Könyvértékelés: Rupi Kaur - a nap és az ő virágai

Sziasztok!
Ma egy könyvértékelő bejegyzéssel érkeztem Rupi Kaur új kötetéről, amely nem más, mint a nap és az ő virágai.

Instagram: Dsheavenofbooks

Fülszöveg:

ez az élet receptje
mondta anyám
közben ölelt én a vállán sírtam

gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak

Erőteljes utazás. Növekedésről és gyógyulásról és arról, hogyan találhatunk otthonra önmagunkban. A nap és az ő virágai, amelyet maga Kaur illusztrált, egy öt fejezeten – hervadáson, elhulláson, gyökerezésen, növekedésen és virágzáson – átvezető utazás.

A szeretet minden formájának ünneplése.

A kötetről: 

Rupi Kaur munkássága szerintem nagyon vitatott. Sokan kedvelik, sokan pedig kifejezetten nem értik, hogy mi plusz van abban, amit ő csinál, hiszen „csak általánosságokról ír, amely mögött nincs különösebb tehetség”. Én az előbbi kategóriába tartozom.

Korábban volt lehetőségem angolul elolvasni Rupi Kaur mindkét könyvét, amelyek mély hatást gyakoroltak rám, éppen ezért is szerettem volna magyarul beszerezni a nap és az ő virágait.
Mindig is szerettem a verseket (klasszikusokat és moderneket egyaránt), a pár soros szösszeneteket, a gondolatok ilyen fajta közlését. Verseket általában azért olvasok, hogy elgondolkodjak, hogy utána agyalhassak kicsit, hogy pontosan mi is van emögött, hogy milyen rejtett utalást találhatok, amely elsőre talán nem is tűnik ki a sorok közül.
Rupi kötetét olvasva nagyon sokat agyaltam, éppen ezért is több napon keresztül forgattam a lapjait, hiszen szükségem volt a szünetekre. Elmondhatom: megkaptam azt, amiért én ezt a kötetet olvasni szerettem volna. Rengeteget agyaltam, néha lesokkolódtam, néha szomorúságot éreztem, de mindenképpen érzelmeket váltott ki belőlem, amely szerintem nagyon fontos egy könyv kapcsán. Úgy gondolom, hogy még mindig inkább legyen valamivel kapcsolatban véleményünk, akár negatív, akár pozitív, mintsem, hogy közömbösek legyünk iránta. Ez különösen igaz az irodalomnál, és Rupi Kaur munkássága szerintem ezért is különleges, hiszen mindenképpen reakciót vált ki.

Az instaköltészetnek nevezett gondolatait tartalmazó kötete szerintem kiemelkedő a műfajon (ha fogalmazhatok így) belül is. A kötet különlegessége, hogy 5 nagyobb fejezetre van osztva (hervadás, elhullás, gyökerezés, növekedés és virágzás), és mind az öt téma másabb típusú verseket foglal magában. Találkozhatunk az édesanyjához íródott költeményekkel, a szerelemhez címzett sorokkal, megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés bevándorlóként egy új ország gyermekeként megszületni, miközben nem tartozik oda, de már a régi hazájába sem. A gondolatok hol hosszabbak, hol rövidebbek, sok helyen illusztrációval is tarkítottak, amelyeket maga a szerző rajzolt meg. Egyszerűen egy szóval tudnám jellemezni: különleges.

Egy másik jellemzője Rupi Kaur munkásságának, az a szókimondóság, hiszen semmit nem rejt véka alá, semmit nem fél kimondani, ugyanakkor a rejtélyesség is jelen van, hiszen annyi, de annyi rejtett utalással találkozhatunk! Furcsa, mivel egymásnak ellentétes jelzőket használtam, de mégsem éreztem kettősséget a kötet olvasása közben, szerintem egy nagyszerű egyveleget kaphattunk a lehető legjobb arányban.

Én nagyon hiszem, hogy ennek az új „műfajnak” igenis van helye, hiszen megfogja a fiatalokat, erőt is meríthetnek belőle, és talán közelebb is hozhatja az új generációt az olvasás világához. Lehet, hogy általánosabb dolgok is vannak a köteteiben, de éppen ezért is tud vele ennyi ember azonosulni, hiszen amikről ír, azok a te életedben is aktuálisak lehetnek.
Én úgy gondolom, hogy senki ne ítélkezzen elsőre. Persze könnyen előfordulhat, hogy valakitől a lehető legtávolabb áll az ilyen fajta művészet, szerintem ezzel sincs semmi probléma, de úgy alapjáraton próbáljunk egy picit nyitottabbak lenni, hiszen számos új dolgot tapasztalhatunk meg, amelyek végül kifejezetten elnyerik a tetszésünket.

Összességében elmondhatom, hogy nekem ez a kötet hatalmas kedvencemmé vált, ahogyan Rupi Kaur munkássága is. Remélem, hogy a jövőben többet találkozhatok az ő gondolataival, A nap és az ő virágai pedig egyértelműen újraolvasásért kiált.

Végezetül pedig érkezzen az egyik kedvenc a nap és az ő virágai idézetem:
mi ez a dolog veled meg a napraforgókkal kérdezi

a sárgaság mezejére mutatok odakint
a napraforgók bálványozzák a napot felelem
csak akkor húzzák ki magukat amikor megérkezik
amikor a nap elmegy
gyászosan hajtják le a fejüket
ezt teszi a nap ezekkel a virágokkal
ezt teszed velem te

- a nap és az ő virágai

Nektek mi a véleményetek Rupi Kaur munkásságáról? Olvastatok már tőle?:)

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést!
Dorka