Könyvértékelés: Dombóvári István - Netperces novellák

Sziasztok!

Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal Dombóvári István Netperces novellák című kötete van terítéken. Köszönet a recenziós példányért a Jaffa Kiadónak!

Fülszöveg:

Instagram: Dsheavenofbooks

Dombóvári István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben, amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.

Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod…) És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs…) Kíváncsi vagy rá, mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra, hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a konteók? (Sose hitted volna…) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!

A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat, de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a világbéke pedig rettenetes.

Ha már a kezedben tartod ezt a különleges könyvet, fordítsd el, csapd fel az öledben, és indulhat a hálózatfüggetlen, nosztalgikus, mégis hipermodern szórakozás! Ez a laptop sosem fog lemerülni, mert Dombóvári István elképesztő és mulatságos történetekkel töltötte fel neked.

DOMBÓVÁRI ISTVÁN-t, a magyar stand-up comedy egyik meghatározó alakját, a Tesztbeszéd műsorvezetőjét, a Showder Klub és a Dumaszínház nézőin túl már az irodalomkedvelőknek sem kell bemutatni. Írt már vicces, egyben elgondolkodtató regényt Pisti vagyok, ments ki innen! címmel, a Félkövérben a fogyókúrája tanulságos küzdelmeit mesélte el, Kormos Anett-tel írt könyvében, A nagy roastkönyvben pedig közösen cikiztek celebeket és karikíroztak ki kulturális termékeket.

A könyvről:

Korábban még soha nem volt alkalmam olvasni Dombitól, ahogyan az ő munkásságát sem követtem nyomon. Természetesen ismertem, találkoztam is már vele a média felületein, de eddig semmilyen személyesebb élményem nem volt vele kapcsolatban, éppen ezért nem is nagyon voltak elvárásaim, csupán ez a kötet nagyon felkeltette a figyelmemet, hiszen a regények mellett nagyon szeretem a novellás és verses könyveket is.

A kiadvány nem a szokványos formában készült el, hiszen az egész kötet úgy van megszerkesztve, mintha egy laptop lenne, ezzel a módszerrel is próbálva közelebb hozni a fiatalabb generációt az könyvek világa felé. Én nem találtam zavarónak, hogy az egész könyvet oldalra fordítva kellett olvasni, szerintem hamar megszokható. 

Azt hiszem, hogy ideje elárulnom: nagyon szerettem a Netperces novellákat! Egyszerűen leültem olvasni, és úgy éreztem, hogy folyamatosan csak szippant magába ez a világ, az ő írói stílusa, a humora. Mert bizony ebben a könyvben is kiemelt szerepet kap a humor és a szürrealitás, amely minden egyes novella alapjául is szolgált. Ebben a kötetben tényleg minden megtörténik, amire nem is gondolnál, folyamatosan olyan alaphelyzetekkel találkozhatsz, amelyek megdöbbentettek, de szerencsére pozitív értelemben. 

A humor és a szürrealitás mellett az egész kötet a 21. századi világ paródiájaként is funkcionál, tükröt mutatva az olvasónak, hogy mennyire is züllött ez a társadalom. Találkozhatunk olyan munkahellyel, ahol a munkásoknak pár másodperces részletek alapján kell felismerniük egy zeneszámot (Shazam paródia), olyan világgal, ahol a kis pingvineknek is dolgozniuk kell a Déli-sarkon a túlélés reményében, beleshetünk az internet világának rejtett bugyraiba is, ahol manapság már mindenféle szolgáltatás elérhető, megtapasztalhatjuk az emberi kíváncsiság erejét és annak vesztét, ahogyan sok más, egyszerre valóságos és eltúlzott szituációval is találkozhatunk, amelyek megmutatják a mi világunk kettősségét is.

„Kicsim, ne aggódj, semmi baja nincs ennek a lánynak. Ezt úgy hívják, hogy divat. Valaki kitalál valamit arról, hogyan kell kinézni, milyen ruhákat kell felvenni és hogyan kell őket hordani. Kitalálják, hogy egy fényképen merre kell nézni, hogy minél szebbnek tűnjenek rajta. Szebbnek, mint a valóságban. A lány fején az pedig nem csőr, hanem az az ő szája, csak fel van fújva egy vegyi anyaggal, szilikonnal. Na, most már mindent tudsz az emberi divatról, gyere, menjünk dolgozni!”

Fontos kiemelni, hogy Dombi ebbe az egészbe oktató jelleget is belecsempészett, többek között a globális felmelegedés negatív következményeiről is olvashatunk, amelyek egyszerre megdöbbentőek és elszomorítóak mind az olvasó, mind a karakter számára. 

„ De mi történt anya? Hová tűntek a végtelen hómezők? És miért kell nekünk dolgoznunk a táplálékért?” – OLVAD A JÉG. Számomra ez az idézet volt a könyv egyik csúcspontja, hiszen egy tudatlan kis pingvin próbál választ találni arra, hogy pontosan miért is kell úgy élniük, mintha rabok lennének a saját felségterületükön. És adott a kérdés: pontosan miért is? Azt hiszem, hogy ezt mindenki megtudja válaszolni magának.

Szeretnék kiemelni kettő szófordulatot a könyvből, amelyek nekem különösen tetszettek: Kommentművészeti Akadémia (az internet előtt ülő trollok valódi szakképesítést igényelnek, hogy kellően a másik lelkébe tudjanak tiporni, csupán mert erre igény van), időmigráns (a béke unalmas, inkább legyenek gondok és háború). 

Őszintén kijelenthetem, hogy én ezt a kötetet minél több ember kezébe adnám, hiszen még megannyi dolgot kiemelhetnék, amelyek mind-mind valóságosak, és amely veszélyekre talán nem is figyelünk oda, csak megyünk a célunk után, az elvárás után, és közben talán elfelejtünk tényleges élni és odafigyelni a körülöttünk zajló dolgokra.

„Csak közben nem vagyunk boldogok. Szomorú mindenki, mert nem tudja megvenni azt, amit másoknál látott. Szomorú, mert úgy szeretne kinézni, mint mások. Hajszol valamit, amire tulajdonképpen semmi szüksége. Olyan szeretne lenni, amilyen ő soha nem lesz. Aztán emiatt depressziós lesz. Egy idegen embernek panaszkodik pénzért. A szomorúság már olyan elfogadott, napi rutin lett, mint a boltba járás."

Azt azért szeretném kiemelni, hogy ebben a könyvben vannak káromkodások is (nem sok, de előfordul), így ha esetleg valaki ajándékba szánja, de úgy gondolja, hogy az ő gyerekének ez nem való még, így könnyebben tud mérlegelni. 

Összességében nekem ez egy 4,5 csillagos olvasmány volt, amely kíváncsivá is tett Dombi többi könyve iránt. 

Ti olvastatok már a szerzőtől? Esetleg a Netperces novellákat? Ha igen: melyik volt a ti kedvencetek? Dombi mely másik könyvét ajánlanátok nekem?

A kiadvány megvásárolható többek között a kiadó webshopjában is. Link az oldalhoz.

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést!

Dorka