Könyvértékelés - Mona Kasten: Feel Again – Érezz újra!

A mai könyvértékelés középpontjában Mona Kasten Feel Again – Érezz újra! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy Isaac csak egy projekt lesz a számára – de Sawyer szívének más tervei voltak.

Sawyer Dixon fiatal és kemény – és kívülálló. A szülei halála óta senkit nem enged közel magához; ám ez megváltozik, amikor megismerkedik Isaac Granttel. A kocka Isaac a szemüvegével és különös ruháival valójában szöges ellentéte azoknak, akik bejönnek neki. De amikor a srác, akinek elege van a szingliségből, a segítségét kéri, megegyeznek valamiben: Sawyer rosszfiút farag Isaacből, és cserébe megörökítheti az átalakulását egy egyetemi projekt keretében. De a lány nem számol azokkal az intenzív érzelmekkel, melyek közte és Isaac közt izzanak.

Romantikus, de kicsit sem giccses szerelmi történet fiatal felnőtteknek.

A könyvről:

Nem titok, hogy Mona Kasten sorozata lenyűgözött. Bármilyen platformon, ahol csak lehetőségem adódik rá, nem győzöm ajánlani a követőimnek/olvasóimnak, hiszen kiemelkedőnek tartom a Rubin pöttyösök között. Ahogy a sorozat első két kötetét, úgy ezt a harmadikat is imádtam. Egyszerűen jó érzéssel töltött el az olvasása, az első oldalaktól kezdve mosolyogva faltam a sorokat. Sawyer és Isaac története minden várakozásomat felülmúlta.

Az előző részből már valamennyire megismerhettük Sawyer és Isaac karakterét, így különösen izgatottan álltam a könyvük elé, mivel nem tudtam elképzelni, hogy milyen hangulatú regény várhat rám. Aggódtam, hogy Sawyer talán túlságosan önpusztító magatartást fog folytatni, vagy Isaac nem tud túllépni a félénk fiú benyomásán, de hatalmasat tévedtem mindkettőjük esetében. A páros dinamikája nagyon jól működött, a köztük lévő különbségek ellenére is hamar megtalálták a közös hangot, a levegő csak úgy szikrázott körülöttük. Odáig voltam a szerelmi szálért, ezt másképp nem is tudom megfogalmazni.

A kioldógomb kattanásakor rám nézett. Vigyorogva rázta a fejét.

– Mégis mit művelsz velem? – kérdezte.

Ezt akár én is kérdezhettem volna tőle.

A könyv egyik fontos mondanivalója, hogy nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk. Mi döntjük el, hogy kik vagyunk, hogy kik szeretnénk lenni, és nem hagyhatjuk, hogy mások szabjanak határokat nekünk. Sawyer és Isaac esetében is megfigyelhető, hogy a környezetükben lévő személyek ítéletet mondanak felettük, beskatulyázzák őket, de szerencsére mind a ketten elég erősek ahhoz, hogy megmutassák a világnak a valódi személyiségüket. Mindkét karakternek nehéz múltja volt: Sawyer fiatal korában elvesztette a szüleit, majd a nagynénje gondozásába került, aki számtalan módon megkeserítette az ő és a testvére életét. Nehéz időszak van a háta mögött, amely megkeményítette a lány személyiségét, és amelynek hatására teljesen bezárkózott. Nem akarta megnyitni a szívét senki felé, mivel nem szeretett volna sérülni. Isaac gyerekkora is szívszaggató volt, de a jelen is bőven tartogatott konfliktust. A kötetben bebizonyosodott újra, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni, és olyan dolgok miatt bántani másokat, mint például az öltözködésük, az anyagi hátterük. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy folyamatosan csak a bántást kapja másoktól, az bizony hatással lesz a felnőttkori viselkedésére is, ezt Isaac esetében is megfigyelhettük. Mindkettőjüknek bőven volt mit feldolgozniuk, de szerencsére ott voltak egymásnak, hogy támogassák egymást ezen a kissé rögös úton.

– Egyszerűen csak el kellett jönnek onnan, és megnéznem, hogy mi minden egyebet tartogat még számomra a világ. Megnézni, hogy egyáltalán mit akarok csinálni. Olyan sok tanulnivaló van, olyan sok felfedeznivaló, aminek eddig még csak a töredékét láttam. Egyszerűen… többet akartam.

A regényben nagy szerepet kapott még a valahová való tartozás kérdésköre. Sawyer mindig csak a testvérére számíthatott, de most úgy érzi, hogy őt is elveszíti, hogy senkije sem marad. Sawyernek meg kell tanulnia megnyitni a szívét, bízni másokban, esélyt adni az embereknek, hogy bebizonyítsák: igenis fontos nekik. Muszáj kiemelnem a Dawn-Kaden-Allie-Spencer és társaik baráti körét, amely társaságot továbbra is imádom. Ha valakinek ilyen barátai vannak, akkor az garantáltan nincs egyedül. Megmelengették a szívemet, hogy mennyire kedvesek és odaadóak, akikre mindig lehet számítani. Igazi barátok.

Összességében azt tudom mondani, hogy továbbra is imádom a sorozatot, továbbra is csak ajánlani tudom. Mona Kasten írói stílusa nagyon könnyed, a könyvei olvasása komfort érzetet ad számomra, az általa megteremtett karakterek és történetek pedig kiemelkedőek. Izgatottan várom, hogy mit rejt a további két kötet, az biztos, hogy én olvasni fogom azokat is.

Isaac halkan sóhajtott. Aztán magához húzott.

– Úgy nézel ki, mint akinek egy ölelésre van szüksége – mondta halkan.  

Kellett egy pillanat, hogy megértsem, mit is tesz éppen. Ez a szemétláda tényleg átölelt engem.

Ti olvastátok már a sorozatot?

A sorozat részei megvásárolhatóak erre a linkre kattintva.

További szép napot kívánok,

Dorka

Könyvértékelések - Móra Kiadó (Hullámvasút; Olga, a papírlány és Spicc/Pipa)

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben három Móra kiadványról írok nektek rövidebben. Köszönöm szépen a recenziós példányokat a Móra Kiadónak!

Madarász Éva: Hullámvasút 

Madarász Éva személyében egy számomra új magyar szerzőt (és színésznőt) ismertem meg. A Hullámvasút az első regénye, amely ahhoz képest nagyon szépen teljesített! ⁣

A Hullámvasút központi témáit a széthullott család, az új életszituációk, az új barátok, az első szerelem és a kamaszkori düh adják, de számos fontos témára is kitért, mint például a faji származás alapján történő megkülönböztetés.⁣

Eszter eddigi élete darabjaira hullik, amikor rajtakapja az apját egy másik nővel, ha pedig ez nem lenne elég, még a legjobb barátnője is elköltözik a kontinensről. Az általános iskola utolsó hetei, a gimnázium előtti nyár és az első sulis hónapok számos meglepetést tartogatnak számára, Eszter pedig egy szemléletes folyamaton megy keresztül, ahol rengeteg dolgot kell átértékelnie önmagában. A gyerekes gondolatoktól és a benne lévő dactól eljut egy sokkal elfogadóbb és felnőttesebb állapotig, egy kicsit felnő a kötet lapjain.⁣

Maga a kötet rendkívül fiatalos, érdekes, mai, bárki életében előfordulható problémákat fejteget, az egész légköre rendkívül tinédzser barát. Az író stílus nagyon tetszett, lendületes, nincs túlcifrázva semmi, könnyen lehetett haladni a történettel, amely két idősíkon futott: az egyik fejezet a szeptember 1-től kezdődő időszakot mutatja be, míg a másik a május-augusztus történéseit. A szerelmi szál szintén nagyon tetszett, Barnabás tipikusan a tinédzserek szívét megdobogtató karakter, aki hamar az olvasók kedvencévé válik, a kapcsolata Eszterrel pedig nagyon aranyos volt. A baráti társaságot imádtam, a könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni, hogy bár nekem is ilyen összetartó  osztályom lett volna a gimnáziumban.⁣

Összességében bátran tudom ajánlani ezt a könyvet mindenkinek, aki egy napjainkban játszódó, valóban tinédzserekről szóló ifjúsági regényre vágyik, amely mindamellett, hogy egy könnyed olvasmány, valóban fontos témákat dolgoz fel. Rendkívül jó kikapcsolódásnak bizonyult!:)

Elisabetta Gnone: A ​különleges utazás (Olga, a papírlány 1.)

Az Olga, a papírlány története egy különleges mese egy másik mesébe ékelődve, gyermekeknek szóló utazás az önismeretről és az önelfogadásról. ⁣

Olga, a papírlány útnak indult, hogy megkeresse Ausolia varázslónőt, mivel nem szeretett volna továbbra is különc lenni, ugyanolyan hús-vér lánnyá akart válni, mint amilyen mindenki más a környezetében. Tudta, hogy nehéz és viszontagságokkal teli út áll előtte, de arra nem számított, hogy mindezek során mennyi mindent fog tanulni önmagáról. Olga mindig csak a gyengeségeire figyelt fel: gyengének tartotta magát, akit a legapróbb szellő is könnyen elsodorhatott, akit egy kiadós esőzés eláztathatott. Csak az élete korlátait látta maga előtt, a negatív dolgokra koncentrált, közben pedig észre sem vette a saját pozitív tulajdonságait. A varázslónő felé tett útja során számtalan új barátra tett szert, és bebizonyította, hogy ebben a kicsi papírlányban is lehet nagy erő, kitartás, aki nem hátrál meg, és véghezviszi a küldetését. ⁣

A kötetben többször is felmerült a kérdés, hogy vajon Olgának milyen adottságai vannak? A kislány egészen addig nem hitte, hogy bármiben is kiemelkedő lenne, míg társai rá nem mutattak a számos nagyszerű tulajdonságára. Ez egy fordulópont volt Olga életében, aki ezek után más színben kezdte el látni magát: végre rájött, hogy ő nem csupán egy papírlány, hanem rengeteg más dolog is alkotja őt.⁣

Nagyon tetszett, hogy a regényben kettő mese is megjelent: Olga, a hús-vér lány beszélte el ezt a különleges történet a papírlányról, a mesét pedig a falu összes lakója hallani akarta. Az önelfogadás témaköre mindkét mesében megjelent és a karakterek végre rádöbbentek: egyedinek lenni nem is olyan rossz dolog.⁣

Bátran ajánlom ezt a könyvet minden gyermeknek, hiszen fontos mondanivalója van, maga a történet pedig csodálatos.

Haszán Míra: Spicc/Pipa

A Spicc/Pipa egy ifjúsági kötet, amely rendkívül fontos témákat dolgoz fel. Többek között olvashatunk a családtagok felől érkező nyomásról és annak kezeléséről, a klasszikus balett néhol toxikus elvárásairól, a barátság fontosságáról és az anorexiáról, amely sajnos rengeteg fiatalt érint. ⁣

A szerző nagyon szemléletesen mutatta be az akadémia mindennapjait, azt, hogy mennyi megpróbáltatáson kell keresztülmennie Izának. Iza egy spirálba keveredik, amikor megkapja az áhított főszerepet és mellé a tökéletesnek vélt fiút, de egyre lejjebb csúszik a lejtőn. A barátaival megromlik a kapcsolata és amint mindenki azt kezdi felé szajkózni, hogy a 49 kg-jával túlságosan kövér, akkor drasztikus megoldásokhoz folyamodik.⁣

A kötet legnagyobb pozitívuma számomra az, hogy a szerző bátran nyúlt a nehezebb témák felé, ezzel is felhívva az olvasók figyelmét a súlyos testképzavarral járó betegségekre. A történet abszolút mai, fiatalos és érdekes, számos ismerős élethelyzetet mutat be - többek között az első plátói szerelmet, de megtapasztalhatjuk azt is, hogy néha igenis szembe kell szállnunk azokkal a személyekkel, akik a legközelebb állnak hozzánk. Mindenki a saját életének a kovácsa, és nem mások elvárásainak kell megfelelni - csupán a magunkénak. Fontosnak tartom, hogy az ifjúsági könyveknek is legyen mondanivalójuk, a Spicc/Pipa pedig ilyen téren kiemelkedő. ⁣

Ha egy negatívumot kellene megemlítenem, akkor az lenne, hogy a kötet túlságosan gyors lefolyású: gyorsan jöttek a konfliktusok, alakultak ki új emberi kapcsolatok és élethelyzetek.⁣

Haszán Míra mindössze 16 évesen kezdett el dolgozni ezen a regényen, ezzel is üde színfoltot hozva a magyar ifjúsági irodalomba. Kíváncsian várom, hogy milyen történetekkel fog a jövőben előrukkolni, a Spicc/Pipa nagyszerű kezdésnek bizonyult.⁣⁣

Ti olvastátok már valamelyiket? Esetleg tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Elena Armas: Spanyol szerelmi átverés

A mai könyvértékelés középpontjában Elena Armas Spanyol szerelmi átverés című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esküvő Spanyolországban lesz. A pasi kiállhatatlan. Három napon át úgy kell tenned az összes rokon előtt, mintha szerelmes lennél belé.

Catalina Martín szingli, de nem akar egyedül menni a nővére esküvőjére. Korábban elejtett egy megjegyzést, hogy van valami amerikai pasija, és mostanra mindenki készpénznek veszi a dolgot a családban és az ismeretségi körben. A volt pasija – és annak jelenlegi menyasszonya – például alig várják, hogy megismerkedjenek Catalina jövendőbelijével.

Négy hete van, hogy találjon valakit, aki hajlandó átrepülni vele Európába, és végig úgy tesz, mintha együtt lennének. A New York–Spanyolország repülőút hosszú, és Catalina érdes modorú családját nem lesz könnyű átverni.

Színre lép Aaron Blackford – Catalina magas, jóképű, tenyérbemászó stílusú kollégája –, aki meglepő módon felajánlja, hogy beugrik a szerepbe. Catalina legszívesebben közölné, hogy nem kér belőle – életében nem látott még ilyen idegesítő, bicskanyitogató, kiállhatatlan alakot.

De kiszolgáltatott helyzetben van, az esküvő közeleg, és mégiscsak Aaron a legmegfelelőbb megoldás. Catalina lassanként rájön, a férfi talán nem is olyan szörnyű, mint amilyennek a munkahelyén elkönyvelte.

A könyvről:

Kétségkívül az egyik legjobban várt 2022-es megjelenésem a Spanyol szerelmi átverés volt. A rengeteg külföldi booktok és bookstagram oldal felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném ezt a kötetet. Kíváncsi voltam, hogy tényleg annyira jó-e, mint ahogy sokan írják. És be kell vallanom, valóban az, sőt! Egyenesen imádtam Catalina és Aaron történetét.

Az alapszituáció szerint Catalina azt hazudja a családjának, hogy az amerikai barátjával megy a nővére esküvőjére, de valóban nem létezik párkapcsolata. Aaron véletlenül tudomást szerez erről, és felajánlja, hogy ő elkíséri Catalinát Spanyolországba. Igen ám, de vajon mennyi minden történhet az indulásig? Majd az út során? Catalina és Aaron, akik látszólag borzasztóan ellenszenvesek egymásnak, vajon képesek lesznek túllépni a múltbéli sérelmeiken és esélyt adni valami többnek?

Nagyon szeretem a slow burn, az ellenségekből szerelmesek és a munkahelyi románcokat, itt pedig mindhárom megtalálható volt. A szerelmi szál lassan épült ki, de folyamatosan érezhető volt az átmenet, megfigyelhetőek voltak a fordulópontok, ahol megváltoztak az érzelmek. Úgy gondolom, hogy egy nagyon szép és tiszta kapcsolat alakult ki Catalina és Aaron között, amely irigylésre méltó, és ahol szenvedélyből sem volt hiány. Aaron Blackford nem csak Catalinát vette le a lábáról, hanem bizony engem is. Rég olvastam már ilyen megnyerő férfi karakterről, aki garantáltan megdobogtatja a női szíveket. Őszinte, kedves és hűséges, aki nem félt kimondani a gondolatait és kimutatni az érzelmeit. Catalina pedig szintén egy szerethető karakter, akit a múltban rengeteg fájdalom ért, ő pedig ezeken a régi sérelmeken próbált felülemelkedni és megnyitni a szívét Aaron felé. Nagyon jól működött a két karakter között a dinamika, a kémia már az első soroktól kezdve érezhető. Egyáltalán nem esett nehezemre elképzelni őket egy párként, sőt, folyamatosan mosolyogva olvastam minden közös jelenetüket, várva, hogy mikor adják fel végre a küzdést egymás ellen. Az ellenségekből szerelmesek típusú történetekben sokszor kissé bugyután viselkednek a karakterek – ezt itt egyáltalán nem éreztem. Itt nem a civódásokon volt a hangsúly, sokkal inkább a szívet megdobogtató szerelmen. Elena Armas nagyon jól eltalálta az arányokat, szinte hihetetlen számomra, hogy ez az első megjelent kötete. Ha már most ilyen párost varázsolt elénk, egy olyan férfit, mint Aaron Blackford, akkor csak mosolyogva tudok a jövő felé tekinteni és várni, hogy milyen történetekkel rukkol elő.

A regényben szerepet kaptak a mélyebb tartalmak is, gondoljunk csak Catalinára és a múltjára, ahol megannyi sérelem és bántás érte, amelyekkel a mai napig küzd és próbál felülemelkedni rajtuk, esetleg a munkahelyi zaklatásra vagy Aaron családi helyzetére, akit számos veszteség ért. Ezeket a nehezebb pillanatokat szerencsére rengeteg pozitív gondolattal és jelenettel ellensúlyozta Elena Armas, amely nagyban Catalina családjának is köszönhető. Egy hangos, zajos és minden lében kanál, de annál szerethetőbb spanyol családról van szó, amilyenre titkon mindenki vágyik. 

A Spanyol szerelmi átverés az a könyv volt, amelyet az elejétől a végéig imádtam. Az utóbbi hónapok legnagyobb kedvence lett számomra. Az olvasás során rengeteget nevettem, egyszerűen jó érzéssel töltött el forgatni a kötet lapjait. Aaron minden pillanatban levett a lábamról, most pedig kicsit nehéz elengedi ezt a békés buborékot, amelyben az olvasás során léteztem, de muszáj leszek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor olvastam a Spanyol szerelmi átverést. A new adult romantikusok  rajongóinak kötelező olvasmány!

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Végezetül pedig hoztam pár kedvcsináló idézetet:

„Azzal, hogy magadat okolod, nem változtatsz a múlton; csupán az energiádat pazarlod, amit a jelenre kéne fordítanod. Nézd meg, hol vagy: eljöttél ide. Még nem késő.”

„A való világban az összes döntésem súlyos következményekkel járt. Valamennyi választásom. A jobb világ, amelyben minden jól alakul, nem létezik. Az élet zűrös, gyakran nehéz. Senkinek sem hagy időt arra, hogy felkészüljön, vagy akadályokra számítson. Csak meg kell ragadnod a kormányt, és visszalavíroznod a saját sávodba. Én is ezt tettem. Így jutottam idáig.”

„– Arról nem is beszélve, hogy nézett rád egész idő alatt, amióta itt dekkoltunk.

Hogy mi van?

– Mennyi is? Két órája? És mindig csak téged lát, minden mozdulatodat olyan megbabonázva követi, mintha szivárvány lőne ki a seggedből, és csillagösvényt húznál magad után. Gusztustalannak tartanám, ha nem lennék én magam is szerelmes.”

„– Nem hagyom, hogy ezt tedd – suttogtam – Nem éri meg a bajt, amit magadnak okoznál.

– De te igen. Te minden bajt megérsz. A tűzbe vetném magam érted. Még mindig nem fogtad fel?”

„– Miért?

[…]

– Mert ennyit voltál hajlandó adni nekem. És inkább utálj engem, mint hogy egyáltalán ne gondolj rám.”

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Meredith Goldstein: Kivirágzik minden

Sziasztok! A mai könyvértékelés középpontjában Meredith Goldstein Kivirágzik minden című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:

Amikor Lori nagymamája meghal, a lány világa fenekestül felfordul. Sheryl nagymama volt ugyanis a mindene Lorinak. Gyakorlatilag ő nevelte fel az unokáját, akinek szülei mindig rengeteget dolgoztak. Ráadásul egy másik veszteség is fenyegeti Lorit, édesanyja ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy költözzön el az ő szeretett városából, Bostonból. Az érettségi előtt álló főhősünk azonban legalább addig maradni akar, amíg teljesíti nagyanyja utolsó kérését: szétszórja a hamvakat azokban a kertekben, amelyeket Sheryl a legjobban szeretett. A gyönyörű helyeket Seth nagybátyjával, valamint legjobb barátjával, Chrisszel látogatja végig, akibe titokban fülig szerelmes. A búcsúzás nem könnyű, de Lori talán a természettől is tanulva, a különleges kaland végére már másként tekint az elmúlásra. Dacos és nyers stílusa megszelídül, nemcsak önmagával, hanem a családjával is megbékél.

Meredith Goldstein önéletrajzi jellegű regénye egyszerre keserű, humoros, romantikus, de legfőképp: reménykeltő, amelynek elolvasása után talán más szemmel nézünk majd a körülöttünk virágzó életre.

A könyvről:

Bevallom, kicsit féltem a regénytől, mivel azt gondoltam, hogy nagyon depresszív hangvételű lesz, de hatalmas pozitív csalódásnak bizonyult! 

Sheryl nagyi halála előtti végrendeletében meghagyta a családja számára, hogy hamvasszák el, a maradványait pedig olyan dolgot mellett szórják szét, amelyek növekednek. Lori a családjával és a legjobb barátjával útra kelnek, hogy a nagymamája által meghagyott kertekben végső búcsút vehessenek a szeretett családtagtól.

Gyönyörűnek találom a gondolatot, hogy valaki olyan dolgok mellett szeretne nyugodni, amelyek növekednek. A kötetet áthatja a növények szeretete, ezzel egy rendkívül békés közeget teremtve. Nagyon szemléletesek voltak a különböző kertek leírásai, szinte úgy éreztem, mintha én is ott sétálhatnék a természetben. Nagyon tetszett, hogy az irodalom szeretete  is megjelent a kötetben, a kertekben felolvasott búcsú sorok pedig gyönyörűek voltak. 

A szomorú témát nagyon szépen árnyalta a humor, amely az érzékenyebb lelkűeknek néha talán kicsit furcsa lehet, de szerintem minden egyes poénnak megvolt a helye, én semmit nem éreztem soknak vagy tiszteletlenségnek. A humor az életünk része, hiszek abban, hogy a humor segít átvészelni a nehezebb pillanatokat - ráadásul, szerintem Sheryl nagyi sem csupán könnycseppeket akart látni a szerettei arcán, hanem igenis várta a fájdalommal terhes mosolyokat. Számomra megfelelő mértékben voltak jelen a szomorú és a vidám pillanatok, egy tökéletes egyveleget alkottak, amelyek mellett szerepet kapott még a barátság és a szerelem is. 

Megtudhattuk, hogy az élet nem csupán fekete és fehér, ahogyan az emberek sem, folyamatosan változnak, fejlődnek, és amit mi tapasztalunk valaki személyiségével kapcsolatban 1-1 találkozás vagy együttélés alkalmával, az nagyban különbözhet attól, ahogy mások látják azt a személyt. Lori a legnagyszerűbb szülőnek látta a nagymamáját, de az édesanyja által elmondott emlékek alapján ő sem volt mindig ilyen nagyszerű anya, a fiatalkorát korántsem olyan boldogságban töltötte, mint Lori a gimnáziumi éveit.

Lori a regény során hatalmas lelki vívódásokon megy keresztül, hiszen nem elég, hogy elvesztette a szeretett nagymamáját, még az utolsó gimnáziumi éve előtt el kell költöznie az anyjához, akivel korántsem felhőtlen a viszonya, maga mögött kell hagynia a legjobb barátját és egyben titkos szerelmét, Christ, de Seth bácsikája is bőven ad fejtörésre okot. Ezek a lelki vívódások megviselik Lorit, akinek rengeteg mindent kell átértékelnie önmagában.

Ez a regény egyszerre szólt a halálról, az élet változásairól és az előttünk álló jövőről. A melankolikus és a vidámabb pillanatok egyvelege vegyítve ezekkel a rendkívül színes karakterekkel és egyéb fontos témákkal (az irodalom szeretete, a színes bőrűek egyenlő jogai) egy csodálatos történetet alkottak, amelyet öröm volt olvasni. Kivirágzik minden - hiszen úgy kell lennie. A szomorúság után jónak kell következnie, hiszen annyi szép van még a világban, amelyet látnunk kell, amelyet fel kell fedeznünk. Izgalmas utazás volt ez, örülök, hogy részt vehettem benne. 

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Candace Bushnell és Katie Cotugno: Csajoknak kötelező

A mai könyvértékelés középpontjában a szerzőpáros Candace Bushnell és Katie Cotugno Csajoknak kötelező című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Fülszöveg:

Carrie Bradshaw tizenéves hasonmása még nem tudja, milyen a jó szex. Azt azonban igen, hogyan küzdjön a szexizmus ellen. A Szex és New York írójának új nemzetközi sikerkönyve!

Mr. Beckett jóképű, fiatal és sokkal lazább, mint a gimnázium többi tanára. Nem csoda, hogy a gimnáziumban minden lány oda van érte – köztük a jótanuló Marin is, aki igyekszik minden elvárásnak megfelelni, hogy bekerüljön a kiválasztott egyetemre. Amikor azonban Mr. Beckett átlép egy határt és félreérthetetlenül rámozdul Marinra, a lány összezavarodik és megrémül. Úgy érzi, az a helyes, ha jelenti az esetet, de miután a saját barátai és az iskola vezetése sem hisznek neki, Marin úgy dönt, kockára tesz mindent és az iskolaújságon keresztül vág vissza. A Csajoknak kötelező című rovatban kíméletlenül számol be arról, melyik tanár és diák viselkedik megengedhetetlenül a lányokkal, emellett pedig elindít egy feminista könyvklubot is. Nagy meglepetésére olyan szövetségesekre talál végül, akikre nem számított: mellé áll például a suli legnagyobb „pasizógépe” és egy csendes sportoló srác, aki nem igazán tűnik lángésznek.

Candece Bushnell és a Pushcart-díjra jelölt Katie Cotugno közös regénye egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő – a #MeToo-mozgalom egyik fontos alapműve lehet.

A kötetről:

A Csajoknak kötelező volt ez első kifejezetten feminista témákat feldolgozó könyvem, és nagyon örülök, hogy elolvastam! A regény egyszerre szól a korántsem egyenlő feltételeken alapuló tanár-diák viszonyról és a nőkkel szembeni különböző elvárásokról, mindezeket egy rendkívül közérthető és szuper történetbe ágyazva. 

Marin élete gyökeresen megváltozik, amikor az irodalomtanára átlép egy bizonyos határt, ennek köszönhetően pedig már nem tudja és nem is akarja ugyanolyan szemmel nézni a világot, mint előtte. Az i-re azt a bizonyos pontot az teszi fel, hogy a saját barátai és az iskolavezetés sem hisznek neki. Mégis mit kellene tennie, hogy elhiggyék: ő az áldozat? Kihez forduljon, ha a saját legjobb barátnője is elhatárolódik tőle?

A kötet nagyon jól rávilágított arra, hogy bár a nők jogai és a nők megítélése rengeteget változott az utóbbi évtizedekben, évszázadokban, de mindezek ellenére a mai napig megfigyelhető egy bizonyos kettős mérce a férfi nemhez viszonyítva. Marin iskolájában az igazgató teljesen másként állt a két nemhez: míg a fiúknak gyakorlatilag bármit szabad volt, többek között az iskolai egyenruha szabályok sem vonatkoztak olyan szigorúan rájuk, addig a lányoknak állandóan kitüntetett figyelem járt, és a legapróbb szabályszegések is nyilvános megaláztatáshoz vezethettek. Hiszen mi sem természetesebb, minthogy a férfiak egy térdzokni viselése miatt nem tudnak úgy koncentrálni, mint ahogy azt a rendszer megkövetelné. Amikor Marin megírta a Csajoknak kötelező című cikkét, a támadások kereszttüzébe került. Hihetetlen, hogy szinte mindenki csak a rosszat, csak a kivetnivalót találta benne, és szinte senki nem állt oda Marin mellé, hogy igaza van, valamin változtatni kellene.

Egyrészt, nagyon szomorú volt olvasnom, hogy Marin barátai mennyire elfordultak tőle, hogy Chloé is szinte semmibe vette, másrészt, arra gondoltam, hogy ha ilyenek a barátok, akkor sokkal jobban jár nélkülük. Szerencsére megalakult a feminista könyvklub, amely nem csak új barátságokat és egy új szerelmet hozott Marin életébe, hanem célt is adott, gondolkodnivalót, hiszen a feminizmus kérdésköre annyi mindenre kiterjed, és nagyon jó volt olvasni, hogy ezek a fiatalok egyre több figyelmet szenteltek a témának.

Marin egy nagyon céltudatos és okos lány, aki talán félreérthető jeleket küldött az irodalomtanára felé, de úgy gondolom, hogy ez ilyen szituációban a felnőttnek kell az okosabbnak lenni, és semmi sem állhat amellett, hogy egy tanár kikezdjen a diákjával. Mélységesen felháborított Bex viselkedése, mind tanárilag, mind emberileg. Az pedig egyenesen undorító volt, hogy milyen hadjáratot indított Marin ellen, amikor az el merte mondani az igazságot az iskola vezetőségének. Örülök neki, hogy Marint nem lehetett megtörni, hiába voltak mély pillanatai, de küzdött az igazságért és szerencsére akadtak támogatói. Gray egy nagyon aranyos karakter volt, akit nehéz nem szeretni, meghallgatta Marint, támogatta mindenben, miközben neki is megvoltak a saját problémái. Gray-en kívül pedig egy olyan szerető családi légkör volt Marin mellett, amely megmelengette a szívemet olvasás közben.

„Mintha valami filmbe illő pillanatra várnék, ami azt jelzi, hogy teljesen túl vagyok azon, ami történt, minden szépen rendeződött. De a kőkemény, frusztráló valóság az, hogy nem tehetek mást, mint hogy elviselem egyik napot a másik után.”

Ez a regény felültetett egy érzelmi hullámvasútra: sokszor voltam dühös, néha szomorú, máskor pedig örömmel mosolyogtam az aranyos jeleneteken. Szerencsére az árnyoldalak mellett bőven olvashattunk az elfogadásról és a szeretetről is. Hiába a kötet rövidsége, mégis annyi fontos témát dolgozott fel a szerzőpáros a lapok között. Ezt a könyvet bátran adnám minden tinédzser és felnőtt nő kezébe, hogy bizony olvassa el, és soha ne felejtsen el kiállni maga mellett, hiszen ha mi nem tesszük, akkor ki fog helyettünk?

Ti olvastátok már a regényt?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Meagan Brandy: Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái

A mai könyvértékelés középpontjában Meagan Brandy Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Brayshaw-srácok leigáznak?

„A magadfajta lányokat nem szívesen látják az ilyen helyeken, szóval süsd le a szemed és nézz inkább félre.” Pontosan ezeket a szavakat intézte hozzám a szociális gondozóm, mikor kirakott a legújabb pokol kapujában. Egy problémás tiniknek fenntartott helyen.

Persze, nem fogadtam meg a tanácsát, és ők most kipécéztek maguknak. Azt várják tőlem, hogy alávessem magam a hatalmi játszmáiknak, és hogy beálljak a sorba, ahogy ők elképzelik.

Pechjükre, sosem tartom be a szabályokat.

Pechemre, eltökélték, hogy betartatják velem.

Közben elképesztően vonzóak, és a többiek királyként bánnak velük. Ők a fiúk Brayshaw High-ból.

És én vagyok a lány, aki az útjukba került.

A könyvről:

Izgatottan kezdtem neki A Brayshaw bandáinak, mivel már a kötet megjelenése óta a kívánságlistám élén szerepelt. Nagyon akartam szeretni ezt a történetet, de sajnos csalódnom kellett.

Az alapszituációt érdekesnek találom, hiszen adott Raven, egy nagyszájú és zűrzavaros lány, aki elkerül egy problémás fiataloknak fenntartott házba és egy új iskolába. Ott azonban hamar meg kell tapasztalnia, hogy az irányítás nem feltétlen az övé, hiszen a Brayshaw srácok uralkodnak az iskola, a város és az ott élő emberek felett. Nem meglepetés, hogy összetűzésbe keveredik Raven, Maddoc, Captain és Royce, ahogyan az sem, hogy rá kell döbbenniük: nem is különböznek annyira egymástól.

Kicsit ismerősnek hatott a történet, engem speciel A Royal-család sorozatra emlékeztetett, mintha annak egy átdolgozott változatát olvastam volna.  Természetesen megtalálható benne minden, ami egy ilyen könyvhöz szükséges: drogok, alkohol, szexualitás, nagymenő srácok, egy hirtelen jött szegény lány, aki felforgatja mindenki életét. Alapjáraton szeretem a hasonló regényeket, de úgy éreztem, hogy itt valami nagyon félrecsúszott. 

A legnagyobb problémám egyik részről a karakterekkel volt: nem is tudtam eldönteni, hogy ki a nagyobb irányításmániás, Raven vagy Maddoc. Toxikus személyiségnek gondolom mindkettejüket, hiszen Raven majdnem minden cselekedete meggondolatlannak bizonyult és sokszor erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat tett. Nem tetszett, ahogyan az erőszakos megmozdulásai helyesnek voltak beállítva, és ezeknek köszönhetően vívta ki a tiszteletet és fogadták be mások maguk közé. Folyamatosan azt ismételgette, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyja, elhatárolódik tőle, de mégis állandóan a múltja alapján határozta meg magát, esélyt sem adott arra, hogy megváltozzon. Maddoc pedig túlságosan sok volt, hiszen állandóan parancsolgatott mindenkinek, nem érdekelte a másik ember véleménye és álláspontja, azt hitte, hogy minden hatalom az övé, és ő dönt mások sorsa felett. Captaint egészen megkedveltem, ahogyan Royce is sokszor mulattatott, sajnálom, hogy nem valamelyikük lett a központi férfi karakter. A további mellékszereplők eléggé furcsák voltak, igazából mindenkit az határozott meg, hogy behódoltak-e a Brayshaw srácoknak, avagy sem, de Viennát, Victoriát és Bass-t érdekes karaktereknek találtam. Azonban, megdöbbentő volt olvasni, hogy felnőtt emberek három tini fiú szavai szerint cselekednek, hogy Maddocnak és a testvéreinek ennyire sikerült behálózniuk mindenkit. Ahogyan az is érthetetlen számomra, hogy miképp élhet három kiskorú mindenféle felügyelet nélkül önállóan – lehet, hogy van erre magyarázat, de számomra nem derült ki 100%-osan a sorok közül.

A másik problémámat az adta, hogy ebben a kötetben lényegében okésnak volt beállítva a fiatalok körében az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak, ahogyan a különböző extrém szexuális tevékenységek is megjelentek a lapok között. Tudom, hogy ez csak egy könyv, és jó eséllyel nem ez határozza meg, hogy egy fiatal mit gondol helyesnek, de mégis akadhatnak olyan személyek, akikre mély hatást gyakorolhatnak az itt olvasottak. Máris sokkal pozitívabb lenne az értékelésem, ha valamilyen negatív hatása is le lett volna írva ezeknek a szereknek, vagy az erőszakos viselkedésnek, de nem, semmi. Lényegében Raven anyja, aki 10 éve drogozik is úgy volt beállítva, mint egy szupermodell barbie baba, akinek nem lennének hatással a testére a szerek fogságában eltöltött évek. Ahogyan az is megszokottnak volt beállítva, hogy mindenre az öklünk a válasz.

Amit viszont pozitívnak szeretnék kiemelni, hogy végre ebben a könyvben nem azt olvashattam, hogy a Bray házba került lányok küzdenek a jobb élet ellen, és mindenáron vissza akarnak menni a nyomorba, hanem elfogadták ezt az új életszituációt, és megpróbálták kihozni belőle a legjobbat. Bár elég negatív hangvételűre sikerült az értékelésem, de azért jó párszor megmosolyogtatott a regény, voltak benne aranyos és vicces mozzanatok, amelyek emeltek a színvonalon.

Összességében azt tudom mondani, hogy A Brayshaw bandáit egy igazán réteg könyvnek gondolom. Ha valaki szereti a hasonló történeteket, ahol van bőven romantika, harc és belső vívódások, azoknak tetszhet, de ha valaki ezzel a kötettel szeretné felfedezni a rubin pöttyösök világát, akkor inkább más olvasmányok választására buzdítanám.

Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett nektek?

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

papír formátum

e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Kortárs projektjének a részét képezi.

Könyvértékelés - Bridget Collins: Árulások

A mai könyvértékelés középpontjában Bridget Collins Árulások című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!

Fülszöveg:

A könyvkötő című #1 nemzetközi bestseller szerzőjétől

Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot?

Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.

De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak.

A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel.

Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.

A könyvről:

A regény az első Bridget Collins olvasási élményem, az pedig biztos, hogy maradandóra sikeredett. Az Árulások már önmagában is egy gyönyörű kötet, a borító és maga a kiadvány rendkívül minőségi, a könyvespolcom egyik leggyönyörűbb darabja, amelyre öröm ránézni.

A történet a grand jeu, egy kissé megfoghatatlan nemzeti játék köré épül, mely ötvözi a zenét, a matematikát, a művészetet, a költészetet és a filozófia tudományát. A helyszínt Montverre, egy kissé eldugott iskola szolgáltatja, ahol minden egyes nap, minden egyes megpróbáltatás e köré a játék és eszme köré épül. Egy fő cél van: létrehozni a minél tökéletesebb grand jeu-t, ezzel pedig elnyerni az aranymedált. Léo áll mindennek a középpontjában, aki egykoron az impozáns akadémia tanulója volt, de politikai kudarca után száműzöttként kénytelen visszatérni. A megérkezésekor maga sem számít arra, hogy sokkal több dologgal kell szembenéznie, mint a büntetésével és a múlt árnyaival, hiszen az iskola Magister Ludija  nagy fejtörést okoz számára.

A könyv legnagyobb különlegessége a témán kívül számomra egyértelműen az írói stílus. A Bridget Collins által megfogalmazott sorok mesések, az írónő nagyon szépen adagolja az információkat és csapja be az olvasót – engem legalábbis maximálisan sikerült, hiszen a történet fő csavarjára egyáltalán nem gondoltam. Tetszett, hogy a regény három szemszögből íródott, ahogyan a két idősík jelenléte is: a múltbéli eseményeknek Martin naplójának köszönhetően lehetünk a szemtanúi. Fokozatosan ismerjük meg a világot, a grand jeu értelmét, a karaktereket, de úgy igazán semmi sem egyértelmű: sem a játék, sem a személyiségek valódi mibenléte, ez pedig üde színfoltot adott a kötetnek. Sokáig gondolkodhat az olvasó, hogy vajon mik Léo valódi indítékai, a valódi érzelmei, ahogyan Dryden magister, vagy éppen a múltbéli Carfax is bőven ad fejtörésre okot.

A regényben nagy szerepet kap még a politika, amely mindennek a mozgatórugója. A politikának köszönhetően tér vissza Léo az iskolába és kell bűnhődnie, ahogyan szintén a politikának köszönhetően kell a keresztényeknek menekülniük. A könyv bemutatta, hogy az embernek nem igazán van választása: vagy kiáll az éppen domináns eszmék mellett, és nem próbál meg saját gondolatokat megfogalmazni, ennek köszönhetően pedig minden rendben lesz az életében, vagy pedig jobb esetben számkivetett, rosszabb esetben üldözött, esetleg halott lesz. Kemény törvények uralják a kötet világát, amelynek ártatlan emberek viselik a következményeit.

Nem mehetek el szó nélkül a szerelmi szál mellett sem, amely ízlésesen lett tálalva, szépen bontakozik ki, maga az olvasó is szemtanúja lehet, ahogy fokozatosan változnak meg a gondolatok és az érzelmek. Ritkán látok ennyire kidolgozott és esztétikus szerelmi szálat könyvekben, így külön dicséret illeti az írónőt.

Az Árulások egy történet a grand jeu-ről, az emberi természetről, politikáról és szerelemről. Érdekes olvasni, hogy Léo sokszor maga sem tudja, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek, ahogyan felmerül a kérdés, hogy tudat alatt viszont nagyon is tisztában lehet ezekkel. Számtalan kérdés, amelyekre nehéz válaszokat találni, de némelyikre viszont oly könnyű – ez a kettősség teremti meg számomra a kötet valódi hangulatát. A karakterek változnak, néhol a pozitív, néhol pedig a negatív személyiségvonások domborodnak ki, de nagyon is látszik a fejlődés Léo esetében, aki többé nem hagyja, hogy vakon irányítsák őt.

Nektek is bátran ajánlom a könyvet, ha egy igazán különleges és egyedi hangvételű olvasmányra vágytok. Garantáltan le fog venni titeket a lábatokról!

„ Emlékszik Carfay egyik kérdésére: Nem az volna a grand jeu lényege, hogy jobb emberré váljunk általa? Amire ő maga adta meg a választ:[…] Igen, az a lényege.”

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka