A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.
Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!
Fülszöveg:
Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…
Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…
Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.
AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…
Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.
A SZERELMES ÉS A TÁRS…
Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.
ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…
A könyvről:
Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.
Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.
Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.
A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom.
A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.
Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.
„Ő volt nekem az első.
A testőröm.
A barátom.
Az árulóm.
A társam.
A férjem.
A szívtársam.
A mindenem.
Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”
A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése