A mai értékelés középpontjában Szántó Dániel Dorian: Tündekard című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Szántó Dánielnek és az Alexandra Kiadónak!
Fülszöveg:
Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.
Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.
A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.
Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?
A könyvről:
Korábban még soha nem olvastam Szántó Dánieltől, de mindig szívesen ismerkedem számomra új szerzők regényeivel, ez most sem volt másképp. A Dorian fülszövege már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, egy hamisíthatatlan, nagyszabású fantasy történetnek ígérkezett, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban kitérnék a történetre, muszáj kiemelnem ezt a gyönyörű borítót. Nagyon szép, igényes munka, amely tökéletesen passzol a regényhez.
Az alapszituáció szerint a más tündék által gyengének titulált Dorian rátalál az Árnyak kardjának egy darabjára, és útra kell egy barátjával, Rowenával a törpökhöz, mivel menekülniük kell a nyomukba szegődő árnyak elől. Az ellenség közel van, mindig a nyomukban jár, nekik pedig számos megpróbáltatáson kell átesniük a hosszú út során, ahol önismeretben, ellenséges személyekben, küzdelemben nem lesz hiány. Vajon sikerrel járnak a küldetésükben? Dorian ellen tud állni a penge varázsának?
Dorian története számomra egy igazi kaland, egy nagy utazás, amelyben öröm volt részt venni. Ez a kis tünde bebizonyította, hogy kemény fából faragták, hogy sokkal több egy gyenge teremtménynél, valójában épp ellenkezőleg: hatalmas erő lakozik benne. Semmi és senki nem tudta eltéríteni a céljától, amit a fejébe vett, azt mindenáron meg is akarta valósítani. Nem mondott le arról, hogy győzedelmeskedhetnek az egyre kilátástalanabb helyzet ellenére sem, ebben pedig nagy segítségre voltak útitársai: Rowena, majd a későbbiekben mellé szegődött Vukrah’ és Begónia.
Ebben a könyvben minden az Árnyak kardja körül forgott – a legendás kard körül, amellyel el lehet pusztítani az ellenséget, és amely darabokra törve hever szerte-szét a világban arra várva, hogy Dorian rátaláljon. Nem a tünde, az ember vagy a törp választja a pengét, hanem pont fordítva, a varázs tudja, hogy ki méltó a kard forgatására. A kard sok mindenkit vonz, ellenségeket és barátokat egyaránt. Megrészegítő hatalommal bír, amelynek nem sokan tudnak ellenállni, leszámítva persze Doriant. Úgy gondolom, hogy ez is Dorian különleges lelki erejéről tett tanúbizonyosságot, hogy képes volt uralni a pengét, és nem fordítva történt. Ha szükséges volt, akkor meg is tudott válni tőle, és mindig mások érdekeit tartotta szem előtt, nem a hataloméhséget. Örültem, hogy az útja során mellészegődtek a társai, hiszen minden hősnek szüksége van barátokra, akik segítik a kaland során. Az persze már más kérdés, hogy Rowena, Vukrah’ és Begónia valójában milyen szándékkal indulnak útnak és hová jutnak a regény végére – én csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történt ott.
Nagyon tetszett a világ, amelyet Szántó Dániel megalkotott. Részletesen kidolgozott, komoly történelemmel bíró világba csöppenünk, ahol már a felvezetés külön megér egy említést, mivel nagyon ritkán olvasok hasonló fantasy könyveket, ahol ennyire kidolgozott minden már a legelső oldalaktól kezdve. Egyszerűen mindenre figyelt az író, a különböző fajokra, az állatvilágra, a helyekre és azok háttértörténetére. Külön öröm, hogy a könyvben szerepel egy térkép is, így sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre haladnak hőseink a hosszú útjuk során.
Az írásmód, a kötet hangulata mind segítettek abban, hogy hamar a szívemhez nőjön ez a történet a karaktereivel együtt. A befejezés különösen tetszett, nagyon izgalmas volt, én pedig kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni még a folytatásban. Remélem, hogy nem kell nagyon sokat várnunk rá, mivel Dorian további kalandjait mielőbb szeretném megismerni. Bátran ajánlom nektek is ezt a könyvet, ha szeretitek a fantasykat, ahol valóban a történések, és nem egy romantikus szál dominál. Fiúknak/férfiaknak is csak ajánlani tudom, szerintem nemtől függetlenül elnyerheti bárki tetszését.
Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?
A könyv megvásárolható ezen a linken.
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése