Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka