Könyves nyárösszegző | 2020

Sziasztok! A Nyári TBR lista bejegyzésemben megígértem nektek, hogy mindenképpen fog érkezni egy nyárösszegző is az olvasmányaimról és az új szerzeményeimről, ezt olvashatjátok most.

Instagram: dsheavenofbooks | A kép felhasználása engedélyköteles!

Idén nyárra minimum 10 könyv elolvasását tűztem ki célul, amelyet sikeresen teljesítettem is – végül 13 kötettel zártam az évszakot. Fantasztikus történeteket ismerhettem meg, a következőekben ezekről a regényekről szeretnék pár rövid sort írni nektek:

(Amely kötetekről írtam már bővebben a blogomon, ott megtaláljátok a linkeket. Jelenleg azokról szerettem volna többet mesélni nektek, amelyekről nem született bejegyzés.)

1. Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!

Az egyik kedvenc Disney mesém, a Jégvarázs retelling változata a Ne érezz, ne kérdezz! Én nagyon szerettem, jó volt újra elmerülni ebben a világban, és más szemszögből is megismerni az eseményeket. 

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

2. Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Kétség kívül az idei évem egyik legnagyobb kedvenc olvasmánya lett az Énekesmadarak és kígyók balladája, amely az ifjú Coriolanus Snow történetét meséli el nekünk. 

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

3. Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább

Egy nagyon aranyos, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas romantikus regény az After we fall, amely bár nem rengette meg a világomat, mégis nagyon kellemes emlékeim vannak róla.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

4. José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Meglepetés volt számomra ez a könyv, amely sokkal jobban sikerült, mint én számítottam rá. Egy tök jó fantasyt olvashattam, amelyet nektek is bátran tudok ajánlani.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

5. Szerb Antal: Utas és holdvilág

Bevallom, ez volt életem második klasszikus regénye, amelyet teljesen elolvastam, és nagyon tetszett! Szeretnék még több klasszikus történetet megismerni, az Utas és holdvilág pedig abszolút meghozta hozzájuk a kedvemet. Szerintem érdekes volt, szerethető, engem teljesen lekötött és nem engedett szabadulni. Külön öröm, hogy a csodaszép Libris díszkiadásban olvashattam, amelyben számos gyönyörű illusztrációval is találkozhatunk. 

6. Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

Imádtam! Életem egyik legaranyosabb olvasmánya, amely hatalmas kedvencem lett. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára lapoztam végig ezt a fantasztikus mesekönyvet. Bátran tudom ajánlani nektek – kortól függetlenül!

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

7. Stephanie Garber: Caraval

Nagyon régóta ült már a polcomon ez a kötet, amely számomra az idei nyár quilty pleasure olvasmánya. Nagyon-nagyon szerettem! Bár nem volt tele hatalmas fordulatokkal, nem lett a kedvencem, de összességében egy nagyon kellemes és varázslatos olvasmány, amelyet bántam volna, ha kihagyom.

8. Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Egy csodálatos könyv, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. Egyszerűen olvasni kell, hiszen nem csak kívül, de belül is gyönyörű.

Hamarosan érkezik róla az értékelésem!

9. Riley Baker: A Happy End után

Szintén egy új kedvenc olvasmány. Egyszerűen odáig voltam érte. Izgalmas volt, fiatalos, letehetetlen. Sajnálom, hogy olyan hamar végeztem vele, hiszen most tűkön ülve várom a folytatást.

Ha szeretnétek egy fiatal, magyar szerzőtől olvasni, akkor bátran tudom ajánlani nektek Riley Baker könyveit. Számomra feledhetetlen olvasmányok!

10. Vi Keeland: Fiatal szerető

Ezer éve tervben volt már egy Vi Keeland regény elolvasása, és annyira örülök, hogy a Fiatal szerető lett az első! Nagyon-nagyon szerettem! Egy kellemes, romantikus történet, amelynek van mondanivalója is. Szintén bátran tudom ajánlani nektek! Ha pedig hozzám hasonlóan ti is halogatjátok Vi Keeland könyveit, akkor ne tegyétek tovább.

Az értékelésemet megtaláljátok erre a linkre kattintva.

11. Riley Baker: Szavad ne feledd!

Nagyon kedves számomra ez a kötet, hiszen mint előolvasó volt lehetőségem megismerni a regényt. Egyszerűen fantasztikus volt! Tökéletesen kikapcsolt és elvarázsolt, hozta számomra az elvárt színvonalat. Ez a könyv egyébként még nem jelent meg, de érdemes figyelni a webshopokat és lecsapni rá. Ha szereted az ifjúsági irodalmat, akkor ezt a történetet is szeretni fogod!:)

12. Stephanie Garber: Legendary

Mint fentebb is írtam nektek, nagyon szerettem a Caravalt, így számomra nem is volt kérdés, hogy folytatom a sorozatot. Imádtam ezt a kötetet is, nem is tudnék választani az első kettő közül. Izgalmas volt és letehetetlen. Egyszerűen magába szippantott ez a világ.

13. Stephanie Garber: Finale

Izgatottan vártam a trilógia befejező kötetét, amely számomra kicsit csalódás volt. Úgy érzem, hogy nem tudott felérni az első két könyv színvonalához. Kicsit túl gyors, túl hihetetlen és unalmas volt. Nem ezt vártam tőle. És bár ez a kötet nem annyira tetszett, mégis szeretettel gondolok vissza a trilógiára, amely bizony belopta magát a szívembe.

Ezek lettek volna az én 2020-as évi nyári olvasmányaim. Mint láthatjátok, 3 könyv még nem került sorra a TBR listámról, de az egyiket jelenleg olvasom (Mikrofonpróba). Szeretném a másik két kötetet is pótolni majd, remélem, hogy hamarosan sor kerül rájuk.

Most pedig érkezzenek a nyári szerzeményeim, csak felsorolás szintjén:

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

David Levithan: Nap nap után

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak

José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Ady Endre: Élő Ady

Riley Baker: A Happy End után 

Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett

Micol Ostow: A kezdet

Vi Keeland: Fiatal szerető 

Colleen Hoover: Verity 

Jennifer L. Armentrout: Míg a halál… 

Erin Watt: Bukott örökös 

Sarah J. Maas: Macskanő: Lélektolvaj 

Whitney G.: Barátod: Carter 

P. Dangelico: Wrecking Ball – A romboló

Kelly Oram: Cinder és Ella

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek 

Stephanie Garber: Legendary

Stephanie Garber: Finale

És négy Napraforgó Kiadó kötet:

Kedvenc meséim 

Az 50 legszebb klasszikus mese

(Zseblámpával) Az emberi testben - Fedezd fel a titkokat!

Az ókori Egyiptom

És végezetül szeretnék egy kicsit mesélni nektek az őszi terveimről:

Sajnos nekem is elkezdődött újra az iskola, és egy elég húzós év áll előttem, hiszen elérkeztem az utolsó két félévemhez az egyetemen, amellyel kéz a kézben jár a diplomamunka elkészítése és az egyéb végzős teendők. Éppen ezért nem tűztem ki magamnak már semmilyen célt az év hátralevő részére, csupán annyit, hogy a nálam lévő recenziós könyveket szeretném minél hamarabb elolvasni, és jól érezni magam, kikapcsolódni. Az viszont biztos, hogy nem maradtok blogbejegyzés nélkül, hiszen a recenziós kötetekről mindenképpen fogok írni +tervben van egy új sorozat elindítása is itt, a blogomon.

Végezetül pedig meséljetek nekem kommentben: melyik volt a kedvenc nyári olvasmányotok?

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Erin Watt: Bukott örökös

Sziasztok! Ma a Prológus Back to school projektjének keretein belül egy új könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig a szerzőpáros, Erin Watt regényéről, a Bukott örökösről írok nektek.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Ezek a Royal fiúk tönkretesznek.

Easton Royalnak mindene megvan: vonzó külső, sok pénz, éles ész. Életének egyetlen célja, hogy a lehető legjobban szórakozzon. Sosem gondol a következményekre, mert nem kell miattuk aggódnia.

Egészen addig, amíg fel nem tűnik Hartley Wright, és fel nem forgatja egyszerű életét. Ő az egyetlen lány, aki nemet mond neki, hiába vonzódik a fiúhoz. Easton képtelen megfejteni, és ez csak még ellenállhatatlanabbá teszi a számára.

Hartley-nak nincs rá szüksége. Szerinte Eastonnak előbb fel kell nőnie.

Lehet, hogy igaza van.

Ellenségek. Szabályok. Megbánások. Eastonnak életében most először nem elég a Royal-korona. Kénytelen megtanulni, hogy minél magasabbról indul valaki, annál nagyobbat bukhat.

A könyvről:

Azt hiszem, nem árulok el újdonságot, ha azt írom, A Royal-család sorozat eléggé megosztó: általában vagy szeretik vagy utálják az emberek, és őszintén, én mindkét oldal nézőpontját meg tudom érteni. Szerintem is elég vegyesre sikeredtek a kötetek, de ez a könyv számomra kiemelkedik a többi közül. 

A Bukott örökös a sorozat 4. része, amely bár olvasható szerintem önállóan is, de mégis annyi minden történt az előzményekben, hogy az igazi élményt szerintem úgy fogja nyújtani, ha szépen sorban haladunk a regényekkel. Mielőtt azonban tovább mennék, mindenképpen szeretnék kitérni a borítóra, amely szerintem gyönyörű, bár ez az egész sorozatra jellemző. Tetszik, hogy mindegyik ízléses, minimalista, a színek is szépek, és nagyon jól visszaadják a Royal hangulatot.

Korábban már volt lehetőségünk jobban megismerni Easton Royalt, akinek a szemszögéből íródott ez a regény. Easton egy forrófejű, makacs, nehezen kezelhető személyiség, aki önpusztító viselkedést folytat, de mégis, olyan könnyű szeretni, hiszen tud igazán kedves, vicces lenni, és törődni másokkal. Szerintem nem vagyok egyedül, aki kifejezetten megkedvelte a karaktert - annak minden hibájával együtt. Néha egyébként annyira sajnáltam szegény Eastont, hiszen mindig is kilógott a családból, amit ő is érez, és nehezen dolgoz fel, viszont határozottan láttam benne a karakterfejlődést, amely miatt nagyon boldog vagyok. Ideje felnőnie Eastonnak, és szerencsére ő is kezd erre rájönni. A női főszereplőnk, Hartley pedig egy hétköznapi lány, akiről könnyű elhinni, hogy a valóságban is létezhet. Nagyon szerettem, hogy ésszerűen gondolkodott, és teljesen más volt, mint a korábban már megszokott női karakterek – mind külsőleg, mind belsőleg. Érdekes volt olvasni, ahogyan ők megismerkedtek egymással és ahogy megnyíltak a másik előtt. Tetszett, hogy nem ugortak rögtön egymás nyakába, ahogyan az is, hogy Easton hű maradt önmagához, és bár elsőre nem feltétlen fogta meg Hartley külseje, nem zengett ódákat a szépségéről, de mégis, a belső értékeit megismerve már igazán gyönyörűnek látta a lányt. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy pozitív döntés volt a szerzőpáros részéről, hiszen így sokkal közelebb érezheti az olvasó magához a történetet: akár ő is lehetne az a bizonyos hétköznapi lány, aki végre nem a sztereotípiáknak és elvárásoknak megfelelően néz ki. Akinek nem az a legfontosabb, hogy milyen ruhát vegyen fel, hogy nézzen ki a haja és meddig érjen a szoknyája. Tetszett, hogy különbözőek Eastonnal, de mégis jól megértik egymást. Imádtam a közös jeleneteiket, és kíváncsian várom, hogy mi lesz a folytatásban. 

Apropó, folytatás. A könyv vége után csak a fejemet tudtam fogni, és azonnal szerettem volna az utolsó kötetet is a kezeim között tudni, de sajnos annak a megjelenésére még várnunk kell. Ha nem szereted az erős függővéget, akkor mindenképpen ajánlom neked, hogy várd össze a két részt, mert itt bizony brutális cliffhanger található az utolsó oldalakon.

Nagyon szerettem a regényben, hogy minden Royal testvér megjelent benne valamilyen szinten, hogy az ő életükbe is további betekintéseket nyerhettünk. Kedveltem az új mellékszereplőket is, gondolok itt Branre és Pash-ra, akik szerintem üde színfoltjai voltak ennek a könyvnek. Tetszett, hogy több csapattagos/sportolós jelenet volt benne, nagyon szeretem, mikor az ilyen apróságok is teret kapnak egy-egy regényben, valahogy megfelelően kiegészítve a történetet.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra a Bukott örökös lett a sorozat kedvenc kötete, amely egy igazán szórakoztató és kikapcsoló olvasmány volt. Természetesen megtalálhatóak benne a korábbi Royal-kötetekre is jellemző jegyek (eltúlzott drámák, az amerikai iskola olyasfajta bemutatása, amely számunkra elképzelhetetlen, alkohol, erőszak), de ezek ellenére is tudtam szeretni, és örülök, hogy elolvastam.

Én bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki talán kicsit elbizonytalanodott a sorozatban, de azoknak is, akik most szeretnék elkezdeni! Szerintem Easton miatt megéri.:)

Ti szeretitek a Royal-család történeteit? Melyik a kedvenc kötetetek? 

A sorozat pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy olvastatok. Találkozunk legközelebb is,

Dorka

Könyvértékelés - Bella Swift: A ​láma, aki koszorúslány lett

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában Bella Swift legújabb mesekönyve áll, melynek címe: A láma, aki koszorúslány lett. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek!

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Esküvői örömök és láma-dráma! Koszorúslány kerestetik? Nem prob-láma! Itt van Lulu, a láma, szolgálatára! Az Almafa tanya bajban van! De Jakab gazda még megmentheti egy igazi tanyasi lagzival. Csakhogy az ifjú pár egyedül nem boldogul. Így Lulu, a láma intézi a tortát. Meg a virágokat. Sőt, koszorúslánynak is örömmel felcsap! Legjobb barátja, a kis Avani segítségével munkához lát, de képes lesz-e megmenteni a menyegzőt – és az Almafa tanyát?

-Mókás és szívmelengető történet egy lelkes kis lámáról;

-Arról, hogy miért jó másokon segíteni;

-Holly Webb és Dick King-Smith rajongóinak;

-Megható mese telis-tele egyszerű, ám nagyszerű igazságokkal;

-Magával ragadó szöveg, rövid fejezetekkel és rajzokkal

A könyvről:

Bevallom, nem mostanában olvastam utoljára mesekönyvet, de már a fülszöveget látva is egy eszméletlen cuki történetre számítottam, így nem is volt kérdés, hogy sorra fog kerülni nálam ez a kötet. Szerencsére hozta a hozzá fűzött reményeket, és egy igazán lélekmelengető olvasmányt tudhatok magam mögött, amely nem csak a bájával ragadja meg az olvasót, hanem a mondanivalójával is.

Lulu egy balszerencsés láma. Bármihez is hozzáér, az összetörik és sajnos nem minden jó szándékú cselekedete úgy sül el, ahogy ő tervezte. Az Almafa tanyán viszonylag nyugodtan él Lulu a társaival, a mindennapok szürke világát próbálva megszínesíteni. Egy nap azonban új emberek költöznek a szomszédba, amely nem csak Lulu életére lesz hatással, hanem az Almafa tanya többi lakójára is. 

Nagyon szeretem, ha egy mese több jelentést is hordoz, ha árnyaltan vagy részletesen, de több fontos dologra is kitér. Nem volt ez másképp itt sem, hiszen az aranyos gondolatok között olyan komoly témákról is olvashattunk, mint az iskolai zaklatás, a gyász és a veszteség feldolgozása, a bizalom kiépülése és remény egy új, szebb jövőre. 

A karakterek kidolgozottak voltak, humorosak és szerethetőek, gondoljunk csak a kis bárány Bercire, akinek az összes jelentét imádtam, vagy Avanira, a szomszéd kislányra, aki komoly megpróbáltatásokon megy keresztül, de Lulu segítségével sikerül átlendülni azokon, vagy Jakab gazdára, aki megtanulja újra kinyitni a szívét a kedves dolgok és személyek felé. 

Nagyon tetszett az, amit kitaláltak az Almafa tanya megmentésére, azt pedig pláne imádtam, hogy Lulu ebben milyen fontos szerepet vállalt. Nem volt semmi sem zökkenőmentes, így ez a mese arra is felkészíti a fiatalokat, hogy nem szabad az első próbálkozások után feladni, hanem igenis küzdeni kell a céljaink eléréséért, és lehet, hogy ez nem lesz rögtön gyors vagy látványos, de a végeredményért megéri.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez a mesekönyv az idei év egyik kedvenc olvasmánya lett a számomra. Nem olyan hosszú, nagy betűmérettel van nyomtatva, aranyos illusztrációkkal tarkítva, így a kicsik számára még élvezetesebbé válhat az olvasása, de én bátran ajánlom minden korosztálynak, hiszen úgy gondolom, hogy a mesékből nem lehet kinőni, pláne egy ilyen aranyos és tanulságos történetből. Ezek után biztos, hogy el fogom olvasni Bella Swift másik könyvét is, melynek címe: A kiskutya, aki unikornis akart lenni.

Saját fotó. Felhasználása engedélyköteles. Instagram: dsheavenofbooks

Ti olvastátok már valamelyik történetét az írónőnek? Melyik tetszett jobban?:)

A kötet pedig megvásárolható erre a linkre kattintva.

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Vi Keeland: Fiatal szerető

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Vi Keeland regénye, a Fiatal szerető van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 

A bejegyzésem a Prológus Álomherceg projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.

A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.

Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

De annyira ismerősnek tűnt…

Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

A szomszéd fiú.

Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?

Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

Figyelem! A bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat!

A könyvről:

Vi Keeland nevével már rengeteg helyen találkoztam és régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, így nagyon boldog vagyok, hogy most lehetőségem adódott rá. 

A Fiatal szerető egy idősebb nő (Valentina) és egy tőle 12 évvel fiatalabb férfi (Ford) szerelmét mutatja be, akik egy internetes portálon ismerkedtek össze egymással, ám az első személyes találkozás alkalmával kiderül, hogy bizony ők nem is idegenek, sőt, mindig is ismerték egymást. 

Valentina elég nehéz időszakon ment át: éppen most vált el a férjétől, akivel még a gimnáziumban szerettek egymásba, és akivel született egy közös, immár egyetemista fiuk is. Val mindig is volt valaki: barátnő, feleség, anya, és az új helyzetben egy elég komoly feladat áll előtte: meg kell találnia önmagát, hogy ki is ő a mindenféle szerepek nélkül, amelyekbe már nagyon fiatalon belekerült. Az önmegtalálásban segítségére van hű barátnője, Eve is, aki nem csak a bakancslistája megírásában segít neki, hanem újra bevezeti barátnőjét a randizás világába is, amelyről Val-nak fogalma sem volt mindeddig. Hiszen hogy is lett volna, ha 17 évesen teherbe esett? Számára minden kimaradt az életből, ami a fiataloknak természeteses: randizás, bulizás, az önmegvalósítás. Val mindent megtesz, hogy boldog lehessen, és végre elvégez egy olasztanári egyetemi kurzust is, amelyre Ryan feleségeként nem volt lehetősége, de mindig is vágyott rá. 

Ford élete kemény volt, hiszen 20 évesen elvesztette a szüleit, és neki kellett felnevelnie a 14 éves húgát, aminek köszönhetően hirtelen kellett felnőnie és készen állnia erre a feladatra. Immár 25 éves, sikeres üzletember, akinek a szerelmi élete mondhatni romokban hever, hiszen leginkább alkalmi partnerei vannak. Egy üzleti lehetőség miatt regisztrál egy társkereső oldalra, ahol véletlen az útjába kerül Valentina. A két karakter hamar összeismerkedik és megkedvelik egymást, de ami utána következett, arra egyikük sem számított.

A Fiatal szerető egy nagyon aranyos és romantikus történet, amely egy önmagát kereső nő és egy nehéz múltú férfi szerelmét mutatja be. A szerelmi szál nagyon szépen épül fel közöttük, szerintem egyáltalán nem tolakodó, és teljesen hitelesen mutat be egy kapcsolatot. Nem zökkenőmentes az ő viszonyuk, korántsem az, de idővel egymáshoz csiszolódnak. De vajon túl lehet lendülni a bizonytalanságon? Egy nyár alatt megismerhetjük a másikat? És vajon a helyes lépéseket hozzuk meg a szerelem nevében? 

A könyv legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelemben nem számít az kor. Hiszen az életkor csak egy szám, amit arra használunk, hogy az időt mérjük, hogy milyen sokáig szeretjük egymást.(idézet a regényből.) Ezt a mondanivalót két szálon is megerősíti az írónő, hiszen Valentina és Ford mellett Eve és a férje között is nagy korkülönbség van, akik ennek ellenére is tökéletes harmóniában és boldog házasságban élnek. Egy másik fontos mondanivaló pedig, hogy a látszólag boldog kapcsolat mögött is mély problémák bújhatnak meg, amelyeket talán mi észre sem veszünk, de belülről emésztik a párt, és szépen, mint egy féreg a gyümölcsbe eszi be magát a mindennapjaikba. 

Nehéz dolog elfogadni néha az igazságot, és még nehezebb továbblépni, új életet kezdeni, magunk mögött hagyni minden fájdalmunkat. Ezt Valentinának és Fordnak is meg kell tanulnia, hiszen csak így lehetnek boldogok egymással. De vajon tényleg lehet köztük igaz szerelem és boldogság a korkülönbség ellenére is? És tényleg olyan fontos, hogy mit gondolnak mások?

Szeretném még kiemelni, hogy a regénynek milyen jó hangulata volt, hiszen egy tengerparton játszódó nyári románcot mutat be, de ehhez a meghitt hangulathoz nagyban hozzájárulnak a mellékszereplők (Bella, ifjabb Ryan, Eve és Tom) is, akik szintén nagyon szerethető figurák, és sokat tesznek a történet alakulásához is. Bevallom, szívesebben olvastam volna róluk többet is, a jövőben pedig kifejezetten érdekelne Bella vagy Ryan regénye, bár nem tudom, hogy erre van-e esély.

Én nagyon szerettem ezt a történetet, egy igazi kellemes, nyárias olvasmány szeretetről, szabadságról, önmegvalósításról, és biztosan fogok még az írónőtől olvasni, hiszen nálam bizonyított. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, ha egy édes, romantikus történetre vágytok, amelynek mondanivalója is van. 

Végezetül pedig szeretnék hozni pár kedvenc idézetet a könyvből:

„A sors mindig megtalálja a módját, hogy visszajuttassa hozzánk azokat a dolgokat, amik valamilyen módon hozzánk tartoznak.”

„Nagyon ritka az, ha készen állunk a nagy dolgokra, nem számít, mennyit készülünk rájuk lélekben. Néha az is elég, ha annyira állunk készen, amennyire az adott pillanatban tőlünk telik.”

„A fájdalomtól erősek leszünk. A könnyektől bátrak. A megtört szív bölccsé tesz. A bor viszont segít megfeledkezni minden szarságról.”

„A fontos dolgok bizonyára jó okkal történnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni őket akkor sem, ha eredetileg máshogy terveztük. Ha valamit helyesnek érzünk, akkor meg kell lépnünk.”

„De szinte mindenhez hozzá tud szokni az ember. Egy idő után a sötétben is megtanulunk látni, és vigaszt is találunk benne.”

A könyv megrendelhető az Álomgyár webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír formátum

E-book formátum

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

„hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

„nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"

„legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább (Könyvértékelés)

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Melanie Harlow Mindig van tovább című regényéről írok nektek, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:

Jack Valentini nem az esetem.

A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.

Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.

De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.

A hatalmas, kemény izmait.

Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.

És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.

De téved.

Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.

Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.

A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.

Ismerd meg titkaikat!

A könyvről:

Nagyon izgatott voltam már a kötet miatt, mivel rengeteg pozitív véleményt hallottam róla. Mindig valamiféle megnyugvást érzek, ha újra RP regényt olvasok, ebben a kategóriában érzem a legotthonosabban magam, de pont ezért kicsit féltem is, hogy mennyire fog lenyűgözni engem a történet.

Nos, azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem ezt a könyvet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem kifejezetten újat tudott volna nyújtani, de én nem is feltétlen keresem mindig az újat. Egyszerűen néha csak jó leülni és egy aranyos történetet elolvasni, amely tökéletesen kikapcsol és feltölt. Az After we fall abszolút ebbe a kategóriába tartozik a számomra, de ezek mellett mégis van a történetnek mélysége, mondanivalója.

Az alaptörténet rendkívül izgalmasnak ígérkezik: Margot egy nagyvárosi lány, aki gazdag családból származik, sikeres vállalkozást vezet, de állandó megfelelési kényszerben él a környezete miatt, Jack pedig egy farmer, akinek az életére még most is hatással vannak a múlt árnyai, és szinte mindennel szemben érdektelenné vált, a szívében nincs már helye a szerelemnek. Az élet ezt a két igen ellentétes karaktert egymás útjába sodorja, de onnantól fogva nincs megállás: Margotnak és Jacknek rá kell döbbenniük, hogy bizony az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást, és meg kell tanulniuk megküzdeniük a saját démonjaikkal és elvárásaikkal.

A főszereplőink egy nagyon szerethető párost alkottak. Ritka, hogy egy ennyire szimpatikus női karakterrel találkozok valamilyen regényben, de Margot szerintem nagyon klassz figura. Vicces, okos, aki két lábon áll a földön. Jack pedig a feleségét gyászoló veterán, aki a múltjából adódóan is problémákkal küzd, de amikor megpillanthatjuk a valódi arcát, akkor egy végtelenül kedves és édes személyiséggel találkozhatunk, aki garantáltan megmelengeti a női szíveket. Nagyon szerettem azt, ahogy ők egymással viselkedtek, érezhető volt a kémia minden egyes közös jelenet során. Egy kicsit talán gyors volt számomra az összeismerkedésük, az, ahogy eljutottak A pontból B-be, de ez egyáltalán nem volt zavaró a történet további alakulásában. Nagyon drukkoltam a szerelmüknek, hiszen mindketten megérdemelték már a boldogságot. 

Fontosnak tartom még kiemelni: ritka, mikor egy történet ennyire szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, de itt valóban ez történt. Felüdülés volt olvasni a három testvérről, Georgiáról  és a kicsi Cooperről. Ők voltak ennek a történetnek az igazi lelke, úgy érzem, hogy nagyon kellettek ebbe a regénybe. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, mindig ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. Jó volt olvasni, hogy Jack helyett is kitartottak, nem adták fel a reményt, és nagyon örülök, hogy Georgia személyében egy ennyire támogató családtagot ismerhettünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a regény összképe sokat változott volna, ha ezek a karakterek nincsenek benne vagy jobban háttérbe szorulnak, ahogyan akkor is, ha ez az egész egy városi környezetben játszódott volna. Betekintést nyerhettünk egy vidéki gazdaság működésébe, és külön öröm a számomra, hogy a könyv igenis próbálja felhívni az olvasó figyelmét a körültekintőbb vásárlásra és a bio gazdaságokra. 

Az After we fall egy végtelenül kedves és szerethető történet, amely bár nem tökéletes, de mégis mély nyomott hagyott bennem, és egy igazán emlékezetes olvasmány lett a számomra. Egyszerűen jó érzés visszagondolni a könyvre, és szívem szerint már most rögtön olvasnám a folytatásokat, amelyekben bár nem ők a főszereplők (Tudtad, hogy például Jamie-nek is van egy saját kötete?), de annyira magával ragadott ez a regény, hogy biztosan fogok még olvasni az írónőtől. 

Nekem nagy élmény volt, egy tökéletes kikapcsolódás. Ha egy laza, könnyed olvasmányra vágysz, amelyben kellő mértékű romantika is szerepel, akkor ez a könyv neked íródott! Én csak ajánlani tudom!:)

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír alapú könyv 

E-book

Ti olvastátok már a történetet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A történetről:

Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka