Könyvértékelés: Whitney G. - Utálattal: Ethan és Utálattal: Rachel

A mai értékelés középpontjában Whitney G. Utálattal: Ethan / Utálattal: Rachel című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet…

Hétéves korom óta utáltam Rachel Dawsont. A szomszédom és az első számú esküdt ellenségem volt. Hála neki, szinte az összes gyerekkori veszekedésünk úgy végződött, hogy felgyújtottam valamijét. (Vagy fordítva.)

Árulkodott a szüleimnek, ha takarodó után értem haza. Árulkodtam a szüleinek, amikor hazudott, hogy van-e barátja.

Így ment közöttünk az adok-kapok a gimi alatt, és amikor egyetemre mentünk, kölcsönösen megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással.

Egészen addig, amíg fel nem bukkant nálam az egyetem utolsó évében, átmeneti szállást kérve. Amíg rá nem döbbentem, hogy mennyi minden megváltozott közöttünk, és egyre nehezebb lett megtartani tőle az öröknek hitt távolságot…

Izgalmas és rendhagyó szerelmi történet, váltott szemszögből.

A magyar kiadásban helyet kapott a történet plusz fejezete is, az Utálattal: Rachel.

Hagyd, hogy elraboljon!

A könyvről:

Whitney G. már többször is bebizonyította, hogy rendkívül szórakoztató regényeket ír, amelyek mindig egy öröm olvasmányt jelentenek számomra. Izgatottan kezdtem neki a legújabb magyarul megjelent történetének, vártam, hogy új kedvencet avassak. Sajnos ez elmaradt, mivel úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek több hibája is volt, de mindezen hibák ellenére is egy rendkívül szerethető olvasmánynak gondolom, amely mellett egy percig sem unatkoztam.

Az alapszituáció szerint Ethan és Rachel 7 és fél éves koruk óta utálják egymást, feltett szándékuk, hogy megkeserítsék a másik életét. Az egyetem során úgy adódik, hogy 3 egymástól távol töltött év után az utolsó tanévre egy albérletbe kerülnek, amely felszínre hoz mindent, amit korábban elnyomtak magukban. Az évek során leveleken keresztül tartották a kapcsolatot, de semmi sem készíthette fel őket arra, ami szemtől szemben várt rájuk. Mennyire erős az egymás iránt érzett utálatuk? Vagy éppen a vonzalmuk?

Nagyon szerettem a regény hangulatát, tökéletes kikapcsolódásra alkalmas olvasmány, amellyel könnyű haladni. A cselekmény maga is gyors (bár néha talán túlságosan is), a történet kettő síkon játszódik: a jelen történéseit megszakítják a múltbeli visszaemlékezések. Tetszett ez a kettős történetvezetés, szerintem így még inkább jobban megérthettük Ethan és Rachel szövevényes kapcsolatát, a közöttük lévő utálatról pedig egyre inkább kiderült, hogy az mégsem az, sokkal inkább csak annak akarják beállítani. Aranyosak voltak a gyerekkori csínytevéseik, majd ahogy idősebbek lettek, úgy az egyre komolyabb történéseknek adták át a főszerepet.

Rachel és Ethan személyisége is elég kettős, sokszor még felnőttként is gyerekesen viselkedtek, a problémáikat nem ültek le megbeszélni, hanem mind a ketten más megoldást választottak ezek leküzdéséhez. Ebből több konfliktus is kialakult közöttük, a kommunikáció hiánya megnehezítette az életüket és a kapcsolatukat. Bevallom, kicsit hirtelennek éreztem az egymásra találásukat, azt hittem, hogy sokkal több előzménye lesz, hogy sokkal körülményesebb lesz, de mint említettem, a könyv cselekménye elég gyors. Érdekes volt Rachel és Ethan kapcsolata, hiszen sokáig egy enemies to lovers történetet olvashattunk, amely valójában sokszor egy bújtatott friends to lovers volt. Akik ennyire törődnek egymással, mint ők ketten, azok között lehetetlen, hogy valódi utálat lakozzon, hiszen számtalanszor bebizonyították, hogy a másik jóléte igenis fontos a számukra.

A könyvben fontos szerepet kaptak a kézzel írott levelek, hiszen Ethan és Rachel nagyrészt ezeken keresztül kommunikáltak egymással. Úgy gondolom, hogy a kézzel írott levelek mindig tartogatnak valamilyen extrát magukban, ez most sem volt másképp. Az írott szó megmarad, a fontosságukat pedig Ethan és Rachel is átérezte.

A vidám történések mellett szerepet kapott egy fontos téma is a kötetben, ez pedig a gyász, az elengedés és a megbocsátás kérdésköre. Rachel édesanyja még a lánya tinédzser évei során elhunyt, az apja pedig viszonylag rövid időn belül újraházasodott, ezt pedig Rachel nem tudja elfogadni és feldolgozni. Küzd az ellen, hogy meg tudjon bocsátani, de mint az életben semmi, úgy ez sem csupán fekete és fehér.

A kötetben az alap könyv után találhatunk még egy Utálattal: Rachel című novellát is, amely kicsit tovább viszi a történetüket. Jó ötletnek tartom, hogy ez is szerepet kapott a kiadványban, és még egy kicsit velünk maradhattak a karakterek.

Összességében azt tudom mondani, hogy az Utálattal: Ethan nem egy tökéletes olvasmány, vannak apróbb hibái, de mindezek ellenére is rendkívül szórakoztató. Ha szeretitek a new adult történeteket, akkor ne hagyjátok ki!

Ti olvastátok már? Ha nem, akkor tervezitek?

A regény megvásárolható ezeken a linkeken:

e-book és papír formátum

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Shannon Mayer és Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

A mai értékelés középpontjában Shannon Mayer és Kelly St. Clare Méz és hamu udvara című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Fülszöveg:

Titkon szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…

Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.

Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.

Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.

A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.

Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyvről:

Mindig szívesen veszek a kezembe egy izgalmasnak ígérkező fantasyt, ez a Méz és hamu udvara esetében sem volt másképp. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, a tündérekről szóló regények pedig különösen közel állnak a szívemhez, így minden adott volt egy jó olvasmányhoz.

Az alaptörténet szerint Alli végez a kiképzéssel, így végre eléri az általa régóta vágyott életet: kap egy saját otthont, saját fizetést és rangos helyet az udvarban. Ám Hegyalja összeomlása véget vet a dédelgetett álmainak, és menekülni kényszerül az Alaszkában található Háromszögbe. Ott számos megpróbáltatás vár rá, új ismerősök, új igazságok, és egy régi szerelem, amely újra lángra robban. De mi történik, ha az igazság sokkal megrázóbb, mint azt Alli sejtette? Ha számkivetettként üldözőbe veszik? Vajon mi lesz a bukott Hegyalja sorsa?

Nagyon szerettem, hogy a könyv rögtön izgalmas történésekkel kezdett, nem volt semmilyen lényegtelen felvezető, hanem már az első fejezetben elindult a valódi cselekmény. A gyors történetvezetés a regény hátralevő részében is fennmaradt, a cselekmény nagyon pörgött, néha talán kicsit túl gyors is volt az én ízlésemnek. Sokszor szívesebben olvastam volna többet egy-egy jelenetről, vagy az Alliban lezajló érzésekről. Néha csak azt vettem észre, hogy minden előjel nélkül, hirtelen történik valamilyen váltás a könyvben, pl. a semmiből megjelenik egy karakter. Ez a jelenség megfigyelhető volt Alli gondolataiban is, néha kicsit csapongónak éreztem, aki túl gyorsan jutott el egyik érzéstől és gondolattól a másikig. 

Alli maga egy nagyon badass hősnő volt, aki megmutatta egy férfiak uralta világban, hogy nőkét igenis tud érvényesülni és tud annyira harcias lenni, mint egy férfi. Néha kicsit forrófejű volt, de összességében egy erős, tudatos fiatal nő, akinek a helyén van az esze és a szíve. Nehéz élete volt, hiszen gyermekkorában árvaházba került, így mindenképpen meg kellett tanulnia egyedül túlélni. Szerettem a karakterét körüllengő hangulatot, azt, ahogyan mások viszonyultak hozzá, mivel ők is látták a lányban rejlő erőt és kitartást. A többi karakter közül egyértelműen Faolan volt a kedvencem, aki egy rejtélyes, sötét figura, de mégis, egyszerűen leveszi a lábáról Alli mellett az olvasót is. Imádtam a közös jeleneteiket, a párbeszédeiket, ahogyan heccelték egymást – egyértelműen nagy rajongója lettem a párosuknak, és csak remélem, hogy ez a jövőben is így marad, mivel biztosan olvasni akarok még róluk. Szépen kiegészítették egymást, az pedig adott egy plusz izgalmat ennek a kezdetleges szerelmi szálnak, hogy valójában egy tiltott kapcsolatról beszélhetnénk az esetükben, mivel Alli a Fényudvar, Faolan pedig az Árnyudvar tagja. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben miképp alakulnak át az erőviszonyok és az ő kapcsolatuk. A többi karakter is izgalmas volt, sok egyéniséggel találkozhattunk a regényben, akik mind kitűntek valami miatt, gondoljunk csak Rubyra, a kedves és barátságos, de egyben veszélyes óriásra, vagy Yarrow-ra, aki mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az emberből, és akihez számomra a regény legszomorúbb és legsokkolóbb jelenete is társult, de Cynth, vagy a király és a királyné is olyan karakterek, akik hatnak az olvasóra.

Maga a történet izgalmas volt, fordulatos, bizonytalansággal teli, de Alli nagyon szépen lavírozott a különböző kihívások között. Olvashattunk többek között óriásokról és különböző izgalmas lényekről is, amelyek megszínezték a tündérek világát. Külön tetszett, hogy a könyvben az emberek is tisztában vannak a tündérek létezésével, ez egy plusz feszültséget ad a történetnek, hiszen az emberek és tündérek közötti ellentét megmutatkozik. A regény csak úgy vitt magával, az írói stílus könnyed, olvasmányos, amely nagyon könnyen beszippantja az olvasót.

Összességében elmondható, hogy a Méz és hamu udvara egy varázslatos történet, amely bár nem tökéletes, vannak hibái, de egy nagyon jó alapanyag, egy fordulatokkal teli kaland kezdete, én pedig kíváncsian várom, hogy mi mindent tartogat még számunkra ez a trilógia. Ha szeretitek a fantasy olvasmányokat, akkor ne hagyjátok ki!

Tervezitek olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: link

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Colleen Hoover: Layla

A mai bejegyzés középpontjában Colleen Hoover Layla című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A szerelem kísérthet, de meg is gyógyíthat.

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Fedezd fel CoHo újabb lebilincselő és elgondolkodtató világát!

A könyvről:

El sem tudom mondani, hogy mennyire kíváncsi voltam erre a kötetre. Ha Colleen Hooverre gondolunk, akkor mindig a fájdalmas szerelmi történetek jutnak eszünkbe, de semmiképpen sem egy paranormális romantikus regény, ami nem is meglepő, tekintve, hogy CoHo most először írt ebben a zsánerben. Hogy mi lett a végeredmény? Egy új kedvenc könyv!

Úgy gondolom, hogy Colleen Hoovernek nagyon jól állnak az új zsánerekben történő szárnybontogatások, gondoljunk csak vissza a Verityre, amely szintén egy nagyon különleges és emlékezetes olvasmány volt. A Layla alaptörténetét tekintve Leeds-ről és a címadó Laylaról szól, akik egy támadás utáni hosszú felépülést követően visszatérnek a szállóba, ahol megismerkedtek. Leeds reméli, hogy újra visszatalálhatnak egymáshoz Laylával, hogy jót fog tenni a lány számára az ismerős közeg, de a szállóban furcsa jelenségek, már-már természetfölötti történések zajlanak. Vajon Leeds kezd megőrülni? Vagy tényleg egy szellem ólálkodik a házban? Ha szellem, akkor az vajon mennyire veszélyes rá és Laylára nézve? 

Imádtam a regény hangulatát, ezt a kissé rejtélyes, misztikus, természetfölötti vonalat – számomra rengeteget adott, újszerű volt és izgalmas. Bevallom, az elején még párszor a hideg is futkosott a hátamon, annyira jól lettek bevezetve a szellem jelenlétét jelző cselekedetek.

Amint megismertük Willow karakterét, akkor már inkább a romantikus történéseké volt a főszerep, a paranormális vonal valóban normálissá változott, és már egyáltalán nem tűnt szokatlannak a történet szempontjából. Szemléletes leírást kaphattunk arra vonatkozóan, hogy melyek voltak azok az apró mozzanatok, amelyek Willowot és Leedst egyre közelebb hozták egymáshoz, és egyre inkább kimutatták a Willow és Layla közti különbségeket. Érdekes szerelembe esési folyamat volt ez – Leeds párkapcsolatban volt, de már nem érezte magát boldognak és szerelmesnek, de akkor találkozott Willowwal, a lánnyal, aki újra megdobogtatta a szívét. 

Felmerülhet kérdésként, hogy vajon mennyire volt helyes vagy helytelen Leeds viselkedése végig a könyv alatt. Biztos vagyok benne, hogy az olvasónak nem voltak közömbösek a történések, mivel Leeds egy nagyon vékony határvonalon táncolt, ahonnan könnyen át lehetett esni a túloldalra – ez néha sikerült is. Layla személyisége szintén elég visszás volt: a baleset hatására teljesen megváltozott, depresszióval, szorongással és evészavarokkal küzd. Willow pedig megtestesíti a kedvességet, a jókedvet, ez pedig teljesen összezavarja Leedst. Találkozhattunk bizonyos erkölcsi kérdésekkel is, például, hogy mennyi mindent tehetünk meg valakivel annak érdekében, hogy akár a saját, vagy más céljának az elérését elősegítsük, de a mentális egészség kérdésköre is megjelent a regényben.

Maga a cselekmény szépen felépített, a történet 2 síkon játszódik. Már a kötet elején megtudhatjuk, hogy valami komoly dolog történt, emiatt Leeds egy diktafonos férfinak meséli el a Laylával közös történetüket. A másik síkon pedig a múltból indulunk, a megismerkedésük kezdetétől, majd jutunk el a jelenig. Nagyon tetszett ez a történetvezetés, szerintem plusz izgalmat adott, hiszen olvasás közben végig azon agyaltam, hogy vajon mi minden történhetett, amely idáig vezetett.

A jellegzetes Colleen Hoover stílus ebben a regényben is megfigyelhető volt: a történet nagyon lendületesen lett megírva, csak úgy vitt magával. Nehéz volt letenni, sokszor még este is olvastam, amely egyébként nem jellemző rám, de CoHo ezt is elérte.

Nagyon boldog vagyok, hogy végre új kedvenc Colleen Hoover könyvet avathatok, hiszen a Layla sok szempontból is elvarázsolt, az pedig külön plusz pont, hogy a leglényegesebb csavarra én egyáltalán nem számítottam. Bátran ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, szerintem megéri elolvasni.

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezeken a linkeken:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ali Hazelwood: A szerelem képlete

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood A szerelem képlete című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.

Ez a férfi nem más, mint Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik, hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül, Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás hasával.

Hirtelen a kis kísérletük veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve kerül a mikroszkóp alá.

A könyvről:

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy 2022 egyik legjobban várt megjelenése számomra A szerelem képlete. A külföldi hype engem is elért, de a fülszöveg alapján és a témát tekintve is tudtam, hogy ez a regény bizony felkerül az olvasmánylistámra. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó lesz-e, mint arra számítottam, és azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam. Imádtam ezt a könyvet úgy, ahogy volt.

A fake dating jelenség egy tudományos környezetbe csomagolva számomra nagyon szimpatikus volt, mivel én magam is hasonlóakat tanultam az egyetemen, mint amik a könyvben megjelentek. Úgy éreztem, hogy végre mi is kapunk egy történetet, az pedig felemelő érzés volt, hogy így visszatérhettek hozzám az egyetemi emlékek, az ott tanultak. 99%-os megbízhatósági tartományban elvégzett vizsgálatom alapján szignifikáns eredményt kaptam arra vonatkozóan, hogy új kedvenc könyvet avattam.

Az alapszituációt nagyon szerettem: adott Olive, aki a biológia tanszék folyosóján megcsókolja Adamet, hogy bizonyítsa, a legjobb barátnője nyugodtan randizhat az ő exével, mivel már rég túl van rajta. Ebből a csókból egy Adam és Olive számára is előnyös kamukapcsolat bontakozik ki, amelynek segítségével mindketten elérhetik a céljaikat. A csavar ott kezdődik, hogy Adam, ez a mindig morcos és magának való ember Olive társaságában az egyik legkedvesebb és legszerethetőbb figurává alakul át. Vajon meddig lehet folytatni egy kamukapcsolatot? Mi történik, amikor az érzések kezdenek valódiak lenni?

Egy regényben számomra mindig fontos, hogy szerethető, hiteles karakterekkel dolgozzon, Adam és Olive pedig abszolút hozták ezt. Egyikőjük sem volt tökéletes, mindketten néha bizonytalanok voltak, akik talán nem mindig a megfelelő lépés mellett döntöttek, de pont ezek a tulajdonságok tették őket annyira emberivé. Nagyon könnyen lehetett azonosulni velük, a közöttük lévő kémia már a kötet elejétől kezdve érezhető volt, amely szépen, egyenletesen építkezett. Nem éreztem a történetüket sem elkapkodottnak, sem lassúnak, számomra pont a tökéletes középutat jelentette. A humorukat nagyon kedveltem, imádtam olvasni, ahogy állandóan ugratják egymást. Ha már a karakterekről beszélek, akkor muszáj kiemelnem Anh, Malcolm és Holden személyét is, akik rendkívül támogató, lenyűgöző és vicces barátok voltak, akik megszínesítették a lapokat. 

A könyvben két fontosabb téma is szerepet kapott: az egyik a tudományos világban is jelen levő nemi alapon történő megkülönböztetés és a hatalommal való visszaélés, a másik pedig maga a hasnyálmirigyrák és annak szekunder prevenció keretében történő felismerése. Nagyon szomorú belegondolni, hogy vajon a világban hány nőt érhet hátrány a munkahelyén vagy az élet bármely területén csupán azért, mert nőnek született. Örültem, hogy a kötet felhívta ennek a fontosságát és a girl power mozgalmat. Ha összefogunk, nyerni tudunk. Ide pedig beilleszteném a könyvből az egyik legtalálóbb idézetet: „Legyél annyira magabiztos, mint egy középszerű fehér férfi”.

Nagyon szépnek találtam az okot, hogy Olive miért döntött a doktori mellett: az édesanyját hasnyálmirigyrák következtében veszítette el, ez pedig hatalmas motivációt adott neki ahhoz, hogy küzdjön a céljaiért. Sajnálatos módon számos betegség van, amelyet nem lehet meggyógyítani, vagy amelyet nehéz időben diagnosztikálni, de nagyon örülök, hogy ez a kötet felhívta erre is a figyelmet, és a szórakoztatás mellett információt is szolgáltatott. 

A könyv felépítése számomra ideális volt, különösen szerettem, hogy nem volt tele tartalék fejezetekkel, ahol érdemben nem történik semmi, hanem igenis mindennek volt jelentősége és minden fejezet előbbre mozdította a cselekményt. A fejezetek elején megtalálható hipotézisek szórakoztatóak voltak, szerintem nagyon feldobták azokat.

Összességében azt tudom mondani, hogy A szerelem képlete számomra a 2022-es év egyik kedvenc olvasmánya lett, csak úgy faltam a lapokat, és nem akartam, hogy vége legyen. Ha szeretitek a new adult műfajt, akkor mindenképpen ajánlani tudom ezt a regényt.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: One Small Thing – Egy kis apróság

Sziasztok. A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Erin Watt One Small Thing – Egy kis apróság című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?

Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.

Ám a titkuk mindent tönkretehet…

A könyvről:

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal mit alkotott a szerzőpáros, mivel A Royal-család sorozat szerintem elég megosztóra sikeredett, de ez abszolút igaz az Egy kis apróságra is, amely egy kissé tabu témát dolgoz fel. Ez nem egy egyszerű szerelmi történet, annál sokkal több: egy regény a gyászról, a megbocsátásról, az új esélyekről, az érzelmi bántalmazásról és a toxikus környezetről.

Az alapszituáció szerint Beth megismer egy fiút, Chaset, akivel rögtön érezhető a kémia, és akinek nekiadja a szüzességét.  Majd pár nappal később az iskolában derül ki, hogy az a srác bizony nem más, mint valaki, aki nagy szerepet játszott abban a három évvel ezelőtti halálos balesetben, amely során meghalt Beth nővére és ami a mai napig nagy befolyást gyakorol a családja életére. Utálnia kellene a fiút, de ez nem megy neki. Beth egyre inkább felfedezi Chase valódi személyiségét, de vajon megérdemli a fiú a megbocsátást és a második esélyt? Pláne, ha mindenki ennek az ellenkezőjét állítja?

Alapvetően akkor szeretek igazán egy történetet, ha valamennyire tudok azonosulni a karakterekkel, de ez sajnos ebben a regényben nem nagyon volt jellemző rám. Beth személyisége számomra kissé gyerekes és furcsa volt: megismerte Chaset, majd rövid idő alatt teljesen beleszeretett, csak a fiú körül forogtak a gondolatai, én ezt pedig nagyon hirtelennek éreztem. Ha egyetlen alkalom után derülne ki, hogy kiről is van szó, és az illető milyen szerepet játszott egy családtagom halálában, akkor én biztosan távol maradnék a személytől, és nem keresném a társaságát. Chase karaktere alapjáraton szerethető volt, sokat szenvedett a fiú és a mai napig gyötri a bűntudat. Nehéz kérdés, hogy vajon mennyi ideig kell bűnhődnie egy embernek, aki egy baleset során kioltott egy életet, de egyáltalán nem éreztem jogosnak azt az érzelmi bántalmazást, amit nap mint nap kapott az iskolatársaitól. Döbbenet volt olvasni, hogy milyen jelzőkkel illették, hogy mennyi mindent megtettek annak érdekében, hogy eltávolítsák az iskolából. Nagy lelkierőről tett tanúbizonyosságot Chase reakciója ezekre az érzelmi bántalmazásokra. A mellékszereplők között nem találtam igazán szimpatikus személyiséget: Beth legjobb barátnője, Scarlett számomra rendkívül undorítóan és megbocsáthatatlanul viselkedett, bár értem, hogy javarészt Jeff hatására, de szerintem ez nem menti fel a felelősség alól. Jeff pedig egy tipikus red flag karakter, akit messziről érdemes elkerülni. Beteges, irányításmániás és manipulatív. 

Mint említettem, a történetben nagy szerepet kapott a gyász hatása egy családra. Beth édesanyja és édesapja a mai napig félig tagadásban élnek: tudják, hogy Rachel lányuk meghalt, hogy már nem tér haza, de a szobája érintetlenül áll 3 év után is, a mosókonyhában az ő részére pedig továbbra sem lehet pakolni, ahogyan a hintáját is féltve őrzik. Egyértelmű volt, hogy a családnak segítségre van szüksége, hiszen a félelmük egy rendkívül túlféltő magatartásba csapott át, amelyhez Beth lázadása is hozzásegített, de alapjáraton rendkívül túlzónak éreztem a szülei viselkedését. Beth és a szülei közötti harc végigkíséri az egész történetet, amely megmutatja, hogy a gyász miképp nyomhatja rá a bélyegét egy család életére.

A negatívumok mellett azonban szeretnék kiemelni számomra pozitív dolgokat is: nagyon tetszett Chase látásmódja, hogy minden egyes nap talál valamilyen kis apróságot, amiért hálás lehet, és erre koncentrál a megannyi rossz helyett. Ez a motívum többször is felbukkan a könyvben és elég fontos szerepet kap. A történet vége szintén nagyon tetszett, szerintem a lehető legjobb lezárást kapta, amellyel maximálisan elégedett voltam.

A regénnyel gyorsan lehetett haladni, itt szó szerint vitt magával a történet és az írói stílus. Izgalmas események, a könyv nem volt tele felesleges töltelék fejezetekkel, és nagyon szépen mutatta be a szerzőpáros a karakterek lelki vívódásait és a fejlődésüket. 

Összességében azt tudom mondani, hogy az Egy kis apróság egy kicsit megosztó, mivel nem szokványos téma áll a középpontjában, de ezt nagyon szépen mutatják be a szerzők. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy érzelmi hullámvasútra felülni és egy jó történetet elolvasni, amely bár nem tökéletes, de összességében én szerettem.

Ti olvastátok már?

A regény megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: From Blood and Ash – Vérből és hamuból

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout From Blood and Ash – Vérből és hamuból című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Lebilincselő és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.

EGY SZŰZ…

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

JenniferL. Armentrout első high fantasyje.

A regényről:

Izgatottan kezdtem neki a könyvnek, mivel már nagyon vágytam egy grandiózus és ígéretes fantasy sorozatra, amely elrabolja a szívemet. A Vérből és hamuból pedig tökéletes választásnak ígérkezett. Tinédzser éveim egyik kedvenc sorozata volt a Luxen, amelyről máig kedves emlékeket őrzök, de évek óta nem olvastam az írónőtől, mivel féltem, hogy nem fognak tetszeni az újabb történetei. Kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz a szerző szavai alkotta világba bepillantást nyerni, de abszolút pozitív csalódás volt. A Vérből és hamuból bár nem tökéletes, de egy rendkívül összetett, izgalmas és potenciális kedvenc sorozat nyitó kötete, ennek köszönhetően pedig epekedve várom a folytatásokat.

Az alapszituáció szerint Poppy (Penellaphe), a Szűz börtönben él a kastélybeli szobájában: az arcát állandóan fátyol fedi, ő maga pedig nem beszélgethet az udvar tagjaival, nem is lehet egy szobában velük, tiltott számára minden, ami szórakozásnak minősül. Szabályok között éli az életét, mivel ő a szigorú vallással rendelkező királyság jövőjének a kulcsa. A történet akkor kezd bonyolódni, amikor Poppy megismerkedik az egyik testőrrel, Hawke-val, aki rövid időn belül a saját személyi testőrévé válik. Ez önmagában nem is adna bonyodalomra okot, ha Poppy nem kezdene el érzéseket táplálni Hawke iránt, aki közel sem hasonlítható senkihez, akivel a lány korábban találkozott. Ha mindez nem lenne elég, Poppynak számos fenyegetéssel is szembe kell néznie, mivel az ellenség, a Sötét Szerzet az életére tör.

A könyv egy kicsit lassan indult be, szükség volt az első 100-120 oldalra, hogy felvázolja a világot, az alapszituációt, de utána már letehetetlennek bizonyult. Rendkívül izgalmas volt, végig fenntartotta a figyelmemet, élvezet volt kibogozni a történetszálakat, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem minden fordulat meglepett. Talán jobban élveztem volna, ha egy kicsit kevesebb rejtett utalás lett volna egy bizonyos személyt illetően, mivel úgy nagyobb meglepetésként hatott volna rám, de így sem igazán van okom panaszra.

Úgy gondolom, hogy ebben a történetben mindenki talál számára szimpatikus karaktert, hiszen annyi különböző személyiséggel találkozhatunk a lapok között. Poppyval könnyű azonosulni, egy bátor lány, aki nem a köré szabott keretek közé született, hanem számos olyan tulajdonsága volt, amelyek kiemelkedőek. A regény során hatalmas fejlődésen ment át, elkezdte felfedezni az életet és jobban megismerni önmagát, de úgy érzem, hogy még rengeteget fog változni, én pedig kíváncsi vagyok, hogy milyen messzire fog jutni. Valamennyire emlékeztetett engem az Üvegtrónra és azon belül is Celaena karakterére, aki hozzá hasonlóan szintén ügyesen bánt a fegyverekkel, sőt, mindkettejük szobájában rejtőzött 1-1 titkos lépcső. Hawke pedig az abszolút kedvencem lett, egyszerűen imádtam, hogy mennyire más volt. Üdítően hatott a történetben a gondoskodásával, a világlátásával, a tetteivel és a személyiségével. Rendkívül jól szórakoztam a Poppy és Hawke közötti eszmecseréken, a párosuk dinamikája nagyon jó volt, az írónő rendkívül jól megragadta az enemies to lovers vonalat, amely szerintem sok másik olvasót is elvarázsolt. A mellékszereplők közül Vikter állt igazán közel a szívemhez, de Tawny is szimpatikus karakter volt, de Poppyhoz hasonlóan én is kíváncsi lettem volna, hogy vajon más körülmények között is barátokká váltak volna.

Tetszett, ahogy az írónő bemutatta a világot és ezt a beteges, eltorzult vallást, amely megszabta a királyság mindennapi életét. Elképzelni is szörnyű, hogy mi mindent kellett átélnie 1-1 szülőnek, aki a gyermekét az isteneknek áldozta fel és soha többet nem hallott róluk egy szót sem. Végig izgalmas volt a kérdés, hogy vajon mit is jelent a felemelkedés, hogy miben változnak meg a felemelkedettek, az ezzel kapcsolatos csavar pedig nagyon tetszett, bár számítani lehetett rá, hogy valami nem igazán stimmel ezekkel a személyekkel.

A könyvben tehát minden adott volt, ami egy jó fantasyhoz szükséges: érdekes karakterek, rendkívül jól felépített világ, szuper fordulatok. Egy biztos: kíváncsian várom a folytatást, remélem, hogy az írónő sokszor meg fog lepni, és bízom benne, hogy egy potenciális új kedvenc sorozatot fogok avatni.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kristen Callihan és Samantha Young: Outmatched – Kiütéses győzelem

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Kristen Callihan és Samantha Young Outmatched – Kiütéses győzelem című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Parker Brown nem akarja elhinni, hogy kamupasit kell felfogadnia. Amikor megkapta álmai állását, úgy hitte, hogy a haladó gondolkodás világába lép. Csakhogy a főnöke a „megállapodott” alkalmazottak előrejutását segíti. Szerencsére azonban megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hasonlóan eszes srác személyében, aki könnyű pénzszerzési lehetőséget keres. Ám akit végül Parker kap, az a fiú védelmező bátyja – Rhys Morgan. A magas, izmos, szabadszájú egykori ökölvívó éppen egyszerre bukkan fel a főnökével, és a lány most a manipulatív szemétláda mellett ragadt.

Rhys vállára nagy felelősség nehezedik. Végleg kiszállva a ringből megpróbálja összetartani néhai apja edzőtermét és a helyes útra terelni öccsét, Deant. Hogy megóvja Deant önmagától, átveszi a helyét, készen arra, hogy beolvasson ennek a beképzelt lánynak. Ehelyett lehetőséget talál. Bár alig tudják elviselni egymást, párt játszani mindkettőjük számára előnyös helyzetet teremt. A lány megtarthatja a munkahelyét, ő pedig elbűvöli Parker megszállott bokszrajongó főnökét, hogy patronálja az edzőtermét.

A gond az, hogy alig tudnak ellenállni egymásnak. Hisz milyen jövője lehet egy zord exbunyósnak, aki fél megnyitni a szívét, és egy kényesen választékos okostojásnak, aki lemondott a valódi kapcsolatokról?

Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ezek az ellentétek hamarosan felizzanak a becsapódástól.

A könyvről:

Mindig is szerettem a sportolókról szóló romantikus regényeket, ez alól pedig a Kiütéses győzelem sem képez kivételt. A fülszöveg rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy ex ökölvívó bajnok és egy okostojás románca ígéretes, nem szokványos történetet sejtetett. A lehető legjobb döntésnek bizonyult, hogy elolvastam, hiszen egy rendkívül szórakoztató, aranyos és egyben szenvedélyes olvasmány volt.

Az alapszituáció nagyon viccesnek ígérkezett, már az első 30 oldalon rengeteget mosolyogtam. A sportolókról szóló románcok mellett a fake dating típusú történetek is közel állnak a szívemhez, mindezek pedig Rhys és Parker személyiségével párosítva a tökéletes receptet alkották. Különösen tetszett, hogy a kezdeti ellenszenven hamar túllendültek a karakterek, és nem egymás utálatára fókuszáltak, hanem ténylegesen belevetették magukat az álkapcsolatba és egy barátságba. 

Rhys és Parker is nagyon szimpatikusak voltak: Rhys kőkemény ökölvívó külseje mögött egy rendkívül kedves és érző szív rejtőzött, akit lehetetlen nem szeretni. Imádtam az őszinte érzéseinek megnyilvánulásait, ahogyan felfedezte saját maga szükségleteit és személyiségének valódi részét. Nagy fejlődésen ment át, köszönhetően Parkernek, akivel annyira könnyű volt azonosulni. Rendkívül szimpatikus, okos, vicces és valóban könnyű elhinni, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos karakter. Bár Parker néha bizonytalan volt, képes volt túlagyalni dolgokat, de szerintem pont ezek a tulajdonságok tették őt annyira emberivé. A párosuk dinamikája fantasztikus volt, a kémia rögtön érződött a köztük lévő különbségek ellenére is. Bebizonyították, hogy lehet bármennyire is különböző a családi hátterünk, az iskolázottság mértéke, vagy az életünk folyama, ha két szív egymásra talál, akkor nincs, ami megállítsa őket.

Magát a történetet, a cselekményt és annak lefolyását is imádtam. Tetszett, hogy volt egy valódi negatív karakter, akit könnyen lehetett utálni. Abszurdnak találtam, hogy Parker főnöke csak olyan alkalmazottakat vett fel a cégébe, akik a személyes életükben is elköteleződtek, de sikerült bebizonyítania, hogy bőven van ezen kívül is ellenszenves mondandója és tulajdonsága. Izgatottan vártam, hogy vajon mi lesz a sorsa, hogy meddig képes elmenni a saját egója miatt, de szerencsére Parker és Rhys nem hagyta magát olyan könnyen.

Az aranyos történések mellett a gyász és az elengedés is nagy szerepet kapott a regényben, hiszen Rhys múltjában számos fájdalmas momentum található, amelyeket nehéz feldolgoznia. Elveszítette a legjobb barátját, az édesapját és az édesanyját, most pedig az apja álma, az edzőterem is veszélybe került. Sokszor nehéz szembenézni a múlttal, az ott történtekkel, ez Rhysnek sem ment egyszerűen, de tudta ő is, hogy el kell engednie minden rosszat. Mint ahogyan a többi dologban, szerencsére Parker ebben is mellette állt. Úgy gondolom, hogy végezetül Rhys ökölvívó karrierje is egy nagyon szép lezárást kapott, így pedig nyugodt szájízzel kezdhet új életet.

Összességében egy fantasztikus könyvnek gondolom a Kiütéses győzelmet, amelyet bátran ajánlok a new adult romantikusok kedvelőinek. Én nem éreztem soknak, nem voltak számomra különösen zavaró tényezők a regényben, egyszerűen csak feltöltött és Rhys elérte, hogy belé szeressek. Egy biztos: ez kiütéses olvasmány volt.

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum és e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka