Collen Hoover: Too Late - Túl késő (spoilermentes könyvértékelés)

Sziasztok!:)
Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, amely középpontjában Collen Hoover Túl késő című könyve található, de mielőtt belekezdenék, szeretnék egy kicsit bővebben is mesélni a jelenlegi helyzetemről:
Sajnos mostanában tényleg nem megy úgy az olvasás, mint szeretném. Egyszerűen lassú vagyok, aminek nem tudom az okát, mert bármennyire is tetszik a történet, képtelen vagyok 100-120 oldalnál többet olvasni egy nap, ami azért kicsit feszélyez, hiszen régebben soha nem okozott problémát a napi 300-350 oldal sem. Illetve, mostanában kicsit megváltozott az ízlésem is: ami azelőtt tetszett, most untat, amit korábban annyira nem kedveltem, most nagyon tetszik, ami máskor nem érdekelt, most érdekel. Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, illetve, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de remélem, hogy a tempóm visszatér, és hamarosan minden a régi lesz. :) Veletek is fordult már elő hasonló? Mi volt számotokra a megoldás?

Az értékelés: 

Saját kép. Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!

A regényről:
Ezt a könyvet azért kezdtem el, hogy szerettem volna valami izgalmasabb romantikus történetet a korábbi helyett, amit félbehagytam bizonytalan időre. Elég megosztó véleményeket hallottam Collen Hoovernek erről a regényéről, így végképp kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe. Tudniillik, CoHo a mindenkori top 3 kedvenc íróim egyike, az ő könyveihez mindig bátran nyúlhatok, ha baj van, szóval nagy reményeket fűztem ehhez is. Hiba volt? Szerintem nem.

Rengeteg embertől hallottam már, hogy ez a regény egyszerűen más, mint az összes többi CoHo történet. Igazuk volt. Bár úgy gondolom, hogy írónő minden története más és más, de talán eddig ez alkotott a legnagyobb kontrasztot a többihez képest. A regény középpontjában a drogok és az erőszak áll, egy bántalmazó kapcsolat, ahonnan a hősnőnk nem tud kilépni. Figyelemmel kísérhetjük Sloan félelemmel teli életét, sanyarú sorsát, megismerhetjük az áldozat szempontjából a történteket. Igen ám, de szerencsére a regény nem itt áll meg: a könyv három szemszögből íródott, így nem csak az áldozat, de az erőszaktevő, a züllött életet élő Asa, és a megmentő, Carter szemszögéből is megismerhetjük a történetet.

Ez a könyv Collen Hoover számára egy terápia volt, éppen ezért nem sokat agyalt a cselekménnyel, egyszerűen csak szerette írni, és végül a regény nagyra nőtte ki magát. Őszintén szólva, ha CoHo ilyen könyveket ír kikapcsolódásból, akkor az elég sok mindent elárul az ő fantáziájáról. Sok mindent elárul, mert ez még így is egy fantasztikus történet, a középpontban egy hatalmas csavarral, amire én azért magamtól nem gondoltam volna.

A regény hangulata végig feszült, egyszerűen olvastatja magát, hiszen tudni akarod, hogy mi lesz, hogy mi fog történni. Mint említettem, a történet három szemszögből íródott, ami nekem különösen tetszett, hiszen mind a három karakter elég különböző személyiség, így érdekes volt olvasni a gondolataikat, belelátni a fejükbe. A három szereplő közül most leginkább Asát emelném ki, hiszen általában pont az ő szemszöge az, ami az olvasó előtt ritkán jelenik meg. Hatalmas őrület volt a fejében, az biztos! Egyszerűen olvastam, és azon töprengtem, hogy „Ne már! Ilyen tényleg van? Ilyet tényleg gondolhat valaki?”, de sajnos igen, tényleg előfordul ez a gondolkodásmód a való életben is. Érdekes volt az ő karaktere, hiszen egy őrült zseni, aki nagyra vihette volna az életben, ha más utat választ magának. Asa családi háttere finoman fogalmazva is elcseszett, így talán nem is csoda, hogy ilyen felnőtt vált belőle.  Az ő személyiségében az őrület szerintem nagyon finoman, fokozatosan jelenik meg, és talán még a végén sincs tisztában az ember vele, hogy mindezt egy zseniális elme láttatja a naiv olvasóval, vagy tényleg eluralkodott rajta az apja betegsége. Az hiszem, erre igazán az epilógusban kapunk választ, de a spoilerek elkerülése miatt erről most nem beszélnék.

Sloan. Sloan egy erős lány, aki sok szörnyűséget átélt, amiket nem érdemelt meg. Bár nem mindig értettem egyet a döntéseivel, de értem, hogy miért tette őket. Bekerült egy olyan körforgásba, amiből nehéz kiszabadulni – amiből NEM lehet kiszabadulni -, és az olvasó annyira megsajnálja szegény lányt, amiért ennyi mindennel kellett megküzdenie az élete során, és még mindig küzd, nem adja fel. A Carterrel való kapcsolata akár gyorsnak is tűnhet, de ha belegondolunk az ő szemszögébe, akkor talán máris más a helyzet. Sloant sosem szerették, sosem tisztelték, de megérkezik Carter, aki megad neki mindent, amiről valaha is csak álmodni mert. Sloan menekülni akar, menekül is, ahogy csak teheti. Ő tényleg egy erős lány, aki sokkal szebb történetet érdemelne.

Carter egy nagyon szimpatikus személyiség, de ahogy sokszor ő is fogalmazott: ez a munka nem neki való. Az érzései irányították az esze helyett, ami az ő esetében nagyon veszélyes, hiszen nem egy mezei srác, aki naivan betoppan ebbe a világba, hanem egy okos, céltudatos felnőtt férni, aki okkal kerül be Sloanék életébe. Kedveltem a személyiségét, tetszett, ahogy Sloannal bánt, ő ennek a regénynek a szerető szíve.

Elérkeztünk a „Vége” címszóhoz – már ami a történetet illeti. Eddig a pontig én imádtam a regényt. Megfelelően beteg, zseniális. Imádtam végig a hangulatát, ahogy felépült az egész. Ha itt tényleg vége lett volna, számomra abszolút kedvenc lett volna ez a könyv.

De mint tudjuk, nem itt van a vége.

Az első epilógusra még azt mondom, hogy oké, nem volt vele gondom, talán kellett is ide. Na de a többi! Őszintén szólva, szerintem az epilógus epilógusa és a napjainkban rész teljesen felesleges volt, már túlságosan elnyújtotta a történetet, amely kissé egy latin-amerikai szappanoperába is fordult. Felesleges volt az egész. A prológus sem lett a kedvencem, szerintem túlságosan hosszú volt, kissé már értetlen is, hogy miért kellett.

És egy kis spoileres gondolat: Asának meglövik a kezét, majd megbilincselik? Szegény kap 1-2 golyót, de pár nap múlva már kis is engedik a kórházból? Többször is meglövik, és semmi sem árt neki? Ezek a részek egy kicsit kuszák voltak számomra.

Összességében nekem nagyon tetszett a történet, hiszen ehhez hasonlót még nem nagyon olvastam. CoHo egy zseniális író, akinek elképesztő dolgok járnak a fejében, és aki mindig képes meglepni. Én bátran ajánlom a könyvet minden 18 éven felüli személynek, vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy képesek megbirkózni egy nehezebb témával.

Nektek hogy tetszett a regény? Szerintetek felér CoHo korábbi alkotásaihoz?

Köszönöm, hogy elolvastátok az értékelésemet!
Találkozunk legközelebb is,
Dorka

Victoria Schwab: Verity szörnyei duológia - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.

Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):

Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban
A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.

Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.

August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.

Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.

„Corsai, Corsai, karmos árnyék, 
sok-sok foggal élve rág szét. 
Malchai, Malchai, eszes gonosz, 
véred issza és mosolyog. 
Sunai, Sunai, szén a szeme, 
lelkeket lop az éneke. 
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak, 
és mindenkit felzabálnak!”

Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.

Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.

August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.

Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK! 

Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)

Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.

Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.

A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.

SPOILER VÉGE!

Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p

Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.

Rachael Lippincott, Mikki Daughtry, Tobias Iaconis: Két ​lépés távolság - spoilermentes értékelés

Sziasztok!:)
Ma fejeztem be a Két lépés távolság című könyvet (amely a Maxim kiadó gondozásában jelent meg), és amelyről már olvashatjátok is a spoilermentes értékelésemet!:)

Fülszöveg:
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

A történetről:
A két főszereplő, Stella és Will cisztás fibrózis betegségben szenvednek, az ő történetüket mutatja be ez a könyv.
Az elmúlt években azért valljuk be, hogy kicsit divatba jöttek a „halálos betegséggel küzdő tinik” témájú regények, amelyekből eddig én sosem kértem. Nem tudom miért, én egyszerűen nem szeretem a szomorú történeteket. A Két lépés távolságon sokáig gondolkodtam, hogy adjak-e neki egy esélyt, avagy sem, majd végül az olvasótábor megadta azt a bizonyos végső lökést, szóval megrendeltem.

Mint említettem, én nem olvastam korábban ilyen történetet, ezért nekem a Két lépés távolság újszerűnek hatott. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen súlyos téma került a középpontba, és ezáltal az olvasók is megismerhették jobban a CF-esek világát, az ő szabályaikat, életüket. Sajnos ez a betegség egy létező dolog, a vele küzdő emberek köztünk járnak, így külön öröm volt számomra is, hogy a regény és a film egy ilyen fontos, gyógyíthatatlan betegségre hívja fel a figyelmet.

Nagyon szerettem a könyvben szereplő karaktereket, különösen a két főszereplőt és Poe-t. Will és a személyisége üdítően hatott a kórházi környezetben, szerettem a regény elején a kis macska-egér játékát Stellával, Poe-t pedig egyszerűen imádtam, szerintem felesleges többet mondanom, hiszen aki olvasta a regényt az tudja, hogy miről beszélek. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy a mellékszereplőket is egytől-egyig kedveltem, számomra ebben a történetben nem volt senki negatív karakter.)

Stella és Will szerelmi története szerintem nagyon jól került leírásra, szépen bontakoztak ki a szálak,  miközben az egész könyv világa felépült. Olvasmányos történet, számomra tipikusan olyan, amely magába szippant, és a karakterek nem hagynak szabadulni.

Ami negatívum számomra volt a regényben/fordításban: sajnos többször is találkoztam olyan logikai hibával, mint például, hogy az egyik jelentben a karakter felállt a leírás alapján, majd pár sorral lentebb újra felállt (?). Nem volt ebből sok, három hasonló kaliberű hiba ragadta meg a figyelmemet, amely számomra picit zavaró volt, de ezek egyáltalán nem tették élvezhetetlenné a regényt.
Azt még szeretném hozzátenni, hogy engem ez a történet egy picit levitt az életről, de emellett nagyon tetszett is. Én bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél egy kis szomorúságtól, na meg komoly témától!:) Nálam jár a 4,5 csillag az ötből.

Örülök, hogy jelentkeztem a Dream válogatás olvasótáborába, hiszen ezáltal ismerhettem meg ezt a regényt is. Kíváncsian várom, hogy a másik három hogy fog szerepelni. Ti is jelentkeztetek az olvasótáborba?:) Esetleg olvastátok a Két lépés távolság című regényt? Ha igen, akkor hogy tetszett?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Találkozunk a következő értékelésnél:
Dorka

Ruby Saw: Gázt neki, Chiara! - Könyvértékelés

Sziasztok!:)
Nem is olyan régen az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Ruby Saw hamarosan megjelenő regényét, ami a Gázt neki, Chiara! címet kapta. A továbbiakban a véleményemet olvashatjátok.

(Tudom, hogy 2019-ben tényleg inaktív voltam, de nem tervezem abbahagyni a blogot, csupán úgy alakult az életem, hogy amikor adódott időm olvasni, akkor blogolni nem, amikor meg talán adódott volna időm megírni 1-1 bejegyzést, akkor meg már nem igazán volt miről. Sajnos a suli nagyon közbeszól nekem ezekbe a dolgokba, de ígérem: júliusban visszatérek! Addig is jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!:))


Fülszöveg:
Az autóversenyzés nem nőknek való, mondják.
Chiara De Felice álmát azonban ez a kijelentés nem tudja szétzúzni. A fiatal olasz lány gyerekkora óta az autók és a sebesség megszállottja.
Egy utcai gyorsulási versenyen az egykori Forma-1-es pilóta, Alessio Marino felfigyel a szélvész lányra, és lehetőséget ajánl neki, hogy megmutathassa, van helye egy nőnek az autóversenyzés királykategóriájában.
Chiara nehezen illeszkedik be, és sok sérelem éri a háta mögött. Leginkább az egyik rivális csapat pilótájától, a belga Warre Janssens-től kap hideget-meleget a pályán és azon kívül. A rivalizálásuk megmérgezi az egész száguldó cirkusz légkörét.
Azt gondolná az ember, hogy ebben a sportágban nincsen helye a szerelemnek, főleg, ha az a bizonyos kedves férfi a rivális csapat versenyzője.
Miro Koskinen, a finn szuperpilóta addig a pillanatig csak a versenyzésnek él, amíg meg nem látja Chiarát. A lány tökéletes ellentéte a higgadt skandinávnak, ám mégis lángra lobban iránta.
Warre eközben csak arra tud gondolni hogyan nyerhetné meg a 2005-ös idényt, és az önzőségével, egójával félresöpör mindenkit, aki az útjába áll, ezért pedig bármire képes. Még Chiara húgát, Allegrát is behálózza.
Mi sül ki egy érzelmileg túlfűtött harcból, amiben a feleknek már fogalmuk sincs hányadán állnak az emberséggel? Chiara vajon helyt áll, és bebizonyítja, hogy van helyük nőknek a Forma-1-ben?
Tizenhat futam. Három esélyes. Egyetlen világbajnok.

A történetről/a véleményem:
A könyv középpontjában a Forma-1 áll, de szerencsére Ruby úgy és olyan mennyiségben adagolta ezt a témát, hogy az számomra, egy Forma-1-hez nem értő és nem kifejezetten szerető ember számára is izgalmas tudott lenni. Sőt! Élvezetes. Szerettem az összes olyan jelenetet, ahol mélyebben elmélyülhettünk a sportban, jó volt olvasni olyan dolgokról, amik úgy általában a komfortzónámon kívül esnek.

Szeretem az olyan regényeket, amelyek rögtön a történet közepébe vágnak – Ruby könyve is ezek közé sorolható. Már az első fejezet egy izgalmas hajszát tartogat a számunkra, amely rögtön magával ragad és kíváncsivá tesz, hogy mégis mi történik a folytatásban. Megismerkedhetünk Chiara karakterével és az ő baráti, na meg családi hátterével, valamint bepillantást nyerhetünk mindennek a kezdetébe is.

A történet egyik különlegessége, hogy az négy szemszögből íródott, így pedig tökéletes összképet kaphatunk az egész versenyről, na meg a karakterek valódi jelleméről. Én szerettem ezt a soknézőpontúságot, számomra kifejezetten izgalmas és üdítő volt, bár ezt Rubytól már megszokhattuk.

A négy főszereplő közül három a világbajnoki címért küzd (Chiara, Miro, Warre), a negyedik pedig Chiara húga, Allegra. Azt biztosan állíthatom, hogy ők mindannyian kifejezetten különböző személyiségek, ami még inkább érdekessé teszi a történetet. Chiara nagyszájú és merész, Miro szerényebb és visszafogottabb; Warre maga egy érzelmi bomba, Allegra pedig egy életvidám, fiatal lány, akik tökéletesen kiegészítik egymást.

A történet középpontjában a Forma-1-en kívül az emberi kapcsolatok és azok változásai állnak, amelyek szintén jól nyomon követhetőek az egész regény alakulása során. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy Allegra felnő, ahogyan Warre az ősbunkótól eljut a totál cuki állapotig, ahogyan annak is a szemtanúi lehettünk, hogy Chiara megszelídül és, ahogyan Miro megtanul kiállni magáért.

A kedvenc karakterem egyértelműen Warre volt, a kedvenc párosom pedig Warre és Allegra, akiknél imádtam a macska-egér játékukat, szerintem ők abszolút elvitték a könyvet Chiaráék elől. Chiaráék is tartogattak izgalmakat, az ő kapcsolatuk alakulását is érdekes volt nyomon követni, de számomra picit laposabb volt az ő szerelmi száluk.

Nagyon ajánlom ezt a regényt minden olyan embernek, akik szeretik a romantikus történeteket, és akik nem riadnak vissza a Forma-1-től sem. Számomra ez egy izgalmas futam és bajnokság volt, ahol jó volt részt venni.
Bár nekem a Csak két lépés Észak jobban elnyerte a tetszésemet Rubytól, de Chiaráék történetében is bőven akadnak olyan momentumok, amik miatt megéri elolvasni a könyvet!:) Ne feledd, hogy a regény megrendelhető az alábbi linken: https://www.facebook.com/pg/rubysawofficial/shop/ elektronikus és papír formátumban egyaránt!:)

Köszönöm, hogy elolvastátok az értékelésemet! :)
Dorka

2018: Könyves évértékelő

Sziasztok! :)
Ma egy évértékelő bejegyzéssel készültem nektek, remélem, elnyeri a tetszéseteket.:) Kommentben pedig várom a ti nagy kedvenceiteket a 2018-as évből! :)

Egy könyvek terén szomorkás 2017 után (mindössze 9 elolvasott könyv) reménykedve vártam az új évet, amikor is megfogadtam: több időt szakítok az olvasásra. 2018 könyvek terén rengeteg pozitívumot hozott a számomra: 30 elolvasott regény, sok-sok új könyv (51+1 db), elindult februárban a bookstagram oldalam, illetve szeptemberben a blogom is.
2018 hihetetlenül jól indult, ugyanis rengeteg szabadidőm lett az akkori 0 vizsgás vizsgaidőszak miatt, így kihasználva a lehetőséget, bele is vágtam, hogy jobban megismerjem Sarah J Maas munkásságát, hogy elolvassak két régóta vágyott Könyvmolyképzős könyvet, egy három éve halasztott regényt, illetve még újraolvasni is volt időm egy régi kedvencet.
Bár az idők során a lendület meg-megtört az egyetem miatt, de így is rengeteg fantasztikus könyvet sikerült elolvasnom, amelyek közül több új kedvencet is avathattam. Most ezekből szeretnék kiemelni nektek párat. (Az összes 2018-as olvasmányomat megtalálod itt: https://moly.hu/tagok/dsheavenofbooks/olvasasok?year=2018 
A 2018-as könyvszerzeményeimet pedig itt: https://moly.hu/tagok/dsheavenofbooks/magankonyvtar-eves-bontas?year=2018)

Legjobb 9 képem az instagramon

Hatalmas új kedvencek (olvasási sorrendben):
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Ez volt az a regény, aminél visszavonhatatlanul beleszerettem Sarah J Maas munkásságába, s amely máig a kedvenc kötetem a sorozatból . Hihetetlenül fantasztikus iromány, számomra minden benne volt, amit én egy könyvtől elvárok. A csattanók benne pedig… nekem nem okozott csalódást.:)

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Erről a regényről is ugyanazokat tudom elmondani, mint az előtte lévőről. A könyv, amely elindított a fandomság lépcsőfokain, és az Éjszaka udvara, amely az egyik legnagyobb kedvenc regénybeli helyszínem lett. Fenomenális volt az egész, illetve az sem hátrány, hogy Rhysand a legsármosabb főúr…:p

Leiner Laura: Ég veled
A könyv, amellyel kapcsolatban nagyon szkeptikus voltam, és amely valami hihetetlenül pozitív csalódás volt számomra. Tényleg nem gondoltam volna, hogy Laura tud még nekem újat mutatni, de ezzel a regénnyel sikerült.

                                                                    Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Egyszerűen imádtam, mint minden Hoover regényt. Tudom, hogy sokaknak kicsit csalódás volt ez a könyve, de nekem elnyerte a tetszésemet.

Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Imádtam.

Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek
A könyv, mely elérte, hogy megszeressek egy előzménykötetet. Ilyen még nem volt, de ezt az egyet le sem tudtam tenni, annyira élveztem. (Nem titok: a Celaenás időket talán egy kicsit jobban szerettem, mint az Aelineseket.)

Elle Kennedy: The Score – A pont
Számomra ez volt AZ IGAZI regény a sorozatból. A legnagyobb kedvenc. Imádtam, és egyszerűen le sem akartam tenni. Dean hihetetlenül vicces karakter, így a történet is hihetetlenül szórakoztató.

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Még a Hoover könyvek között is az egyik leggyönyörűbb. Ez a regény mindent vitt a műfajban.

Ruby Saw: Csak két lépés Észak
Ruby Saw harmadik regényében hihetetlen mértékű fejlődést mutat, amelyet érdemes elolvasni. Én konkrétan le sem tudtam tenni, annyira magával ragadott a cselekmény, és annyira tudni szerettem volna, hogy mi történik. Imádtam, hatalmas kedvencem lett.

Leiner Laura: Maradj velem
Csak a szokásos Leiner Laura…:)

Három könyv, amelyekben kicsit csalódtam:
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Anno ezt írtam a regényről molyra: "A történettel alapból semmi gondom nem volt, nagyon tetszett, de a megvalósítás már kevésbé. Sajnos több olyan írói hiba is volt (legalábbis szerintem), amik kicsit élvezhetetlenné tették a történetet: fontos részek kihagyása, túl gyors történetvezetés, csapongó gondolatok és cselekedetek. Néha gondolkodtam, hogy most ez hogyan és miért, mert egyszerűen annyira hirtelen jött a váltás. Sajnálom ezeket a hibákat, mivel rengeteg potenciál volt ebben a történetben."

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha 3.
Szimplán teljesen más befejezést vártam ehhez a történethez, nekem így sajnos gyenge lett.

James Dashner: Halálkúra
Ez volt az a bizonyos régóta halasztott könyv… Nos, nem bántam meg, hogy elolvastam, mert így végre lezárult nálam is a történet, de ez a kötet szintén nem lett a kedvencem. A befejezés számomra gyenge, és úgy érzem, ahogy haladt előrefelé a sorozat, úgy lettek egyre laposabbak a részek.

Köszönetnyílvánítás: 
Szeretnék köszönetet mondani a Littlefirescandles csapatának, akiktől az első könyves gyertyáimat és partneri együttműködésemet kaptam; Ruby Saw-nak, akitől az első recenziós felkeresést kaptam (majd később könyves partnerem lett) és a blogom jelenlegi kinézetét is ő készítette, illetve a Betűtészta kiadónak, akiktől szintén recenziós megkeresést kaptam. Köszönöm az évet minden olvasómnak, blog, moly és instagram követőmnek, barátaimnak, akik mindig támogattak, és ha szükséges volt, elláttak tanácsokkal. Köszönöm, hogy ennyi visszajelzést kaptam tőletek. ♥

Végezetül pedig szeretnék boldog új évet kívánni mindannyiótoknak!
Jövőre találkozunk,
Dorka

Leiner Laura: Maradj Velem - Könyvértékelés

Sziasztok!:)

Nem is olyan rég fejeztem be Leiner Laura legújabb könyvét, a Maradj velem-et és most erről hoznék nektek egy spoiler mentes értékelést.:) 

Fülszöveg:

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 

Instagram: dsheavenofbooks

A borítóról: 

Szerintem rendkívül jól passzol a sorozathoz, teljesen visszaadja a Bükki táborhely hangulatát, de egyben sejtet egy komolyabb vonalat is, szóval számomra telitalálat.

A szerzőről:

Nem titok, hogy Leiner Laura az én legnagyobb kedvenc magyar íróm. Egyszerűen odáig vagyok a regényeitért, és legyen bármilyen hangulatom, legyek bármennyi éves is, Leiner Laura könyveihez mindig, ha hozzányúlok, azt érzem, hogy hazatértem. Hihetetlen izgalommal kezdek neki minden új regényéhez, és a régieket is olvasva képes vagyok ugyanazt átélni, mint anno az első olvasások során. Nekem az ő könyveit olvasni a legjobb nosztalgia, amit átélhetek. 

Az Iskolák versenye trilógiáról:

Az első rész olvasása előtt hihetetlenül szkeptikus voltam: akkor már javában egyetemre jártam, s úgy gondoltam, hogy engem nem fog tudni lekötni egy középiskolás versenyről szóló trilógia, s talán azt is, hogy Laura már nem tud újat mutatni. Hogy én mekkorát tévedtem. Már az első oldalakon rá kellett döbbennem, hogy hoppá, itt talán mégsem arról van szó, mint amit én feltételeztem. A regény végére pedig újra éreztem azt a hihetetlen boldogságot, hogy ez az, sikerült, újabb kedvenc! 

A regényről:

A történet pont ott folytatódott, ahol az előző kötet véget ért: az Iskolák Országos Versenyének hatodik napján. 

Amit szeretnék előre leszögezni: imádtam ezt a kötetet is. Itt már sokkal jobban megmutatkoztak az emberi karakterek, hogy ki milyen jellem, hogy ki mit tenne meg a győzelemért. Nagyot csalódhattunk Mátéban, aki bár már az előző kötet végén is kimutatta a foga fehérét, de itt bizonyosodott be visszavonhatatlanul, hogy mennyire is egy rosszindulatú és álszent ember. Örülök, hogy már nem tudja mérgezni olyan tudatosan a szálakat. És ha már a negatív jellemről beszéltem, akkor szeretnék megemlíteni egy pozitív megnyilvánulást is: Hanna a regény elején nagyon jó megoldást választott Zsomborral szemben, hiszen a „szemet-szemért, fogat-fogért” elv nem vezetett semmire. Nagyon örültem, hogy végre képesek igazi csapatként és barátokként összedolgozni, így már sokkal élvezetesebb volt a regény olvasása is. 

Hanna családja: Néha nagyon érdekes és vicces volt olvasni ezeket a jeleneteket, máskor pedig igazán szomorú. Hanna nagymamája valami ultra szuper modern nagyi, aki elől nem rejthetsz el semmit, hiszen úgy is megtalál téged: ha nem a valóságban, akkor az instán, de előle nincs menekvés. Hanna apukája hozta a formáját, egy szerethető karaktert alkotott ebben a kötetben is. 

Érdekes és egyben szívszorító volt olvasni az elmélkedéseket Hanna anyukájával kapcsolatban, néhol talán már túl személyes is. Az biztos, hogy egy összetört szívű lány fejlődését és gyászának feldolgozását követhettük nyomon ebben a részben, amely még mindig nem ért véget. Szívből remélem, hogy a trilógia végére egy sokkal pozitívabb és élettel telibb lányról olvashatunk majd.

Kocsis és a facebook/insta kommentelők: nem titok, imádtam ezeket a részeket! Valahányszor csak egy Kocsis vs kommentelők jelenet következett, én hangosan nevetve olvastam végig. Hihetetlenül jó Laura humora, és fantasztikusan adta vissza a mai fiatalok gondolkodás- és írásmódját. (Egyszer még a testvérem is átjött a másik szobából, hogy mit lehet ennyit nevetni egy könyvön. Nem, ő még nem olvasott Leiner Laurát, így nem is tudhatja.:( )

Hanna és Kornél:

Annyira jó volt a szerelmi szál ebben a regényben! Laura végre itt nem húzta-vonta a dolgokat, nem késleltetett semmit, hanem a szereplők egyből a tettek mezejére léptek, és ez nekem nagyon tetszett. Nem volt felesleges tagadás, késleltetett vallomások, hanem egy harmonikus kapcsolatot láthattunk kibontakozni, amely pont úgy volt jó, ahogy az meg lett írva. Kornél egy hihetetlenül szerethető karakter, tipikusan a fiatal olvasó lányok álma, Hanna pedig egy átlagos lány, aki nem bújik álca mögé. A tökéletes páros. Kíváncsi vagyok, hogy a regény végén történtek miatt a jövőben mi is lesz velük, hogyan birkóznak meg a helyzettel.

A csapatokról:

Örülök, hogy sokkal jobban megismerhettük a zöld csapat infós srácait, illetve tetszett a hármas szövetség, amelyet ők kialakítottak. Sőt, a végére még az arany csapat is sokkal szimpatikusabbá vált. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak lépni a regény végén történtek miatt. 

Összességében:

Nagyon szerettem ezt a regényt is, mint minden más könyvet Leiner Laurától, akit egy nagyon tehetséges írónak tartok. Könnyed, szerethető stílus, fiatalokat foglalkoztató témák. Tetszett nagyon az összes elgondolás, amit a mai tinédzserekről írt: szétfilterezett beállított képek, az őszinte érzelmek hiánya. Úgy gondolom, hogy ezek a részek egy picit nevelő hatásúak is a fiatal olvasókra nézve és csak reménykedhetünk, hogy sokan talán átgondolják a helyzetet, és talán megváltozik a nézőpontjuk és az értékrendjük. 

A regény szokás szerint olvastatja magát, egyszerűen lehetetlen letenni. Laura összes könyve kiváltja belőlem azt az érzést, hogy egyszerűen csak rá tudjak gondolni, és semmi máshogy ne legyen kedvem. Függőséget okoz, de jó értelemben. Öt csillagos kedvenc.

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalabb és idősebb olvasónak is, akik szeretnének egy jó kikapcsolódást és egy csodálatos regényt olvasni!:)

A folytatást pedig már most nagyon várom.:)

Ti olvastátok már a regényt? Ha igen, hogy tetszett? 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Ruby Saw: Csak két lépés Észak - Spoilermentes könyvértékelés

Sziasztok! :)

Ma Ruby Saw január 10-én megjelenő regényéről hoztam nektek egy spoilermentes értékelést. Ha esetleg vacillálsz, hogy elolvasd-e a könyvet, akkor remélem, a döntésben segítséget nyújt az értékelésem. :)

„Egy rendkívül jól megírt sokkoló és kegyetlen történet szerelemről, hazugságról, az élet könyörtelen oldaláról, amely az első oldaltól az utolsóig rabul ejt.”

Fülszöveg: Észak-Korea. ​Egy földrész, aminek a puszta hallatán összeszorul az emberek gyomra. 
Hadley Hilson újságíró azonban nem így volt ezzel, és csatlakozott a volt egyeteme tanulmányi kirándulásához, ami Dél-Koreába indult, de érintőlegesen az északi határhoz is. Az újságíró élete nagy sztorijára készül, az Észak- és Dél-Korea közti különbségek bemutatásával. 
A drogok nem illegálisak északon, mégis elkülönítik a busznyi diákot a határnál, miután füvet találnak az egyik táskában. 
A csoportot kísérő professzor furcsán viselkedik. Amerika nem töri magát, hogy a dolgok után járjon. 
Hadley-t furcsa élmény éri: taszítja, de egyben vonzza is Jin Park ezredes, amire nem tud magyarázatot adni. 
Jin küzd a szívével és a józan eszével, de alul marad a harcban. 
Meddig megy el egy újságíró a tökéletes sztoriért? Vajon ott a katonák tényleg mindent megtehetnek? Ki áll az egésznek a hátterében? 
Korrupció, hatalom, élni akarás, vágy és szenvedély.

A borítóról: Szerintem tökéletesen el lett találva ez a borító, nagyon illik a történethez. Tipikusan olyan, hogy ha ránézel, akkor kivált belőled valamilyen érzést, s nem tudsz csak úgy elmenni mellette.:)

Az íróról: A könyvet egy feltörekvő író, Ruby Saw jegyzi, akinek ez a harmadik megjelent könyve a Pillangó-hatás és annak folytatása, Az igazi után. Amit mindenképpen szeretnék leszögezni: ha olvastad is a Pillangó-hatás könyveket, akkor felejts el mindent, amit Rubyról gondoltál, hiszen ebben a könyvben egy teljesen más téma áll a középpontban, illetve teljesen más megvilágításba is helyezi az írónőt. Rengeteg fejlődést láttam, amelyet reményeim szerint ti is megtapasztalhattok. A stílus ugyanaz a könnyed, könnyen olvasható, mely lendületesen végigvezet téged a történeten. Nem éri meg kihagyni.:)

A történetről: Mint a fülszövegből is kiderült, egy csapat diák (illetve egy újságíró és egy professzor is) indul útnak Dél-Koreába, ahol látogatásuk során mindenképpen szeretnének átjutni a diktatórikus Észak-Koreába, azonban a határon akadályba ütköznek: drogot találnak az egyik diáknál, ami beindítja az eseményeket.

A véleményem: Előre is szeretném kiemelni: imádtam a történetet.:) Egy rendkívül jól megírt sokkoló és kegyetlen történet szerelemről, hazugságról, az élet könyörtelen oldaláról, amely az első oldaltól az utolsóig rabul ejt.

Ez a regény engem már a huszadik oldal környékén sokkolt. De nagyon durván. Tudtam előre, hogy ez egy olyan regény lesz, ami mindenképpen valamilyen érzelmet kivált belőlem, de erre még én sem gondoltam. Végig feszített volt a tempó, és a könyv végéig izgultam, hogy mi is fog történni. 242 oldal félelem, remény, ármánykodás, stressz, romantika, bűnözés... Úgy gondolom, hogy hihetetlenül jól elvoltak találva az arányok: mindenből annyit kaptunk, amennyi pont megfelelő volt, egy szálat sem vitt túlzásba az írónő, és olyan csavarral is találkozhattunk, amikre én speciel nem számítottam volna, ami mindenképpen egy pozitív dolog, hiszen a legtöbb könyv esetében könnyű előre megsejteni a dolgokat.

A szerelmi szál nekem nagyon tetszett. Ötletes volt, és megfelelően kivitelezett, lehetett látni a fejlődést, a kialakulást, a gondolatokat, és számomra ez is pont elég volt. Az erotikus részek is megfelelően voltak leírva, úgy gondolom, hogy pont annyit kaptunk, amennyi szükséges: nem volt 4-5 oldalon keresztül ecsetelve egy ilyen esemény sem (ami szerintem felesleges is), hanem tényleg annyit kaptunk, ami még a jó ízlés határain belül marad egy ilyen regényben.

Összességében: Számomra ez a könyv bizony egy öt csillagos kedvenc lett. Természetesen mindig lehet hibát találni, de amiket én éreztem az olvasás közben, (izgultam, sokkolt, reménykedtem és nem tudtam letenni) azok bizony nem minden regénynél vannak meg, s ha belőlem egy könyv ilyen szintű érzéseket vált ki, akkor nem is kérdés, hogy bátran ajánlom a témát és műfajt kedvelőknek.

Hogy pontosan  milyen műfajra is számíts? – Erotikus romantika és egy kis krimi számomra, de elég nehéz behatárolni.

Ha te is szeretnél megismerkedni az írónő munkásságával: A Pillangó-hatás és Az igazi című könyvei ingyenesen letölthetőek az írónő facebook csoportjából. Amennyiben kíváncsi lettél a Csak két lépés Északra (én ezt a könyvet jobban ajánlom, ha most olvasol először Rubytól), akkor már előrendelhető az írónőtől 1600 +710 ft postaköltség ellenében. (+ Amennyiben  elfogytak a fizikai példányok, biztosan ez a regény is elérhető lesz pdf formátumban, de ha nem szeretnél várni, sőt, ha ajándékot is szeretnél kapni (első 20 rendelő), akkor nincs más teendőd, mint írni Rubynak.)

Ruby elérhetőségei:
Ruby Saw hivatalos facebook oldala: https://www.facebook.com/rubysawofficial/?ref=br_rs
Ruby Saw facebook csoportja (ahonnan letölthetőek a korábbi könyvei): bit.ly/rubysawcsoport
Az írónő blogja: http://www.redone.gportal.hu/?fbclid=IwAR2e-aC3iOigxhM4Ccms7lGBdV6ZESsdHjlbsLkV7OW0k_M7vf_3G_Oosx0
Az írónő e-mail címe: rubysawwriter@gmail.com

Köszönöm szépen Rubynak a lehetőséget, hogy előolvashattam a regényét!:)
Ti olvastatok már az írónőtől?:) Ha nem: terveztek?
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka