Könyvértékelés - Vi Keeland: Fiatal szerető

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Vi Keeland regénye, a Fiatal szerető van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak! 

A bejegyzésem a Prológus Álomherceg projektjének a részét képezi.

Fülszöveg:

Amikor először találkoztam Ford Donovannal, fogalmam sem volt, hogy ki ő…, néhány szembeötlő dolgot leszámítva.

Tudtam róla, hogy túl fiatal hozzám, isteni a teste, sikeres és okos. De menjünk vissza a történet legelejére.

A legjobb barátnőm kijelentette, hogy újra randiznom kellene, és a tudtom nélkül létrehozta a profilomat az egyik népszerű társkereső oldalon.

Huszonegy és huszonhét éves kor között jelölte be a potenciális partnerek életkorát. Továbbá megjegyzésként odaírta, hogy az Orál Király és hasonló becenévvel rendelkezők azonnal a lista tetejére kerülnek.

Nem lett volna szabad aktiválnia a profilomat…

A lényeg, hogy így találkoztam Forddal. Elkezdtünk üzeneteket írogatni egymásnak. Megnevettetett, de ennek ellenére is zavart a kora, úgyhogy részemről csak barátságról lehetett szó.

Miután hetekig győzködött, végül ráálltam, hogy egyetlenegyszer találkozzunk. Húsz évvel ezelőtt randiztam utoljára a középiskolai szerelmemmel. Tudtam, hogy nem lehet ebből semmi tartós, de kíváncsi voltam rá.

Remegő lábbal léptem be az étterembe. Ford a bárpultnál ült. Amikor megfordult, elállt a lélegzetem. A szexi mosolyától majdnem lecsúszott a bugyim.

De annyira ismerősnek tűnt…

Ahogy közelebb értem, rájöttem, miért. A szomszéd nyaraló tulajdonosának a fia volt.

A szomszéd fiú.

Évek óta nem láttam, és ő időközben felnőtt férfi lett.

Kimentem az étteremből és hagytam a fenébe ezt az őrültséget.

Majd beköszöntött a nyár, és ki kezdett el ismét lejárni a családi nyaralóba?

Vi Keeland #1 New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb regénye újszerű élményt ad ugyan, de most sem kell nélkülöznünk a szenvedélyt, a humoros, vérforraló csipkelődést és a romantikus érzelmeket sem.

Figyelem! A bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat!

A könyvről:

Vi Keeland nevével már rengeteg helyen találkoztam és régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, így nagyon boldog vagyok, hogy most lehetőségem adódott rá. 

A Fiatal szerető egy idősebb nő (Valentina) és egy tőle 12 évvel fiatalabb férfi (Ford) szerelmét mutatja be, akik egy internetes portálon ismerkedtek össze egymással, ám az első személyes találkozás alkalmával kiderül, hogy bizony ők nem is idegenek, sőt, mindig is ismerték egymást. 

Valentina elég nehéz időszakon ment át: éppen most vált el a férjétől, akivel még a gimnáziumban szerettek egymásba, és akivel született egy közös, immár egyetemista fiuk is. Val mindig is volt valaki: barátnő, feleség, anya, és az új helyzetben egy elég komoly feladat áll előtte: meg kell találnia önmagát, hogy ki is ő a mindenféle szerepek nélkül, amelyekbe már nagyon fiatalon belekerült. Az önmegtalálásban segítségére van hű barátnője, Eve is, aki nem csak a bakancslistája megírásában segít neki, hanem újra bevezeti barátnőjét a randizás világába is, amelyről Val-nak fogalma sem volt mindeddig. Hiszen hogy is lett volna, ha 17 évesen teherbe esett? Számára minden kimaradt az életből, ami a fiataloknak természeteses: randizás, bulizás, az önmegvalósítás. Val mindent megtesz, hogy boldog lehessen, és végre elvégez egy olasztanári egyetemi kurzust is, amelyre Ryan feleségeként nem volt lehetősége, de mindig is vágyott rá. 

Ford élete kemény volt, hiszen 20 évesen elvesztette a szüleit, és neki kellett felnevelnie a 14 éves húgát, aminek köszönhetően hirtelen kellett felnőnie és készen állnia erre a feladatra. Immár 25 éves, sikeres üzletember, akinek a szerelmi élete mondhatni romokban hever, hiszen leginkább alkalmi partnerei vannak. Egy üzleti lehetőség miatt regisztrál egy társkereső oldalra, ahol véletlen az útjába kerül Valentina. A két karakter hamar összeismerkedik és megkedvelik egymást, de ami utána következett, arra egyikük sem számított.

A Fiatal szerető egy nagyon aranyos és romantikus történet, amely egy önmagát kereső nő és egy nehéz múltú férfi szerelmét mutatja be. A szerelmi szál nagyon szépen épül fel közöttük, szerintem egyáltalán nem tolakodó, és teljesen hitelesen mutat be egy kapcsolatot. Nem zökkenőmentes az ő viszonyuk, korántsem az, de idővel egymáshoz csiszolódnak. De vajon túl lehet lendülni a bizonytalanságon? Egy nyár alatt megismerhetjük a másikat? És vajon a helyes lépéseket hozzuk meg a szerelem nevében? 

A könyv legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelemben nem számít az kor. Hiszen az életkor csak egy szám, amit arra használunk, hogy az időt mérjük, hogy milyen sokáig szeretjük egymást.(idézet a regényből.) Ezt a mondanivalót két szálon is megerősíti az írónő, hiszen Valentina és Ford mellett Eve és a férje között is nagy korkülönbség van, akik ennek ellenére is tökéletes harmóniában és boldog házasságban élnek. Egy másik fontos mondanivaló pedig, hogy a látszólag boldog kapcsolat mögött is mély problémák bújhatnak meg, amelyeket talán mi észre sem veszünk, de belülről emésztik a párt, és szépen, mint egy féreg a gyümölcsbe eszi be magát a mindennapjaikba. 

Nehéz dolog elfogadni néha az igazságot, és még nehezebb továbblépni, új életet kezdeni, magunk mögött hagyni minden fájdalmunkat. Ezt Valentinának és Fordnak is meg kell tanulnia, hiszen csak így lehetnek boldogok egymással. De vajon tényleg lehet köztük igaz szerelem és boldogság a korkülönbség ellenére is? És tényleg olyan fontos, hogy mit gondolnak mások?

Szeretném még kiemelni, hogy a regénynek milyen jó hangulata volt, hiszen egy tengerparton játszódó nyári románcot mutat be, de ehhez a meghitt hangulathoz nagyban hozzájárulnak a mellékszereplők (Bella, ifjabb Ryan, Eve és Tom) is, akik szintén nagyon szerethető figurák, és sokat tesznek a történet alakulásához is. Bevallom, szívesebben olvastam volna róluk többet is, a jövőben pedig kifejezetten érdekelne Bella vagy Ryan regénye, bár nem tudom, hogy erre van-e esély.

Én nagyon szerettem ezt a történetet, egy igazi kellemes, nyárias olvasmány szeretetről, szabadságról, önmegvalósításról, és biztosan fogok még az írónőtől olvasni, hiszen nálam bizonyított. Nektek is bátran tudom ajánlani ezt a könyvet, ha egy édes, romantikus történetre vágytok, amelynek mondanivalója is van. 

Végezetül pedig szeretnék hozni pár kedvenc idézetet a könyvből:

„A sors mindig megtalálja a módját, hogy visszajuttassa hozzánk azokat a dolgokat, amik valamilyen módon hozzánk tartoznak.”

„Nagyon ritka az, ha készen állunk a nagy dolgokra, nem számít, mennyit készülünk rájuk lélekben. Néha az is elég, ha annyira állunk készen, amennyire az adott pillanatban tőlünk telik.”

„A fájdalomtól erősek leszünk. A könnyektől bátrak. A megtört szív bölccsé tesz. A bor viszont segít megfeledkezni minden szarságról.”

„A fontos dolgok bizonyára jó okkal történnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni őket akkor sem, ha eredetileg máshogy terveztük. Ha valamit helyesnek érzünk, akkor meg kell lépnünk.”

„De szinte mindenhez hozzá tud szokni az ember. Egy idő után a sötétben is megtanulunk látni, és vigaszt is találunk benne.”

A könyv megrendelhető az Álomgyár webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír formátum

E-book formátum

Ti olvastatok már az írónőtől? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Rupi Kaur: Tej és méz

Sziasztok! Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Rupi Kaur Tej és méz című kötete van terítéken. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

A kötetről:

Rupi Kaur nevével szerintem már sokan találkozhattatok, hiszen napjaink egyik legnépszerűbb „insta költőjéről” beszélhetünk. Nagyon vitatott a szerző munkássága, vannak, akik szeretik, és vannak, akik kifejezetten nem kedvelik, ahogyan azt a nap és az ő virágai című kötetéről írt értékelésemben is olvashattátok, de én továbbra is az első tábort erősítem, hiszen nagyon kedvelem az ő verseit és úgy magát az insta költészetet. Azt már előre szeretném leszögezni, hogy elég modern alkotásokról van szó, mind tartalmilag mind képileg. Rupi eléggé szókimondó, nyíltan ír olyan témákról, amelyek nem szokványosak, kendőzetlenül beszél a saját negatív tapasztalatairól is. Bevallom, néha már nálam is átlépett 1-1 határt, hiszen vannak olyan témák, amelyek egyszerűen túl intimek a számomra, és meglepő volt néhány gondolatot olvasni.

A tej és méz Rupi első megjelent kötete, 4 részre osztható, melynek címei:

- a fájdalom

- a szeretet

- a törés

- a gyógyulás

Ezekben a fejezetekben számos verssel találkozhatunk, melyeknek központi témái a családon belüli erőszak, a szerelem, a fájdalom és azzal való megküzdés, valamint az önelfogadás.  Bevallom, szerintem elég vegyesre sikeredtek ezek a gondolatok: voltak, amelyek szerintem nagyon jól megragadtak egy bizonyos élethelyzetet és jól sikerült átadni azokat, és voltak, amelyek belőlem nem váltottak ki semmilyen pozitív hatást, inkább csak egy szemöldökráncolást. 

„hogyan tudsz ilyen könnyedén

kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett

az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem

voltak kedvesek velem"

A könyv olvasása során jobban megismerhetjük a szerzőt, akit megannyi atrocitás ért már az életében, köszönhetően a származásának és annak, hogy nőnek született egy olyan országban, ahol ennek nincs igazán értéke. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elég negatív hangvételűre sikeredett a kötet, amelyben megjelenik többek között a feminizmus, valamint az anyai gondoskodás és az  anyai érzelmek is. Véleményem szerint a tej és méz nem ér fel a Rupi a nap és az ő virágai című könyvéhez. Úgy érzem, hogy a szerző másik kötetében sokkal mélyebb versekkel találkozhatunk, amelyek nagyobb hatást gyakoroltak rám. Külön szeretném viszont kiemelni, hogy mennyire jól sikerültek az illusztrációk (még ha egyszerűbbek is, de felesleges is lett volna túlcsicsázni), amelyeket maga Rupi Kaur alkotott meg. Szerintem tökéletesen visszaadják a versek hangulatát, illetve jó kiegészítésként szolgálnak azokhoz.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon különleges könyvet olvashattam, amely igazán modern, fiatalos, és tud értéket közvetíteni. Nem tökéletes, közelről sem, de szerintem a hibái ellenére is élvezhető. Szerettem gondolkodni az olvasottakon, értelmezni, hogy vajon mire is gondolhatott a szerző, és ezzel szemben mit jelent számomra egy-egy vers. Szeretem, amikor nem csak átrobogok egy történet felett, hanem igenis agyalok rajta. Ezek miatt is bátran tudom ajánlani mindenkinek ezt a kötetet, aki szereti az insta költészetet vagy szeretne megismerkedni ezzel az új műfajjal. 

„nincs megnyugtatóbb

mint a hangod ahogy

felolvasol nekem

-a tökéletes randevú"

„legközelebb ha

feketén iszod a kávét

érzed majd a keserűséget

amit maga után hagy benned

sírsz majd miatta

de soha nem hagysz

fel az ivással

inkább őrzöd

a legrosszabbat belőle

mint hogy semmi se maradjon"

Ti esetleg olvastatok már Rupi Kaur-tól? Ha nem, akkor terveztek? Melyik kötet tetszett nektek jobban?

A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább (Könyvértékelés)

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Melanie Harlow Mindig van tovább című regényéről írok nektek, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Fülszöveg:

Jack Valentini nem az esetem.

A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.

Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan. Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.

De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.

A hatalmas, kemény izmait.

Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben, vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám… De túl jó, nem bírom abbahagyni.

És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt. Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.

De téved.

Nem kell, hogy én legyek az első szerelme. Elég, ha az utolsó leszek.

Imádni való mese a reményről, amit sosem adhatunk fel, a hitről, hogy a boldogság igenis jár nekünk, akkor is, ha a lehető legváratlanabb pillanatban köszönt ránk.

A legszerethetőbb szerelmespár, akik alig tudják elhinni, hogy tényleg rátaláltak arra, akit talán nem is kerestek.

Ismerd meg titkaikat!

A könyvről:

Nagyon izgatott voltam már a kötet miatt, mivel rengeteg pozitív véleményt hallottam róla. Mindig valamiféle megnyugvást érzek, ha újra RP regényt olvasok, ebben a kategóriában érzem a legotthonosabban magam, de pont ezért kicsit féltem is, hogy mennyire fog lenyűgözni engem a történet.

Nos, azt hiszem, most már elárulhatom: én nagyon szerettem ezt a könyvet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem kifejezetten újat tudott volna nyújtani, de én nem is feltétlen keresem mindig az újat. Egyszerűen néha csak jó leülni és egy aranyos történetet elolvasni, amely tökéletesen kikapcsol és feltölt. Az After we fall abszolút ebbe a kategóriába tartozik a számomra, de ezek mellett mégis van a történetnek mélysége, mondanivalója.

Az alaptörténet rendkívül izgalmasnak ígérkezik: Margot egy nagyvárosi lány, aki gazdag családból származik, sikeres vállalkozást vezet, de állandó megfelelési kényszerben él a környezete miatt, Jack pedig egy farmer, akinek az életére még most is hatással vannak a múlt árnyai, és szinte mindennel szemben érdektelenné vált, a szívében nincs már helye a szerelemnek. Az élet ezt a két igen ellentétes karaktert egymás útjába sodorja, de onnantól fogva nincs megállás: Margotnak és Jacknek rá kell döbbenniük, hogy bizony az ellentétek néha tényleg vonzzák egymást, és meg kell tanulniuk megküzdeniük a saját démonjaikkal és elvárásaikkal.

A főszereplőink egy nagyon szerethető párost alkottak. Ritka, hogy egy ennyire szimpatikus női karakterrel találkozok valamilyen regényben, de Margot szerintem nagyon klassz figura. Vicces, okos, aki két lábon áll a földön. Jack pedig a feleségét gyászoló veterán, aki a múltjából adódóan is problémákkal küzd, de amikor megpillanthatjuk a valódi arcát, akkor egy végtelenül kedves és édes személyiséggel találkozhatunk, aki garantáltan megmelengeti a női szíveket. Nagyon szerettem azt, ahogy ők egymással viselkedtek, érezhető volt a kémia minden egyes közös jelenet során. Egy kicsit talán gyors volt számomra az összeismerkedésük, az, ahogy eljutottak A pontból B-be, de ez egyáltalán nem volt zavaró a történet további alakulásában. Nagyon drukkoltam a szerelmüknek, hiszen mindketten megérdemelték már a boldogságot. 

Fontosnak tartom még kiemelni: ritka, mikor egy történet ennyire szimpatikus mellékszereplőket vonultat fel, de itt valóban ez történt. Felüdülés volt olvasni a három testvérről, Georgiáról  és a kicsi Cooperről. Ők voltak ennek a történetnek az igazi lelke, úgy érzem, hogy nagyon kellettek ebbe a regénybe. Szerettem, ahogy egymáshoz viszonyultak, mindig ott segítettek a másiknak, ahol tudtak. Jó volt olvasni, hogy Jack helyett is kitartottak, nem adták fel a reményt, és nagyon örülök, hogy Georgia személyében egy ennyire támogató családtagot ismerhettünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a regény összképe sokat változott volna, ha ezek a karakterek nincsenek benne vagy jobban háttérbe szorulnak, ahogyan akkor is, ha ez az egész egy városi környezetben játszódott volna. Betekintést nyerhettünk egy vidéki gazdaság működésébe, és külön öröm a számomra, hogy a könyv igenis próbálja felhívni az olvasó figyelmét a körültekintőbb vásárlásra és a bio gazdaságokra. 

Az After we fall egy végtelenül kedves és szerethető történet, amely bár nem tökéletes, de mégis mély nyomott hagyott bennem, és egy igazán emlékezetes olvasmány lett a számomra. Egyszerűen jó érzés visszagondolni a könyvre, és szívem szerint már most rögtön olvasnám a folytatásokat, amelyekben bár nem ők a főszereplők (Tudtad, hogy például Jamie-nek is van egy saját kötete?), de annyira magával ragadott ez a regény, hogy biztosan fogok még olvasni az írónőtől. 

Nekem nagy élmény volt, egy tökéletes kikapcsolódás. Ha egy laza, könnyed olvasmányra vágysz, amelyben kellő mértékű romantika is szerepel, akkor ez a könyv neked íródott! Én csak ajánlani tudom!:)

A regény megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó webshopjából ezekre a linkekre kattintva:

Papír alapú könyv 

E-book

Ti olvastátok már a történetet? Hogy tetszett nektek?

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - José Antonio Cotrina: Samhein aratása

Sziasztok! A mai bejegyzés középpontjában a Galaktika (Metropolis Media) újdonsága áll, mégpedig José Antonio Cotrina regénye, a Samhein aratása. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak.

A bejegyzésem a Prológus nagy nyári várólista csökkentés tematikus hetének a részét képezi.

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A történetről:

Őszintén mindenféle elvárás nélkül álltam neki a regénynek, mivel még nem olvastam a kiadótól, valamint az íróról sem hallottam korábban, de a fülszöveg már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, rögtön éreztem, hogy ez a könyv nekem való lesz.

Szerintem egy nagyon izgalmas alaptörténettel találkozhatunk: adott 12 fiatal az emberi világból, akik Rocavarancoliába kerülnek, köszönhetően a bennük rejlő mágikus esszenciának, na meg egy öregember mesterkedéseinek. Ez az új világ merőben más, mint amit korábban ismertek, számtalan veszélyt rejt, és a 12 fiatalnak meg kell tanulnia túlélni ebben a borzalmas, varázslattal teli városban. Vajon mennyire tudnak alkalmazkodni? Mi célból kerültek ők erre a helyre? Mi jelenti a nagyobb veszélyt: egy új, ismeretlen környezet és az ott élő lények, vagy maguk az emberek? 

A történet főszereplője Hector, legnagyobbrészt az ő szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Hector egy kissé ügyetlen és félszeg karakter, nem egy tipikus főhős, de pont ez teszi annyira különlegessé. Csetlik-botlik és sokszor nem a legmegfelelőbb döntéseket hozza meg. Nem egy kifejezetten vezér alkat, de mégis van benne valami, ami kiemeli a társai közül, ami miatt Rocavarancoliában kifejezett figyelemmel követik nyomon a vele történteket. A könyvben a másik 11 kiválasztott szintén nagyobb szerepet kap, így igazán könnyű megszeretni néhányukat, vagy éppenséggel ellenszenvet érezni feléjük. Számtalan barátság születik rövid idő alatt is, és izgalmas volt olvasni, ahogy ezek a fiatalok feltalálják magukat egy új világban. 

Külön tetszett, hogy a történet nem csak egy szemszögből íródott, és nem csak a 12 kiválasztott életébe leshetünk bele, hanem voltak egyéb szálak is, amelyek leginkább a tanács tagjai köré szerveződtek. Az biztos, hogy a tanács sem tétlenkedett: számos izgalmas fordulat köszönhető a tagjainak, akik nem hagyják, hogy a történet leülepedjen és unalomba  forduljon. Kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben mi történik Esmaellel, Eroch-kal, Derűs Dámával és a többiekkel. 

A könyv világbemutatása részletes, sőt, a legnagyobb hangsúly talán ezen van a kötetben. Számos érdekes tájleírással találkozhatunk, és a legapróbb részletekig (a regény kereti között) megismerhetjük Rocavarancoliát, a város jellegét és múltját. 

A Samhein aratása egy izgalmas könyv, egy hajsza, amelynek egyetlen célja van: a túlélés. Az események viszonylag lassan bontakoztak ki, de mégsem válik unalmassá a történet, viszont az első kötetben tényleg nem a drasztikus cselekedeteken van a hangsúly, inkább egy hosszabb bevezető rész feelingjét nyújtja. Izgultam a karakterekért, aggódtam a bajba jutottakért, drukkoltam a sérültekért, szerettem volna a kérdéseimre választ kapni. Bevallom, azért a végén én egy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, bár azért így is volt mi meglepjen. Ami hiányérzetem még volt a regénnyel kapcsolatban: szívesebben olvastam volna többet is a tanács tagjairól, hiába is voltak jelenetek a tagok szemszögéből, én mégis kíváncsi lettem volna a részletesebb múltjukra, pláne a Lexel fivérek életére.

Összességében elmondhatom, hogy engem nagyon magába szippantott a könyv és ha tehetném, már most rögtön olvasnám a folytatást. Izgalmas volt, fiatalos, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az ijfúsági fantasyket. Számomra egy nagyon pozitív meglepetés volt. 

Ti esetleg olvastátok már a történetet? Ha nem, akkor tervezitek?

A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Suzanne Collins újdonságát, az Énekesmadarak és kígyók balladája című regényét vesézem ki. Az értékelésem a Prológus projekt keretén belül született. Erre a linkre kattintva pedig elérhetitek a Prológus oldalát!:)

Köszönöm szépen a könyvet a Prológus és az Agave Kiadó csapatának!

Fülszöveg:

A becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül. 

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy én korábban nem olvastam az Éhezők viadala kötetetek, csak a filmvásznon keresztül ismerem a történetet. Tudom, hogy sokan kifejezetten nem kedvelik Snow karakterét, de én nem tartozom és soha nem is tartoztam közéjük. Nagyon megörültem, hogy ez a könyv az ő főszereplésével készült el, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan indult el és mi vezetett ahhoz, hogy Panem egyik legnagyobb zsarnoka legyen.

Coriolanus Snow jó ember volt. A Kapitólium egyik régi, nagy múlttal és dicsőséggel rendelkező családjának a leszármazottja, aki elegáns viselkedésével, gondolkodásmódjával és megjelenésével sikeresen tartotta fenn azt a látszatot, hogy a családja régi fényűző élete megmaradt. Az első fejezetekben egy olyan fiúval találkozunk, akivel akaratlanul is, de elkezdünk szimpatizálni. Mint említettem, Coriolanus jó ember volt, jó és nemes értékeket képviselt. Szerette a családját, és mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa számukra a biztonságot. 

A Kapitólium még mindig hordozza a háború során szerzett sebeket, de megpróbál újjáépülni és újjászületni, hiszen a káoszt csak fegyelemmel, szabályozással és a Kapitólium közbenjárásával lehet megelőzni. A Kapitólium volt a háború igazi áldozata, és betekintést kaphattunk az ott élő emberek háború alatti sínylődéseibe is. Nem volt mit enni, nem volt hol szórakozni, az emberek akár már a kannibalizmusig is folyamodtak, hogy életben tartsák önmagukat és családjukat. Kemény időszak volt, tele szenvedéssel és fájdalommal. A Snow család ennek a háborúnak a viseli a kegyetlen sebeit.

A kötet a 10. Éhezők viadala előtti, közbeni és utáni eseményeket mutatja be. Coriolanus Snow az Akadémia végzős diákja, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az Éhezők viadala egyik mentora lett. Lelkesen áll a feladat elé, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy elnök lehessen. Az ehhez vezető út kemény és rengeteg tanulással teli, de ő nem adja fel. Az Éhezők viadalában betöltött mentor pozíciója pedig segíthet elérni a céljait. Sikerült fenntartania a látszatot, hogy a mai napig fényűző életet élnek, így nagy reményekkel állt neki az Aratásnapi ceremóniának is. Coriolanus legnagyobb döbbenetére és legnagyobb megalázására azonban a 12. körzeti lány kiválasztottat bízzák rá, egy eleve esélytelen indulót. Ezek után indul be a regény valódi cselekménye, és veszi kezdetét a 10. Éhezők viadala.

Erre a történetre úgy gondolom, hogy elég sok jelzőt lehet használni, de én most a merészt választanám. Számomra igazán felüdülés volt olvasni a kapitóliumi emberek gondolkodásmódját, és nem azért, mert én is így vélekednék a dolgokról, szimplán jól esett bepillantást kapni ebbe az őrült világba. A kapitóliumi emberek felsőbbrendűek, a körzeti aljanép felett állnak. Műveltek, elegánsak, gazdagok. A világ a lábuk előtt hever, és ők irányítják egész Panemet. Coriolanus is ebben a szemléletben nevelkedett, aki bár megtapasztalta a nélkülözést is, mégis ennek a szemléletmódnak adta át magát. A könyvben figyelemmel kísérhetjük azt, ahogy ő formálódik, ahogy elveszíti az ártatlanságát. A tiszteletreméltó kapitóliumi polgárra azonban mély hatást gyakorol az ő kiválasztottja és mentoráltja Lucy Gray, aki hatására Coriolanus megkérdőjelez mindent, amiben hitt. A lány ártatlansága és kedvessége leveszi a mi főszereplőnket a lábáról, akinek a hatására Coriolanus jobb emberré szeretne válni. Igen, jobb emberré szeretne válni, de a főjátékmester kegyetlen játszmába taszítja az ifjú Coriolanus Snowt, megismerteti vele az élet kegyetlen oldalát. dr. Gaul egy radikálisan gondolkodó személy, akire egyértelműen ráaggatható az őrült jelző. Őrült, de a maga elcseszett világában egy zseniális tudós, aki nem mellesleg hihetetlenül jól tudja manipulálni az embereket. Nem számít neki senki és semmi, csak érje el a célját. Amikor Coriolanus az események középpontjába csöppen, a saját kárán kell megtanulnia, hogy a hatalomhoz vezető út nem pont olyan egyszerű, fényes és tisztességes, mint ahogy azt ő hitte. Az emberi természet eredendően rossz. Ha nincsenek szabályozva a cselekedeteik és az életük, akkor kitör a káosz, és a káosz fájdalmat szül. Sokkoló volt olvasni a körzetekben zajló életről, a hatalmas ellentmondásról, ami az ő életük és a Kapitóliumban élők között megfigyelhető. 

A történet alakulásában rengeteg karakter játszik fontos szerepet, akik vagy a támogatásukkal vagy az ostobaságukkal, esetleg a kedvességükkel, de hatással voltak Coriolanus életére és döntéseire. Sejanus, Tigris, Nagymadám, Anyuka, dr. Gaul, Hingbottom dékán, Clemensia és még számos egyedi és fantasztikus karakter szerepel ebben a kötetben. Különösen kiemelném Sejanust, aki egy Kapitóliumban élő fiú körzeti szívvel, és Lucy Grayt, aki egy nagyon rejtélyes személyiség. Talán nekik kettejüknek van dr. Gaulon kívül a legnagyobb szerepük Coriolanus fejlődésében és az események alakulásában, és garantáltan hatalmas megdöbbenéseket fognak okozni.

A könyvben nagy szerepet kap az éneklés is, amely szerintem nagyon feldobta a történetet, hiszen egy-egy ballada/dal néha sokkal többet árult el, mint maguk a "beszélt" szavak. Külön szeretném még kiemelni, hogy a regény végét imádtam, az utolsó sorok kifejezetten zseniálisra sikerültek, és adnak egy jó nagy elégtételt az olvasónak.

Amikor belenéztem a könyvbe, nagyon megijedtem a szedését látva, hiszen egy oldalon viszonylag sok szöveg található, de annyira lehengerlő és fantasztikus az írónő stílusa, hogy nagyon könnyű volt haladni a történettel. Számomra hihetetlenül izgalmas volt, tartogatott olyan fordulatokat, hogy egyszerűen a zseniális jelzőn kívül mást nem is tudok mondani. Őszintén nem hittem volna, hogy ez a könyv ilyen mély benyomást fog tenni rám, de hatalmas csalódás volt a lehető legpozitívabb értelemben. Én egy új kedvencet avattam. Imádtam ezt az őrült világot, ezt az őrült gondolkodásmódot, számomra újszerű volt, és kifejezetten jó volt végre nem egy pozitív szemléletmódú regényt olvasni. Különösen tetszett, ahogy Coriolanus magát is győzködte, hogy ő jó ember, annak ellenére is, amiket tett. De vajon mikor lendülünk át a ló túloldalára? Mikortól számít valami önvédelemnek és valami gyilkosságnak? Mikor lépjük át azt a vékony határvonalat, amit ha átlépünk, már nem számítunk jó embernek? Mindenki olyan, mint amilyennek mutatja magát? Számos hasonlóan érdekes kérdést tehetnék még fel, amikre valamilyen szinten lehetetlenség válaszolni. Ha érdekel Coriolanus és a regény álláspontja, akkor ajánlom neked ezt a fantasztikus történetet, amely engem levett a lábamról.

Óh, és soha ne feledjétek: A hó mindig felül landol.

Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol egy férfit felakasztottak,

mert megölt három másikat?

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.

Nektek hogy tetszett az Énekesmadarak és kígyók balladája? Erre a történetre számítottatok?

Ha szeretnék megvásárolni a könyvet, akkor erre a linkre kattintva megteheted: https://bit.ly/enekesmadarak

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Találkozunk a következő blogbejegyzésem során,

Dorka

Könyvértékelés: Jen Calonita: Ne ​érezz, ne kérdezz! (Bookstagram-tour)

Sziasztok!

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig a Manó könyvek egyik újdonsága, a Ne érezz, ne kérdezz című könyv van terítéken Jen Calonita tollából. A regény Bookstagtam-tour keretein belül került hozzám, amelyet nagyon szépen köszönök a Prológus és a Manó könyvek csapatának!

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?

Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?

Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

A borítóról:

Általában az értékeléseimben nem szoktam kiemelni részletesebben egy-egy könyv  borítóját vagy külsejét, de ez esetben muszáj vagyok, hiszen nem mehetek el szó nélkül a fantasztikus külcsín mellett. A borító fantasztikus, egyszerűen imádom, szerintem nagyon jól visszaadja az ihletül szolgáló mese hangulatát. A színezett kék lapélek pedig úgy gyönyörűek, ahogy vannak, nagyon örülök neki, hogy hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a megoldás. 

A könyvről:

Talán sokan nem tudjátok, de a Manó könyvek egyik új sorozata, a Sorsfordító történetek különböző Disney mesék retelling (újra elmesélt) változatait tárja elénk. A világok, a karakterek nagyrészt ugyanazok, ám mégis van a történetekben valamilyen nagyobb csavar, amely megváltoztat mindent, amit eddig hittünk és ismertünk a mesékkel kapcsolatban. Én nagyon szeretem a retelling történeteket, éppen ezért is voltam nagyon izgatott a Ne érezz, ne kérdezz című regénnyel kapcsolatban, amely az én kedvenc Disney animációs mesémet dolgozza újra: a Jégvarázst. 

Ahogy a fülszövegből is kiderül, a regény kiinduló helyzete és egyben központi csavara az, hogy Anna és Elza nem ismerik egymást. Az eredeti mesében az ő kapcsolatuk az egyik legfontosabb szál, hiszen Anna segít Elzának megtalálni önmagát és a kulcsot az ereje uralásához. A könyvben elsőre talán furcsa lehet ez az alaphelyzet, és talán el is gondolkodunk, hogy akkor vajon mi fog történni? Hogyan fognak ők kapcsolódni egymáshoz? Mi is lesz itt? 

Ez az újdonsült szituáció azonban számos pozitív változást is hozott magával, hiszen néhány karaktert megismerhettünk egy kicsit más oldaláról is. Elza például szerintem eléggé más megvilágításba került, és jó volt mélyebb betekintést kapni az ő személyiségébe. (A spoilerek elkerülése végett nem szeretnék konkrét helyzetekre kitérni, hiszen szerintem úgy az igazi az élmény, ha ezeket mindenki saját maga tapasztalhatja meg.) 

Megismerhettünk számos olyan karaktert is, akik nem szerepeltek az eredeti mesében, és akik szerintem tudtak pluszt adni a történethez. Még ha valakinek nem is volt túl nagy szerepe a könyvben vagy az események alakulásában, akkor is jó volt látni, hogy mennyi szerető ember veszi körül a mi főszereplőinket. Az új karakterektől úgy gondolom, hogy sokkal emberibb és megközelíthetőbb lett a történet, amely valósághűbbé is teszi, gondoljunk csak a kastély alkalmazottaira, akiknek azért nagy szerepük van abban, hogy minden a megfelelően alakuljon és történjen. Jó volt őket megismerni.

Az új arcok mellett azért szerencsére itt voltak nekünk a jól ismert szereplőink is: Kristoff, Olaf, Swen, Bronzország hercege, Hans, a trollok. Szerintem a könyvben is rendkívül jól árnyaltak ezek a karakterek, hiszen miközben hűek a filmes önmagukhoz, mégis más helyzetekbe kerülnek, máshogy találkozunk velük, és az egész annyira kellemes érzéssel töltött el olvasás közben, mint amikor találkozol egy régi baráttal. Olaf itt is eszméleten cuki volt, nekem a filmben is ő a kedvenc karakterem, és egyszerűen minden egyes megszólalása és feltűnése megmelengette a lelkemet. Szeretnék még kifejezetten kitérni Bronzország hercegére, aki bár nem egy pozitív, de mégis egy zseniális karakter! Egyszerűen imádtam a komikus helyzeteket, amikbe ő került. Számomra ő is a regény egyik fénypontja volt az állandó okoskodásával és elviselhetetlen természetével.

Nagyon szerettem ebben a történetben azt, ahogy összekapcsolta az újat a régivel, az ismeretlent az ismerttel. Számos motívum megmaradt a filmekből, de mégis új köntösbe bújtatva, amit szerintem nagyon jól megvalósított az író. Egyszerre volt ismerős és mégis új, egy élmény volt olvasni számomra.

Bátran tudom ajánlani ezt a könyvet minden Jégvarázs rajongónak, vagy az olyan személyeknek, akik szeretik a mese átírásokat. A Ne érezz, ne kérdezz nem szakad el annyira radikálisan az eredeti forgatókönyvtől, de ennek köszönhetően a bekuckózós olvasós élmény garantált. Nagyon-nagyon szerettem, és olyan jó volt valamilyen szinten újként megismerni ezt a történetet, mintha félig-meddig először látnád és tapasztalnád, amely miatt én nagyon hálás vagyok, hiszen hányszor kívánom azt, hogy bár újra elsőként láthatnék 1-1 filmet vagy olvashatnék egy könyvet. A Ne érezz, ne kérdezz mély benyomást tett rám, és egy nagyon aranyos történetként és pozitív olvasási élményként hagyott mély nyomot bennem. 

Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet, akkor a könyv megrendelhető erre a linkre kattintva: https://bit.ly/neerezz 

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok,

Dorka

Nyári TBR listám - D's Heaven Of Books

Sziasztok!:)
A mai blogbejegyzésemben szeretném bemutatni nektek a nyári TBR listámat, és úgy összességében szeretnék mesélni nektek a könyves céljaimról, amiket kitűztem magam elé a következő periódusra. Ha érdekel, hogy miket szeretnék olvasni, akkor tarts velem!:)

Megtaláltok az instagramon is dsheavenofbooks néven!

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy én viszonylag lassabban olvasok mostanában, ezért alapból nem tudok 30 könyvvel számolni a szünidő alatt, így az én céljaim/listám kevesebb könyvet fog tartalmazni, de bízom benne, hogy annál fantasztikusabb regényeket fogok megismerni.
Hogy miért is szeretnék minél több kötetet elolvasni a szünidő alatt? Nos, ősszel fogom kezdeni az utolsó évemet az egyetemen, ami a szakdolgozatírás és az egyéb teendők mellett nagyon húzósnak ígérkezik. Eddig sem tudtam sokat olvasni a szorgalmi- és vizsgaidőszakok alatt, így szerintem erre most végképp nem lesz időm/energiám. Azért bízom benne, hogy ez nem így fog történni, de sajnos ezt látom reálisnak.

A 2020-as évemre 30 könyv elolvasását tűztem ki célul, amit nagyon szeretnék megvalósítani, hiszen az elmúlt években nem igazán sikerült annyi új regényt megismernem, mint azt terveztem. Azt is szeretném leszögezni, hogy nem fogom űzni ezt a számot: ha esetleg 25 könyvvel zárom az évet, én akkor is nagyon boldog leszek, csakúgy, mintha 35-tel zárnám. Ez csak egy kis cél magamnak, aminek az elérése nagy boldogsággal töltene el, de nem ez fog irányítani, és nem fogok emiatt kapkodni/rágörcsölni arra, hogy nekem ezt most be kell fejeznem, hiszen még ott vár rám az a másik 20.

Ezek után viszont térjünk is át a nyári terveimre:
2020 nyarán szeretnék elolvasni legalább 10 könyvet, amelyek közül van is pár fix, amiket biztosan elolvasok, illetve van pár (igazából jó sok) olyan regény, amelyeket nagyon szeretnék végre én is megismerni, és bízom benne, hogy közülük is jónéhány sorra fog kerülni.

Hogy mik is a „biztosan olvasni fogom” regények, tehát az én nyári TBR listám biztos résztvevői? Lássuk hát:

1. Elizabeth Lim: Fénytörések

Nem tudom, hogy ismeritek-e a Manó/Menő könyvek új sorozatát, amely Disney mesék átdolgozásán alapszik. A Fénytörések is ennek a sorozatnak az oszlopos tagja, sőt, az első magyarul megjelent példánya, amely Mulan történetét meséli el, de egy hatalmas csavarral a középpontban! Nem szeretnék spoilerezni senkinek sem, éppen ezért ide kattintva megtekintheted a fülszöveget, ha szeretnéd. Ami viszont még különlegesebbé teszi ezt a könyvet: piros színezett lapéllel került kiadásra, ami eszméletlen gyönyörű! Nagyon várom már, hogy olvashassam, sőt, valószínűleg ő lesz az első nyári olvasmányom is.

2. Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!

Ez a könyv szintén a Sorsfordító történetek sorozat tagja, amely az én kedvenc Disney mesémet, a Jégvarázst bújtatja új köntösbe. Nagyon-nagyon izgatott vagyok miatta, tűkön ülve vártam már a megjelenését, hiszen a Frozen számomra a legek-legje. Nagyon szeretem, szóval nagy reményeket fűzök hozzá. Itt kék színű lapélekkel találkozhattok, ami szintén gyönyörű, és már maga a könyv külseje is érdemel egy hatalmas dicséretet, egyszerűen jó ránézni.

3. Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

A két sorsfordító történet mellett ezt a könyvet is Bookstagram-turné keretein belül lesz lehetőségem elolvasni. Én még nem olvastam korábban az Éhezők viadala könyveket, viszont a filmeket nagyon szeretem. Snow elnök története kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, nagy reményeket fűzük hozzá, és izgatottan várom az első Suzanne Collins olvasási élményemet.

4. Melanie Harlow: After We Fall – Mindig van tovább

A Könyvmolyképző Rubin Pöttyös sorozata az én szívem csücske, egyszerűen imádom ezeket a könyveket. Az After we fall-ról rengeteg pozitív véleményt hallottam már, éppen ezért nekem is kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet. Az alaptörténet nagyon izgalmasnak ígérkezik, a borító csodálatos, szóval reménykedek, hogy nekem is legalább annyira el fogja nyeri a tetszésemet, mint az ismerőseimnek. Ez a könyv számomra „hazai”, talán ebben a műfajban és kategóriában érzem magam a legkényelmesebben, éppen ezért is nehéz már nálam kifejezetten „wow, imádtam” hatást elérni.
Vajon sikerülni fog ennek a könyvnek bekerülni a kedvenceim közé? Hamarosan kiderül.

5. Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv

Erről a könyvről szintén rengeteg pozitív véleményt hallottam, mindenhol nagyon dicsérik, és mivel hozzám is első ránézésre közel áll, így nem is volt kérdés, hogy beszerzem.
Azért nem szeretnék elmenni szó nélkül a gyönyörű borító mellett sem. Hatalmas wow, gyönyörű munka!
Ha szereted az LMBT történeteket, akkor ez a könyv is elnyerheti a tetszésedet!

6. Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Szerencsére már volt lehetőségem Tibitől olvasni, hiszen nem is olyan rég került sorra nálam a Pokolba a jópasikkal! című könyve (az értékelésemet megtalálod erre a linkre kattintva), amellyel számomra elég magasra helyezte a lécet. Nagyon szeretem Tibi stílusát, fiatalos, lendületes, éppen ezért izgatottan állok neki ennek a regényének is. Ebben a kötetben is található LMBT szál, szóval ha kedveled az ilyen történeteket, akkor ez is elnyerheti a tetszésedet!

7. Ruby Saw: Liv Jackson életei

Ruby volt olyan kedves, és elküldte nekem a júliusban megjelenő regényét ebook formátumban. Ez a könyv Ruby 2 korábbi regényét (Pillangó-hatás, Az igazi) dolgozza át újra, és bújtatja kicsit új köntösbe.  Nagyon kíváncsi vagyok már rá, így biztosan ő is sorra fog kerülni nálam a nyár folyamán.

Ezek lettek volna tehát az én nyári TBR listám központi darabjai, amiket mindenképpen szeretnék elolvasni, és amelyek elsőbbséget is élveznek jelenleg a többi könyvhöz képest. Mint említettem, számos egyéb regény van, amelyekre már nagyon kíváncsi vagyok, és közülük is szeretnék elolvasni minél többet. Ezek közül a könyvek közül az Árnyék és csont az, amely kiemelkedik a mezőnyből, és amelyet szintén nagyon szeretnék már elolvasni, még a Netflix sorozat megjelenése előtt. A listán találhatóak még: a Caraval, A tél jegyesei, Harry Potter és az azkabani fogoly, Vaják 1, Balhés Brit, November 9, When it’s real, The wicked king, Az utolsó Namsara,  Ezzel a szívvel, Tiéd a főszerep és még sokan mások. Kíváncsi vagyok, hogy 2020 augusztusának végén-szeptemberének elején mit mondhatok el, hogy hogyan sikerült megvalósítani a terveimet. Lehetséges, hogy akkor fogok is hozni egy összegző bejegyzést. Érdekelne titeket?:)

Ti mely könyveket szeretnétek mindenképpen elolvasni 2020 nyarán? Van esetleg TBR listátok?:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka