Könyvértékelés - V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Agave Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus Addie LaRue láthatatlan élete projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

A könyvről:

Hatalmas izgatottsággal vártam a regény megjelenését, mivel mindenhol nagy méltatásnak örvendett. A fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, tudtam, hogy egy egyedi atmoszférával rendelkező könyvet fogok a kezeim között tudni, amely garantáltan hatással lesz rám. Nos, nem kellett csalódnom. V. E. Schwab regénye hozta az elvárt színvonalat, és felejthetetlen élményt nyújtott.

Már az alapkoncepció is igazán különleges: adott egy lány, Addie LaRue, aki nem akart férjhez menni, nem akart egy előre megírt életet élni majd szép lassan elporladni, így alkut kötött a sötétség istenével a szabadsága érdekében. A sötétség azonban nem teljesen olyan életet adott Addienak, mint amit a lány kért, így Addienak meg kellett tapasztalnia, ahogy mindenki elfelejtette őt a korábbi életéből, és a jövőben sem fog tudni tartós ismertségeket kötni, ugyanis amint valaki nem látja a lányt, már ki is törlődött az emlékezetéből. 

Ez a regény egy igazán különleges történetet tár elénk, amelynek már maga az olvasása is igazi élmény. Eltűnődtem, hogy mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki olyan életet éljen, mint Addie. A lány egy nagyon karizmatikus, erős karakter, aki soha nem adja fel, a végletekig kitart. Úgy gondolom, hogy ezekre a tulajdonságokra nagy szüksége is van az évszázadok során, különösen azokban a pillanatokban, amikor a legsűrűbb a sötétség, amikor legszívesebben feladná, megadná magát Luc-nak, de minden egyes alkalommal sikerült talpra állnia és bebizonyítania, hogy őt nem olyan fából faragták. Van benne bőven dac, bizonyítási vágy, kíváncsiság, egy felfedezésre váró világ izgalma. Addie LaRue egy felejthetetlen karakter, aki az évek során megtanulta az átka határait feszegetni, néha elmosni, ennek köszönhetően kissé elviselhetőbbé téve egy igazán magányos életet. Mert hiába akad egy estére társasága az embernek, ha a sötétségen kívül nincs senki más, aki emlékezzen rá. Egy nap azonban mégis csoda történt, és egy New York-beli antikvárium boltvezetője, Henry emlékezett a lányra. Ekkor minden gyökerestől felfordult, amit eddig Addie ismert és tudott a világáról.

Henry élete sem volt egyszerű, számtalan démonnal küzdött, és úgy érezte, hogy képtelen olyan életet élni, mint amit várnak tőle. Hogy nem tud az a személy lenni, akinek lennie kellene. Nem találta a helyét a világban, és folyamatosan látta a szürke viharfelhőket, amelyek úgy telepedtek rá, akár az árnyék. Egy nap megismerkedett egy különleges lánnyal, aki más, mint a többiek. És akkor, döbbent rá Henry, végre kezdi megtalálni a helyét: amely a lány mellett van. Nagyon szerettem Henry karakterét is, azt, hogy Addie-hez hasonlóan ő sem csupán fekete-fehér, hanem színek egész skálájával lehetne jellemezni. Kedves, őszinte, vicces, jó barát – legalábbis próbált az lenni, már amennyire a fejében tomboló vihar hagyta. De vajon mi miatt emlékszik a lányra? Addie talált egy rést az átkon? Végre hibázott a sötétség? Vagy talán teljesen másról van szó?

Luc (a sötétség) egy rendkívül karizmatikus, rejtélyes és furfangos karakter, ahogy az egy istenhez hasonló lényhez illik. Nagyon szerettem a jeleneteket, amelyekben felbukkant, a macska-egér játékukat Addie-vel. A regény során számos arcát megmutatta Luc, akire sok mindent lehetne írni, de azt nem, hogy egy közömbös személyiség lenne. Néha egy gőgös isten képében tündökölt, máskor egy magányos férfiében, néha pedig próbált túllépni önmagán, és esélyt adni valami olyannak, amely az ő életében még nem nagyon volt jelen. 

A könyv olvasása során akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy vajon én tudnék-e úgy élni, mint Addie. Igen, vitathatatlanul kecsegtető a halhatatlanság, de milyen áron? Minden egyes nap úgy felkelni, hogy aki mellett fekszel az ágyban, csak egy idegent lát? Hogy amint szem elől tévesztenek, már nem is emlékeznek rád? Azt hiszem, hogy nekem nem menne, én nem vagyok olyan erős, mint Addie. Csodáltam a főszereplőnket, aki minden nehézség ellenére is megpróbálta kihozni a lehető legjobbat az életéből, és ámulattal szemlélte egy új, felfedezésre váró világ minden jelenségét. Addie jelen volt a múltban, jelen van most is, és itt lesz a jövőben is, hiszen olyan gyermekded kíváncsisággal szemléli a világot és annak minden történését, olyan intenzitással keresi a kiapadhatatlan csodákat, hogy mindig talál valami újat, amely miatt megéri. 

Külön tetszett, hogy a történet több idősíkon is játszódik. Szeretem, amikor egyszerre bontakozik ki a múlt és a jelen, és szépen fokozatosan jövünk rá az utalások valódi értelmére. A fejezeteket elválasztó illusztrációk is csodálatosak voltak, szerintem nagyon illettek a regényhez és ehhez a gyönyörű kiadáshoz. 

Boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, amely az első pillanatoktól kezdve elvarázsolt. Addie egy olyan utazásra vitt magával, amely során számtalan helyen járhattam, és rengeteget tapasztalhattam a világról, a múltról és a jelenről. Tetszett, hogy a művészet is ilyen nagy szerepet kapott a történetben, jó volt elmerülni a sorok között. Egy csodás könyv, amelyet megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható 25% kedvezménnyel erre a linkre kattintva: bit.ly/addielarue_agave

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Sziasztok. Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal T. J. Klune Ház az égszínkék tengernél című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Metropolis Media-nak!

A bejegyzésem a Prológus Back to school projekthetének a részét képezi, hiszen ez a kötet egy csodálatos, mágikus helyre kalauzol el bennünket, ahol megtekinthetjük többek között azt is, hogy miképp zajlik a tanítás egy különleges gyermekekkel teli szigeten.

Fülszöveg:

Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

A könyvről:

A Ház az égszínkék tengernél kétség kívül az egyik legegyedibb és legkülönlegesebb olvasmány, amely mostanában a kezembe került. Rengetegen ajánlották nekem ezt a kötetet, és azt kell, hogy mondjam: nem véletlen. Ez a könyv az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, már az első sorokat olvasva tudtam, hogy itt valami igazán különleges történet elevenedik meg a lapokon. 

Az alapszituáció szerint Linus Bakert, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársát kiszakítják a szürke, monoton hétköznapokból, és elküldik egy különleges árvaházi vizsgálat során a messzi Marsyas-sziget-re, amelyről még csak nem is hallott, olyan gyerekek közé, akiknek a létezésük is titok. Linus meglepődve veszi tudomásul, hogy a szigeten élő gyerekek mennyire mások, mint akikhez eddig hozzászokott, hogy maga a hely mennyire varázslatos, hogy az árvaház vezetője mennyire karizmatikus, azt pedig pláne, hogy ő maga is szépen, fokozatosan megváltozik. Egy biztos: az égszínkék tenger partjainál megbújó árvaház korántsem olyan, mint ő azt gondolta. Talán mégsem fog olyan egyszerűen menni ez a vizsgálat?

A könyv egyik nagy erőssége a zseniális karakterekben rejlik. Azt kell, hogy mondjam: az összes gyerek, Arthur, Zoé és Linus is mind a szívemhez nőttek. Nehéz őket nem szeretni, hiszen annyira tiszta, jólelkű személyiségek. A gyerekek mind különbözőek, gondoljunk csak Taliara, aki bármikor eláshat az ásója segítségével, de közben mégis annyira szerethető, esetleg  Chauncey-re, aki annyira kedves és tiszta szívű, vagy Lucy-re, aki már a gondolatai erejével is képes pusztulást hozni az egész világra. Linus a történet elején egy eléggé közömbös karakter: a munkájának él, tudja, hogy mennyire jó abban, és 17 éve ugyanabban a pozícióban dolgozik, nem álmodozva az előléptetésről. Amikor elküldik a a Marsyas-szigeten működő árvaházba azzal a céllal, hogy egy alapos, tárgyilagos vizsgálatot végezzen, és javaslatot tegyen az árvaház jövőjéről, akkor Linus biztos benne, hogy ez a feladat is ugyanolyan jól fog menni neki, mint az előzőek, hiszen mindig is erőssége volt a tárgyilagosság és az alaposság. Azonban, ahogy egyre több időt tölt a szigeten, rá kell döbbennie, hogy talán már nem is olyan könnyű tárgyilagosnak maradni, hogy a szigeten élők nem pusztán vizsgálati alanyok, hanem egy igazi, szeretetreméltó családot alkotnak. Ebben a könyvben nyomon követhetjük, hogy Linus Baker megtalálja önmagát, rádöbben arra, hogy milyen ember is ő valójában, mi fontos neki igazán. Kipukkan a buborékja, amelyben eddig élte az életet, és felfedez egy teljesen új világot, mind a környezetében, mind önmagában. Linus számtalan alkalommal megmutatja, hogy mennyire egy pozitív személyiség, aki mindig a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, és erre Arthur, Zoé, valamint a gyerekek is egyre inkább kezdenek felfigyelni. Linus Baker korántsem egy unalmas, semleges személyiség, mint azt a könyv elején hihettük, hanem tele van érzelmekkel, szeretettel és kedvességgel, amely tulajdonságokra ebben a világban nagy szükség van.

A könyv megtanít arra, hogy ne ítélkezzünk első pillantásra, hogy ne ítéljünk el valakit a varázslény státusza miatt. Az emberek félnek a mágikus ifjaktól, mivel a társadalom ezt tanítja nekik: hogy félni kell, ez a helyes magatartás, és ezek a különleges képességekkel bíró személyek rosszak. Eleinte talán Linus is ebbe a csapdába esik Lucy-val, de idővel rádöbben, hogy mekkorát tévedett, és mennyi szeretet, kedvesség lapul egy 6 éves kisfiúban, aki mások szemében maga az antikrisztus. Fontosnak tartom a regény üzenetét, hiszen ítélkezni könnyű, de a dolgok mögé látni, megérteni a másik álláspontját, és megpróbálni ítélkezés, félelem nélkül tekinteni felé - már sokkal nehezebb. Kifejezetten tetszett a regény humora, sokszor mosolyogtam olvasás közben. Az író nagyon jól eltalálta a vicces beszólásokat, szarkasztikus mondatokat, ezáltal is egy még szerethetőbb olvasmánnyá varázsolva a történetet.

„– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.

– Hatéves.

– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!

– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.”

A Ház az égszínkék tengernél egy fantasztikus olvasmány, amely teljesen levett a lábamról. Az első soroktól kezdve beszippantott, és nem engedett szabadulni ez a világ, ezek a karakterek. Az otthon nem mindig egy hely, sokszor inkább a személyek, akik körülvesznek minket, és jó érzés volt megtapasztalni, hogy Linus Baker is megtalálta az otthonát, az égszínkék tenger partjainál.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Riley Baker: Találj vissza

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Riley Baker Találj vissza című könyvéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt az írónőnek!

Fülszöveg:

Kisha Raids autóbaleset következtében elveszítette emlékeinek nagy részét. Egy véletlen folytán azonban sikerült visszakerülnie a múltba és szembesülnie azzal, hogy van valami, pontosabban valaki, akiről soha nem beszéltek neki.

Miután újból magához tér, barátnője felfedi előtte a kendőzetlen igazságot. Azt hiszik a legnagyobb kérdés mindössze az: Kisha szeretne-e emlékezni arra az emberre, aki egykor magára hagyta?

Csakhogy az időutazás során Kisha mindent elkövetett annak érdekében, hogy megváltoztassa a történetük végét.

Ha szembeszegülsz a sors akaratával, annak ára van. De ki fizeti meg? Kisha?

Vagy az a személy, aki egykor még a világot jelentette neki?

Mi van akkor, ha nekik tulajdonképpen ez volt a sorsuk? Ha mindennek pontosan így kellett történnie?

A könyvről:

Korábban már többször is volt lehetőségem olvasni az írónőtől, és a lehető legőszintébben állíthatom, hogy én teljesen odáig vagyok a történeteiért. Minden irománya vicces, romantikus, és tele van jó gondolatokkal. A Happy End után című regénye váltotta ki nálam eddig a legnagyobb katarzist, amely tényleg egy 5 csillagos szerelem olvasmány volt számomra. A Találj vissza ennek a könyvnek a folytatása, amelyre körülbelül 1 évet vártam, és nagyon izgatott voltam miatta, hiszen az előző kötet  hatalmas függő véggel zárult, amely egy nagyon érdekes jövőt vázolt fel. 

A továbbiakban a Találj vissza című regényről szeretném megosztani a gondolataimat, és mivel ez egy folytatás, így erősen spoileres az első részre nézve! Kérlek, hogy csak akkor olvass tovább, ha már olvastad A Happy End után című könyvet, vagy nem zavarnak a spoilerek!

Mint említettem, az előző rész egy hatalmas függővéget kapott, amely miatt izgatottan vártam a folytatást, hiszen annyira szerettem volna tudni, hogy mi történt Derrickkel, hogyan alakul a kapcsolata Kishával, hogy vajon emlékezni fog-e a lány mindenre a múltból, és újra egymásra találnak-e. 

Ez a kötet megválaszolta minden kérdésemet, de be kell vallanom, egy kicsit másra számítottam. Az írónő csavart egyet mindenen, és teljesen más irányba terelte a történetet, amely számomra hatalmas meglepetés volt. Kicsit más került a középpontba, mint vártam, de ez egyáltalán nem egy rossz dolog, inkább pozitív, hogy így sikerült meglepni engem is. Szeretem, mikor egy író képes váratlant húzni, és felülírni mindent, amit korábban gondoltam.

Kishának nincs könnyű dolga továbbra sem, hiszen szembe kell néznie a tettei következményivel, ahogyan a múltjával is. Vajon miért nincs az életében Derrick? Kisha visszakaphatja az összes emlékét? Helyrehozható a múltbéli hiba? A szerelem kaphat második esélyt? Egy küzdelmes utat járhatunk végig Kishával ebben a kötetben is, aki továbbra is egy lobbanékony, kissé hisztis karakter, de mindezek mellett nagyon szerethető. Derrick számomra sokkal kiegyensúlyozottabb, szerintem tökéletesen kiegészítik egymást. A mellékszereplők is érdekesek voltak, határozottan mindenkinek volt személyisége, és nem egy sémára épültek a karakterek. Bevallom, Tim-től már a falra másztam, egyszerűen nekem túl sok minden hozzá hasonló személyiség, de örülök, hogy az írónő nem csak a szerethető, tökéletes sémára épített, hanem sikeresen árnyalta a karaktereket.

Vannak dolgok az életben, amik elkerülhetetlenek. Ilyen sajnos az is, hogy egyszer a végére érünk minden történetnek, így Kisha és Derrick románcának is. Szerintem egy szuper lezárást kaptunk, amely minden kérdésre választ adott. Ha szeretnél olvasni egy misztikus, időutazós történetet, amelyben nagy szerepet kap a romantika is, akkor ez a könyv neked íródott!:)

A kötet szokás szerint tele volt fantasztikus gondolatokkal, ezekből szeretnék kiemelni párat:

"Az élet mindössze múló pillanatok képsorozatából áll. A végén sajnos nem fogunk az összesre emlékezni, de bőven elég, ha arra emlékszünk majd, amikor valaki jelenlététől libabőrős lett a karunk, a szívünk pedig csillapíthatatlan dobogásba kezdett."

"A végén mind a ketten csupán kőbe vésett nevek leszünk. Ennyi marad meg belőlünk. Nem lesz,aki elmesélje majd a történetünket, de valahol,valamelyik fának a lombkoronája őrizni fogja az emlékét annak, amikor mi ketten egymásba szerettünk. Amíg világ a világ."

"– Hogyan tudnám megállítani az időt?

– Ne a történet végére gondolj, hanem a legszebb perceire."

"Tudod, az élet túlságosan is rövid ahhoz, hogy haraggal a szívünkben gyalogoljunk a legvégéig. Beleroskadsz, pláne, ha egyszer feleszmélsz, hogy már nem tudod visszacsinálni. Hidd el, én már megtanultam a leckét, nem akarom, hogy te is így járj. Megbocsájtani ezerszer könnyebb, mint egy életen át cipelni magaddal a haragot."

"Régen nem hittem a szerelemben, abban pedig pláne, hogy létezik ilyen első látásra. Ezt a mai napig így gondolom, annyi különbséggel, hogy abban már hiszek, hogy van olyan, amikor meglátsz valakit és a hevesen dobogó szíved iránytű módjára jelzi számodra, hogy ő a helyes irány. Hogy ez szerelem-e, azt majd az idő eldönti."

"– Nem tudom – feleltem a rengeteg felé fordulva.

– De azt igen, hogy nem foglak magadra hagyni.

– Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani."

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc Riley Baker történetetek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bakó Liza: Csíííz!

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Bakó Liza Csíííz! című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Tilos az Á Könyvek-nek!:)

Fülszöveg:

Hanna nehéz időszakon megy keresztül. Az első gimis éve korántsem úgy alakult, ahogy szerette volna, ráadásul a szülei úgy döntöttek, hogy a család leköltözik Siófokra és ott kezdenek új életet.

Még szerencse, hogy az új gimnázium nyári fotós tábort indít, hiszen Hanna imád fényképezni. De vajon milyenek lesznek az új iskolatársai, sikerül barátokat szereznie? És mi van a szerelemmel?

Hannának ezen a nyáron mindenből bőven kijut, és ahogy az lenni szokott, ha az ember gimis , semmi sem megy olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeljük.

Balaton, szerelem, barátság, nyár. Nem is kell más a boldogsághoz. Vagy nem is ilyen egyszerű?

A regényről:

Mindenféle elvárás nélkül kezdtem neki ennek a kötetnek, mivel korábban semmit sem hallottam róla, de a fülszöveg első olvasatra felkeltette az érdeklődésemet, így a könyvespolcomon landolt. Úgy érzem, hogy ez a regény a legjobbkor talált meg engem, egy nagyon szuper young adult történetet olvashattam, amely érdekes volt, vicces, jó karakterekkel dolgozott, és amelynél csak úgy faltam a lapokat, és egyszerűen tudni akartam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az alapszituáció szerint Hanna és családja Siófokra költöznek, ahol Hanna bizakodva tekint az új iskola felé, hiszen az első gimis éve nem igazán úgy sikerült, mint ahogy ő azt elképzelte. Szerencsére az új iskola indít egy nyári fotós tábort, és mivel Hannának a fotózás a szenvedélye, így részt vesz ezen a táboron, ahol izgalmas kalandokban lehet része, és megismerhet rengeteg új embert, végre barátokat szerezhet és talán a szerelem is rátalál.

Ez a kötet számomra egyszerre nyári, de egyben kicsit back to school hangulatú történet is, amelyben nagy szerepet játszott az újrakezdés, és az önelfogadás. Mindig nehéz a megszokott világból belecsöppenni egy teljesen új életbe, hiszen elég csak felvenni a ritmust, megismerni az embereket, adaptálódni az új környezethez. Hannáék családjának sem volt könnyű dolga, de szerencsére befogadó emberek közé,  és egy gyönyörű helyre költöztek, ahol rengeteg új kaland várt rájuk. Mint említettem, ebben a könyvben nagy szerepet kap az önelfogadás, hiszen sokszor úgy érezhetjük, hogy egy-egy bőrhiba, valamilyen apró tökéletlenség vagy betegség határozza meg az életünket, és olyankor képesek vagyunk azt a sok, mások által negatívumnak gondolt tényezőt látni magunkban, de ez a regény bebizonyította, hogy igenis felül tudunk kerekedni néhány primitív ember véleményén, és ki tudunk állni magunkért, és a „hibáinkat” is tudjuk tökéletességként, egy egyedi dologként kezelni, és amint erre rájövünk, úgy a környezetünk is másképp fog hozzánk állni. Nem könnyű felvállalni magunkat minden tökéletlenségünkkel együtt, de épp ezek tesznek minket emberré. Hanna is átesett ezen a fázison, eljutott önmaga takargatásától a bátor megjelenésig, éppen ezért nagyon büszke vagyok rá, és hiszem, hogy sok olvasónak erőt adhat a viselkedése. A könyv megtanított nekünk még egy fontos dolgot: hogy a kommunikáció nagyon sokat számít, és nem szabad hagyni, hogy hosszú ideig, akár évekig megbeszéletlenül hagyjuk a dolgokat, és haragudjunk a másikra, hiszen ez könnyen felemészthet minket, és ki tudja? Talán az is kiderülhet, hogy a konfliktus tárgya egy hatalmas félreértés volt.

A regény nagyon vicces karakterekkel dolgozott, imádtam Hanna családját, ahogyan a tábori iskolatársait is.  Sokat mosolyogtam a könyv olvasása során, amelyről Peti, Csanád, Kornél és Ambrus gondoskodott is, és néha éppen a szememet forgattam, vagy olvadoztam, köszönhetően Damjánnak. A tábori feladatok is nagyon tetszettek, szuper kreatívak voltak (pláne a 2. napi kastélyos feladat). Egy ilyen táborban én is szívesen részt vettem volna, pláne ilyen barátságos, befogadó emberek társaságában.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett ez a kötet, egy hamisíthatatlan young adult történet, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek!

Ti olvastátok már a regényt? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: Link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kandi Steiner: Weightless – Súlyok nélkül

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Kandi Steiner Weightless – Súlyok nélkül című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Te képes vagy viselni egy fájdalmas szerelem súlyát?

Emlékszem a fényekre. Emlékszem, le akartam fényképezni, ahogy vörösen és kéken villództak rideg, szenvtelen arcán. De tudtam, hiába lennék képes elmozdulni onnan, ahol a lábam földbe gyökerezett… hiába szaladnék a fényképezőgépemért, akkor se tudnám megörökíteni a pillanatot. Nincs zársebesség, lencse vagy fénytechnika, ami hűen visszaadhatná az érzéseimet, ahogy a szemébe néztem.

Bíztam benne, szerettem, és bár a testem megváltozott azon a nyáron, ő biztosított a segítségéről: hogy megmaradjak annak, aki belül vagyok, függetlenül attól, hogy a külsőm átalakult.

De aztán minden megváltozott.

Ellopta az ártatlanságomat. Megsebezte a szívemet. Elvette mindazt, amit úgy hittem, az életemről tudok, hirtelen kihajította az ablakon, és közben darabokra törte a világomat összetartó üveget.

Emlékszem a fényekre.

A szenvedélyesen, kétségbeesetten, tüzesen felizzó piros csíkokra. Az éles, könyörtelen, rideg kék sugarakra. Jelképei voltak mindannak, amit azon a nyáron el kellett szenvednem. És mindannak, amivel nem akarok szembenézni soha többé.

Önbizalomhiány, túlsúly, szerelmi csalódás – hogyan lehetünk úrrá a félelmen, fájdalmon, bánaton?

Ismerd meg Natalie történetét!

A könyvről:

Korábban már rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a kötetről, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog nyújtani számomra. Az biztos, hogy nagy elvárásokkal kezdtem neki, de szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom. A Weightless hozta az elvárt színvonalat, és egy igazán érzelmes és komoly témákat feldolgozó történetet olvashattam.

Mint ahogy a fülszövegből is kiderült, ez a könyv egyaránt szólt szerelmi csalódásról, önbizalomhiányról, a túlsúllyal való megküzdésről, önmagunk megtalálásáról, és mindezek mellett a szexuális zaklatásról/erőszakról is. Komoly témák, amelyek már önmagukban is említésre méltóak. Az alaptörténet szerint Natalieval, a mindig túlsúlyos lánnyal szakít a barátja, aki hamar tovább is lép egy vékonyabb lánnyal. Natalie úgy érzi, hogy a világa már nem ugyanaz a volt barátja nélkül, így elhatározza, hogy visszaszerzi, ennek eszközeként pedig elkezd edzeni a helyi rosszfiúval, hogy bebizonyítsa: igenis képes megváltozni, csinos lenni, és szentül hiszi, hogy így visszakaphatja a szerelmét. Számomra nagyon inspiráló volt olvasni, hogy a kezdeti szándékok ellenére Natalie egyre komolyabban vette a testmozgást és az egészséges táplálkozást, ez az új rendszer adaptálódott az életébe, és a végén már egyáltalán nem nyűgként élte meg az edzést, hanem egy tökéletes stressz levezető és örömszerzést okozó tevékenységként. Ahogy olvastam a sorokat, úgy nekem is kedvem támadt mozogni, és hiszem azt, hogy más olvasó is hasonlóan érzett. 

Az önbizalomhiány egy olyan dolog, amellyel sokan szembenézünk az életünk során, hiszen hányszor érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem fog sikerülni valami, hogy ez nem fog menni. Natalie is hasonló problémákkal küzdött, de ahogy szépen fokozatosan találta meg önmagát, úgy egyre inkább helyrejött az önbizalma is, és ahogy az a regényből is kiderült: az önbizalom megváltoztatja egy személy teljes kisugárzását, és igenis mások is érzik rajtunk, hogy mennyire magabiztosan állunk egy-egy szituáció elé. Ahogy Natalie elkezdett hinni önmagában, úgy a környezetében élők is egyre inkább felfigyeltek rá, és már nem az a kövér, sajnálatra méltó lány volt a szemükben. Sokszor elkeserítő volt olvasni, hogy Natalie mennyire ostromolja magát és a testét: ő nem elég csinos ehhez a ruhához, ő nem elég szép ahhoz, hogy szeressék önmagáért, és ő nem eléggé vékony ahhoz, hogy elnyerje a választottja szívét. Rhodes rengeteget segített Natalienak, elindította az úton, amelynek a végén önmaga szeretete, a magabiztosság megtalálása és egy boldogabb élet várta. Nagyon inspiráló volt az ő kapcsolatuk, a szerelmi szál pedig gyönyörűen épült fel, bár bevallom, néha kicsit megráztam volna Rhodest, hogy térjen magához. Natalie egy nagyszájú, de mindezek mellett végtelenül jólelkű és kedves személyiség volt, akit még nem húztak le a súlyok, amelyek egy ember lelkére rátelepedhetnek. Rhodes egy kitartó, szenvedélyes és erős férfi karakter, akinek nehéz múltja volt, és még nehezebb jelene, de bebizonyította, hogy igenis nem adja fel, és megküzd azért, amiben hisz. Natalie és Rhodes karaktere is bebizonyította, hogy nem az határozza meg, hogy kik vagyunk, ahová születtünk, hanem az, akik lenni akarunk. Mindketten mást akartak, mint amit az élet kínált nekik, de soha nem fogadták el az alamizsnát, és küzdöttek a céljaik megvalósításáért. A párosukat nagyon szerettem, szerintem tökéletesen kiegészítették egymást, inspirálták a másikat, és folyamatos fejlődésre ösztökélték a párjukat. 

Ebben a regényben megjelent a szexuális zaklatás is, kezdetben mintegy háttérben megbújó szálként, de később teret kapott a történetben. Borzalmas volt olvasni is az ezekkel kapcsolatos sorokat, azt, hogy mekkora kárt tud okozni valaki életében, és mennyire nem is érezte magát rosszul az elkövető. Döbbenet volt, hogy maga is kiemelte: nagyon nehéz bizonyítani az ilyen típusú erőszakot, és ő bármit megtehet, soha nem bukna le. A kötetben még fontos szerepet kapott az is, hogy mekkorát tévedhetünk azzal kapcsolatban, hogy kik is a barátaink. Sokszor azt hihetjük, hogy temérdek ember áll mögöttünk, akikre mindig számíthatunk, de éles helyzetekben mutatkozik meg igazán, hogy kiket is nevezhetünk a barátainknak. Sajnos ezt Natalienak is meg kellett tapasztalnia, de úgy gondolom, hogy azzal nem veszítünk, ha a hamis barátokról kiderül, hogy nem számíthatunk rájuk, sőt, éppen hogy csak nyerünk vele. Mindezek ellenére is sajnáltam Nataliet, de büszke vagyok rá, hogy sikerült felállnia a padlóról, és megtalálnia önmagát.

Összességében elmondhatom, hogy a Weightless egy olyan könyv, amely annyi fontos témát dolgoz fel, hogy mindenkinek olvasnia kellene, pláne azoknak, akik hasonlóan önbizalomhiánnyal küzdenek, mint Natalie. Nagyon inspiráló volt ez a regény, amely mindezek mellett még gyönyörűen is volt megírva. Örülök, hogy olvashattam, egy igazán emlékezetes olvasmány volt, egy fantasztikus könyvélmény.

Ti olvastátok már Kandi Steiner regényét? Hogy tetszett nektek? Ha még nem olvastátok, akkor tervezitek?

A kötet megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: The Wicked Deep – Gonosz mélység

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

A könyvről:

Erről a kötetről nagyon nehéz spoiler mentesen írni, így az értékelésemet is három részre szedem. Az elsőben egy spoiler mentes ajánló olvasható, a másodikban pár spoileres gondolat található, míg a harmadikban egy spoiler mentes összegző.

SPOILER MENTES:

A Gonosz mélység című kötet kétség kívül az egyik legegyedibb olvasmány, amely eddig a kezembe került. Egy hamisíthatatlan young adult történet, fantasztikusan megalkotott világgal, misztikummal, karakterekkel és hangulattal.  A könyv csak úgy vitt magával, szinte lehetetlen volt letenni, annyira tudni akartam, hogy hová tart a végkifejlet. Az írónő stílusa lendületes, egyszerű, de mégis nagyon szépen és rejtélyesen fogalmaz. Külön szeretném kiemelni a borítót is, amely az egyik leggyönyörűbb a polcomon.

Az alaptörténet szerint három nővér, akiket az 1800-as években kivégeztek, nyaranta visszatérnek Sparrow városába, ahol beköltöznek három ifjú lány testébe, és vízbe fojtják a férfiakat – csak úgy, mint ahogy velük is tették. A könyv izgalmát az adja, hogy nem tudják a karakterek, hogy kiknek a bőrébe bújnak a nővérek, és kiszámíthatatlan, hogy hány embert is terveznek vízbe csalni. A Swan nővérek legendáknak számítanak Sparrow városában, a róluk elnevezett Swan hetek megannyi turistát is vonzanak, csakhogy nem mindenki ússza meg közülük sem élve. Egy könyv, amelyet átitat a város történelme, az azzal járó szenvedés és misztikum. A történetet abszolút a Swan nővérek vitték a hátukon, akik már a puszta lényükkel is megannyi érzelmet váltottak ki csakúgy a város lakiból, mint az olvasókból. 

A szerelmi szál szépen épült fel, bár kicsit gyorsnak tűnt nekem. Penny karaktere elsős gimnazista a kötetben, tehát körülbelül 15-16 éves, ehhez képest kissé meredeknek éreztem pár dolgot a részéről. Bo nagyon szimpatikus személyiség volt, nehéz múlttal, és aki még keményebb megpróbáltatásokat él át.  Szerettem a párosukat, megértették egymást, és a tragédiák közepette is képesek voltak megnyitni a szívüket a másik felé.

SPOILERES:

Nagyon összetett volt Hazel karaktere, akire már az első pillanatoktól gyanakodtam, hogy ki is a gazdateste. Az elején még könnyű lehetett elhinni, hogy Pennyvel van dolgunk, de egyre több rejtélyes utalást találhattunk arra, hogy bizony Hazel áll előttünk. Akaratlanul is szimpátiát éreztem Hazel irányába, akit rettentően megsajnáltam a múltja miatt: ő csak egy szerelmes tini volt, akit viszont is szerettek, de valamilyen szinten ez vezetett a halálához. A különböző kisebb településeken sokszor kizárják, elítélik az idegeneket, az 1800-as években sem volt ez másképp, pláne, ha boszorkánysággal is gyanúsítják az illetőt. Borzasztó volt olvasni, hogy egy kis bőrhiba is elég volt a testvérek ítéletéhez. Hazel és Owen története szívszorító volt, ahogyan a férfi feláldozta magát érte, és végül együtt hunytak el, az óceán mélyében.

Hazel sokat szenvedett, sokat gyilkolt. Korántsem lehet rá azt mondani, hogy egy ártatlan, jótét lélek, de mégis, annyi szenvedés, annyi kín borítja a múltját. Hazel csak szeretne ember lenni, szeretne szerelmes lenni, és szeretne egy boldog életet élni, amely soha nem adatott meg neki, köszönhetően a városnak. Értettem az indítékait, de drukkoltam, hogy helyen döntsön, és hagyja el a kölcsönvett testet. Az önfeláldozása bebizonyította, hogy milyen ember ő valójában: hogy nem boszorkány, soha nem is volt az, csak egy fiatal lány, aki szeretetet és boldogságot akart. A tette megmentett megannyi emberi életet, amely a legnemesebb áldozat volt, amit hozhatott.

SPOILER MENTES:

Összességében elmondhatom, hogy egy igazán különleges és egyedi történetet olvastam, amely garantáltam nem jön szembe az emberrel minden írónál. A karakterek és a kisváros szerethetőek voltak, a legendák és mítoszok pedig fantasztikusak. Nem minden személy rendelkezik a varázslat képességével, de a varázslat megszülethet számos tényező együttes állása esetén is. Nos, az írónő határozottan megteremtette a varázslatot ezzel a történettel, amely számos olvasót fog még elbájolni. Ha még nem olvastad, akkor itt az ideje!:)

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elle Kennedy: The Risk – A kockázat

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elle Kennedy The Risk – A kockázat című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenki vadócnak tart.

Csak részben van igazuk – nem hagyom, hogy a félelem irányítson, és kicsit sem érdekel, mit gondolnak rólam mások. De van egy határ: nem fekszem össze az ellenséggel. A Briar hokiedzőjének lányaként máglyára vetnének, ha összeállnék az ellenfél játékosával. Márpedig Jake Connelly pont ebbe a kategóriába esik. A Harvard sztárcsatára arrogáns, bosszantó, és jóval vonzóbb a kelleténél. De az élet kegyetlen – a hőn áhított gyakornoki hely megszerzéséhez pont az ő segítségére van szükségem, és a szexi seggfej nem könnyíti meg a dolgomat. Rá kell vennem, hogy játssza el a pasimat, de minden kamurandiért egy igazit kér cserébe. Ez a vadóc csaj nagy bajban van. Semmi jó nem származhat abból, ha Jake Connellyvel kavarok. Az apám kinyírna, a barátaim kiközösítenének, és az egyetem utáni karrierem a tét. De bármilyen nehéz is ellenállni Jake szexi külsejének és pimasz mosolyának, nem vagyok hajlandó belesétálni a csapdájába. Ezt a kockázatot nem vállalhatom.

A könyvről:

Elle Kennedy abszolút a kedvenc íróim közé sorolandó, hiszen mindig elvarázsol a regényeivel. Az Off-Campus után a Briar U sorozatával is meghódított, egyszerűen imádom az általa megteremtett világot, a karaktereket, a hokis vonalat, és úgy ámblokk mindent, amit az írónő alkot. Izgatottan vártam A kockázat megjelenését, hiszen már az előző kötetben érezhetően szikrázott a levegő Brenna és Jake körül, így kíváncsian vártam, hogy mi fog kialakulni közöttük. Bevallom, egy kicsit féltem is, hiszen ha egy író korábban többszörösen is magasra helyezte azt a bizonyos lécet, úgy nagyon könnyű csalódni. Nos, Elle Kennedy abszolút megugrotta annak a lécnek a magasságát, hiszen egy olyan történetet tárt elém, amely a legelső soroktól beszippantott, és alig tudtam letenni ezt a könyvet. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült 300 oldal, annyira megfeledkeztem mindenről az olvasása során, és csak élveztem azt, hogy visszatérhetek ebbe a világba.

Kicsit aggódtam, hogy Brenna karakterét mennyire fogom tudni megkedvelni, mivel A hajsza olvasása során annyira nem fogott meg, de jelentem: a rajongója lettem. Brenna egy nagyon erős női személyiség, aki nem fél megmondani a véleményét. Jake-kel kapcsolatban is másra számítottam, hiszen azt gondoltam, hogy sokkal inkább egy macsóbb személyiség lesz, de szerencsére egy nagyon szimpatikus, kedves, édes srác volt, aki bár néha önző és egoista, de nem tudtam nem szeretni. Imádtam a párosukat, a kémia a legelső pillanatoktól kezdve érezhető volt közöttük. A szerelmi szál, a kapcsolatuk nagyon szépen épült fel, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyik pillanatról a másikra lettek szerelmesek, hanem nyomon követhető volt, ahogyan kialakulnak közöttük az érzelmek. Szemtanúi lehettünk, ahogyan a bizalmatlanságból, az ellenségeskedésből kialakul a bizalom és a szerelem.

Kifejezetten szeretem az írónő könyveiben, hogy nem csak egyszerű, romantikus történeteket alkot meg, hanem mindegyik regényében számos érdekes témát dolgoz fel. A kockázatban olvashattunk többek között arról, hogy egy rossz döntés mennyire megváltoztathatja valaki életének az alakulását, hogy a csúcsról milyen könnyen a mélybe lehet zuhanni. Ez a könyv bemutatta, hogy két ember mennyire képes eltávolodni egymástól a szeretet ellenére is, de ha képesek vagyunk megadni a tiszta lap lehetőségét a másiknak, akkor még nincs minden veszve. Az írónő újdonsága feldolgozta azt a kérdéskört is, hogy mennyire nehéz nőként érvényesülni a sport világában, ahol sokan még mindig úgy gondolják, hogy a sporthoz kizárólag a férfiak érthetnek, és egy nő nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni, mint egy férfi. Nagyon szerettem ezt a vonalat is a regényben, hiszen egy aktuális és fontos téma, amely általánosságban nem jön velünk szembe minden egyes nap, de mégis jelen van az életben.

Apropó, ha már sport… Egyszerűen imádom a hokis jeleneteket ezekben a történetekben, szeretek olvasni a meccsekről, a bajnokságokról, az edzésekről. Ebben a regényben nagyon megkedveltem a Harvardos srácokat, a Briares fiúk pedig még közelebb férkőztek a szívemhez. Annyira várom már, hogy olvashassam Hunter történetét is, nagyon izgatott vagyok miatta, az pedig csak hab a tortán, hogy akkor biztosan feltűnnek még Hollis, Fitz és a többiek. A kockázatban számos jelenetben szerepeltek ezek a karakterek, jó érzés volt olvasni, hogy Fitz és Summer mennyire szeretik egymást, a Hollis és Rupi jeleneteken pedig sírva nevettem. Imádom az írónő humorát, valahogy mindenből jól eltalálja az arányokat.

Összességében elmondhatom, hogy ez a regény visszahozta a négy évvel ezelőtti énemet. Akkor voltam utoljára képes ennyit olvasni egy nap alatt mindazok ellenére, hogy egyáltalán nem siettem a lassú olvasási tempóm ellenére sem. Ez a történet csak úgy vitt magával, és nem engedett szabadulni. Amikor le kellett tennem akár egy pillanatra is, alig vártam, hogy újra a kezembe fogjam a könyvet. Imádtam, nem tudom máshogy kifejezni az érzéseimet. Hatalmas kedvencem lett, amely meghozta a kedvemet a többi kötet újraolvasásához is. Ha még nem olvastad a Briar U vagy az Off-Campus könyveket, akkor itt az ideje! Szerintem a legjobb rubin pöttyösök között szerepelnek, bátran ajánlom őket mindenkinek!

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Ha szeretnéd megrendelni a regényt, akkor erre a linkre kattintva megteheted: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka