Könyvértékelés - Ali Hazelwood: Utálom, hogy szeretlek

A mai könyvértékelés középpontjában Ali Hazelwood Utálom, hogy szeretlek című kötete áll, amely három novellát tartalmaz. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Mara, Sadie és Hannah elsősorban barátnők és főleg kutatók. Bár tudományterületük a világ más-más szegletébe szólítja őket, mindhárman egyetértenek az egyetemes igazsággal: az ellentétek vonzzák, a riválisok pedig tűzbe hozzák egymást…

Egy fedél alatt

Környezetmérnökként Mara mindent tud az ökoszisztémák érzékeny egyensúlyáról: egyensúlyra van hozzájuk szükség. És hogy senki ne nyúljon a termosztáthoz. És senki ne lopja el a másik kajáját. Valamint más szabályokra is, amikről Liamnek, a lakótársának és egyben alávaló, nagy olajcégnél dolgozó jogásznak fogalma sincs.

Két emelet között

Mérnökként logikusan gondolkodva Sadie tudja, hogy elvileg hidakat kellene építenie. Viszont a STEM tudományos világában dolgozó nőként azt is tudja, hogy a körülmények változhatnak, és amikor az ember órákra bent ragad egy parányi New York-i liftben azzal a férfival, aki összetörte a szívét, joga van porig égetni azt az izmos, szőke hidat.

Fagypont alatt

Ian sok minden Hannah számára: gonosztevő, aki megpróbálta megvétózni az expedícióját, és tönkretenni a karrierjét; istenien szörnyű álmainak főszereplője… de hős sosem volt. Fagyos szíve azonban felolvad, amikor sebesülten és elhagyatottan fekszik az Északi-sark egyik távoli kutatóállomásán, és csak régi riválisa hajlandó elindulni a veszélyes mentőakcióra.

A könyvről:

Ali Hazelwood egy zseni. Már egy ideje tudom, hogy nagy eséllyel a kedvenc íróim közé fog kerülni, az Utálom, hogy szeretlek pedig még tovább erősítette ezt az érzést. Számomra ő a STEM és a rom-komok királynője, egyszerűen imádom minden egyes megfogalmazott sorát. A történetei egyszerre szórakoztatóak, aranyosak, szenvedélyesek és tanulságosak, amelyek mindig kitérnek a STEM világában tapasztalt nemi egyenlőtlenségekre is. Ha agyalsz, hogy olvass-e tőle, akkor ne gondolkozz tovább, hanem tedd meg. Nem fogsz csalódni.

Az Utálom, hogy szeretlek három rövidebb történetet tár elénk. Kicsit aggódtam, hogy vajon mennyire fognak tetszeni, mennyire sikerül elmélyülnöm bennük a rövidség miatt, de jelentem: számomra tökéletesen kerek egészek voltak, amelyek így is a szívemhez nőttek. Amikor olvastam Mara és Liam történetét, úgy gondoltam, hogy nehéz lesz felülmúlni, de sikerült Sadie-nak és Eriknek, majd Hannahnak és Iannek. Mindhárom novella szépen építkezett, nagyon szerettem az elbeszélésmódjukat, ahogyan a szerkezetet is, hiszen mindegyik a jelen egy figyelemfelkeltő pillanatával indított, majd utána a jelen és múlt között váltakozva ismerhettük meg a cselekményt, ez pedig csak tovább fokozta az izgalmat.

Egy fedél alatt:

Hatalmas kedvenceim az enemies to lovers, a grumpy x sunshine és a kénytelenek együtt élni típusú történetek, szóval tudtam, hogy ez a kombináció ütős lesz. Liam eszméletlen cuki volt a maga csendes módján, imádtam, ahogy Marával szívatták egymást, majd a közös, kedves és szenvedélyes jeleneteiket még inkább. Nagyon jó párost alkottak, akik tökéletesen kiegészítették egymást – talán Helena is tudta, hogy ez bizony így lesz. 

Két emelet között:

Sadie és Erik kapcsolata elég gyorsan kialakult, de őszintén: ki tudna ellenállni egy ilyen viking típusú férfinak? Sadie egy kicsit bolondos volt a babonáival, de úgy éreztem, hogy mindez még ésszerű keretek között történt, mi pedig valljuk be: mindannyiunknak van valamilyen apró szokása  a nehéz helyzetek előtt. Kifejezetten tetszett a konfliktus is, majd annak a megoldása. Erik és Sadie párosát nem lehet nem kedvelni, azt pedig külön szeretném kiemelni, hogy mennyire szeretik a focit, Sadie kedvenc csapata pedig a Real Madrid, akik iránt szenvedélyesen rajongok immár több, mint egy évtizede.

Fagypont alatt:

Őszinte leszek, a legelső pillanattól kezdve sejtettem, hogy ez a novella lesz a kedvencem, valamiért vonzanak a hideg, téli napokon játszódó történetek, de a Nasa körítés is levett a lábamról, hiszen kicsit olyan volt, mintha az Eszméletlen szerelem világába térnék vissza. Remélem, hogy Hannah és Bee találkoztak valamilyen módon. Hannah egy tipikus kemény csaj, míg Ian egy számomra hatalmas pozitív meglepetés a kedves, odaadó szívével. Nagyon szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, szóval nem is volt kérdés, hogy őket is imádni fogom. A végén pedig megmelengette a szívemet, hogy a három férfi milyen jóban lett egymással, ahogyan a Mara-Sadie-Hannah barátság is példaértékű.

Nagyon boldog vagyok, hogy olvastam ezt a kötetet, kíváncsian várom, hogy a jövőben mi mindent tartogat még számomra az írónő. Egy biztos: továbbra is olvasni szeretném a könyveit.

Olvastad már a regényt? Hogy tetszett?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Utálom, hogy szeretlek

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Ana Huang: Twisted Love

A mai könyvértékelés középpontjában Ana Huang Twisted Love című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Maxim Kiadónak!

Fülszöveg:

Egy repedés. Egy olvadás. És a szívében izzó tűz az egész világát felperzseli.

Alex Volkov igazi angyalarcú ördög, aki nem szabadulhat borzalmas múltjától. Egész életében egy rettenetes gyermekkori tragédia emléke kínozta, és miközben az üzleti életben elképesztő sikereket ért el, folyamatosan csak a bosszú járt a fejében. Nem sok ideje maradt a szív dolgaira. Amikor az élet úgy hozza, hogy neki kell vigyáznia a legjobb barátjának húgára, valami megmozdul a lelkében:

Ava Chen szabadlelkű fiatal lány, akit rémálmok gyötörnek, és akit egy olyan gyermekkor kísért, amelyre még csak emlékezni sem tud. De a fájdalmas múlt sem tudta megtörni: még mindig látja a szépséget a világban… és annak a férfinak a jeges külseje alatt is észreveszi az érző szívet, akit nem lenne szabad kívánnia.

A bátyja legjobb barátját.

A szomszédját.

Aki számára megváltás és végzet is egy személyben.

Az ő szerelmüknek nem lett volna szabad megtörténnie, mégis megtörtént. De olyan titkokat is a felszínre hozott, amelyek mindkettőjüket tönkretehetik, és persze mindent, ami fontos a számukra.

A kötetről:

Ha meg kellene mondanom, hogy melyik könyvet láttam a legtöbbször a TikTokon, akkor a válaszom egyértelműen a Twisted love lenne. Nem is meglepő tehát, hogy felkeltette az érdeklődésemet, a fülszöveg pedig meg is erősítette az elhatározásomat, hogy olvasni szeretném a regényt. 

A Twisted love alaptörténetét tekintve két fájdalmas múlttal rendelkező személy egymásra találását mutatja be, mindez pedig meg van spékelve egy kis maffia szállal. Ava bátyja egy évre elhagyja az országot, így a legjobb barátját, Alexet kéri meg, hogy vigyázzon a húgára, mivel tudja, hogy ő az egyetlen személy akiben megbízhat, és aki nem fog szemet vetni a lányra, azonban a számtalan közös pillanat hatására valami több alakul ki közöttük. De vajon ez a kapcsolódás igaz lehet? Vagy csak egy egyszerű fellángolás? Na és milyen hatással lesz a múltjuk a jelenükre? Sikerül válaszokat kapniuk a régóta dédelgetett kérdésekre? Ha pedig dönteni kell bosszú vagy szerelem között, vajon Alex mit választ?

Ava és Alex látszólag teljesen ellentétes karakterek: míg a lány mindenkiben a legjobbat látja és alapvetően pozitívan szemléli a világot, addig Alex nagyon is arrogáns és veszélyes, aki nem titkoltan szereti a játszmákat, de amint egyszer Ava vonzáskörzetébe kerül, akkor megváltoznak az ambíciói, és a legfontosabb számára a lány lesz. Szeretem a hasonló kapcsolati dinamikákat, amikor a rossz fiú beleszeret a jó lányba, szerintem mindig érdekes helyzeteket szül, az pedig pláne izgalmas, hogy vajon milyen mértékben változnak meg a karakterek egymásért. Ava és Alex összességében jó párost alkottak, bár elég klisés volt a kapcsolatuk alakulása, Alex pedig túlságosan birtokolni akarta Avát, na meg persze a sok dráma sem maradhatott el. Túl nagy karakterfejlődést nem figyelhettünk meg a regényben, de reménykedem, hogy a sorozat további részei ilyen téren összeszedettebbek lesznek. A mellékszereplők számomra mind érdekesek voltak, a folytatás tekintetében különösen Bridget és Rhys, valamint Jules és Josh történetére vagyok a leginkább kíváncsi.

Mint említettem, a könyvben megjelenik egy kis maffia szál is, amelyre én alapvetően nem számítottam, de egyértelműen plusz izgalmat adott, bár néha elég gyorsnak éreztem egy-egy fordulatot és csak kapkodtam a fejem. Kicsit érdekes volt belegondolnom, hogy Alex 26 évesen ennyi mindenkit tart az irányítása alatt, ha egy kicsit idősebb lett volna a karakter, vagy jobban ki lett volna fejtve, hogy pontosan mik vezettek idáig, akkor ez számomra hitelesebbnek érződött volna. Alex tettei sokszor megkérdőjelezhetőek voltak, borzasztó bűntényeket is elkövetett, amelyek miatt nem kapott büntetést, de mégsem éreztem azt, hogy a szerző helyesnek akarná beállítani ezeket a cselekedeteket, de tagadhatatlan, hogy Ava nem különösebben foglalkozott néhány rémes dologgal, amelyet Alex elkövetett.

Ami még számomra kicsit negatívum volt, az a kötet lezárása. Úgy éreztem, hogy túlságosan el lett húzva a cselekmény, és teljesen felesleges volt Alex részéről az a sok hazugság. Ha egy bizonyos jelenet során őszinte Avával, akkor sok szívfájdalmat megspórolhatott volna.

Összességében azt tudom mondani, hogy bár a Twisted love-val kapcsolatban kicsit vegyes érzéseim vannak, de mégis szeretném folytatni a sorozatot Ha valaki szereti a jó lány és rossz fiú párost felvonultató, fordulatos, izgalmas történeteket, és nem riad vissza a durvább jelenetektől, annak a Twisted love-ot ajánlani tudom.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Twisted love

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Julia Quinn és Shonda Rhimes: Sarolta királyné

A mai könyvértékelés középpontjában Julia Quinn és Shonda Rhimes közös regénye, a Sarolta királyné áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadónak!

Fülszöveg:

A New York Times bestseller szerzője, Julia Quinn és a televíziós úttörő Shonda Rhimes mozgalmas, lendületes és felettébb romantikus regényt írt, amelynek főszereplője a Bridgerton-sorozatból ismert Sarolta királyné és III. György király, az ő szerelmi történetük, valamint, hogy ez a szerelem milyen változásokat hozott a társadalom életében. A regényt a Shondaland által a Netflixnek készített eredeti sorozat, a Sarolta királyné – Egy Bridgerton történet ihlette.

„Egy korona vagyunk. Az ő terhe az enyém és az enyém az övé…”

1761-ben egy szép szeptemberi napon egy király és egy királyi menyasszony találkozik, életükben először. Néhány óra múlva már házasok.

A német hercegnőként született Sophia Charlotte Mecklenburg-Strelitz gyönyörű, makacs és nagyon, de nagyon okos… nem kifejezetten azok a tulajdonságok, amelyekre a brit udvar vágyott, amikor jövendőbelit keresett az ifjú III. Györgynek. Ám Saroltának nagyon is szüksége volt makacsságára és függetlenségére, mert Györgynek titkai voltak… olyan titkai, amelyek megrengethették volna a monarchia alapjait.

Miután Sarolta új, királynéi szerepében találja magát, meg kell tanulnia eligazodni és előrehaladni a bonyolult udvari politikában… mindeközben a szívére is vigyáznia kell, mert beleszeret a királyba, hiába igyekszik György eltávolítani magától. De mindenekelőtt meg kell tanulnia uralkodni, és megérteni, hogy egy egész társadalom átalakítására kapott hatalmat. Harcolnia kell, de nem magáért, hanem a férjéért és minden új alattvalójáért, akik az ő útmutatását és kegyeit várják. Mert ő már soha nem lesz Charlotte. El kell fogadnia a sorsát, teljesítenie kell kötelességét… Nagy-Britannia és Írország királynéjaként.

A könyvről:

Természetesen a Bridgerton láz engem is elért, így nem is volt kérdés, hogy a sorozat megnézése után könyvben is olvasni szeretném Sarolta és György történetét. Azt már most elárulom, hogy a sorozat és a könyv nagyrészt fedik egymást, de mégis teljes mértékben olyan volt olvasni, mintha most először élném át a történetet – annyi kivétellel, hogy sokkal könnyebben magam elé tudtam képzelni így a karaktereket. 

Ez a regény hatalmas boldogsággal töltött el – Sarolta és György szerelme az egyik legigazabb és legtisztább, feltétel nélküli szeretet, amellyel valaha találkoztam. A párosuk verhetetlen, tökéletesen kiegészítik egymást. Az a kedvesség, szenvedély, szeretet és gyengédség ahogyan egymáshoz viszonyultak teljesen levett a lábamról. Sarolta egy vad, megzabolázhatatlan lélek, akinek Anglia új királynéjaként egy számára a megszokottól merőben eltérő környezetben kell megvetnie a lábát, ráadásul mindezek mellett György titkolózik is előtte. Sarolta magánya és szomorúsága teljes mértékben átjött a lapokról, nekem pedig a szívem szakadt meg ezért a fiatal királynéért, aki nem értette, hogy mégis mi hatására viselkedik így vele a férje. Nem lehetett könnyű számára ez az időszak, hiszen gyökerestül megváltozott az élete, de öröm volt olvasni, ahogy Sarolta megküzdött ezekkel az akadályokkal. Úgy gondolom, hogy ő a tökéletes királyné a férje és az ország számára, ezt pedig be is bizonyítja. György egy kissé elvontabb, de annál szerethetőbb figura, akinek rengeteg démonnal kell megküzdenie. Sokat szenvednek, mielőtt elérik a boldog végkifejletet, de minden pillanat csak erősebbé teszi a szerelmüket. Megható volt, ahogyan egymáshoz viszonyultak, a legendás első találkozást pedig soha nem fogom elfelejteni. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy Sarolta és György a kedvenc könyves párosaim közé kerültek.

Kifejezetten tetszett, hogy a regényben több szemszögön keresztül pillanthattunk bele az eseményekbe, különösen György gondolatai voltak, amelyek megmaradtak bennem, mindaz a kedvesség és szeretet, ahogyan Sarolta felé irányult teljesen levett a lábamról. György határozottan egy olyan karakter, akit nem lehet elfelejteni, és akit meg kell ismertetni a könyvrajongók nagy részével. Ami viszont kicsit átesett számomra a ló túloldalára, az Agatha karaktere – sajnos nekem nem kifejezetten volt szimpatikus, jobban örültem volna, ha kevesebb a vele kapcsolatos történetszál.

A könyv a szerelmi vonalon kívül nagy hangsúlyt fektet a különböző rasszok és a nők helyzetére. Elszomorító volt olvasni, hogy mennyire semmibe vették a sötétebb bőrszínű személyeket és mennyi megaláztatást kellett elviselniük csak azért, mert nem fehérnek születtek. Örülök, hogy manapság már egy elfogadóbb világban élünk, de persze mindig van hová fejlődni.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy elolvastam ezt a könyvet. A történelmi romantikusok közül az abszolút kedvencem lett, György és Sarolta történetét pedig garantáltam nem utoljára vettem elő. Bátran ajánlom minden Bridgerton és nem Bridgerton rajongónak egyaránt, szerintem határozottan megéri elolvasni.

Olvastad már a könyvet? Esetleg tervezed?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Sarolta királyné

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj még

A mai értékelés középpontjában Szaszkó Gabriella Maradj még című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt és az előolvasási lehetőséget Szaszkó Gabriellának és a Maxim Könyvkiadónak!

Fülszöveg:

Matthew Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.

David hosszas tanakodás után elfogadja nagyapja javaslatát, így közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.

Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amire egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

A múltidézés, a feltépett gyász és az újdonsült családi kapcsolatok megterhelik David törékeny mentális egészségét. Vajon neki sikerül a helyes útra lépnie, ahelyett, hogy újra a függőség vonzását választaná?

A könyvről:

Korábban csak az Engedj el-t olvastam az írónőtől (amely a 2021-es évem egyik legemlékezetesebb olvasmánya lett), a Pennington-testvérek trilógiát nem, így különösen izgatottan vártam a kötet megjelenését, hiszen, a felnőtt David új karakter volt számomra, aki hamar a szívemhez nőtt. Az előzmény után már sejtettem, hogy valószínűleg ismét egy nehéz, lelket megterhelő olvasmány vár rám, amelyet nem lesz könnyű elfelejteni – ez valóban így is történt.⁣

Ebben a kötetben David szabad folyást enged a gyásznak, amelyet korábban elnyomott magában. Nehéz évek állnak a mögötte, de most James naplójának és a visszaemlékezéseknek köszönhetően már nem tud tovább menekülni a keserű múlt elől. A múlt mellett azonban a jelen pillanatai is számos nehézséget és fájdalmas momentumot rejtenek, amelyekkel Davidnek szó szerint meg kell küzdenie.

Szeretem, amikor a fejezetek váltakozva mesélik el a jelen és a múlt történéseit. Még mindig sokkoló számomra, hogy milyen nehéz gyerekkora volt Davidnek, hogy mennyit szenvedtek. Mélységesen elszomorítottak az apjára és a testvérére történő visszaemlékezések, pláne ha belegondolok, mennyire másként is alakulhatott volna az életük egy szerető anya mellett. Borzasztó volt olvasni, hogy David és Chris mennyire megszenvedték az apjuk elvesztése utáni időszakot, hogy elveszítették az egyetlen személyt, aki egy kis boldogságot és békét csempészett a viharos évekbe. David a lehető legrosszabb megküzdési módokat választotta, a gyászt elnyomta magában, a helyét pedig a perzselő düh vette át.

"Ez volt a gyenge pontom. A legfájdalmasabb lecke az élettől, hogy pont azt tesszük a legfontosabb emberekkel, amivel bennünket is meggyötörtek."

Ez a könyv egyaránt mesél a függőség leküzdése utáni nehéz pillanatokról, a gyász megrendítő hatásairól, a szülői lét nehézségeiről, a megbocsátásról és a csendes, boldog pillanatokról is. Garantáltan hatással lesz az olvasóra, David története pedig sokáig velünk fog maradni, csak úgy, mint az apjáé. A Maradj még megmutatta, hogy az élet nem fekete és fehér, hogy a mentális betegségek igenis jelen vannak az életünkben, és amelyekről fontos beszélni. David sok mindennel küzdött ebben a regényben is, számtalanszor fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy vajon tud-e olyan jó apa lenni, mint amilyen szeretne, hogy vajon le tudják-e küzdeni a szinte már a sejtjeikbe beivódott fájdalmat. 

"Nem értettem, miért ennyire nehéz elengedni a démonokat, akik csak megrontják az életünket. Miért érezzük magunkat üresnek harc nélkül?"

Kíváncsi voltam, hogy a regényben Matthew milyen oldalát fogja mutatni, hogy miképpen alakul Daviddel a viszonya, képesek-e túllépni a múlt történésein és lehetőséget adni annak, hogy valódi kapcsolat alakuljon ki közöttük. Nem volt egyszerű folyamat ez, ahogyan sok minden más sem David életében, amit pedig a regény végén Matthew Davidért tett, az számomra bebizonyította, hogy mennyire is fontos lett neki az unokája és annak családja. Sokkoló, fájdalmas, könnyfakasztó pillanatoknak lehettünk a szemtanúi, de ezzel egy kör lezárult.

Szaszkó Gabriella ismét megmutatta, hogy mennyire zseniálisan tud írni és érzelmeket közvetíteni. Nem egyszer szorult el a torkom olvasás közben, a regénnyel felültem egy érzelmi hullámvasútra. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogat számunkra a folytatás, hiszen ez egy olyan történet, amellyel nem lehet betelni.⁣

Olvastad már a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Maradj még

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Papp Dóra: Rúnatánc

A mai értékelés középpontjában Papp Dóra Rúnatánc című könyve áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a GABO Kiadócsoportnak!

Fülszöveg:

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

A könyvről:

Körülbelül egy hónapja olvastam a Bolyongót, így nem is volt kérdés számomra, hogy a Rúnatáncot is szeretném minél hamarabb sorra keríteni. A folytatásokkal kapcsolatban mindig bennem van a félelem, hogy vajon sikerül-e megugraniuk az első rész színvonalát, de jelentem, a Rúnatáncnak sikerült, sőt, felül is múlta azt. 

Bár a Bolyongót is nagyon szerettem, mégis, valahogy sokkal jobban tudtam kapcsolódni a 24 éves Norbival és a jelenlegi élethelyzetével. Ennek valószínűleg az lehet oka, hogy én is 24 éves vagyok jelenleg, a könyv fő témái pedig olyan események, amelyeket én is átéltem, ezáltal szintén adott egy közös pont. 

A Rúnatánc az elmúlt évek két fontos, az emberek életét megváltoztató eseményét dolgozza fel: a vírus hatását a mindennapokra és a szomszédságunkban zajló háborút. Ezek olyan témák, amelyekkel mindenki tud azonosulni, kapcsolódni és mindenkinek van egy saját verziója a történtekről. Érdekes volt számomra egy másik szemszögből is átélni az eseményeket, Norbin keresztül pedig úgy éreztem, hogy visszarepülök az időben egy szomorúbb, nyomottabb hangulatú periódusba, amikor még a házból is alig lehetett kilépni megszorítások nélkül. A könyv nagy erőssége ez a két téma, amely mindig ott van a háttérben (vagy éppenséggel a középpontban), mi pedig ennek köszönhetően megismerhetjük, hogy ez a kalandvágyó fiatalember miképpen vészeli át az embert próbáló időket.

A vírus és a háború mellett ez a regény egyaránt szól barátságokról, a zenéről, az újpogány lét velejáróiról és természetesen a szerelemről. Nagyon jó volt újra visszatérni a régi karakterekhez és újakat is megismerni. Norbi valamennyire megmaradt ugyanannak a hatalmas igazságérzettel megáldott fiúnak, aki korábban is volt, de mindeközben rengeteget fejlődött és változott. Érettebb lett, ez egyértelműen kirajzolódott a sorokat olvasva, az élethez való hozzáállása pedig továbbra is irigylésre méltó. Mírát is jó volt újra látni, örültem, hogy sikerült valóra váltani az álmai egy részét, az pedig megmelengette a szívemet, hogy még mindig milyen nagy összhang van kettejük között. Örültem, hogy végre jobban is megismerhettük Mikkót, akit azt hiszem, hogy lehetetlenség nem kedvelni, de hasonlóan érzek Daxtennel és Ingriddel kapcsolatban is. Szintén boldog vagyok, hogy Gabesz, ha csak a háttérben is, de jelen volt ebben a regényben. 

A szerelmi szál még az előző kötetnél is jobban tetszett, mivel különösen közel érzem magamhoz a második esély típusú történeteket. Bár őszinte leszek, sokáig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz a végkifejlet, hogy ki felé húz Norbi vagy éppenséggel Míra szíve. Szerettem, hogy bizonytalanságban tartott az írónő, és sok mindenre csak később derült fény, így még izgalmasabbá téve a történetet. Nagyon drukkoltam, hogy Míra és Norbi újra egymásra találjanak, de hogy mi lett a történet vége, azt természetesen nem spoilerezem el.

Papp Dóra mindig egyedi karaktereket alkot, akik számomra is tudnak újat adni, az általa felépített világ és a benne található személyek pedig garantáltan hosszú ideig velünk maradnak. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de ugyanennyiszer is szomorodtam el. Ezzel a könyvvel az olvasó garantáltan felül egy érzelmi hullámvasútra, én pedig úgy érzem, hogy igazán ezzel a folytatással lett kerek Norbi története, aki már nem az útját kereső tinédzser, hanem végre megtalálta a helyét a világban.

Összességében azt tudom mondani, hogy akár az előzmény ismeretében, akár nélküle, de megéri elolvasni ezt a regényt. Az én szívemben különleges helyet foglal el, így nektek is bátran ajánlom. Még mindig nem egy szokványos történet, de pont ezért is annyira emlékezetes. Ez a könyv egyszerre tanulságos, szórakoztató, és szívfacsaró, amelyet megéri fellapozni.

Ti olvastátok már? Esetleg tervezitek?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Rúnatánc

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés | Teagan Hunter: Can't Text This – Nehogy megírd!

A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”

Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.

Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.

Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.

Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.

Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.

Hagyd, hogy felüdítsen!

A könyvről:

Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.

A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát… 

Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.

Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.

A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.

Ti olvastátok már?

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Tom Felton: Túl a varázslaton

A mai értékelés középpontjában Tom Felton Túl a varázslaton című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a HVG Könyveknek!

Fülszöveg:

Az esetlen kis „csenő manóból” karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom őszintén és a védjegyévé vált humorral most először vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, magáról a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk fel, mert egy hús-vér varázslóval fogunk találkozni!

A könyvről:

Nem vagyok egyedül, amikor azt a kijelentést teszem, hogy a Harry Potter történeten nőttem fel, ahogyan azzal sem, hogy a mai napig hatalmas kedvencem a varázsvilág, egy örök kapcsolódási pont más emberek felé, egy biztonsági zóna, amelybe bármikor visszatérhetek és újra azt érezhetem, hogy a varázslat igenis körülöttünk van. Szavakkal nehéz leírni, hogy mit is jelent számomra mindaz, amit a varázsvilág adott, de azt hiszem, hogy nem is szükséges, hiszen valószínűleg a bejegyzést olvasó szívében is hasonló érzések találhatóak meg. Ez egy olyan szerelem, amely soha nem fog véget érni, amelyet soha nem lehet megunni és amely időtálló üzenetének köszönhetően mindig velünk marad, és ahogy Tom is fogalmazott, hidat képez a generációk között. Egy közös pont, amely az életünk szerves részét képezi. 

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy Draco a kedvenc karaktereim közé tartozott, de ahogy múltak az évek, én pedig felnőttem, úgy egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Draco nem csupán egy fekete-fehér személyiség, nem eredendően rossz, sokkal inkább a körülmények áldozata, ezt pedig a Félvér hercegben bőven be is bizonyította. Az elmúlt évek során egyre inkább nőtt az érdeklődésem a mellékszereplők iránt is, Tom pedig a varázsvilágon túl egy másik produkcióban, a The Flash-ben nyújtott alakítása miatt is belopta magát a szívembe, így nem is volt kérdés, hogy el szeretném olvasni ezt a könyvet.

Nem sok önéletrajzi kötetet olvastam eddig, de a Tom által megteremtett elbeszélésmód, az a humor, az a tisztelet és az a szeretet, amellyel az elmeséltekhez viszonyult elérte, hogy sokkal nyitottabb legyek a hasonló kiadványok felé. Ez a könyv egy utazás volt, a fiatal, csintalan kisgyermektől egészen a felnőtt, világot látott és az élet árnyoldalait is megtapasztaló Tom felé. Tetszett, hogy a kötet nem csak a Harry Potter forgatásokról mesélt, hanem bőven megismerhettük az azt megelőző eseményeket, ahogyan az utána következőeket is. Számomra majdnem minden újszerűen hatott, mivel nem szoktam különösebben követni a színészek magánéletét, így még különlegesebb élményt adott a Túl a varázslaton, melynek köszönhetően sokkal közelebb érzem magamhoz Tomot és Draco karakterét is. Tom elég nagy szeletet szentelt a könyvben Draco megfejtésének, ahogyan a közötte és a karaktere közötti hasonlóságok és különbségek analizálásának is, a sorokat olvasva pedig úgy gondoltam, hogy ilyen az, amikor egy színész nem csak a munkájának tekint valamit, hanem annál sokkal többnek: elmerül a karakterben, teljesen átadja magát, tisztelettel és megértéssel irányul felé, mindeközben pedig tisztában van a valódi értékeivel is. 

El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzéssel töltöttek el a Harry Potter színészekről szóló anekdoták. Sokat mosolyogtam olvasás közben, a kulisszatitkok pedig még inkább megmutatták, hogy mennyire is nagyszabású produkciók a Harry Potter filmek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos szerepet játszottak a forgatáson a teniszlabdák, vagy éppenséggel, hogy milyen sok felkészülési időt igényel egy-egy jelenet a tényleges forgatás megkezdése előtt. Tom részletesen mesélt a különböző színészekkel és egyéb munkatársakkal való viszonyáról is, akik már sokkal inkább a második családját jelentetik számára. Szívmelengető részletességgel írt az ott megismert barátairól és az átélt kalandokról.

Ha van valami, amiről korábban semmit sem tudtam, az Tom családja és a színészi pályafutásának kezdete. Nagyon érdekes volt bepillantást nyerni az életének ebbe a szeletébe, és vele együtt átélni a régmúlt történéseit. Örülök, hogy ezekről is olvashattam, hiszen utólag látom csak igazán, hogy mennyire nagy jelentőséggel voltak ezek a személyek és a kezdeti történések az életére.

A legnagyobb hatást azonban mégsem a Harry Potterről szóló fejezetek, hanem az utolsó kettő etap gyakorolta rám. Tudtam, hogy Tomnak voltak korábban problémái, de kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazva, a saját gondolatait és érzéseit olvasva úgy érzem, hogy kitárulkozott, lecsupaszította önmagát, amelyhez nagy bátorság szükséges. Fontos dolgokra hívta fel a figyelmet, én pedig hálás vagyok ezért, hiszen ha akár csak egy olvasóban megfogalmazódik a gondolat, hogy nem érzi jól magát és segítséget szeretne, majd mer is kérni, akkor már megérte. Az ilyen mértékű őszinteség mindig nagy hatással van rám, talán pont azért, mert a hírességek ritkán beszélnek ennyire nyíltan, Tom pedig mert kilépni a sztereotípiákból. A mentális egészség ugyanannyira fontos, mint a fizikai, és ahogyan néha a testünk is karbantartást, gyógymódot igényel, úgy az elménk is igényli a törődést, a támogatást. Örülök, hogy Tom mert változtatni, annak pedig pláne, hogy ma már egy sokkal kiegyensúlyozottabb embert ismerhetünk a személyében.

A Túl a varázslaton kötet különösen fontos helyet foglal a szívemben, mivel sokkal közelebb hozta hozzám a színészt és az általa megformált legendás karaktert is. A humoros, tartalmas és érzelmes gondolatokat fotómontázzsokkal teli oldalak szakították meg, amelyeknek köszönhetően sokkal könnyebben el tudtam képzelni egy-egy szituációt vagy néhány, eddig számomra ismeretlen személyt. Ha valaki szeretne jobban elmerülni a Harry Potter világában, vagy megismerni Tom Felton gondolkodásmódját, az életének történéseit és azt a bátorságot, amelyet tanúsított, akkor ez a könyv nem fog csalódást okozni. Habár Túl a varázslaton a kötet címe, de ezek a sorok nem szűkölködtek a mágiában.

Ti olvastátok már?

Ha bizonytalan vagy, nem tudod eldönteni, hogy neked való-e a kötet, akkor olvasd el a másik blogbejegyzésemet is: 5+1 ok, hogy miért olvasd el Tom Felton Túl a varázslaton könyvét

A kötet megvásárolható ezen a linken: Túl a varázslaton

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka