Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában az egyik legkülönlegesebb nyári olvasmányom áll, amely nem más, mint a szerzőpáros Christina Lauren regénye, az Autoboyography – Egy fiús könyv.
Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
 |
| Saját fotó. Instagram: dsheavenofbooks A kép felhasználása engedélyköteles! |
Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.
Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.
A könyvről:
Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném kiemelni ezt a fantasztikus borítót, amely úgy gondolom, hogy minden könyvmolyt levett a lábáról. Tetszik a könyves megoldás, az meg pláne, hogy mit jelképez. Nagyon jól visszaadja a történet hangulatát, és kétség kívül az egyik legszebb borító a polcomon.
Az Autoboyography egy nagyon különleges regény, hiszen nem csak LMBTQ témát dolgoz fel, hanem ezt az egészet összeköti a vallással is, amelynek köszönhetően egy rendkívül egyedi és küzdéssel teli könyvet olvashatunk. Tanner egy queer srác, aki mindig is egy olyan környezetben élt, ahol elfogadják őt. Ám három éve elköltöztek a családjával egy mormonok lakta városba, ahol nem lehet igazán önmaga, ahol nem mondhatja el senkinek, hogy ő biszexuális, hiszen az ott élő személyek vallási neveltetéséből adódóan ez bűnnek számít. Tanner az iskolában felvesz egy könyvírással foglalkozó szemináriumot, ahol összeismerkedik Sebastiannel, a helyi püspök fiával, aminek köszönhetően az élete felfordul. Vajon létezik közös jövő egy queer és egy mormon srác számára? Kialakulhat szerelem? És tényleg fontosabb a vallási tanítás, mint a saját családunk?
Bevallom, elég nehezen szippantott be a regény, hiszen a 120. oldal környékéig úgy éreztem, hogy nem igazán történik semmi – vagy csak rossz periódusban kezdtem neki. Kicsit félreraktam, aztán pár hét múlva újból nekivágtam. Szerencsére utána már beindultak az események, és engem is képes volt magával sodorni a történet. Furcsa volt eleinte a vallási dolgokról olvasni, meg kellett kicsit szoknom, de szerencsére ez könnyen ment.
Nagyon kedveltem Tanner karakterét, az ő és a családja felfogását és szemléletmódját. Érdekes volt olvasni, ahogy összetalálkoztak Sebastiannel és megkedvelték egymást, hiszen annyira más háttérrel rendelkeztek, de mégis, a szikra az első pillanattól kezdve ott volt közöttük. Mindkét karakternél megfigyelhető volt a fejlődés, különösen Sebastian esetében, aki eleinte egy félénk fiú volt, és megpróbálta elnyomni magában az érzéseket, engedett a környezete elvárásainak, ám idővel ő is rájött, hogy a saját boldogsága fontosabb, mint másoké. Külön bonyolította a helyzetet, hogy Sebastian maga is fontosnak tartotta a vallást, a vallási neveltetést, és ez az egész nagyon kettős érzelmeket keltett benne. Hiszen melyik kezébe harapjon? Mit válasszon? A szerelmet és a családja megvetését, vagy a számára is oly fontos vallást, amelyben szentül hisz? Nagyon aranyos párost alkottak ők ketten, és a kapcsolatuk bebizonyította, hogy az igaz szerelemben nem számít mások véleménye, az emberek felől érkező nyomás, csupán a szeretet, amely erősebb minden másnál. Az biztos, hogy rengeteg dolgon kellett átesniük, de sokszor a nehézségek után csak erősebbek leszünk – és ez a karaktereink esetében is így történt. Külön szeretném még kiemelni Autumn és Tanner barátságát is, akikről egyszerűen jó volt olvasni. Nem volt tökéletes, mesébe illő az ő kapcsolatuk sem, éppen ezért úgy érzem, hogy nagyon valósághűre sikeredett. Az pedig külön öröm, hogy Autumn ennyire támogató barát, akire Tanner mindig számíthatott.
Az Autoboyography egy olyan könyv, amelyet bátran tudok ajánlani MINDENKINEK, hiszen annyira fontos témákat dolgoz fel, ezáltal pedig egy újfajta szemléletmódba láthatunk bele. Nem egy fordulatokkal teli könyv, de úgy érzem, hogy nem is kell annak lennie. Nagyon gyönyörűen mutatja be két fiatal szerelmét, akiknek nem lenne szabad szeretniük egymást. Fájdalmat fog okozni, össze fogja törni a szíved – de megéri. Ezért a könyvért nagyon is.
Ti olvastátok már az Autoboyographyt? Hogy tetszett nektek?
A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
papír formátum
e-book formátum
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése