Könyvértékelés - Erin Watt: Omladozó királyság (A Royal család 5.)

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Erin Watt Omladozó királyság című kötete áll, mely A Royal család sorozat befejező könyve.  

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmaz az előző kötetekre nézve! 

Fülszöveg:

Mióta Hartley Wright találkozott Easton Royallal, az élete fenekestül felfordult. Minden sarok mögött ellenség, minden ajtó mögött veszély rejlik. Amikor beüt a tragédia, ami elragadja az emlékeit, a lány már senkiben sem bízhat, még a kék szemű fiúban sem, aki azt ígéri, minden rendben lesz.

Mert míg Hartley emlékei tele vannak fehér foltokkal, az ösztönei azt súgják, hogy Easton veszélyes. Képtelen eldönteni, hogy a fiú vajon a kígyó az édenkertben, vagy az esélye a megváltásra. A káoszt, ami vele jár, képtelenség kezelni, az érzések pedig, amiket őbenne kelt, túl zavarosak ahhoz, hogy kibogozza őket.

Easton azt akarja, hogy a lány emlékezzen. Hartley szerint jobb felejteni.

És talán igaza van.

Tragédia. Árulás. Bizalom. Hartley-nak szembe kell néznie a tényekkel – a Royalok elől képtelenség menekülni.

Tanulj meg a szabályaik szerint élni, vagy a vesztedet okozzák.

A könyvről:

Mindig furcsa érzés elérkezni egy hosszabb sorozat zárókötetéhez. Nehéz elengedni a megszeretett világot, a karaktereket, és egyszerűen nem lehet elég lassan olvasni a könyvet, mert bizony hamarabb a végére érünk, mint azt szeretnénk. Keserédes érzés van most bennem. A sorozat első három (+kiegészítő) kötete nem lett a kedvencem, de Easton története egyszerűen belopta magát a szívembe. Ahogy az előző regényt, úgy ezt is imádtam. 

A Bukott örökös akkora csattanóval ért véget, hogy csak lestem. Emlékszem, körülbelül egy éve olvashattam azt a könyvet, és alig tértem magamhoz. A baleset és az azt megelőző történések számtalan kérdést vetettek fel bennem, és alig vártam, hogy válaszokat kapjak. Az biztos, hogy egy, a sorozathoz méltó zárást kaptunk, amelyben sem romantikából, sem drámából nem adódott hiány.

Imádtam Hartley és Easton párosát, tökéletesen kiegészítették egymást, amely számomra ebben a kötetben még inkább nyilvánvalóvá vált. Mint az a fülszövegből is kiderül, Hartley elveszíti az emlékeit, ez a szál pedig tökéletes csavart vitt a történetbe, hiszen már semmi sem volt olyan, mint előtte. Nehéz lehet úgy felébredni egy napon, hogy azt sem tudod ki vagy, kik a barátaid, kik bántottak, és kik azok, akik melletted álltak. Hartley számtalan nehézséggel nézett szembe a 350 oldal során, de mindig bebizonyította, hogy mennyire bátor, hogy mennyire helyén van a szíve. Az pedig, ahogy Easton viszonyult hozzá mindezek során, egyszerűen megmelengette a szívemet. Az a páratlan szeretet és törődés, amelyet tanúsítottak egymás felé, még a nehézségeken, az elveszett emlékeken át is, igazzá tudta varázsolni mindazt, ami köztük van. Bevallom, azért féltem, hogy ez az emlékezetkieséses szál hová fog kilyukadni, de nagyon örülök, hogy a szerzőpáros olyan befejezés mellett döntött, amelyet végül megírtak.

Mint említettem, a romantika mellett bőven adódott dráma is, hiszen gondoljunk csak Felicityre, aki ha már jelen van valahol, az önmagában garantálja a problémákat. Ebben a kötetben sem hazudtolta meg önmagát, továbbra sem tudtam minimális szimpátiát sem érezni irányába. (Viszont kétségtelen, hogy ezek a jelenetek még inkább hozzáadtak a történet feszültségéhez, szóval bár negatív karakter, mégis a jelenléte kellett ebbe a regénybe.) Vagy gondoljunk csak Steve-re, aki korábban megölt egy embert, és a saját lányát is el szerette volna tüntetni az útból. Kíváncsi voltam, hogyan alakul az ő történetszála, pláne, az előző regény végén megtudott információk birtokában, de azt hiszem, hogy ezt a szálat én sem tudtam volna jobban lezárni.

Mindenképpen szeretnék írni arról is, hogy bár Hartley elvesztette az emlékeit, mégis, a homályos ködben, mely az új világát jellemezte, ugyanúgy megtanult kiállni a testvéréért és szembeszállni a családjával. A Wright családban több szőnyeg alá söpört szemét volt, mint egy nyilvános hulladékgyűjtő konténerben, amelyet Hartley nem félt előkotorni. Bátorság, szeretet, kitartás – azt hiszem, hogy leginkább ezekkel a szavakkal tudom jellemezni a hősnőnket, aki mindent feláldozott a húga érdekében.

A Royal fiúk (na meg persze Ella és Callum) ebben a kötetben is bebizonyították, hogy mennyire összetartóak, hogy mindig számíthatnak egymásra. Azt viszont sajnáltam, hogy Reed és Gideon ilyen keveset bukkantak fel ebben a részben, de úgy gondolom, hogy történjen bármi is a világukban, egy biztos: Royalék ott vannak egymásnak.

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a könyvet, imádtam minden egyes sorát. Tökéletes lezárásnak érzem, és bár elég vegyes érzéseim voltak a sorozattal kapcsolatban, a végére a szeretet maradt, és a szomorúság, hogy elfogytak a kötetek, amit nagyon sajnálok. Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy eléggé szappanoperás történet, amely sok klisét is eljátszik, de őszintén: ki nem vágyik néha egy kis tini drámára? Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló típusú könyveket. Kalandos utazás volt, nem mindenhol tökéletes, de az utolsó két kötet mindenért kárpótolt.

Ti olvastátok már a záró könyvet? Hogy tetszett nektek?

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó oldalán:

e-book formátum 

nyomtatott verzió 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, de itt vagyok. Ez idő alatt sikeresen lediplomáztam, szóval végre újra van időm olvasni. 

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Casey McQuiston Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék című kötetéről írtam nektek. Jó olvasást kívánok a bejegyzéshez!

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író

„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író

A könyvről:

Csupa jót hallottam a kötetről, gyakorlatilag mindenki dicsérte nekem, így hatalmas érdeklődéssel fogtam neki az olvasásnak, hiszen egy magas színvonalú történetre számítottam, amely remélhetőleg engem is magával ragad. Az biztos, hogy a legkevésbé sem kellett csalódnom, sőt. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet, minden egyes sorát. Fantasztikus volt, hatalmas élményt nyújtott az olvasása. Annyira komplexnek éreztem, tökéletesen kidolgozottnak, ahol minden apró részlet stimmelt, ahol tökéletesen el lettek találva az arányok. Ha jól tudom, a szerző első kötete a Vörös, fehér és királykék, így pláne emelem kalapomat a munkája előtt. 

Nagyon tetszett az alapkoncepció, hiszen ez nem csak egy átlagos LMBTQ regény, hanem az amerikai elnök fiáról és a brit trónörökös kapcsolatáról mesél nekünk. Vajon lehet közös jövője két ennyire befolyásos fiatalnak? Egyáltalán szerelem, ami köztük van? Netalán csak üres vágy? És ha még is szerelem, akkor vajon mit szól hozzá a királyi udvar és az elnöki család? Nos, ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk, ha elolvassuk a történetet.

Szeretem, mikor egy könyv sokrétű, több mélysége van, több problémát is feldolgoz. Ez nem volt másképp ezen regény esetében sem, hiszen a legelső pillatokról kezdve nyomon követhettük, ahogy kibontakozik két fiatal személyisége, ahogy Alex felfedezte a szexuális identitását, ahogy karaktereink rájöttek, hogy mit is akarnak az élettől, a jövőtől. Betekintést kaphattunk az elnök és a brit királyi udvar életébe, nyomon követhettünk egy amerikai elnökválasztási kampányt. Olvashattunk fantasztikus barátságokról és egy igaz szerelemről.

A könyv rendkívül szimpatikus és egyedi karakterekkel dolgozott, hiszen gondoljunk csak Alexra, a kissé forrófejű, folyamatosan pörgő srácra, akinek a célja, hogy ő legyen a legfiatalabb Kongresszusi képviselő, és ezt az álmot szépen építi, mindent megtesz, hogy elérhesse. Vagy gondoljunk Henryre, a látszólag szelíd, unalmas srácra, a mesékből érkezett szőke hercegre, aki végre megmutatja, hogy nem fél önmaga lenni. Szeretném kiemelni Junet, Norát, és az ő barátságukat Alexxel, amely az egyik kedvenc emberi kapcsolatom lett a kötetből. Élmény volt olvasni a közös jeleneteiket, a civódásokat, egyszerűen olyan, mintha én is ott lettem volna közöttük, és velük együtt éltem volna át ezt a nagy kalandot. De ugyanúgy írhatnék Beáról, Pezről (aki őrült, de imádom), Ellenről, Orcarról, Lunáról, Zahráról, a királynőről, Cathrineről, akik mind-mind fantasztikus karakterek, tele élettel, kifejlett személyiséggel, és akik határozottan megszínesítették ezt a történetet.

Számomra ennek a regénynek több mondanivalója is van. Az első az, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, ha megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor igenis küzdeni kell érte, hiszen megéri. A másik fontos mondanivaló, hogy az álmok néha változnak, ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy egyre többet tapasztalunk, és könnyen lehet, hogy a korábban sziklaszilárdnak hitt álomkép, a vízió megváltozik, és új célok kerülnek előtérbe. De ez így van rendben, ez mutatja, hogy fejlődünk, változunk. Ez a kötet bebizonyította, hogy soha ne adjuk fel (gondoljunk csak Alex és Henry kapcsolatára, vagy Ellen kampányára), hogy megéri kitartani. 

Nagyon boldog vagyok, hogy elolvashattam ezt a történetet, hiszen úgy gondolom, hogy sokat hozzám tett, a mondanivalója pedig kiemelten fontos. A 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett a Fehér, vörös és királykék, amelyet bátran ajánlok mindenkinek, hiszen ezt a regényt olvasni kell.

A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:

nyomtatott verzió

e-könyv

Ti olvastátok már a regényt? Hogy tetszett nektek? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kylie Scott: Trust ​– Bizalom

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Kylie Scott Trust – Bizalom című regényéről írok nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez.

Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi.

Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik.

Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

A könyvről:

Kylie Scott neve nem volt újdonság számomra, hiszen a korábban magyarul megjelent sorozatát, a Stage Dive-ot olvastam, és nagyon szerettem, így izgatottan álltam neki a Trust – Bizalom című regényéhez. Rengeteg pozitív véleményt hallottam erről a könyvről, az én kíváncsiságomat is rögtön felkeltette a fülszöveg, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném.

A történet rögtön belevág a dolgok sűrűjébe, hiszen a nyitó jelenetben egy bolti rablásnak lehetünk a szemtanúi, ahol összeismerkedik Edie és John. Bizony, ez nem egy cukormázas szerelmi történet, sokkal inkább szól túlélésről, küzdelemről, bizalomról, hiszen karaktereinknek egy traumatikus esemény után kell megtanulniuk helyt állni a világban, kezelni a bennük dúló érzelmeket és a rémálmokat, de ahogy Edie és John egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy egyre inkább megtanulnak szembe nézni a démonaikkal. 

Edie nem egy tipikus női főhős, hanem egy kissé duci lány, aki határozottan ledönt minden sztereotípiát. Bátor, kedves, és nem fél az előtte álló kihívásoktól. A bolti rablás éjszakáján valami átszakadt benne, amelynek köszönhetően gyökeresen megváltozik a szemléletmódja, és fokozatosan megtanul kiállni önmagáért. John pedig abszolút megtestesíti azt, hogy ne ítéljünk első látásra, pláne ne mások szavai alapján. Bebizonyítja, hogy a korábbi díler is térhet jó útra, és lehet jó ember, aki gondoskodó, kedves, és akire lehet számítani, ha baj van. Egy külön pozitívum a karaktereket illetően: végre egy olyan könyvet olvastam, ahol a szereplők hihetetlenül korhűek! Úgy érzem, hogy a valóságban is abszolút megállnák a helyüket, hiszen nem tesznek úgy, mintha egy harminc éves bölcsességével és tapasztalatával rendelkeznének, hanem igenis követnek el hibákat, néha gyerekesen viselkednek, máskor azonban érettebben. Úgy gondolom, hogy ez abszolút jellemző a tizenéves társadalomra, és ez a könyv nagyon jól bemutatja a fiatalokban dúló érzelmeket, és azt, hogy bizony néha lehet hibázni, de tudni kell ezekből a hibákból felállni, levonni a következtetést, és amennyiben tudunk, akkor javítsunk rajta. Kylie Scott  megmutatta, hogy egy tizenévesekről szóló könyvben igenis lehetnek tizenévesek a karakterek, megjelenítve a korosztály valódi természetét. Nagyon jó volt ezt olvasni, úgy gondolom, hogy több ilyen könyv kellene a piacra.

Mindezek mellett olvashatunk még egy hosszú évek óta ápolt baráti kapcsolat elvesztéséről, tönkrement életekről, a drog káros hatásairól (amelyre nagyon fontos felhívni a figyelmet!), tönkrement családokról, első szerelemről, valamint a második esélyről, mind az életet illetően, mind az iskolában, mind a szülői oldalról. Vajon egy szülő ismerheti a gyermekében dúló érzelmeket? Megbízhatunk egy olyan fiúban, aki korábban semmilyen bizalomra nem adott okot? Egy ember megváltozhat? 

Rengeteg fontos kérdésre ad választ ez a regény, amelyet bátran tudok ajánlani mindenkinek, de pláne a tinédzsereknek. Szerintem ez a könyv nagyon hiteles. Nem egy limonádé történet, hiszen bőven van mondanivalója és súlyos témákat dolgoz fel, de megéri elolvasni. Most sem csalódtam Kylie Scottban, és csak remélni tudom, hogy lesz még lehetőségem olvasni az írónőtől! 

Ti olvastátok már a Trust – Bizalom című regényt? Ha igen, hogy tetszett nektek? Ha nem, akkor tervezitek?

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a történet, akkor ezekre a linkekre kattintva megvásárolhatod a könyvet: Papír formátum vagy e-book

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

A bejegyzésem a Prológus Könyvmolyképző miniprojektjének a részét képezi.

Mini könyvértékelés - Colleen Hoover: November 9

Sziasztok! Ma Colleen Hoover November 9 című regényéről írok röviden nektek. A holnapi bejegyzésben pedig a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek a könyvből.:)  Jó olvasást kívánok!

Figyelem! A bejegyzés ERŐSEN SPOILERes a cselekményre nézve! Ha nem szeretnél spoilereket, akkor kérlek, hogy NE olvasd tovább az értékelésemet!

Fülszöveg:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.

A Lánnyal.

Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.

Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?

Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.

Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.

Hagyd, hogy elvarázsoljon!

A kötetről:

Hosszú éveken át szemezgettem ezzel a könyvvel és türelmesen vártam, hogy megjelenjen magyarul. Hatalmasak voltak az elvárásaim, hiszen Colleen Hoover a top 3 kedvenc íróm egyike, aki számomra már bizonyított. Talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nem korábban jelent meg ez a regény magyarul, hiszen CoHo a pályája elején írta. Talán ennek is köszönhető, hogy végül egy picit csalódnom kellett.

Alapjáraton nagyon szerettem ezt a könyvet, szépen tudtam haladni vele, és teljesen lekötött. Az írói stílust itt is szerettem, de valahogy azt az átütő erőt nem éreztem, mint például az It ends with us, a Confess vagy a Maybe Someday esetében, de mindezek ellenére is hamar elnyerte a tetszésemet.

Az alapsztori szerintem zseniális. Adott két személy, Ben és Fallon, akik november 9-én találkoznak egymással, majd megbeszélik, hogy onnantól kezdve 5 éven át minden egyes november 9-én találkoznak. Igen ám, de ezen kívül semmilyen kommunikációt nem folytatnak, nincs meg nekik a másik telefonszáma és nem követik egymást a közösségi médián sem. 6 év, 6 nap. Vajon mire elég? Ennyi idő alatt kibontakozhat bármilyen valós kapcsolat? Barátság? Szerelem? Vagy mindaz, amit mutatnak egymás felé az évek alatt, csupán egy álca?

Szeretném kiemelni, hogy nagyon szerettem a karaktereket. Fallonnal könnyű azonosulni, hiszen egy vagány könyvmoly lány, aki mer tenni az álmaiért annak ellenére is, hogy minden darabjaira hullott egy borzalmas éjszakán. Ben pedig egy erős srác, akinek rengeteg nehézségen kellett keresztülmennie, amely kis híján fel is emésztette őt. Amikor ők ketten találkoznak, valami határozottan elindul közöttük, hiszen az első pillanatoktól kezdve érezhető a kémia, amely a regény további oldalain is megmarad, sőt, kiteljesedik.

SPOILER VESZÉLY! Utolsó figyelmeztetés!

A fél csillag levonásom egyértelműen a könyv fő konfliktusa miatt jár. Egyszerűen nekem túl sablonos az, hogy Ben okozta a tüzet. Teljesen mást vártam, mivel ez számomra túl kézenfekvő volt. Lehet, hogy ha régebben olvasom a könyvet, akkor ezt pont, hogy zseniális húzásnak gondoltam volna, de ma már nem. Nekem ez egy kicsit kevés, szeretnék jobban meglepődni és jobban lesokkolódni.

Mindezek ellenére ez a könyv is szívfacsaró volt, pláne a Kyle halála körüli események, de rengeteg dolgot is tanulhatunk belőle. Például azt, hogy ne ítélkezzünk első látásra, hiszen nem tudhatjuk, min megy keresztül a másik, és hogy soha nem késő megbocsátani. A szerelem egy veszélyes dolog, amely az égig emelhet, de össze is törhet. Fallon és Ben azt hiszem, hogy az egész skálát végigjárták, de talán ennek így kellett lennie. A gyógyulás egy hosszú folyamat, de a végeredményért megéri.

Ti olvastátok már a könyvet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Collen Hoover: November 9 - kedvenc idézeteim

Sziasztok! A mai bejegyzésben a kedvenc idézeteimet osztom meg veletek Colleen Hoover November 9. című regényéből. Jó böngészést kívánok!:)

Figyelem! A bejegyzés SPOILEREKET IS TARTALMAZ! Kérlek, hogy csak akkor olvass tovább, ha ez számodra is rendben van!

"– Légyszi’, ne mondd, hogy az a fajta kérkedő értelmiségi vagy, aki annak alapján ítéli meg az embereket, hogy mit olvasnak."

"Biztosra akarok menni, hogy már tudom, ki vagyok, és mit akarok az élettől, mielőtt megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek. Mert szerelembe esni könnyű, Ben. A neheze akkor jön, amikor ki akarsz jönni belőle."

"– Szerelembe esni talán nem tudatos döntés, de kivonni magadat a helyzetből, mielőtt megtörténne, már az. Úgyhogy ha megismerkednék valakivel, akibe úgy gondolom, hogy szerelmes lehetnék… akkor egyszerűen távol tartom magam tőle, ameddig nem állok készen."

"– Az egyik dolog, amit mindig próbálok észben tartani, hogy mindenkinek vannak hegei – szólal meg. – Sokaknak még rosszabbak, mint nekem. Az egyetlen különbség, hogy az enyémek szem előtt vannak, míg mások hegei nincsenek."

"(…) a kényelem pedig néha olyan, mint egy mankó, ha az ember próbálja egyenesbe hozni az életét. A célokat kellemetlenségeket vállalva, kemény munkával lehet elérni. Nem pedig úgy, hogy bevackoljuk magunkat egy helyre, ahol jó és kényelmes."

"– Remélem, tényleg kinevetnek, Fallon – néz rám áthatóan. – Mert ha kinevetnek, az azt jelenti, hogy odaálltál, hogy kinevessenek. Keveseknek van bátorságuk megtenni ezt a lépést."

"A happy end nem attól függ, hogy a pár összejön-e a könyv végén. Ha mindketten boldogok, nem igazán számít, hogy együtt találják-e meg a boldogságot."

"Rá kell vennem magam, hogy megteremtsem az életemet, mielőtt felemészt az az élet, amit nem élek."

"Szerintem azt hitte, hogy veszekedés nélkül hagyom elmenni, de ő nem az a fajta lány, akiért meggondolnám, hogy harcoljak-e. Hanem az a fajta, akiért megküzdök életre-halálra."

"– Amikor az ember megtalálja a szerelmet, elfogadja. Két kézzel nyúl utána, és mindent megtesz, hogy ne engedje el. Nem lehet csak úgy elsétálni előle azzal, hogy várja ki, amíg készen állsz rá."

"De ő utálja az instant szerelmet. Úgy tűnik, hogy a féli instant szerelmet, a lassabban kialakuló szerelmet, a csigalassú szerelmet és úgy általában a szerelmet."

"Hibáimat beburkolja kegyelme

Jobb embernek lát felemel, vele

És ajkaival a bőrömön

Leveszi rólam a bűnöm."

"A szerelemnek két ember közt kell maradnia, és ha nem így van, én inkább félreállok, mint hogy részt vegyek a versenyben."

"– Szeretni valakit nem csak magára az illetőre vonatkozik, Ben. Szeretni valakit azt jelenti, hogy elfogadjuk az összes embert és dolgot is, akit és amit az illető szeret. Én el fogom fogadni. Tényleg. Megígérem."

"Köré fonnám a karjaimat, hogy lábujjhegyre állva a fülébe suttogjam: Miért nem mondtad, hogy a talaj, amin megtanítottál állni, futóhomokból van?"

"Semmi olyat nem tudok tenni, ami érdemessé teszi a szívemet arra, hogy osztozzon a szerelmen a tiéddel."

"Még ha belepusztulok is, be kell vallanom, hogy a te lehető legjobb önmagadnak én nem vagyok a része."

"De aki hamarabb veszi észre a hegeket, mint téged, nem is érdemel meg. Remélem, emlékezni fogsz erre, és elhiszed. A test csak egy csomagolása a benne rejlő valódi értékeknek. Te pedig tele vagy értékekkel: önzetlenség, jóság, könyörület. Minden, ami számít.

A fiatalság és a szépség megkopik. Az emberi nagyság nem."

Remélem, hogy tetszett nektek ez a bejegyzésem is. Melyik idézet volt a ti kedvencetek?

 

Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Sziasztok! Ma egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Elizabeth Lim Ez hát a szerelem című regényéről írtam nektek. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! :)

A bejegyzésem a Prológus Szokatlan romantika projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.

Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.

Hamupipőkének meg kell találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

A kötetről:

Bevallom, amikor a kezembe vettem a könyvet, már nem igazán emlékeztem a fülszövegre, így meglepődve vettem tudomásul, hogy hol vesszük fel a fonalat az alaptörténetben, hiszen az első bál, vagyis Hamupipőke és a herceg megismerkedése a kiindulópont. Szerencsére azonban ez egy pozitív meglepetés volt, sokkal jobban tetszett ez az in medias res kezdés, mintha újra át kellett volna élnem századjára is a mesében megismert alapokat.

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt? Nos, ez most kiderült.

Nagyon szeretem a retellingeket, hiszen jó érzés visszatérni részben a megszokott mese világába, részben pedig egy teljesen új történetbe, viszonylag megváltozott és árnyaltabb karakterekkel, friss konfliktusokkal. Ez most sincs másképp, habár az Ez hát a szerelem sok lényeges mozzanatot megtart az ismert Hamupipőke sztoriból, mégis teljesen külön lehet kezelni a kettőt. A Manó Könyvek kiadását úgy, mint egyfajta alternatív spin-off folytatását a mesének.

Hamupipőke ebben a könyvben bebizonyítja, hogy ő nem egy szánni való és gyenge teremtés, hanem egy erős nő, aki képes megmenteni saját magát és megteremteni egy új életet. Nagyon tetszik ez a girl power vonal, amely mindvégig érezhető a történet során. Apropó, ha már girl power, akkor muszáj megemlítenem Ginevra hercegnő karakterét, aki számomra abszolút a regény etalonja. Jó volt arról olvasni, hogy mennyire erős jellem, és ezt nem fél megmutatni. Imádtam a jeleneteit, számomra feltette az i-re a pontot.

Nagyon tetszik, hogy maga a regény nem csak a szerelmi szálra fókuszál, hanem ennél sokkal többről szól, hiszen megismerhetjük Aurelias múltját, a tündérkeresztanya történetét, a kastélyban zajló életet, a királyi családot övező ármánykodást. Ezt a könyvet olvasva, Hamupipőke története sokkal több, mint egy szegény lányé, akinek az életét megváltoztatja egy bál. Igen, ez a vonal itt is feltűnik, de annyi más fontos téma kerül elő ebben a kötetben, annyi fontos mozzanat, hogy itt határozottan nem csak erről a társasági eseményről és annak következményeiről van szó. Ez a regény sok mindenre választ ad, és úgy érzem, hogy egy méltó lezárása és újra alkotott változata Hamupipőke történetének. 

Az Ez hát a szerelem egy tündérmese megbocsátásról, szerelemről, küzdelemről és ármánykodásról. Tökéletesen bemutatja, hogy bárhová születsz, bármilyen sorsot szánnak neked, te igenis ki tudsz törni és változtatni tudsz rajta. Engem az első oldalaktól kezdve lekötött és elvarázsolt, egyszerűen csak azon kaptam magam, hogy falom az oldalakat, annyira magával ragadott. Bátran tudom ajánlani minden korosztálynak, akik szeretnének belecsöppenni egy varázslatos világba.

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Ti olvastátok már ezt a történetet? Ha még nem, akkor tervezitek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Kertész Edina: Lajhár, a sztár

Sziasztok! A mai bejegyzésem középpontjában Kertész Edina Lajhár, a sztár című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

Az értékelésem a Prológus Komfortzónán belüli olvasmányok projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.

Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

A kötetről:

2020-ban fedeztem fel, hogy mennyire rajongok még mindig a mesekönyvek iránt, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném Kertész Edina újdonságát, ahol Lona, a lajhár kalandjait ismerhetjük meg.

Ez a kötet több szempontból is különleges, hiszen mindazok mellett, hogy egy rendkívül aranyos (és tanulságos) történetet tár elénk, a formai kivitele is említésre méltó. Mint ahogy a borítón, úgy a könyv belsejében is a lila szín dominál: a betűk és a rajzok is ebben az árnyalatban pompáznak. (Senki ne ijedjen meg, ez egyáltalán nem zavaró a szemnek.) Találkozhatunk számos interaktív feladvánnyal is: lehetőségünk nyílik kiszínezni a Lona ágyát borító díszpárnákat, elmondhatjuk, hogy mi hogyan döntenénk Lona helyében az egyes szituációkat illetően, ahogyan egy önismereti tesztet is kitölthetünk. Különlegesség még, hogy az egész kötet kivitele játékos, több sor is valamilyen különös formában kapcsolódik a történethez: van, ahol forgatnunk is kell az olvasmányunkon. Én nagyon szerettem  ezt a játékosságot, a gyönyörű illusztrációkkal társulva egy rendkívül gyerekbarát könyvet tár elénk. 

Mint ahogy említettem is, ez a történet több szempontból is tanulságos, hiszen gondoljunk csak Lonára, aki mindenáron szeretne beilleszkedni a menő osztálytársai köze, és mindennél jobban vágyik a szeretetükre és elismerésükre, pedig vannak, akik úgy szeretik őt, ahogy van: egy barátságos lajhárként. Sajnos azonban Menta, Málna és Napsugár nem így vélekednek Lona kapcsán, majd az egész iskolai zaklatásig fajul. Örülök, hogy Edina beleírta ezt ebbe a mesekönyvbe, hiszen néha a kicsik tudnak a legkegyetlenebbek lenni. Sajnos az iskolai zaklatás minden intézményben és minden korosztályban jelen lehet, amelyet nehéz felismerni, hiszen sok esetben ilyenkor bezárkóznak a zaklatott felek és nem mernek segítséget kérni, mint ahogy azt Lona esetében is láthatjuk. Ám szerencsére a lajhárunk időközben igaz barátokra talál, és rájön, hogy sokkal többet ér annál, mintsem, hogy mások elismeréséért hajtson. Ám sajnos a való életben nem mindig végződik ilyen boldogan egy-egy szituáció, éppen ezért is tartom fontosnak, hogy mindezekre felhívja a figyelmet az írónő.

A kötetben nagy szerepet kap még napjaink egyik legnépszerűbb közösségi portála is, az instagram, ahol karaktereink előszeretettel élik az életüket. Ez a könyv is jó példa arra, hogy nem szabad a fiatal generációt felügyelet nélkül hagyni az interneten garázdálkodni, hiszen könnyű átesni a ló túloldalára. Pozitívum volt azonban Bensőséges Beni, aki a hírnevét egy nemes cél elérése érdekében veti be.

Egy másik nagyon fontos téma, amely Pedró bácsi kapcsán bontakozik ki igazán az, hogy ne ítéljünk első látásra. Sokszor több van a dolgok mögött, mint mi azt elsőre gondolnánk, és más perspektívába helyezve egy-egy személyt a korábbi bűntett tűnhet egy kétségbeesett lajhár mentőakciójaként is. Apropó, Pedró bácsi. Nagyon szeretem a karakterét, megtestesíti a (látszólag) gondtalan egzotikus életet, amely egy üde színfolt a szürke hétköznapokban. És ne feledjük, hogy pura vida!

Ez a kötet számomra egy igazi öröm olvasmány, hiszen szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Imádom Lona karakterét és a családját, azt, ahogyan adaptálódtak az emberek közé. Vicces, aranyos, tökéletes olvasmány egy kikapcsolódós délutánhoz, vagy pedig a gyerekek számára, hiszen minden aranyossága ellenére bőven van mondanivalója. Bátran tudom ajánlani mindenkinek.

Ti olvastátok már Lona történetét? Ha még nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka