ki a seggedből, és csillagösvényt húznál magad után. Gusztustalannak tartanám, ha nem lennék én magam is szerelmes.”

„– Nem hagyom, hogy ezt tedd – suttogtam – Nem éri meg a bajt, amit magadnak okoznál.

– De te igen. Te minden bajt megérsz. A tűzbe vetném magam érted. Még mindig nem fogtad fel?”

„– Miért?

[…]

– Mert ennyit voltál hajlandó adni nekem. És inkább utálj engem, mint hogy egyáltalán ne gondolj rám.”

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: Nem mézes hetek

Sziasztok! A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren Nem mézes hetek című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Két esküdt ellenség Hawaiin

Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” – Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

A kötetről:

Már a legelső alkalommal, amikor elolvastam a regény fülszövegét tudtam, hogy ez egy nekem való történet lesz. Hihetetlenül viccesnek és érzelmesnek ígérkezett, a könyv olvasása után pedig bátran állíthatom, hogy valóban egy rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam, amely mellett garantáltan senki nem fog unatkozni. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a fantasztikus borítót. Igazán nyárias, tökéletesen átadja a Hawaii életérzést. A vidám színek miatt egyszerűen jó ránézni.

Az alapszituáció szerint a két esküdt ellenség, Olive és Ethan kénytelenek együtt elmenni a testvéreik nászútjára, köszönhetően az esküvőn előforduló ételmérgezésnek. Vajon mi fog történni, ha hosszú napokig össze lesznek zárva egy egzotikus szigeten? Megannyi veszekedés és kínos pillanat vár majd rájuk, vagy sokkal inkább kellemes időtöltés lesz a Maui nyaralás?

"- Neked nincs hányingered? - kérdi csendesen.

- Azon túl, amit ez a látvány okoz? Vagy a tiéd? Nem.

- És nem kerülget a hasmenés?

A szemébe nézek.

- Rejtély számomra, hogy lehetsz még mindig szingli."

Már a legelső oldalaktól kezdve érezhető volt a feszültség Olive és Ethan között, amely rendkívül szórakoztatónak bizonyult. A folyamatos furcsa, de kínos szituációk megmosolyogtattak, a beszólásokon pedig hangosan nevettem. Nagyon tetszett a macska-egér játszmájuk, az ellenségekből szerelmesek történetek pedig különösen közel állnak a szívemhez. Sokan mondják, hogy a szeretetet és a gyűlöletet csak egy vékony vonal választja el egymástól, ez Olive és Ethan esetében abszolút igaznak bizonyult. Érdekes volt olvasni, ahogy egyre jobban megismerték a másikat, ahogyan túljutottak a kezdeti benyomásukon és esélyt adtak arra, hogy bebizonyítsa a másik: igenis sokkal jobb ember, mint amilyennek korábban tűnt. A közös nyaralásuk minden egyes pillanatát imádtam, azt pedig pláne, hogy mennyire valószerűtlen szituációkba tudtak keveredni. Abszolút látható volt a karakterfejlődés, amely főleg Olive esetében volt szembetűnő. Az állandóan cinikus lány megtanulta más perspektívából szemlélni a körülötte lévő dolgokat, kiszakadni a mókuskerékből, esélyt adni valami újnak, Ethan pedig kissé naiv volt, de megtanulna, hogy sokszor más egy ember valódi személyisége, mint amilyennek mutatja magát a külvilág felé. A kedvenc részem a regény utolsó 100 oldala volt, szerintem itt történt a legnagyobb változás mindenkiben.

"Kemény, gyors puszit nyom az arcomra, én pedig uralkodom magamon, hogy ne ránduljak meg úgy, mintha egy döglött gyíkkal csaptak volna képen."

Olive családjáról is mindenképpen beszélnem kell: egyszerűen imádtam a famíliát. Hangosan voltak, szórakoztatóak és garantáltan mindenbe beleütötték az orrukat. Soha nem hagyták egy pillanatra sem magára sem Olivet, sem az ikertestvérét, Amit, hanem mindig lehetett rájuk számítani. Összetartottak, és ott segítettek egymásnak, ahol tudtak: ez pedig különösen szerethetővé varázsolta a karaktereket.

A regény egy igazi rom-kom kötet, hiszen Ethan és Olive számos komikus helyzetben találhatta magát, amelyek már-már valószerűtlennek is tűnhettek. Mindezek mellett azonban fontos kiemelnem, hogy a történetnek van mondanivalója is, hiszen fontos szerepet kapott benne a megbocsátás, a továbblépés, az újrakezdés és a szerencse témaköre is.  Utóbbi sokszor megjelent a könyv során. Vajon valóban létezik szerencsés és balszerencsés ember? Esetleg a környezetünkben történő események hatására mi magunk vetítjük ki ezt egymásra? Érdekes felvetéseket olvashattunk ezzel kapcsolatban is, de egy biztos: Olive és Ethan egymásra találása lehet, hogy nem történt volna meg, ha az esküvőn nem kap a násznép ételmérgezést.

"Soha az életben nem hagynám, hogy bárkinek a véleménye befolyásoljon, és rosszul érezzem magamat a testem és/vagy a rántott sajt miatt."

A Nem mézes hetek egy hihetetlenül szórakoztató olvasmány, amely vicces, romantikus, és a néhány pikánsabb jelenet mellett az erotika sincs túltolva. Az írói stílus nagyon élvezhető, könnyű haladni a történettel, szinte azt érzi az olvasó, mintha ő is Maui szigetén lenne. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, Olive egy rendkívül karakán személyiség, Ethan pedig egy nagyon szerethető férfi, akivel szerintem bármelyik olvasó szívesen menne „nászútra”. Ha egy vicces és romantikus könyvet keresel, akkor a Nem mézes hetek abszolút neked való olvasmány. Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, ha szereted a rom-komok világát, akkor garantáltan el fog varázsolni! Számomra az utóbbi időszak legjobb romantikus regénye volt a Nem mézes hetek.

"Inkább a cipőtalpamat nyalogatnám, mint hogy még egyszer el kelljen viselnem az érzést, ahogy a számra tapadsz."

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában K. Bromberg: Faking It – Megjátszott szerelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen szerelmet érdemelsz?

Zane Phillips összetévesztett azzal, aki a kutyáját szokta sétáltatni. Nem is kéne, hogy meglepjen, hogy egy férfi, akinek az öltönye is többe kerül, mint nekem egyhavi lakbérem, azt feltételezte, hogy az ő szolgálatára vagyok ott.

Hogy mi ebben a jó? Az, hogy rendesen helyre tettem. És mi a rossz?

Az, hogy lekéstem miatta az állásinterjúmat.

Aztán kiderült róla, hogy egy kőgazdag ausztrál vállalkozó, és hogy ki akar engesztelni, amiért elszúrta nekem azt az interjút. Igen, szédítően jó pasi, ugyanakkor egy arrogáns seggfej is…

Úgyhogy kösz, de nem kérek belőle.

Végül miért szelem át keresztbe-kasul az országot – és miért osztozom az ágyon – azzal a fickóval, akit ki nem állhatok? És miért izzik fel közöttünk a szenvedély?

Ha nem vigyázok, még a végén tényleg elhiszem, hogy a tündérmesék valóra válhatnak?

Kapcsolj ki és töltődj fel hőseink történetével!

A könyvről:

A regény megjelenésekor a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, abszolút a komfortzónámon belüli olvasmánynak tartottam, amely nagy valószínűség szerint elnyeri majd a tetszésemet – és így is lett. A kötet kézhezvételekor már egy hónapja nem olvastam new adult romantikus könyvet, de a visszatéréshez nem is választhattam volna jobb olvasmányt, ugyanis egy nagyon szerethető romantikus történet a Megjátszott szerelem, amely nem szűkölködik humorban és érzelmekben.

Az alapszituáció szerint egy félreértésnek köszönhetően ismerkedett meg Harlow és Zane, a lány pedig a találkozásnak köszönhetően sikeresen le is késte az állásinterjúját. Harlow nem rejtette véka alá a csalódottságát és a dühét, Zane pedig nem igazán foglalkozott a lány sértettségével – így az első találkozás senki szempontjából sem volt sikeresnek tekinthető. A sors, a hazugságok és a bosszú azonban úgy hozta, hogy Zane hamarosan induló vállalkozásának, a SoulM8-nek Harlow lett a reklámarca – igen ám, de mindezek mellett még azt is el kellett játszaniuk a két hónapon át tartó kampányút során, hogy szerelmesek egymásba…

Bevallom, a kötet elején kicsit megijedtem, féltem, hogy Harlow egy nulla személyiséggel rendelkező karakter lesz, Zane pedig a tipikus arrogáns pasas, de szerencsére hamar rá kellett döbbennem, hogy ez nem feltétlen így igaz. Harlow esetében nem is tévedhettem volna nagyobbat, ugyanis hihetetlenül karakán és őszinte személyiség, aki senkinek sem fél megmondani a véleményét és két lábon áll a Földön. Zane sokáig hozta azokat a karaktervonásokat, amelyeket elképzeltem számára, de hamarosan fény derült rá, hogy mennyire kedves és melegszívű is tud lenni, aki nem csak magával foglalkozik, hanem lehet rá számítani. Abszolút látható volt mindkettejüknél a fejlődés, amely Zane esetében volt a leginkább kivehető. A regény kezdetétől a végéig csupán pár hónap telt el, de Zane rengeteg tekintetben megváltozott, fejlődött, ez pedig leginkább Harlownak volt köszönhető. 

A történet középpontjában a szerelem állt, ez az érzés mozgatott minden szálat. Zane nem hitt a szerelem építő erejében, a gyerekkorában látott példák alapján azt gondolta, hogy a szerelem csak pusztítani tud, Harlow pedig már olyan sokszor végezte összetört szívvel a padlón, hogy akaratlanul is fenntartásai voltak a szerelemmel kapcsolatban. Itt muszáj megemlítenem Harlow édesanyját és Robertet, aki a SoulM8 egyik befektetője, ugyanis ez a két karakter nagy szerepet kap a történet alakulásában. Előbbi hisz a tündérmesékben, az igaz szerelem erejében, és bátorítja Harlowot, hogy igenis éljen a jelennek, és ne tagadja le a Zane iránti érzéseit, utóbbi pedig szintén a szerelem szerelmese, aki egy 60 éven át tartó boldog házasságot tudhat a háta mögött, és ezzel az érzéssel szeretné megajándékozni az embereket. Robert hihetetlenül vicces figura volt, minden felbukkanása mosolyt csalt az arcomra, ha ő nincs, akkor valószínűleg Harlow és Zane sem találtak volna egymásra, gondoljunk csak a regény eleji momentumokra, amikor is Robert jelenlétének köszönhetően lesz Harlow a SoulM8 reklámarca. 

Maga a történet szépen, harmonikusan haladt, nem éreztem sem túl gyorsnak, sem túl lassúnak: lehetett látni az átmeneteket, a finom mozzanatokat, amelyeknek köszönhetően rájöttek a karakterek a saját érzéseikre. Tetszett a koncepció, hogy összezárva kell két idegennek töltenie két hónapot, ahogyan magának a SoulM8-nek is a világa. El is gondolkodtatott a könyv, hogy mennyi minden, amit az ember valóságnak érzékelhet, alapulhat hazugságon. Sokan mindent megadtak volna, hogy olyan szerelemben lehessen részük, mint Harlow-nak és Zane-nek, de nem tudták, hogy az egész csak egy marketingfogás. Érdekes volt olvasni a reakciójukat, ahogyan azt is, hogy mennyi mindent megtettek volna a szerelem érdekében. A Megjátszott szerelem egy aranyos romantikus könyv volt, amely nem volt tele hatalmas drámákkal, egyszerűen jó volt olvasni, könnyed kikapcsolódást nyújtott.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a kötet egy végtelenül aranyos történet volt, amely nem nélkülözte a szenvedélyes mozzanatokat sem. Gyorsan lehet vele haladni, igazán pezsgő regény. Nekem elnyerte a tetszésemet, bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy romantikus kikapcsolódós olvasmányra vágyik és szereti az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket!

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - Laura Barnett: Variációk egy párra

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Laura Barnett Variációk egy párra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Park Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

„Tizenkilenc éves koromban sétáltál be az életembe. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem – reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.”

Laura Barnett 1982-ben született. Író, újságíró, színikritikus. A The Guardian és a Daily Telegraph egykori belső munkatársa, jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik. A Variációk egy párra az első regénye.

Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.

„Átgondolt, higgadt megközelítése annak az izgalmas kérdésnek, milyen szerepet játszik a véletlen és a végzet az életünkben.”

– Sunday Telegraph

„Városokon, országokon, évtizedeken átívelő, finoman kidolgozott, magával ragadó regény, mely a szerelem témáját nem pusztán a romantika felől közelíti meg.”

– The Bookseller

„Laura Barnett regénye azon kevés irodalmi művek közé tartozik, mely komolyan elgondolkodtatja olvasóját arról, hogy a siker milyen hatással van a szerelemre és a házasságra.”

– Observer

A könyvről:

Bevallom, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ettől a regénytől. Kissé talán a komfortzónámon kívül eső olvasmány, de néha jó próbálkozni valami újjal, és azt kell, hogy mondjam: kifejezetten megérte, hiszen hatalmas pozitív meglepetés lett számomra. 

Az alaptörténet szerint Jim és Eva 19 éves korukban találkoztak egy véletlen folytán a cambridge-i egyetemen. A könyv különlegessége, hogy három különböző variációban vezeti végig az életüket: megmutatja, hogy a legegyszerűbb döntéseknek is milyen hatásuk lehet az életre, hogy miképpen alakulhatott volna Jim és Eva kapcsolata, ha egy-egy szituációban mást választanak. Mind a három variáció rendkívül életszerű történetet tár elénk, egyik sem egy tündérmesébe illő romantikus kapcsolat, hanem mindhárom magáról az életről szól. Megmutatta, hogy milyen könnyen változhat a boldogság fájdalommá, hogy mennyire megváltozhatnak az emberek az idő múlásával. Akit egykor a legjobban ismertünk, talán mindvégig valaki más volt. Talán sosem ismertük igazán. Ez a könyv három kissé fájdalmas, de igaz történetet tárt elém, melyeknek számos tanulsága is volt.

A regény megmutatta, hogy a kívülről tökéletesnek tűnő kapcsolatban mennyi minden lappanghat a felszín alatt, mennyi titok, mennyi elfojtott érzelem és mennyi fájdalom. Sokszor teljesen más a valóság, mint amit az ismerőseink látnak. Az emberek idővel változnak, van, aki közelebb kerül hozzánk, és van, aki eltávolodik tőlünk. Ez a kötet tökéletesen bemutatta, hogy mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, hogy mennyi minden történhet egy pillanatnyi bizonytalanság eredményeképpen. A regény elmesélte a happy end utáni történéseket, végig vezetett egy (vagy éppenséggel három) életen, annak minden hibájával és szép pillanatával együtt. Mesélt a magánéleti és a karriert illető kudarcokról és sikerekről, és bepillantást nyerhettünk abba, hogy egyik milyen nagy hatással van a másikra. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy vajon az életemben is hány variáció lehetne, hogy akár egy-egy mondat vagy döntés mennyire megváltoztathatta volna a jelenlegi életemet.

Kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz nehéz a variációkat követni, de szerencsére nem volt az, maximum néha 1-1 név volt kérdőjeles a fejemben, de azok is hamar tisztázódtak. Nagyon tetszett, hogy a három történet nem egybefüggő novellákként jelent meg, hanem közbeékelődtek a másiknak, így még inkább felcsigázva az izgalmakat. Engem nem zavart, hogy sokszor évek kerültek kihagyásra, ahogyan az sem, hogy sok információt visszaemlékezésekből tudtunk meg, sőt, kifejezetten tetszett ez az írásmód.

A könyv nagyon érzelmes, az utolsó 40 oldal pedig teljesen kikészített, annyira szomorú volt. Ez a történet bebizonyította, hogy amit 20 éves korunkban boldogságnak érezhetünk, az mennyire átértékelődhet az idő múlásával. Egy kapcsolat, egy házasság rengeteg törődést és kompromisszumot igényel, és megismerhettük többek között azt is, hogy hová vezethet a kommunikáció és az intimitás hiánya.

"Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is."

"(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír."

Ti olvastátok már a könyvet?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű vadon

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában K. A. Tucker The Simple Wild – Az egyszerű vadon című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles!

Fülszöveg:

A sors ismétli önmagát?

Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.

Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.

Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.

Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.

Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

A regényről:

Ez a könyv egyszerre melengette meg a szívemet,  gondolkodtatott el és tört darabokra. Itt ülök, miközben ezt az értékelést írom. 15-20 perce fejeztem be a regényt, és egyszerűen nem térek magamhoz. Nehéz megtalálnom a szavakat, nehéz megfogalmaznom, hogy mit is jelentett nekem ez a történet, hogy mennyire a szívemhez nőtt, és hogy mennyire szerettem. Ez a könyv annyira beleivódott a gondolataimba, a lényembe, hogy esténként már nem is tudtam elfele aludni, csak pörgött az agyam, hogy vajon mi lesz a folytatásban, hogy mi történik Callával, Jonah-val és Wrennel, valamint a többi alaszkai lakossal. Korábban olvastam már az írónőtől, így egy kiemelkedő olvasmányra számítottam, de még annál is többet kaptam. Ez a regény az idei évem legjobbjai között kap helyet, és csak reménykedni tudok, hogy mihamarabb a kezeim között tudhatom a folytatást.

Az alaptörténet szerint Calla a beteg édesapjához utazik Alaszkába, akivel 24 évvel korábban elváltak az útjaik. Callának szembe kell néznie az ismeretlen vidék által okozott megpróbáltatásokkal, a múltjával, a sérelmeivel és a fájdalmával, az édesapjával, akivel szinte nem is ismerik egymást, valamint egy bosszantó pilótával, Jonah-val, aki talán mégsem annyira idegesítő, mint elsőre gondolta a lány…

A könyvnek több erőssége is van, az egyik kétségtelenül az alaszkai táj, ez a csodás és különleges vidék, amelyet öröm volt jobban megismerni. A kötet lapjain keresztül egy kis bepillantást nyerhettünk az ottani életbe, az ottani emberek mentalitásába, és rá kellett döbbennem: még ennél is többet szeretnék tudni a világnak ezen zugáról. Nagyon jó volt a bozótpilótákról olvasni, az ő munkájukról, életükről. Nem sok regényben találkoztam eddig pilótákkal, így ez számomra az újdonság varázsával hatott, és azon kaptam magam, hogy csak úgy falom a sorokat. Nagyon szeretem a különleges körítéseket, amikor nem egy nagyváros felhőkarcolói között játszódik a történet, hanem valami mást kapunk. A könyv további nagy erősségei még a karakterek. Calla egy kissé elkényeztetett, nagyvárosi lány, aki számára először életidegen az alaszkai vadon. Tökéletesen érzékelhető rajta, hogy más körülmények között nevelkedett, hogy mások a prioritásai, de szépen fokozatosan egyre inkább meglátja a vidék szépségét, és egyre inkább megmutatja az igazi énjét. Calla egy nagyon szerethető karakter, akivel eszméletlen könnyű azonosulni. Olyan volt, mintha az ő bőrében lennék, mintha vele együtt élném át a történetet. Jonah pedig abszolút az egyik legnagyobb kedvenc férfi karakterem lett, Callával pedig az egyik nagy kedvenc párosom. Intelligens, okos, vicces, jóképű, néha morcos, a fagyos kék szemekről már nem is beszélve… Teljesen odáig voltam Jonahért, ezért a makacs férfiért, aki nem ismer lehetetlent. Mindketten hatalmas karakterfejlődésen mentek keresztül, öröm volt látni, hogy hová jutottak. Wren, Calla édesapja szintén egy nagyon szerethető figura, aki bebizonyította, hogy mennyi minden lehet a felszín alatt, de legfőképpen azt, hogy mennyire szereti a lányát, a vadont, a barátait, szomszédait, kollégáit. Számtalan hibás döntést hozott az élete során, amelyeknek cipeli is a következményeit, de mindezek ellenére megmaradt egy nagyon jószívű embernek. Mert bizony jó apa, jó barát és a lehető legjobb alaszkai példakép. A mellékszereplők is mind a szívemhez nőttek, gondoljunk csak Agnesre, Mabelre, Simonra (akinek imádtam minden egyes jó tanácsát, és párat meg is próbálok fogadni), Susanra vagy a Vadon munkatársaira. Példamutató emberek meleg szívvel és csupa kedvességgel.

Maga a történet egyszerre fájdalmas és csodálatos. A szerelmi szálért teljesen odáig voltam, engem az első pillanatoktól kezdve magával ragadott, imádtam Jonah és Calla macska-egér játszmáját, a kapcsolatuk minden egyes fordulópontját. Tökéletes párost alkottak, és kíváncsian várom, hogy mit hoz számukra a jövő. Ugyanakkor ez a történet teljesen a padlóra is vágott, egy része nagyon szomorú volt, de szerettem, ahogy a karakterek megtalálták a vidám pillanatokat is a fájdalom közepette, hogy képesek voltak mosolyogni és mindent megtenni, hogy ne csak a kín maradjon velük. Ez a regény megtanított megbocsátani, küzdeni, elfogadni és boldoggá tenni. Különös dolog a szerelem, amely sokszor nem elég egy boldog élethez, de máskor pedig a mindenséget jelentheti, és ha van valaki, akire támaszkodhatsz, akkor a világon semmi sem lehet akadály. Wren és Susan szerelme talán így volt megírva a csillagokban, de hiszem, hogy a lehető legméltóbb lezárást kapták, amelyre szükségük is volt.

Nehéz szívvel engedem el egy időre ezt a történetet, de biztos vagyok benne, hogy hosszú ideig velem marad. Akár már most újra is olvasnám, annyira szükségem van még egy kis Jonahra. Ha nem olvastad még ezt a könyvet, akkor itt az idő! Kiemelkedő a rubin pöttyösök között, amelyet megéri megismerni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kissé komolyabb, de annál fantasztikusabb regényt olvasni!

"– Ne feledd… Nem tudod irányítani őt, de tudod irányítani, hogyan viselkedsz vele."

Ti olvastátok már a könyvet?

A kötet megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

A bejegyzésem a Prológus Bekuckóztunk projektjének a részét képezi.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka