2024. április 9., kedd

Könyvértékelés - Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Menő Könyvek jóvoltából lehetőségem adódott előolvasni a Girl, Goddess, Queen című könyvet, most pedig érkezem az értékelésemmel. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.


A könyvről:

Nem sok Perszephoné és Hádész retellinget olvastam eddig, de a Girl, Goddess, Queen határozottan a kedvencem lett. Istenek, nimfák, hatalom, kegyetlenség, szeretet, kedvesség és félelem - ebben a regényben minden adott ahhoz, hogy elrabolja az olvasó szívét.

A házasságra kényszerülő Perszephoné elkeseredettségében olyat tesz, amelyet senki sem feltételezett volna: leugrik az Alvilágba, hogy időt nyerjen és megváltoztassa a sorsát. Ám azt még ő sem sejti, hogy mi mindent tartogat számára az Alvilág, na meg persze Hádész.

Perszephoné egy hihetetlenül erős női karakter, aki tudja, hogy mit szeretne, és az önsajnáltatás helyett tesz is a céljai elérése érdekében. Ebben a retellingben ő nem egy szelíd, gyámoltalan kislány, hanem pont ellenkezőleg: hatalomra vágyik, és ezt nem fél mások tudtára adni. A legelső másodperctől fogva annak szentelte az idejét, hogy segítsen az Alvilágban, és mindezek közben szépen, fokozatosan ráébredt, hogy mekkora erő rejtőzik benne valójában. Céltudatos és domináló személyiség, egy valódi istennő. Hádész karakterében pedig egy sokkal érzékenyebb és kedvesebb istent ismertem meg, mint amire számítottam. Tökéletesen kiegészítették egymást, amíg Perszephoné fel akarta szántani a világot, addig Hádész mindenben támogatta őt. Tetszett, hogy nem rögtön az első másodpercben szerettek egymásba, hanem szépen lassan, miközben megismerték a másik valódi személyiségét és motivációit. Imádtam a párosukat, az éles szóváltásokat és a bensőséges pillanatokat. Az otthont, amelyet együtt teremtettek.

„– Majd együtt megbirkózunk vele.

– Nem, nem fogunk. Másként látjuk a dolgokat.

– Rendben. Akkor majd tartom a virágaidat, amíg darabokra szaggatod a világot – veti fel.”

A könyvben nagy szerepet kapott a család, különösen az anya-lánya kapcsolat. Míg Démétér mindent a lánya védelme érdekében tett, addig Perszephoné ezt egy ketrecként élte meg: fojtogatta mindaz, amit az anyja védelemnek szánt, ez pedig egy mélyebb konfliktushoz vezetett kettejük között. Az ő kapcsolatuk tökéletesen bemutatta, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a másik nézőpontjának a megismerése, hiszen csak ez vezethet pozitív változásokhoz. Perszephoné az első pillanattól kezdve ellentétben állt az apjával, Hádésszal, aki nem csak a világot, de a lányát is uralni szeretné, és ennek érdekében nem riad vissza semmitől. Kegyetlen, hűvös, a szeretetet hírből sem ismeri, de legfőképpen: félti a hatalmát, így tudja, hogy Perszephoné veszélyt jelent rá. Míg Démétér a szerető, ám néha rosszul döntő anyát testesíti meg, addig Hádész a nem létező apát, a kegyetlen zsarnokot, az istenek királyát.

„Anyám azt mondta, a biztonságom azon múlik, mennyire félnek. Szóval, ha adnom kell valamit az isteneknek, amitől félhetnek, hát, legyen.

Magát a Poklot kínálom fel nekik.”

A főbb karakterek mellett nagyon érdekes és színes egyéniségekkel találkozhattunk: megismerhettünk számtalan istent és istennőt, nimfát, és egyéb természetfeletti erőt, ők pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történet ennyire élvezetes legyen. A mellékszereplők közül egyértelműen a Sztüx volt a kedvencem, ez a humoros és erőteljes lény, aki Perszephoné egyik nagy támasza volt. A leírások szemléletesek, az írásmód magával ragadó, a cselekmény izgalmas – Ez egy teljesen új Perszephoné és Hádész értelmezés, amely a legelső oldaltól kezdve rabul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egyaránt aranyos, kedves, vicces és kellően sötét – a szerző rendkívül jól eltalálta az arányokat.

A Girl, Goddess, Queen egy szerethető ifjúsági retelling, amely biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elnyeri majd. Ha szereted az erős női karakterekkel dolgozó feminista történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a regényt.

Tervezed olvasni a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Girl, Goddess, Queen

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése