Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Atticus Szeresd szabadon! című válogatásáról írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
A kötet lélekig ható őszinteséggel, ugyanakkor romantikus hevülettel ragadja meg az élet legapróbb és legnagyobb pillanatait: az első pillantást egy ébredő szerelemnél; egy késő esti kocsiút élményét, amikor az ember együtt énekel az autórádióval; a női lélek magával ragadó szertelen boldogságát; egy pohár whisky jóleső örömét. Atticus az élet, illetve a szerelem legfelszabadítóbb magasságait és legszívszorítóbb mélységeit mutatja be – a maguk nyers, átélhető valójában, rövid sorokba sűrítve. Szavai kitörölhetetlen nyomot hagynak bennünk, és felébresztik a kaland utáni vágyat.
Mélyedj el! Kapcsolj ki! Légy jelen!
A könyvről:
Nagyon szeretem az insta költészet típusú verseket, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Atticus kötetét, amely főleg a szerelem és az élet témakörére koncentrál. Amely első pillantásra feltűnt: a könyv gyönyörű, a borító tökéletesen passzol az Atticus által megteremtett egyedi hangulathoz, de a beltartalomban is gyakran találkozhatunk egész oldalas fekete-fehér fotókkal, amelyek 1-1 vershez illenek.
Maguk a versek szerintem nagyon szépek voltak, tömörek, a lényegre koncentráltak, de be kell vallanom, néha talán kicsit felszínesnek éreztem őket. Szívesen olvastam volna mélyebb gondolatokat, valamiért túl sok volt nekem az általános, személytelen jellegű. Természetesen egyéni preferencia kérdése, hogy kinek mi tetszik, de Rupi Kaur könyvei után, amelyek tele vannak érzelmekkel, mélységekkel és fontos témákkal, valamiért ez a kötet kicsit súlytalannak hatott. Ám fontos kiemelni, hogy mindezek ellenére is találkoztam nagyon gyönyörű versekkel, amelyek rögtön magukkal ragadtak.
„Különös volt ez a szerelem,
vele és velem-
túl vad ahhoz, hogy éljen,
túl ritka, hogy véget érjen.”
Tetszett, hogy a versek nagyobb részt koncentráltak a pozitívabb gondolatokra és életérzésre, némely sorokat elolvasva éreztem, hogy erre bizony szüksége volt a lelkemnek. Feltöltöttek, motiváltak és megmosolyogtattak.
„Kitartás!
Lehet, hogy
a legjobb csókod,
a legnagyobb nevetésed
és a legremekebb napod
még várat magára.”
„Az az ember, aki a világ szemében vagy,
csak az emlékekben él.
Mutasd meg magad újra!”
Összességében azt gondolom, hogy ez egy aranyos kötet, amely bár nem szól túlzottan mély gondolatokról, de remekül ragadja meg a szerelem és az élet pillanatait. A versek hosszúsága változó, de inkább a rövidebb gondolatok dominálnak. Amin én mindenképpen változtatnék: megpróbálnék kevesebb klisés mondanivalót megfogalmazni, és belemenni mélyebb témákba, amely szerintem segítene közelebb hozni az olvasót az alkotóhoz. Tetszett a kötet, de az olvasása után nem érzem azt a kötődést, amelyet egy ilyen olvasmány után szeretek érezni. Mindezek ellenére ajánlani tudom a könyvet, hiszen szépen van megfogalmazva és kivitelezve, szerintem nagyszerű időtöltést okozhat az olvasása.
„Nem
unatkozott,
csak nyughatatlanul várta
a következő kalandot.”
Ti olvastátok már a kötetet? Szeretitek az insta költészetet?
A könyv megvásárolható ezekre a linkre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
 |
| A bejegyzésem a Prológus Borítómánia projektjének a részét képezi. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése