Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Adriana Locke Written in the Scars – Sebhelyeinkbe írva című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
És Elin és Tyler Whittnek borzasztóan nem megy.
Elin sorsa abban a pillanatban megpecsételődött, ahogy a helyi kosárlabdasztár rámosolygott. Rettenetesen egyszerű volt beleszeretni a városka sötét hajú sármos mosolyú és erős, atlétikus alkatú nagymenőjébe.
Ezernyi álmos mosoly, céltalan vidéki kocsikázás és a hátsó ajtó nyikorgó csukódása után beköszönt a valóság. És mindenkit ledönt a lábáról. Szerelembe esni volt a dolgok könnyebbik fele. Nézni, ahogy minden darabjaira hullik, lehetetlenség.
Mikor Ty felbukkan azzal az elhatározással, hogy megmenti a családját a széthullástól, Elin a múlt veszekedései és egy új kezdet ígérete között kezd őrlődni. Ty az a férfi, akinek a kezébe helyezte a szívét, a férfi, akit mindennél jobban szeret. De ő az a férfi is, aki a világon a legtöbb fájdalmat képes okozni neki.
Az élet nem mindig egyszerű. A szerelmet nem a nyúlszívűeknek találták ki. De az élet tanulságos, és ezt Ty és Elin sebhelyei bizonyítják. A szerelmük van megírva azokban a sebhelyekben, amik vagy együtt tartják őket… vagy szétszakítják őket örökre.
Adriana Locke sikerkönyve, egy rendhagyó, komoly romantikus történet.
Mélyedj el benne!
A könyvről:
A Sebhelyeinkbe írva egy olyan történet, amely elolvasása után nagyon nehéz megtalálni a szavakat. Nem egy átlagos rubin pöttyös könyv, annál sokkal komolyabb, sokkal mélyebb tartalma van. Ez a regény darabokra szedte a lelkemet. Hatalmas kedvenceim a "második esély" történetek, szeretek végig izgulni a karakterekkel, élvezem a feszültséget, amely körüllengi az ilyen könyveket, és imádom nyomon követni, hogy hogyan is talál újra egymásra két ember. Ezeket mind megkaptam ebben a kötetben is. Nagyon kevés olyan könyvet olvasok, amely nem két karakter egymásra találását mutatja be, hanem az esküvő, a "boldog vég" utáni eseményeket, így külön felüdülésnek hatott ez a regény. A borító is gyönyörű, imádom a színeit, azt pedig pláne, hogy mennyire harmóniában van a történettel. Egyszerűen telitalálat.
Annyira életszerű volt, hiszen már az alaptörténet is egy olyan szituációt vázol fel, amely bárki életében előfordulhat: egy elromlott házasság, ahol hiába szereti egymást a két fél, mégis, annyi minden ékelődik közéjük. A szeretet sokszor önmagában nem elég – igenis küzdeni kell azért, hogy egy házasság működjön, és igenis nem szabad küzdelem nélkül elengedni azt, ami ennyit jelent nekünk. Ez a történet megmutatta, hogy a szeretetnek (a szerelemnek) mekkora ereje lehet. Nem volt egyszerű, ahogyan Elin és Ty elindultak ezen a rögös úton, hiszen egyikük sem tudta, hogy pontosan milyen szavakat kellene mondania, hogyan tegyék jóvá a tetteiket, hogyan nyerjenek megbocsátást, és hogyan szerezzék vissza a bizalmat, hiszen a bizalom, a tisztelet a legfontosabb alapkövei minden emberi kapcsolatnak. Nagyon izgultam, hogy vajon meg tudják-e menteni a házasságukat, vagy elérkeztek már egy olyan pontra, ahonnan nincs visszaút.
Ebben a könyvben nem igazán a cselekményen volt a hangsúly szerintem, hanem inkább az emberei kapcsolatokon. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas volt a történet, hiszen egy nagyon pörgős olvasmány volt, de mégis, inkább egy fejlődést követhettünk nyomon, ahogy a két főszereplőnk megpróbál túllendülni a problémákon, és esélyt adni a boldog életnek. Ez a kötet bebizonyította, hogy néha a legigazabb kapcsolat is képes meginogni, de tudnunk kell felállni a szakadék mélyéről is, ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a kommunikáció, a nyitottság. Hajlandónak kell lennünk befogadni a másik nézőpontját, megérteni azt, és együttes erővel tenni egy boldogabb jövőért.
Különösen tetszett, hogy ebben a kötetben nem tipikus gazdag amerikaiakról olvashattam, akiknek minden a lábuk előtt hever, hanem pont ellenkezőleg. Karaktereink egy szegény környéken élnek, ahol a bányában való munka nyújtja a megélhetést.
Apropó, karakterek. Nagyon a szívemhez nőtt Ty, Elin, Cord, Jiggs és Lindsay, imádtam az ötösüket. Külön öröm volt olvasni a fiúk cívódásait, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, ahogy mindig számíthattak a másikra. Ők így alkottak egy családot. Amit talán kicsit sajnálok, hogy szívesebben megtudtam volna többet Ty múltjáról, mivel pár olyan kérdés felvetődött bennem, amelyekre a regényben nem találtam választ.
A történet utolsó 100 oldala érzelmileg kikészített. Az biztos, hogy erre nem készültem fel eléggé, viszont ez a fordulat is kellett ahhoz, hogy ennyire mély hatással legyen rám ez a regény. Én őszintén imádtam ezt a könyvet, szinte csak pozitív gondolataim vannak róla, úgy érzem, most pont ez kellett a lelkemnek. Én ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit komolyabb olvasmányra vágyik.
Végezetül pedig szeretném megosztani veletek pár kedvenc idézetemet a könyvből:
„Néhány ezek közül talán fájdalmas. Az élet nem bánik velünk kesztyűs kézzel. De a sebhelyeink azok, amik azzá tesznek minket, akik vagyunk, a sebhelyeink mesélik el az életünk történetét.”
„Szeressenek tiszta szívből, még akkor is, mikor nehéz! Bocsássanak meg, még akkor is, mikor nem biztosak benne, hogy a másik megérdemli! És ne felejtsenek el barátok lenni minden barátságban!”
„– Az élet nem egyszerű. Az életet nem a nyúlszívűeknek találták ki. Félre kell tennünk a félelmeinket, és csak megpróbálni!”
„Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de egy hang sem jön ki rajta. Azt mondják, hogy az igazság fáj. Ez nem igaz.
Az igazság perzsel, és én minden porcikámban érzem.”
Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?
A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése