Könyvértékelés - Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed

A mai könyvértékelés középpontjában Colleen Hoover All Your Perfects – Minden tökéletesed című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

A könyvről:

Colleen Hoover az elmúlt évek alatt bebizonyította, hogy jogosan az egyik kedvenc íróm. A könyvei mindig magukkal ragadnak, sokszor össze is törnek, de ezek a keserédes olvasmányok meg is melengetik a szívemet. A Minden tökéleteseddel a kezdet kicsit nehéz volt számomra, az elején nehezen szippantott magába a történet. Félre is raktam pár napra a 90. oldalnál tartva, majd utána újult erővel kezdtem neki a folytatásnak. Úgy gondolom, hogy nagyon jót tett ez a kis szünet, amikor újra kézbe vettem, akkor a legnagyobb örömömre valami megváltozott, majd azon kaptam magam, hogy le sem tudom tenni a regényt. 

A kezdetekkor sokkal jobban szerettem a múltbéli fejezetek hangulatát, mivel a jelen túlságosan is nyomasztó volt számomra. Féltem, hogy hová fog kifutni a történet, hogy mi lesz Quinn és Graham házasságának a sorsa, de ahogy haladtam előre a regényben, egyszer csak azt vettem észre, hogy már sokkal jobban érdekel a jelen és szó szerint nehezemre esett estére letenni a könyvet. Emlékszem, hogy alvás előtt sokáig a történet járt a fejemben és magamban spekuláltam, hogy vajon milyen fordulatokkal fog meglepni minket Colleen Hoover. 

Vannak regények, amelyek olvasásához szerintem szükséges egy adott hangulat, a Minden tökéletesed is ebbe a kategóriába tartozik. Nem egy könnyű történet, hanem fájdalmas, lehangoló, szomorú, de mindeközben reményt adó, boldogságot keltő. A legtöbb olvasmány véget ér a boldogan éltek míg meg nem haltak résznél. De vajon mi történik utána? Quinn és Graham nem gondolták a kezdetekkor, hogy ennyi akadállyal kell majd megküzdeniük a házas életük során. Senki sem számít ezekre az ötös erősségű pillanatokra, amelyeket bizony borzasztóan nehéz átvészelni, sokaknak nem is sikerül. Nagyon szurkoltam végig, hogy Quinn és Graham együtt maradjon, hogy valamiképpen sikerüljön megoldani a közöttük lévő kommunikáció hiány és a fájdalom okozta feszültséget és elhidegülést. Mindketten tettek olyan dolgokat, amelyek helytelennek bizonyultak, és mindketten hibáztak, amely a házasságuk válságához vezetett, de mégis érezni lehetett, hogy a hibáik ellenére is szeretik egymást.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő megteremtette a kontrasztot, megmutatva a jelen és a múlt közötti különbségeket. Mint korábban említettem, eltérő hangulatúak voltak a fejezetek, a múlt önfeledt, szerelem fűtötte pillanatait megszakítják a fájdalmas jelen szomorú képei. Úgy gondolom, hogy Colleen Hoover szépen felvezette Quinn és Graham kapcsolatának alakulását, az általa prezentált kettősséggel játszott az olvasó lelki világával, ezzel pedig tökéletes feszültséget teremtve. Más oldalról nézve pedig a nyomasztó történéseket megszakító boldog, már-már euforikus pillanatok valamiképpen könnyebbé tették a lelkemnek, hogy haladjak a történettel, egy kis boldogságot csempésztek a szomorú pillanatokba. 

Fontosnak tartom, hogy az általam olvasott könyvekben komolyabb témák is megjelenjek, a Minden tökéletesed pedig nagyon erős volt ebből a szemszögből is. Az endometriózis és a meddőség rengeteg nőt érintenek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a nehézségekkel. Ez a regény nekik is szól – erősek és csodálatosak vagytok! 

Muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire gyönyörűen tud írni egy-egy témáról. Ebből a regényből is számos idézetet kigyűjthettem volna, annyira szép gondolatokat olvastam. Collen Hoover mindig alázattal és kellő odafigyeléssel nyúl egy-egy fájdalmasabb témához, ez pedig mindig varázslathoz vezet.

A nehéz kezdet ellenére hihetetlen, hogy mennyire a szívemhez nőtt ez a történet. Sírtam, nevettem, mosolyogtam, reménykedtem, összetörtem – szó szerint felültem egy érzelmi hullámvasútra. Colleen Hoover ismét nagyot alkotott, én pedig mindig szeretettel fogok visszaemlékezni Quinnre és Grahamre, és az ő tökéletlenül tökéletes életükre.

Ti olvastátok már a könyvet?

Ha nem, akkor itt megvásárolhatjátok a kiadványt: Minden tökéletesed

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Eszméletlen szerelem című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mint egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

A könyvről:

A tavalyi évem nagy kedvence lett A szerelem képlete, így nem is volt kérdés, hogy a szerző újdonságát is olvasni szeretném. Jó előérzeteim voltak a könyvvel kapcsolatban, kíváncsi voltam, hogy sikerül-e újra egy olyan színvonalas és lenyűgöző történetet írni, mint amilyen A szerelem képlete. Jelentem, nagyon is sikerült, az Eszméletlen szerelem az idei évem eddigi legnagyobb kedvenc olvasmánya lett, amely teljesen levett a lábamról. 

Az alaptörténet szerint Bee a NASA-nál kénytelen együtt dolgozni egy projekten a doktori iskolás ellenségével. A kezdet nem egyszerű, hiszen látszólag a férfi még mindig nem kedveli Beet, de aztán szépen lassan egyre jobban megismerik a másikat, majd rá kell döbbennie Bee-nek, hogy talán mégsem gyűlölet az, amit egymás iránt éreznek.

Nagyon szeretem a slow burn romantikus történeteket, az Eszméletlen szerelem is ebbe a kategóriába tartozik. Szó szerint semmi negatívat nem tudok írni Bee és Levi kapcsolatának alakulásáról, hiszen a kezdeti félreértések csak megágyaztak a későbbi katartikus érzésekhez. Szívmelengető volt olvasni, ahogy Levi apró mozzanatai el-elárulták a valódi érzelmeit, hogy titokban mennyire szerette a lányt már a kezdetektől. A közöttük lévő kémia az első oldalaktól érezhető, egyszerűen olyan szinten rezonáltak egymással, amellyel én ritkán találkozom egy hasonló történetben. Bee nagyon aranyos volt, ahogy a kezdetekben próbálta győzködni magát, hogy mennyire utálja Levit, aki szándékosan szabotálja őt, Levi pedig a visszafogott, félénk párbeszédeivel csak olaj a tűzre Bee szemében. Az egymásra találásuk szinte mesébe illő, amikor végre tisztázódtak a félreértések, akkor már tudtam, hogy semmi és senki nem állíthatja meg Levit abban, hogy megmutassa a valódi önmagát Bee-nek.

Az írónő most is különleges karaktereket alkotott: Bee üde színfolt a lila hajával, a piercingjeivel és a tetoválásaival a tudományos környezetben, Levi pedig egy könyves álompasi minden tekintetben. Imádtam a párbeszédeiket, a kötet humorát. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, szó szerint boldoggá tett ez a regény. A mellékkarakterek közül muszáj kiemelnem Rociót, akinek szerettem minden egyes abszurd megszólalását és Reikét, aki szabadon és bátran él, az ikertestvérével való kapcsolata pedig a távolság ellenére is bensőséges.

A romantikus szálon túl ennek a kötetnek is van egy komolyabb mondanivalója, hiszen felszólal a nők érdekében, akik sajnos koránt sincsenek olyan kiváltságos helyzetben a tudományos világban, mint a férfiak. Fontosnak tartom, hogy egy romantikus történetnek is legyen mély mondanivalója, így külön öröm számomra, hogy Ali Hazelwood mennyi energiát fektet a girl powerbe, és nagyon jól meg tudja mutatni az olvasónak, hogy valójában melyek azok a mozzanatok, ahol megmutatkoznak a nőket érintő negatív diszkriminációk. A @MitTenneMarie és a #FairEgyetemiFelvételik nagyon fontos szerepet kapnak ebben a küldetésben, én pedig örömmel olvastam az utószóban, hogy szerencsére már egyre több egyetem hagyja el a standardizált felvételi vizsgákat, és döntenek valóban a jelentkezők érdemei alapján. 

Az Eszméletlen szerelem egy fantasztikus történet szeretetről, barátságról, bizalomról, macskákról és persze a tudomány szépségéről. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy tökéletes kikapcsolódásra alkalmas new adult regényt, amelyet egyszerűen jó érzés olvasni. Izgatottan várom, hogy olvashassam a szerző további műveit, biztos vagyok benne, hogy azok is a szívemhez fognak nőni.

Ti olvastátok már a könyvet? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Eszméletlen szerelem

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelés - Vanessa Len: Only a Monster – Csak egy szörnyeteg

A mai értékelés középpontjában Vanessa Len Only a Monster – Csak egy szörnyeteg című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Anassa Könyveknek!

Fülszöveg:

Vanessa Len Az idő vándorai elsöprő romantikáját az Egy kegyetlen dal sötét világával ötvözte ebben a magával ragadó regényben.

Ez lett volna a tökéletes nyár. A tizenhat éves Joan, aki az iskolai szünetet elhunyt édesanyja különc londoni családjánál tölti, elhatározza, hogy ki fogja élvezni a nyár minden pillanatát. Imádja a történelmi Holland House-ban végzett munkáját, és amikor vonzó munkatársa, Nick randira hívja őt, úgy érzi, minden a helyére került.

Azonban Joan hamarosan ráébred az igazságra. A családtagjai nem egyszerűen furcsák, hanem valójában szörnyetegek, akik iszonyatos hatalmat birtokolnak. Nick pedig nem közönséges szépfiú: ő a legendás szörnyvadász, aki bármire képes lenne, hogy elpusztítsa őket.

A Nickkel vívott harcban Joan kénytelen együttműködni a kegyetlen Aaron Oliverrel, annak a szörnycsaládnak az örökösével, amely gyűlöli Joant és a rokonait. A lánynak muszáj megbarátkoznia saját szörnyeteg lényével, ha meg akarja menteni magát és a családját. Ugyanis ebben a történetben…

Ő nem a hős.

A könyvről:

A fülszöveg már első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, mivel viszonylag ritkán találkozom olyan könyvekkel, ahol nem a hős áll a középpontban, hanem egy szörnyeteg szemszögéből olvashatjuk az eseményeket. Nem voltam benne biztos, hogy ez mit is jelenthet: egy nagyon gonosz karakter lesz az elbeszélő vagy sokkal inkább csak egy szörnyetegnek titulált, de valóban jólelkű lány? Nos, úgy érzem, hogy az igazság közelebb áll az utóbbihoz.

A regénynek elég erős kezdése volt, hiszen Joan viszonylag hamar megismerkedik a szörnyetegekre jellemző időutazás képességével, majd szintén a történet elején olvashatunk egy hatalmas mészárlásról. Szeretem, mikor az író in medias rex kezdéssel a cselekmény sűrűjébe vág, és apránként tudjuk összerakni a részleteket. Ez a gyors elbeszélésmód végig jellemző volt a könyvre, a cselekmény pörgött, nem igazán voltak üres járatok, hanem mindennek megvolt a helye és a fontossága a történet egésze szempontjából. 

Mindig is szerettem az időutazásról szóló olvasmányokat, ez most sem volt másképp. Ez a téma számomra mindig érdekes, azt pedig különösen szeretem, hogy mennyire el tud gondolkodtatni. Tetszett az ötlet, hogy a szörnyetegek az időutazáshoz emberi időt kell, hogy lopjanak – néha sokkoló volt a felismerés, hogy mennyi ember élete rövidülhetett meg ezáltal. Érdekes volt a kettősség, amelyet a szörnyek cselekedetei és a velük való szimpatizálás keltett bennem, mert bár az idő lopása tényleg borzasztó és helytelen, de közben megismertem a karaktereket, az emberi mivoltukat, és könnyen a szívemhez nőttek. Néha már magam sem tudtam, hogy kinek is szurkolok ebben a történetben: a hősnek, aki az embereket védelmezi és szörnyeket pusztít el, vagy pont a szörnyeknek, akik veszélyben vannak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett nekem ez a kettősség, üdítően újszerűen hatott, én pedig ezt értékelem.

A szerelmi szállal kapcsolatban voltak problémáim, mivel eléggé kidolgozatlannak és hirtelennek éreztem. Aaron és Joan kapcsolata szerintem nagyon jól indult, én szurkoltam a párosuknak, de mégis úgy érzem, hogy az egész a semmibe futott. A Nick és Joan közötti szerelmi szálat viszont nagyon gyorsnak és semmilyennek éreztem, számomra a magyarázat is kissé gyenge volt – sokkal több mély, szenvedélyes vagy bensőséges jelenetre lett volna szükségem ahhoz, hogy átérezhessem a köztük lévő érzelmeket.

Tetszett a karakterfejlődés, amelyen Joan és Aaron átestek. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, ugyanis Joannak meg kellett birkóznia azzal, hogy kicsoda is ő valójában, hogy micsoda ő és a családja. Kereste az útját, küzdött és akármennyire is kicsi volt az esély a győzelemre, ő nem adta fel és biztatta a társait is. Hosszú utat tett meg, még mindig hosszú út áll előtte, de úgy gondolom, hogy meg fog birkózni az elé gördülő akadállyokkal. Aaron karakterfejlődése szintén látványos volt, hiszen hátrahagyva a beképzelt, úri ficsúr személyiségét a történet végére egy kedves és jólelkű srác lett, aki nagyon a szívemhez nőtt. Amit egy kicsit hiányoltam vele kapcsolatban az, hogy szívesen olvastam volna többet a múltjáról, az Oliverekhez főződő viszonyáról vagy az édesanyjával kapcsolatos emlékeiről, erre remélhetőleg a folytatásban lesz bőven lehetőség. Úgy érzem, hogy még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség rejlik a karakterében, és rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan.

A Csak egy szörnyeteg egy nem szokványos fantasy, de nekem elnyerte a tetszésemet. Bátran tudom ajánlani a hőstörténetek szerelmeseinek, mivel szerintem nagyon érdekes más perspektívából szemlélni az eseményeket. 

Ti olvastátok már a könyvet?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány & Az utazás

A mai bejegyzés középpontjában James Norbury Nagy Panda és Kicsi Sárkány és Az utazás című kötetei állnak. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a 21. Század Kiadónak!

Fülszövegek:

Nagy Panda és Kicsi Sárkány:

Vezérlő fény a sötétebb hónapokban – gyönyörű, illusztrált kiadvány két barátról, és elgondolkodtató utazásukról, amelyet a buddhista filozófia inspirált.

– Mi fontosabb – kérdezte nagy panda –, az utazás vagy a megérkezés?

– Az útitárs – mondta kis sárkány.

Nagy panda és kis sárkány barátok. Együtt utaznak végig az évszakokon, nappalokon és éjszakákon, esőben és napsütésben. Miközben kint vannak a természetben, reménnyel és inspirációval telíti őket a környezetük, hogy rájöjjenek, még a legsötétebb napokon is ott a bizonyosság: a tavasz mindig visszatér.

Érezd át nagy panda nyugalmát, aki mindig eszünkbe juttatja, hogy mik az igazán fontos dolgok, és nem mulasztja el kiélvezni az apró, egyszerű pillanatokat.

Fedezd fel mindennapjaid világát kis sárkány kíváncsi tekintetével, akinek, bár a termete kicsi, a szíve nagy.

A két barát utazása a folyton váltakozó évszakokon át tart – csatlakozz hozzájuk, ahogyan rájönnek, hogyan éljenek a pillanatban, békéljenek meg a bizonytalanságokkal, és merítsenek erőt, hogy együtt legyőzzék az életben felbukkanó akadályokat.

„A két barát gyakran eltéved, de gyönyörű helyeken találják magukat, amelyekre soha nem bukkantak volna rá, ha rögtön a jó úton indulnak el. A rajzok éppolyan bájosak, mint a Micimackóban, a szöveg pedig ősi mondások mélységét hordozza.” – GUARDIAN

James Norbury író, rajzoló és illusztrátor. Imádja a természetet és az állatokat. Egyetemen zoológiát tanult, majd a diplomát követően egy darabig Írországban élt. Angliába visszatérve több városban is lakott, és az idő egy részében egy lakóhajó volt az otthona. Jelenleg Swansea városában élnek a feleségével és hét macskájukkal.

Az utazás:

A Nagy Panda és Kicsi Sárkány folytatása gyönyörűen illusztrált ajándékkönyv az elfogadásról, önmagunk és egymás mélyebb megismeréséről.

A két valószínűtlen útitárs útnak indul, folytatva az előző kötet kalandjait, hogy eljussanak egy helyre, amely talán messze van az otthonuktól, de az utazás révén önmagukhoz és egymáshoz közelebb kerülnek.

– Változás – mondta Nagy Panda. – Ha nem is tudod, hová vezet, attól még jobb, mint egy helyben maradni.

Kicsi Sárkány boldogtalan, és kiönti a szívét Nagy Pandának, aki úgy véli, ahhoz, hogy barátjának kedélye helyreálljon, útnak kell indulniuk. Új vidékeket fedeznek fel, rendkívüli élményekkel gazdagodnak, és nagy kihívásokkal néznek szembe. Nagy Panda és Kicsi Sárkány továbbhaladnak az elfogadás ösvényén, és megtanulják, hogy a változások, a nehézségek életünk természetes velejárói – ezek nélkül fejlődés se volna lehetséges.

Ebben a kötetben is ugyanolyan bájos, szívet melengető illusztrációk találhatók, mint James Norbury eredeti, Nagy Panda és Kicsi Sárkány című nemzetközi bestsellerében.

Csupa inspiráció, csupa kedves humor: Az utazás kalandos, gyönyörködtető mese az elfogadásról, amelyet minden korosztálynak érdemes kézbe vennie.

A könyvekről:

Nagy Panda és a Kicsi Sárkány történetét olvasva elfogott egy kellemes, megnyugtató érzés és a gondolat, hogy minden rendben lesz. Az életben sok minden másképp történik, mint azt mi tervezzük, de meg kell tanulnunk alkalmazkodni és kihozni minden helyzetből a lehető legjobbat. Meg kell tanulnunk pozitívan szemlélni a világot és nagyobb figyelmet fordítani önmagunkra, az érzéseinkre. Ezek a könyvek pedig nagyon jó segítséget nyújtanak ebben.

Kicsi Sárkány számomra a kíváncsi természet megtestesítője, aki néha hajlamos negatívan látni a világot és a velük történteket, de szerencsére ott van neki Nagy Panda, aki bölcseleteivel és gondoskodásával mindig segít a barátján, és nem hagyja, hogy magába forduljon. Nagyon szerettem az ő barátságukat, a könyvek lapjairól csak úgy áradt a szeretet és a béke. Nagy Panda nagyon jól kezelte Kicsi Sárkány hangulatingadozásait, azt hiszem, hogy az életben mindenkinek szüksége van a saját Nagy Pandájára, aki segít nekünk talpon maradni.

A kötetek egyik központi témája a változás. Változik a környezet, változnak az évszakok, változnak az emberek, az életcélok., és ez teljesen természetes, az élet ezzel jár, még ha sokszor nem is egyszerű elfogadni. Kicsi Sárkány és Nagy Panda is megküzdöttek a maguk démonaival, átéltek nehezebb időket, de a végére rájöttek mindketten, hogy a változás lehet jó is, csak úgy kell hozzáállni.

Ezek a könyvek tele voltak bölcs gondolatokkal, amelyek mindig valahogy telibe találtak olvasás közben - voltak olyan sorok, amelyeket olvasnom kellett, annyira passzoltak a jelenlegi élethelyzetemhez. Nagyon szeretem az ilyen típusú kötetekben az útravalót, amit adnak, mert hiába rövid maga a történet, kevés a szöveg, de mégis, nagyon sokáig az olvasóval tudnak maradni ezek a gondolatok. Egy ilyen kiadványt bármikor elő lehet venni, újra fellapozni, elmerülni Nagy Panda és a Kicsi Sárkány világában, megtalálni a lelki békénket. Ezek a könyvek olyanok, mint egy meleg takaróba burkolózva teát szürcsölgetni – megmelengetik az ember lelkét, én pedig ennél többet nem is kívánhatnék. 

Muszáj kiemelnem az illusztrációkat, amelyek rendkívül szemléletesek és szépek, nagyon jól kiegészítik a gondolatokat, együtt pedig egy tökéletesen egyveleget alkotnak. 

Ha egy tanulságos, szívmelengető történetre vágytok és szeretnétek hasonló élményt átélni, mint amit nekem nyújtott az olvasása, akkor bátran ajánlom mindenkinek ezeket a köteteket. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor elő fogom venni Nagy Panda és a Kicsi Sárkány könyveit, hiszen teljesen elvarázsoltak. 

Végezetül pedig szeretnék megosztani pár gondolatot a kötetekből, amelyek nagy hatással voltak rám:

"– Most nincs időm virágokat nézni – mondta a Kicsi Sárkány.

– Annál több okod van rá, hogy megszemléld őket – felelte Nagy Panda. – Lehet, hogy holnap már nem is lesznek itt."

"[…] ha hagyod, hogy a félelem még a próbálkozástól is eltántorítson, biztos a kudarc."

"Még a viharban is rálelhetsz egy kis békére."

"– Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok? – kérdezte Kicsi Sárkány.

– Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad."

"– Minél kevésbé próbálom irányítani a világot, annál szabadabban tárhatja fel előttem minden zabolátlan szépségét."

"– És mit ünneplünk? – kérdezte Nagy Panda.

– Magunkat… – felelte Kicsi Sárkány. – Hosszú utat tettünk meg sok-sok kihívással, és mégis itt vagyunk. Szerintem ez jó ok az ünneplésre."

A könyvek itt vásárolhatóak meg: Nagy Panda és Kicsi Sárkány & Az utazás

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kollár Betti: Kosársuli

A mai bejegyzés középpontjában Kollár Betti Kosársuli című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt Kollár Bettinek és a Magnólia Kiadónak!

Fülszöveg:

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni.

De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben.

Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

Kollár Betti 2015-ben kezdte el írni a Kosársulit, ami mára az egyik legolvasottabb történetének számít A vonzás törvénye című regénye mellett a hazai Wattpaden.

A könyvről:

Nagyon szeretek számomra új írók munkásságával megismerkedni, nem volt ez másképp Kollár Betti esetében sem. A Kosársuli egy nagyon szerethető young adult történet, amelyben minden megtalálható, amivel el lehet varázsolni az olvasót: sport, jó karakterek, aranyos jelenetek, szerelem és barátság.

Az alaptörténet szerint Luca a vágyott gimnáziumban, a Kosársuliban kezdi meg a tanévet, amely számos kihívást tartogat. Nem könnyű számára a kezdet, de tudja, hogy midig is az volt az álma, hogy profi kosárlabdázó lehessen és a magyar válogatottat képviselhesse, így izgatottan áll minden kihívás elé. Vajon fel tud nőni az elvárt teljesítményhez? Sikerül új barátokra szert tenni? Na és mi lesz a padtársával, Konráddal, akire egyre többet gondol?

Bár alapvetően szeretek sportokat nézni, ha lehetőségem és időm adódik rá, akkor mindig megteszem, de a kosárlabda valahogy kimaradt, így számomra különösen izgalmas volt ez a világ, mivel nem sok mindent tudtam magáról a játék szabályairól és menetéről. Szeretem, mikor egy könyv nem csak egy aranyos történetet tár elénk (bár az kétségkívül itt is megvolt), hanem többet is tud adni. Betti nagyon szemléletesen írta le számomra ezt a sportot, szinte úgy éreztem, hogy én is ott vagyok Lucáékkal együtt a pályán. 

Szerettem a könyvben megjelenő karaktereket, pláne Lucát, Konrádot és Kriszt. Lucával könnyen tudtam azonosulni a túró rudi szeretetével és a kissé balszerencsés eséseivel, ahogyan azzal is, hogy nem adta fel, hanem küzdött, kitartott és szerintem a korához képest nagyon jól kezelte a különböző szituációkat. Krisz a humorával elvarázsolt, minden megszólalása mosolyt csalt az arcomra. Kellenek az ilyen karakterek egy osztályban és ebben az esetben egy regényben, akik a nehéz szituációkban is képesek nevetést kiváltani belőlünk. Konrád egy olyan karakter, akit nem lehet nem szereti, céltudatos, kitartó, kedves. Tetszett, ahogy Lucával bánt, ahogyan az is, hogy nem egy tipikus rosszfiú volt, hanem sokkal hétköznapibb, akiről könnyű elképzelni, hogy akár a mi iskolánkban is megjelenhet. A többi karakter között is akadtak számomra izgalmasak, gondoljunk csak Klaudiára és Gergőre, akikre nagyon kíváncsi vagyok a folytatásban, ahogyan arra is, hogy a Lucával való kapcsolatuk miképpen alakul.

Kollár Betti írói stílusa fiatalos, lendületes, szó szerint csak úgy vitt magával a történet. Könnyű vele azonosulni, könnyű szeretni ezt a regényt. A Kosársuli engem elvarázsolt még úgy is, hogy 10 évvel idősebb vagyok a karaktereknél. Onnan tudom, hogy különösen jól sikerült egy ifjúsági történet, hogy azt kívánom, bár én is visszamehetnék az időben és ott lehetnék velük. Ezt sajnos nem lehet megoldani, de a Kosársuli gyógyír a sebeimre, így újra átélhettem a tinédzser éveimet, csak egy jobb kiadásban. 

Ha egy szerethető, nagy drámáktól mentes és ténylegesen a fiataloknak szóló könyvet keresel, akkor mindenképpen jó választás lehet a Kosársuli, amely felnőttként is abszolút élvezhető. Engem elvarázsolt, így izgatottan várom a folytatást, hiszen úgy érzem, az igazi kalandok csak most kezdődnek, és én mindenképpen Lucáékkal szeretnék tartani, hogy velük együtt átélhessem.

Ti olvastátok már a Kosársulit? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Christina Lauren A lelkitárs-egyenlet című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.

Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

A könyvről:

Már több kötetet is olvastam a szerzőpárostól, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet, így természetesen A lelkitárs-egyenlet sem hiányozhatott a könyvespolcomról. Nagyon izgatott voltam a regény miatt, hiszen a fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Külön öröm, hogy ebben a gyönyörű élfestett kiadásban olvashattam, amellyel engem mindig el tudnak varázsolni.

Az alapszituáció nagyon érdekes számomra: egy DNS elemzésen alapuló randi app, amely a génjeid segítségével találja meg a lelki társadat. Valljuk be, ez rendkívül jól és különlegesen hangzik, az ebből kibontakozó emberi kapcsolatok pedig egyedi élethelyzetekhez vezetnek, így volt ez Jess és River esetében is, akik egy magas szintű, gyémánt egyezésnek köszönhetően a Kromantika nyomására elkezdenek ismerkedni egymással, hogy így segítsék a cég marketing helyzetét. Az eleinte morcosnak és undoknak tűnő River fokozatosan megnyílik, és Jessnek rá kell döbbennie, hogy az ő gyémánt egyezésük talán mégsem tévedés. De vajon elég a biológiai kompatibilitás egy szilárd és boldog kapcsolathoz? Tényleg ilyen nagy szerepe van a géneknek? Vajon kialakulhat igazi szerelem kettejük között, vagy ez az egész csak reklámfogás?

Ha ki kellene emelnem, hogy mi az a három dolog, ami a legjobban tetszett a regényben, akkor mindenképpen a család fontosságát, az emberi kapcsolatokat és a romantikus szálat említeném meg. Kifejezetten üdítő volt, hogy Jess nem csupán egy átlagos nő, hanem egy egyedülálló édesanya, akinek az életében az első helyet a gyermeke foglalja el. Egy rendkívül erős személyiség, aki már sok mindent átélt. Öröm volt látni, hogy milyen a kapcsolata a nagyszüleivel, a kotnyeles barátnőjével, Fizzyvel, majd Riverrel. Szívmelengető volt olvasni, hogy mennyire fontos neki a gyermeke boldogsága, és minden cselekedetével őt igyekezett támogatni. Jess az évek során kissé bezárkózott, a női szerepeket háttérbe szorította, és nem igazán fordított időt a randizásra, a saját boldogsága megtalálására – ebben az élethelyzetben találkozott Riverrel és a Kromantikával, ahol egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően belement, hogy a gyémánt partnerével találkozgasson ismerkedés céljából, de azt hiszem, ő maga sem gondolt arra, hogy ilyen rövid idő alatt is megkedvelheti Rivert és mély érzéseket táplálhat iránta. Nagyon tetszett a kapcsolatuk kialakulása, a közöttük lévő dinamika, ahogyan az is, hogy nem viselkedtek gyerekesen egymással, hanem az elejétől kezdve felnőtt ember módjára kezelték ezt a különös szituációt. River hamar elrabolta a szívemet a félénk, gondoskodó, kedves és őszinte személyiségével, aki úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítette Jesst. Minden egyes jelenetben, amikor River Jess nagyszüleivel vagy a kislányával jelent meg, a szívem csak úgy olvadozott. Mindezek mellett muszáj kiemelnem a regény végi konfliktust, amelyben szerintem River nem kezelte megfelelően a helyzetet, de hibázni emberi dolog, és tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér.

Mint említettem, nagyon szerettem Jess és Fizzy kapcsolatát, azt hiszem, hogy mindenki ilyen barátságról álmodik, ahol tényleg számíthatunk a másikra, és nem a törtetés, az irigység dominál. Jó volt olvasni, hogy Fizzy mennyire bátorítja a barátnőjét, példaértékűnek tartom, ahogyan Jess nagyszülei viselkedését is. Az a szeretet és gondoskodás, amellyel Jess és Juno felé voltak, szintén kivételes.

A lelkitárs-egyenlet egy nagyon szórakoztató történet, amelyben öröm volt elmerülni. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, sokat mosolyogtam olvasás közben, és nagyon jól szórakoztam. Üdítő volt számomra a sok tudományos szöveg, és úgy önmagában egy tudományos környezethez köthető romantikus történet – nem sok ilyet olvastam még, de többet szeretnék. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, akik szeretik a romantikus new adult történeteket – szerintem sokatokat el fog varázsolni, mint ahogyan az velem is történt.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A kötet megvásárolható ezen a linken.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rácz-Stefán Tibor: Téged kérlek karácsonyra

A mai értékelés középpontjában Rácz-Stefán Tibor Téged kérlek karácsonyra című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Hol van az a pont, amikor a hallgatás már fáj?

Bence, a 17 éves focista évek óta egy súlyos titkot hordoz magában: a fiúk dobogtatják meg a szívét, különösen a helyes és kedves évfolyamtársa, Martin.

Bence úgy érzi, a titka és a ki nem mondott szavak felemésztik a lelkét.

Az ünnep közeledtével karácsonyi fénybe öltözik a város, ő pedig mindennél jobban vágyik arra, hogy randira hívhassa Martint, és előbújhasson. Ám retteg attól, hogy az idős, konzervatív szülei és a nagymamája mit szólnának az igazsághoz, és miként bánnának vele a csapattársai és a legjobb barátja, Zalán…

Honnan meríthetünk bátorságot, ha úgy érezzük, a félelem az úr?

A szerelem elég erőt adhat ahhoz, hogy kiálljunk a világ elé?

Két szó: Meleg vagyok. Ha kimondod, minden megváltozik?

A Téged kérlek karácsonyra az év legromantikusabb coming out története, ami reménnyel tölti meg a szíved, és mosolyt csal az arcodra.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki 2022 utolsó olvasmányának, amely tagadhatatlanul elvarázsolt. A Téged kérlek karácsonyra valóban hozza az ünnepi hangulatot és meg annál sokkal többet is ad az olvasónak. Ez egy történet a szeretetről, szerelemről, az elfogadásról, önmagunk megismeréséről és a családról.

Az alapszituáció szerint Bence meleg, de ezt senki nem tudja róla – sem a családja, sem a legjobb barátja. Egyre nehezebben viseli a titkolózást, azt, hogy megtagadja önmagát mások előtt. Ebben az élethelyzetben kerül közelebbi kapcsolatba az iskolatársaival, Violával, Piroskával és Martinnal, akik jó barátai lesznek, utóbbi pedig megdobogtatja a szívét. Vajon ez több lehet barátságnál? Bencében van annyi erő, hogy kiálljon a családja, a barátai és az ismerősei elé, hogy a szemükbe mondja: meleg vagyok?

A könyv legfőbb témája egyértelműen a coming out, hiszen Bence évek óta tudja magáról, hogy a fiúk dobogtatják meg a szívét, de nem mer lépni – fél, hogy a családja már nem fogja szeretni, hogy kitagadják, és az ismerősei is másként tekintenek majd rá. Rengeteg kétely van benne, rengeteg dilemma, amelyekkel nagyon nehezen tud dűlőre jutni. Az író nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban, nagyon szemléletesen írta le Bence vívódásait.

Számomra nagyon érdekesek voltak az emberi kapcsolatok ebben a regényben, gondoljunk csak Bencére és a szüleire, Bencére és a nagymamájára, Zalánra és a családjára, Bencére és Zalánra, Violára és a baráti kapcsolataira vagy éppenséggel Bencére és Martinra. Öröm volt olvasni, hogy Bence mennyire jó viszonyt ápol a szüleivel, különösen az édesanyjával, aki egy nagyon szerethető karakter, és akinek későn jött az életébe a fia, de annál nagyobb boldogságot hozott. Jó volt olvasni, hogy Bence is mennyire értékeli ezt a kapcsolatot a szüleivel, ilyet ritkán olvasok a young adult történetekben. Bence nagymamája számomra megtestesítette mindazt, amit taszítónak találok egy ember viselkedésében – mindig csak magával volt elfoglalva, manipulált másokat, a szeretetét feltételekhez kötötte és rendkívül toxikus viselkedést mutatott végig a regény folyamán. Zalánról és Violáról csak részleteket olvashattunk, de ezek alapján is tudni lehet, hogy egyiküknek sincs könnyű élete. Nagyon kíváncsi vagyok a spin off kötetükre, biztosan olvasni fogom, hiszen szeretnék többet tudni a karakterekről, és nagyon drukkolok az ő párosuknak. A Bence és Martin közötti harmónia, kedvesség és gondoskodás az elejétől fogva szívmelengető volt, annyira aranyos párost alkottak. Nagyon szurkoltam nekik, hogy minél hamarabb az a kapcsolat lehessen közöttük, amelyre mindketten vágynak, az ehhez vezető út pedig nem volt egyszerű, de ők mindig támaszkodhattak egymásra. Azok a fejezetek, amelyekben Bence kiállt nyilvánosan is Martin mellett igazán szívmelengetőek voltak, hiszen a fiú már nagyon sokat szenvedett mások bántalmazásai miatt, és végre valaki az emberek szemébe mondta a valódi véleményét az ominózus esetekkel kapcsolatban, hiszen soha nem fordulhat elő olyan élethelyzet, amelyben jogos lenne bárkit bántalmazni bármilyen szinten is!

Bence a történet folyamán hatalmas karakterfejlődésen esett át, eljutott onnan, hogy nem merte megmutatni önmaga igazi lényét odáig, hogy végre ki mert állni saját maga mellett. Azt hiszem, hogy ez nagyon nehéz lehetett, megmutatni önmagát és megérteni, hogy ami számára teljesen természetes, az az ő szemükben furcsaság, valami olyan, amit külön ki kell emelni. Az LMBTQ közösség megítélése is nagy szerepet kapott a könyvben, és nagyon szomorú volt belegondolnom, hogy mennyi negatív atrocitás érhet valakit csak azért, mert nem a társadalom által megszokott, többségében jelenlévő normát képviseli. Bízom benne, hogy ez a világ egy safe place lesz egyszer (minél hamarabb) mindenki számára.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet meghozza a karácsonyi hangulatot azoknak is, akik még nem állnak rá készen, de ettől függetlenül az év bármelyik időszakában olvasható, mivel mégsem a karácsony dominál benne, hanem sokkal inkább a történések és az emberi kapcsolatok. Az írói stílust különösen szerettem, engem csak úgy vitt magával ez a regény. A Téged kérlek karácsonyra egy rendkívül aranyos, szerethető és szívmelengető történet, amelyet öröm volt olvasni. Nem is kívánhattam volna ennél jobb évzárást 2022-re.

Ti olvastátok már a regényt? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken: papír formátum és e-book.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka