A mai könyvértékelés középpontjában Meagan Brandy Boys of Brayshaw High – A Brayshaw bandái című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
Ezek a Brayshaw-srácok leigáznak?
„A magadfajta lányokat nem szívesen látják az ilyen helyeken, szóval süsd le a szemed és nézz inkább félre.” Pontosan ezeket a szavakat intézte hozzám a szociális gondozóm, mikor kirakott a legújabb pokol kapujában. Egy problémás tiniknek fenntartott helyen.
Persze, nem fogadtam meg a tanácsát, és ők most kipécéztek maguknak. Azt várják tőlem, hogy alávessem magam a hatalmi játszmáiknak, és hogy beálljak a sorba, ahogy ők elképzelik.
Pechjükre, sosem tartom be a szabályokat.
Pechemre, eltökélték, hogy betartatják velem.
Közben elképesztően vonzóak, és a többiek királyként bánnak velük. Ők a fiúk Brayshaw High-ból.
És én vagyok a lány, aki az útjukba került.
A könyvről:
Az alapszituációt érdekesnek találom, hiszen adott Raven, egy nagyszájú és zűrzavaros lány, aki elkerül egy problémás fiataloknak fenntartott házba és egy új iskolába. Ott azonban hamar meg kell tapasztalnia, hogy az irányítás nem feltétlen az övé, hiszen a Brayshaw srácok uralkodnak az iskola, a város és az ott élő emberek felett. Nem meglepetés, hogy összetűzésbe keveredik Raven, Maddoc, Captain és Royce, ahogyan az sem, hogy rá kell döbbenniük: nem is különböznek annyira egymástól.
Kicsit ismerősnek hatott a történet, engem speciel A Royal-család sorozatra emlékeztetett, mintha annak egy átdolgozott változatát olvastam volna. Természetesen megtalálható benne minden, ami egy ilyen könyvhöz szükséges: drogok, alkohol, szexualitás, nagymenő srácok, egy hirtelen jött szegény lány, aki felforgatja mindenki életét. Alapjáraton szeretem a hasonló regényeket, de úgy éreztem, hogy itt valami nagyon félrecsúszott.
A legnagyobb problémám egyik részről a karakterekkel volt: nem is tudtam eldönteni, hogy ki a nagyobb irányításmániás, Raven vagy Maddoc. Toxikus személyiségnek gondolom mindkettejüket, hiszen Raven majdnem minden cselekedete meggondolatlannak bizonyult és sokszor erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat tett. Nem tetszett, ahogyan az erőszakos megmozdulásai helyesnek voltak beállítva, és ezeknek köszönhetően vívta ki a tiszteletet és fogadták be mások maguk közé. Folyamatosan azt ismételgette, hogy nem akar olyan lenni, mint az anyja, elhatárolódik tőle, de mégis állandóan a múltja alapján határozta meg magát, esélyt sem adott arra, hogy megváltozzon. Maddoc pedig túlságosan sok volt, hiszen állandóan parancsolgatott mindenkinek, nem érdekelte a másik ember véleménye és álláspontja, azt hitte, hogy minden hatalom az övé, és ő dönt mások sorsa felett. Captaint egészen megkedveltem, ahogyan Royce is sokszor mulattatott, sajnálom, hogy nem valamelyikük lett a központi férfi karakter. A további mellékszereplők eléggé furcsák voltak, igazából mindenkit az határozott meg, hogy behódoltak-e a Brayshaw srácoknak, avagy sem, de Viennát, Victoriát és Bass-t érdekes karaktereknek találtam. Azonban, megdöbbentő volt olvasni, hogy felnőtt emberek három tini fiú szavai szerint cselekednek, hogy Maddocnak és a testvéreinek ennyire sikerült behálózniuk mindenkit. Ahogyan az is érthetetlen számomra, hogy miképp élhet három kiskorú mindenféle felügyelet nélkül önállóan – lehet, hogy van erre magyarázat, de számomra nem derült ki 100%-osan a sorok közül.
A másik problémámat az adta, hogy ebben a kötetben lényegében okésnak volt beállítva a fiatalok körében az alkohol- és drogfogyasztás, az erőszak, ahogyan a különböző extrém szexuális tevékenységek is megjelentek a lapok között. Tudom, hogy ez csak egy könyv, és jó eséllyel nem ez határozza meg, hogy egy fiatal mit gondol helyesnek, de mégis akadhatnak olyan személyek, akikre mély hatást gyakorolhatnak az itt olvasottak. Máris sokkal pozitívabb lenne az értékelésem, ha valamilyen negatív hatása is le lett volna írva ezeknek a szereknek, vagy az erőszakos viselkedésnek, de nem, semmi. Lényegében Raven anyja, aki 10 éve drogozik is úgy volt beállítva, mint egy szupermodell barbie baba, akinek nem lennének hatással a testére a szerek fogságában eltöltött évek. Ahogyan az is megszokottnak volt beállítva, hogy mindenre az öklünk a válasz.
Amit viszont pozitívnak szeretnék kiemelni, hogy végre ebben a könyvben nem azt olvashattam, hogy a Bray házba került lányok küzdenek a jobb élet ellen, és mindenáron vissza akarnak menni a nyomorba, hanem elfogadták ezt az új életszituációt, és megpróbálták kihozni belőle a legjobbat. Bár elég negatív hangvételűre sikerült az értékelésem, de azért jó párszor megmosolyogtatott a regény, voltak benne aranyos és vicces mozzanatok, amelyek emeltek a színvonalon.
Összességében azt tudom mondani, hogy A Brayshaw bandáit egy igazán réteg könyvnek gondolom. Ha valaki szereti a hasonló történeteket, ahol van bőven romantika, harc és belső vívódások, azoknak tetszhet, de ha valaki ezzel a kötettel szeretné felfedezni a rubin pöttyösök világát, akkor inkább más olvasmányok választására buzdítanám.
Ti olvastátok a regényt? Hogy tetszett nektek?
A könyv megvásárolható ezekre a linkekre kattintva:
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
 |
| A bejegyzésem a Prológus Kortárs projektjének a részét képezi. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése