Könyvértékelés - Colleen Hoover: Layla

A mai bejegyzés középpontjában Colleen Hoover Layla című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

A könyvről:

El sem tudom mondani, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a kötetre. Ha Colleen Hooverre gondolunk, akkor mindig a fájdalmas szerelmi történetek jutnak eszünkbe, de semmiképpen sem egy paranormális romantikus regény, ami nem is meglepő, tekintve, hogy CoHo most először írt ebben a zsánerben. Hogy mi lett a végeredmény? Egy új kedvenc könyv!

Úgy gondolom, hogy Colleen Hoovernek nagyon jól állnak az új zsánerekben történő szárnybontogatások, gondoljunk csak vissza a Verityre, amely szintén egy nagyon különleges és emlékezetes olvasmány volt. A Layla alaptörténetét tekintve Leeds-ről és a címadó Laylaról szól, akik egy támadás utáni hosszú felépülést követően visszatérnek a szállóba, ahol megismerkedtek. Leeds reméli, hogy újra visszatalálhatnak egymáshoz Laylával, hogy jót fog tenni a lány számára az ismerős közeg, de a szállóban furcsa jelenségek, már-már természetfölötti történések zajlanak. Vajon Leeds kezd megőrülni? Vagy tényleg egy szellem ólálkodik a házban? Ha szellem, akkor az vajon mennyire veszélyes rá és Laylára nézve? 

Imádtam a regény hangulatát, ezt a kissé rejtélyes, misztikus, természetfölötti vonalat – számomra rengeteget adott, újszerű volt és izgalmas. Bevallom, az elején még párszor a hideg is futkosott a hátamon, annyira jól lettek bevezetve a szellem jelenlétét jelző cselekedetek.

Amint megismertük Willow karakterét, akkor már inkább a romantikus történéseké volt a főszerep, a paranormális vonal valóban normálissá változott, és már egyáltalán nem tűnt szokatlannak a történet szempontjából. Szemléletes leírást kaphattunk arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az apró mozzanatok, amelyek Willowot és Leedst egyre közelebb hozták egymáshoz, és egyre inkább kimutatták a Willow és Layla közti különbségeket. Érdekes szerelembe esési folyamat volt ez – Leeds párkapcsolatban volt, de már nem érezte magát boldognak és szerelmesnek, de akkor találkozott Willowwal, a lánnyal, aki újra megdobogtatta a szívét. 

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon mennyire volt helyes vagy helytelen Leeds viselkedése végig a könyv alatt. Biztos vagyok benne, hogy az olvasónak nem voltak közömbösek a történések, mivel Leeds egy nagyon vékony határvonalon táncolt, ahonnan könnyen át lehetett esni a túloldalra – ez néha sikerült is. Layla személyisége szintén elég visszás volt: a baleset hatására teljesen megváltozott, depresszióval, szorongással és evészavarokkal küzd. Willow pedig megtestesíti a kedvességet, a jókedvet, ez pedig teljesen összezavarja Leedst. Találkozhattunk bizonyos erkölcsi kérdésekkel is, például, hogy mennyi mindent tehetünk meg valakivel annak érdekében, hogy akár a saját, vagy más céljának az elérését elősegítsük, de a mentális egészség kérdésköre is megjelent a regényben.

Maga a cselekmény szépen felépített, a történet 2 síkon játszódik. Már a kötet elején megtudhatjuk, hogy valami komoly dolog történt, emiatt Leeds egy diktafonos férfinak meséli el a Laylával közös történetüket. A másik síkon pedig a múltból indulunk, a megismerkedésük kezdetétől, majd jutunk el a jelenig. Nagyon tetszett ez a történetvezetés, szerintem plusz izgalmat adott, hiszen olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mi minden történhetett, amely idáig vezetett.

A jellegzetes Colleen Hoover stílus ebben a regényben is megfigyelhető volt: a történet nagyon lendületesen lett megírva, csak úgy vitt magával. Nehéz volt letenni, sokszor még este is olvastam, amely egyébként nem jellemző rám, de CoHo ezt is elérte.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre új kedvenc Colleen Hoover könyvet avathatok, hiszen a Layla sok szempontból is elvarázsolt, az pedig külön plusz pont, hogy a leglényegesebb csavarra én egyáltalán nem számítottam. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, szerintem megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: One Small Thing – Egy kis apróság

Sziasztok. A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Erin Watt One Small Thing – Egy kis apróság című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?

Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.

Ám a titkuk mindent tönkretehet…

A könyvről:

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit alkotott a szerzőpáros, mivel A Royal-család sorozat szerintem elég megosztóra sikeredett, de ez abszolút igaz az Egy kis apróságra is, amely egy kissé tabu témát dolgoz fel. Ez nem egy egyszerű szerelmi történet, annál sokkal több: egy regény a gyászról, a megbocsátásról, az új esélyekről, az érzelmi bántalmazásról és a toxikus környezetről.

Az alapszituáció szerint Beth megismer egy fiút, Chaset, akivel rögtön érezhető a kémia, és akinek nekiadja a szüzességét.  Majd pár nappal később az iskolában derül ki, hogy az a srác bizony nem más, mint valaki, aki nagy szerepet játszott abban a három évvel ezelőtti halálos balesetben, amely során meghalt Beth nővére és ami a mai napig nagy befolyást gyakorol a családja életére. Utálnia kellene a fiút, de ez nem megy neki. Beth egyre inkább felfedezi Chase valódi személyiségét, de vajon megérdemli a fiú a megbocsátást és a második esélyt? Pláne, ha mindenki ennek az ellenkezőjét állítja?

Alapvetően akkor szeretek igazán egy történetet, ha valamennyire tudok azonosulni a karakterekkel, de ez sajnos ebben a regényben nem nagyon volt jellemző rám. Beth személyisége számomra kissé gyerekes és furcsa volt: megismerte Chaset, majd rövid idő alatt teljesen beleszeretett, csak a fiú körül forogtak a gondolatai, én ezt pedig nagyon hirtelennek éreztem. Ha egyetlen alkalom után derülne ki, hogy kiről is van szó, és az illető milyen szerepet játszott egy családtagom halálában, akkor én biztosan távol maradnék a személytől, és nem keresném a társaságát. Chase karaktere alapjáraton szerethető volt, sokat szenvedett a fiú és a mai napig gyötri a bűntudat. Nehéz kérdés, hogy vajon mennyi ideig kell bűnhődnie egy embernek, aki egy baleset során kioltott egy életet, de egyáltalán nem éreztem jogosnak azt az érzelmi bántalmazást, amit nap mint nap kapott az iskolatársaitól. Döbbenet volt olvasni, hogy milyen jelzőkkel illették, hogy mennyi mindent megtettek annak érdekében, hogy eltávolítsák az iskolából. Nagy lelkierőről tett tanúbizonyosságot Chase reakciója ezekre az érzelmi bántalmazásokra. A mellékszereplők között nem találtam igazán szimpatikus személyiséget: Beth legjobb barátnője, Scarlett számomra rendkívül undorítóan és megbocsáthatatlanul viselkedett, bár értem, hogy javarészt Jeff hatására, de szerintem ez nem menti fel a felelősség alól. Jeff pedig egy tipikus red flag karakter, akit messziről érdemes elkerülni. Beteges, irányításmániás és manipulatív. 

Mint említettem, a történetben nagy szerepet kapott a gyász hatása egy családra. Beth édesanyja és édesapja a mai napig félig tagadásban élnek: tudják, hogy Rachel lányuk meghalt, hogy már nem tér haza, de a szobája érintetlenül áll 3 év után is, a mosókonyhában az ő részére pedig továbbra sem lehet pakolni, ahogyan a hintáját is féltve őrzik. Egyértelmű volt, hogy a családnak segítségre van szüksége, hiszen a félelmük egy rendkívül túlféltő magatartásba csapott át, amelyhez Beth lázadása is hozzásegített, de alapjáraton rendkívül túlzónak éreztem a szülei viselkedését. Beth és a szülei közötti harc végigkíséri az egész történetet, amely megmutatja, hogy a gyász miképp nyomhatja rá a bélyegét egy család életére.

A negatívumok mellett azonban szeretnék kiemelni számomra pozitív dolgokat is: nagyon tetszett Chase látásmódja, hogy minden egyes nap talál valamilyen kis apróságot, amiért hálás lehet, és erre koncentrál a megannyi rossz helyett. Ez a motívum többször is felbukkan a könyvben és elég fontos szerepet kap. A történet vége szintén nagyon tetszett, szerintem a lehető legjobb lezárást kapta, amellyel maximálisan elégedett voltam.

A regénnyel gyorsan lehetett haladni, itt szó szerint vitt magával a történet és az írói stílus. Izgalmas események, a könyv nem volt tele felesleges töltelék fejezetekkel, és nagyon szépen mutatta be a szerzőpáros a karakterek lelki vívódásait és a fejlődésüket. 

Összességében azt tudom mondani, hogy az Egy kis apróság egy kicsit megosztó, mivel nem szokványos téma áll a középpontjában, de ezt nagyon szépen mutatják be a szerzők. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy érzelmi hullámvasútra felülni és egy jó történetet elolvasni, amely bár nem tökéletes, de összességében én szerettem.

Ti olvastátok már?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout From Blood and Ash – Vérből és hamuból című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.

EGY SZŰZ…

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

JenniferL. Armentrout első high fantasyje.

A regényről:

Izgatottan kezdtem neki a könyvnek, mivel már nagyon vágytam egy grandiózus és ígéretes fantasy sorozatra, amely elrabolja a szívemet. A Vérből és hamuból pedig tökéletes választásnak ígérkezett. Tinédzser éveim egyik kedvenc sorozata volt a Luxen, amelyről máig kedves emlékeket őrzök, de évek óta nem olvastam az írónőtől, mivel féltem, hogy nem fognak tetszeni az újabb történetei. Kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz a szerző szavai alkotta világba bepillantást nyerni, de abszolút pozitív csalódás volt. A Vérből és hamuból bár nem tökéletes, de egy rendkívül összetett, izgalmas és potenciális kedvenc sorozat nyitó kötete, ennek köszönhetően pedig epekedve várom a folytatásokat.

Az alapszituáció szerint Poppy (Penellaphe), a Szűz börtönben él a kastélybeli szobájában: az arcát állandóan fátyol fedi, ő maga pedig nem beszélgethet az udvar tagjaival, nem is lehet egy szobában velük, tiltott számára minden, ami szórakozásnak minősül. Szabályok között éli az életét, mivel ő a szigorú vallással rendelkező királyság jövőjének a kulcsa. A történet akkor kezd bonyolódni, amikor Poppy megismerkedik az egyik testőrrel, Hawke-val, aki rövid időn belül a saját személyi testőrévé válik. Ez önmagában nem is adna bonyodalomra okot, ha Poppy nem kezdene el érzéseket táplálni Hawke iránt, aki közel sem hasonlítható senkihez, akivel a lány korábban találkozott. Ha mindez nem lenne elég, Poppynak számos fenyegetéssel is szembe kell néznie, mivel az ellenség, a Sötét Szerzet az életére tör.

A könyv egy kicsit lassan indult be, szükség volt az első 100-120 oldalra, hogy felvázolja a világot, az alapszituációt, de utána már letehetetlennek bizonyult. Rendkívül izgalmas volt, végig fenntartotta a figyelmemet, élvezet volt kibogozni a történetszálakat, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem minden fordulat meglepett. Talán jobban élveztem volna, ha egy kicsit kevesebb rejtett utalás lett volna egy bizonyos személyt illetően, mivel úgy nagyobb meglepetésként hatott volna rám, de így sem igazán van okom panaszra.

Úgy gondolom, hogy ebben a történetben mindenki talál számára szimpatikus karaktert, hiszen annyi különböző személyiséggel találkozhatunk a lapok között. Poppyval könnyű azonosulni, egy bátor lány, aki nem a köré szabott keretek közé született, hanem számos olyan tulajdonsága volt, amelyek kiemelkedőek. A regény során hatalmas fejlődésen ment át, elkezdte felfedezni az életet és jobban megismerni önmagát, de úgy érzem, hogy még rengeteget fog változni, én pedig kíváncsi vagyok, hogy milyen messzire fog jutni. Valamennyire emlékeztetett engem az Üvegtrónra és azon belül is Celaena karakterére, aki hozzá hasonlóan szintén ügyesen bánt a fegyverekkel, sőt, mindkettejük szobájában rejtőzött 1-1 titkos lépcső. Hawke pedig az abszolút kedvencem lett, egyszerűen imádtam, hogy mennyire más volt. Üdítően hatott a történetben a gondoskodásával, a világlátásával, a tetteivel és a személyiségével. Rendkívül jól szórakoztam a Poppy és Hawke közötti eszmecseréken, a párosuk dinamikája nagyon jó volt, az írónő rendkívül jól megragadta az enemies to lovers vonalat, amely szerintem sok másik olvasót is elvarázsolt. A mellékszereplők közül Vikter állt igazán közel a szívemhez, de Tawny is szimpatikus karakter volt, de Poppyhoz hasonlóan én is kíváncsi lettem volna, hogy vajon más körülmények között is barátokká váltak volna.

Tetszett, ahogy az írónő bemutatta a világot és ezt a beteges, eltorzult vallást, amely megszabta a királyság mindennapi életét. Elképzelni is szörnyű, hogy mi mindent kellett átélnie 1-1 szülőnek, aki a gyermekét az isteneknek áldozta fel és soha többet nem hallott róluk egy szót sem. Végig izgalmas volt a kérdés, hogy vajon mit is jelent a felemelkedés, hogy miben változnak meg a felemelkedettek, az ezzel kapcsolatos csavar pedig nagyon tetszett, bár számítani lehetett rá, hogy valami nem igazán stimmel ezekkel a személyekkel.

A könyvben tehát minden adott volt, ami egy jó fantasyhoz szükséges: érdekes karakterek, rendkívül jól felépített világ, szuper fordulatok. Egy biztos: kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy az írónő sokszor meg fog lepni, és bízom benne, hogy egy potenciális új kedvenc sorozatot fogok avatni.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shea Ernshaw: Winterwood – Télerdő

A mai könyvértékelés középpontjában Shea Ernshaw Winterwood – Télerdő című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Légy óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

A könyvről:

Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől (a Gonosz mélység értékelésem itt található), így mindenképpen egy misztikus és szövevényes olvasmányra számítottam, amelyet meg is kaptam. Mielőtt azonban rátérnék a cselekményre, szeretném kiemelni, hogy mennyire gyönyörű ez a borító. Imádom, a könyvespolcom egyik éke lett.

Az alapszituáció szerint a Fir Haven városát körülölelő erdőket elzárja egy hatalmas hóvihar. Ezekben az erdőkben él többek között Nora Walker, akinek a családja már-már mítosz a környékbeli lakosok körében, valamint, itt található a Kezelhetetlen Fiúk Tábora is. Számos fiatal és egy idős helyi lakos ragad fenn a hegyen, ahol a vihar éjszakáján különös események történnek. Egy fiú meghal, egy másik fiú eltűnik. Mi vezetett vajon a halálesetig? Mindenki az, akinek mondja magát?

A regény fő erőssége számomra a hangulata. Nagyon tetszett ez a boszorkányos-misztikus vonal, a Walker lányok eredettörténete. Élvezettel olvastam a leírásokat Nora őseiről, és kíváncsi voltam, hogy vajon őt milyen alkonyárnnyal áldotta meg a sors. A Walker lányokat minden környékbeli ismeri, pletykákat mondanak róluk, de kevesen értették meg igazán a családot és az általuk képviselt értékeket. Mindannyian erős karakterek a leírások alapján, akik megérdemlik, hogy fenn maradjanak az utókor számára.

„Az erdő leányai vagyunk.

Az egyik nem élhet a másik nélkül.”

Ha egy másik fontos erősséget kellene kiemelnem, akkor az a történet lenne. Bár maga a cselekmény elég lassú lefolyású, de izgalmas, az olvasó pedig csak találgathat a rejtélyek között. Én végig kíváncsi voltam, hogy Oliver kicsoda is valójában, milyen ember és mit titkolhat, ahogyan arra is, hogyan  kerülhetett a térség legősibb és legfélelmetesebb erdejébe, ráadásul úgy, hogy látszólag épségben megúszta az ott tartózkodást.

A karakterek nem voltak túlbonyolítva: Nora egyértelműen sokkal szövevényesebb leírást kapott, mint a többi szereplő, főleg az ő vívódásait követhetjük nyomon, hiszen nagyon bántja a lányt, hogy nem találja meg magában az őseiben rejlő valódi varázserő szikráját. A lány kissé bizonytalan, de ez végső soron nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy elszigetelve él a kortársaitól, ráadásul, az édesanyja nem szeretné továbbra is képviselni a Walker család értékeit. 

„Nora nem gyenge, nem törékeny, és nem is fél annyi mindentől. Ő a vihar, ami tetőket tépáz és fákat dönt le.”

A tájleírásokat nagyon szerettem, az egész térség egyszerre tükrözte számomra egy nyugalmas, hűs nyári kuckó benyomását, valamint egy hideg, rémisztő térség hangulatát. Fir Haven egy olyan hely, ahol én is szívesen eltöltenék pár napot, persze szigorúan csak nyáron, amikor nem fenyegetnek a hóviharok és azok következményei.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Télerdő egy rejtélyes, izgalmas fantasy, amely bár lassúbb lefolyású, de így is számos érdekes fordulatot tartogat magában. A regény két szemszögből íródott, amely nekem különösen tetszett, ebben a történetben nagy szükségét éreztem. A hagyományos oldalakat néha megszakítja 1-1 fekete lapra nyomtatott varázskönyv részlet, ezeket különösen szerettem, hiszen nagyon jól feldobják a kötetet és plusz információkkal is szolgáltak. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti a slow burn típusú fantasyket, amelyek garantálják a jó kikapcsolódást.

„Senki sem látja, hogy éppenannyi sebem van, mint mindenki másnak.

Hogy egy kicsit én is megtört vagyok.”

Ti olvastátok már a könyvet? 

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

e-könyv

papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Emma Lord: Tweet Cute – A tweetcsata

A mai könyvértékelésem középpontjában Emma Lord Tweet Cute – A tweetcsata című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mitől olvad meg a szíved?

Hadd mutassam be Peppert, az úszócsapat kapitányát, krónikus maximalistát, aki mindenben a tökéletesre tör! Bár a családja épp széthullóban, kiterjedt gyorsétteremláncuk erőteljes növekedésnek indult, főként Peppernek köszönhetően. Csak komoly zsonglőrködés árán tud helytállni a hétköznapokban, miközben titokban ő felel a Big League Burger óriási Twitter-fiókjáért is.

És akkor színre lép Jack, az osztály bohóca, aki folyton borsot tör Pepper orra alá. Jack – ha épp nem a szemérmetlenül népszerű ikerbátyja árnyékából próbál kilépni – a család szendvicsbárjában szorgoskodik. A bizniszt, amit a jövőben neki szánnak, nem neki találták ki. Ám amikor a Big League Burger lenyúlja a nagymamája ikonikus grillszendvicsének receptjét, beleveti magát, hogy tweetről tweetre elégtételt vegyen.

Szerelembe és grillszendvicsbe minden belefér – legalábbis míg Pepper és Jack szóváltása őrült csatározássá nem fajul a Twitteren. És miközben a nyilvánosság előtt egymást aprítják csípős mémekkel és retweetcsatákkal, nem sejtik, hogy egy anonim chatalkalmazás segítségével, a magánéletben is keresztezik egymást az útjaik.

Ahogy mélyül a kapcsolatuk és fokozódik online a helyzet, úgy lesz egyre személyesebb a harc, míg végül a szemben álló felek kénytelenek elismerni, hogy ezen a váratlan módon, helyen és időben rájuk talált a szerelem.

A könyvről:

Nagyon szeretem az olyan típusú történeteket, amelyek nem akarják megváltani a világot, ehelyett könnyedek, viccesek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. Ez a Tweet cute esetében pontosan így volt, egy rendkívül szórakoztató regénynek gondolom, amelyet szó szerint mosollyal az arcomon olvastam végig.

Az alapszituáció szerint Pepper és Jack nyílt csatába kezdenek Twitteren a családjaik szendvicsbárjainak a fiókjai mögé bújva, de nem is sejtik, hogy egy, az iskolában terjedő alkalmazásnak köszönhetően titokban egymással leveleznek nap mint nap. Éles szóváltások és aranyos üzenetek állnak kettejük között, de vajon félre tudják tenni a tweet harcot annak érdekében, hogy átadják magukat valami sokkal többnek?

Ez a könyv többször is meglepett. Valamiért azt gondoltam, hogy minden titokra a regény végén derül fény, de üdítően hatott, hogy a történet előrehaladtával folyamatosan derültek ki apróbb mozzanatok. Nekem sokkal jobban tetszett, hogy a csatározás nyílt színtéren zajlott, hogy a karakterek egymást csipkedték mind a való életben, mind pedig a billentyűzet mögött ülve. A kémia tisztán érezhető volt Pepper és Jack között, a szendvicsbárok rivalizálása pedig szórakoztatónak bizonyult. 

"Farkas

Hát, a sajtos makaróni és a muffin az alapvető táplálékok egyike.

Kékmadár

Lehet, hogy most sírok?????

Farkas

A fogorvosod tuti fog"

A regény fő erőssége számomra egyértelműen a humor. Éles szóváltások, vicces szójátékok, szarkasztikus karakterek – nekem ennél több nem is kell, ha valamelyik történet ennyire humoros, az nekem már félig garancia a sikerre, de szerencsére a karakterek gondoskodtak arról, hogy az a másik fél is biztosítva legyen. Jack és Pepper mindketten nagyon szimpatikusak voltak, akikkel könnyű azonosulni. Pepper a gimnázium elején költözött az édesanyjával és testvérével New Yorkba, amely éles váltás volt számára a korábbi vidéki élethez képest. Be kellett illeszkednie egy olyan társaságba, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat, majd a megfelelési kényszer spiráljába került, ahol minden szabad percét a tanulás töltötte ki, hogy a lehető legjobb jegyei legyenek és mindenkit lekörözhessen az iskolában. Amikor az édesanyja rábízza a szendvicsbárjuk Twitter fiókjának a kezelését, akkor Pepper életében sok minden átértékelődik, de ez nagyban köszönhető Jacknek is, akihez a valódi életben is egyre közelebb kerül. Jack egész életében New Yorkban élt, ott nőtt fel, de az osztálytársai a mai napig nem tudják megkülönböztetni őt az ikerbátyjától, akinek az árnyékában kénytelen élni. Úgy érzi, hogy a családja őt kevésbé értékeli, mint a testvérét, hogy számára nincsenek biztosítva olyan feltételek, olyan szabadság, mint amit Ethan megkap. A szülei már a jövőjét is kőbe vésték, amelyet tényállásnak vesznek, de Jacknek más céljai vannak az életben. Ez konfliktust szül önmagában és a családja körében is, mivel nem igazán tudja, hogyan mondja el a szüleinek a valódi álmait. De egyszer csak azon kapja magát, hogy van egy lány, aki nemcsak, hogy elsőre tudja: ő nem a bátyja, még a szívét is megdobogtatja. Vajon bölcs döntés ilyen közel kerülni az „ellenséghez”? Egyáltalán ellenségnek számít a lány és a családja? 

"Szinte megkönnyebbülést érzek, hogy anya még azelőtt elvette a telefonomat, hogy kiötlöttem volna valami választ Kékmadárnak, mert a kérdés nem az, hogy mi akarok lenni, hanem hogy lehetek-e az, aki szeretnék, anélkül, hogy közben mindenkit megbántanék."

A könyv egyik fő tanulsága számomra, hogy igenis próbáljunk meg beszélni a problémákról, azokról, amelyek bántanak minket vagy szeretnénk megoldást találni rájuk.  Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Pepper már az elején nyíltan szembeszáll az édesanyjával, hogy márpedig ő nem fogja folytatni a Twitter csatározást, vagy ha Jack hamarabb beszél a szüleivel a kételyeiről. Ha a két család közötti problémákról is hamarabb diskurzus lett volna, akkor valószínűleg nem fajul odáig a történet, ahová. De talán pont ezeknek az el nem mondott gondolatoknak köszönhető, hogy a regényben elég látványos karakterfejlődést vehetünk észre nem csak Pepper és Jack, de a mellékszereplők esetében is, gondoljunk csak Poojára, Ethanre vagy éppen Pepper édesanyjára. Mindannyiuknak bőven volt mit átértékelniük és feldolgozniuk, de öröm volt látni, hogy hová jutottak.

"Fura, hogy az embernek fogalma sincs, meddig jutott, míg egyszer csak rá nem jön, hogy nem találja a visszautat."

Egy regény az álmokról, és azok valóra váltásáról. Egy történet barátságról, szerelemről és az iskolai élet megpróbáltatásairól. Egy könyv a félreértett mozzanatokról és azok hatásairól. Egy olvasmány a péksütik szeretetéről, és a sajtos grill szendvics harcot kezdeményező erejéről. A Tweet cute egyszerre aranyos, érzelmes és vicces, amelyet bátran tudok ajánlani a young adult romantikusok szerelmeseinek. A szórakozás garantált.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka