A mai könyvértékelés középpontjában Bridget Collins Árulások című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. Század Kiadónak!
Fülszöveg:
Ha az életed hazugságon alapul, lenne bátorságod kimondani az igazságot?
Montverrében, a réges-régi elitakadémián, amely magas hegyek közt búvik meg, a legjobbakat és legélesebb eszűeket képzik arra, hogy tökéletesen helytálljanak a grand jeu-ben – a nagy játszmában –, ebben a rejtelmes, misztikus vetélkedésben, amely a zenét, a művészetet, a matematikát, a költészetet és a filozófiát egyaránt ötvözi. Léo Martin egykor Montverre kiválósága volt, de azóta egy véres tragédia nyomán elveszítette a lendületét, már nem foglalkoztatja a tudományos pálya. Ehelyett a politika vonzásába került, a kormánypárt feltörekvő csillaga lett, hogy aztán egy apró botlás a karrierjébe kerüljön. Most száműzöttként kerül vissza Montverrébe, és maga sem tudja, milyen sors vár rá.
De az akadémia világa már nem is olyan, mint amilyenre Léo abból az időből emlékszik, amikor még rajongott az intézményért. Annak idején férfiak vezetése alatt állt – Montverre első számú embere most nő: bizonyos Claire Dryden. Ő tölti be a Magister Ludi tisztét, vagyis ő a nagy játszma feje. Léo rögtön szokatlan vonzalmat érez a magiszter iránt – mintha rejtélyes kötelék fűzné őket egymáshoz – noha biztos abban, hogy még soha nem találkoztak.
A legendás Nyárközépi Játszma közeledtével – amely az akadémia tanévének legnagyobb szabású rendezvénye – régóta eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és évszázados hagyományokat rúgnak fel.
Bridget Collins ezzel az élénk képzelőerőre valló, mívesen megmunkált irodalmi alkotással bizonyítja, hogy nem véletlenül tartják a fantasztikus regények világának egyik legjelentősebb, markáns új hangjának.
A könyvről:
A regény az első Bridget Collins olvasási élményem, az pedig biztos, hogy maradandóra sikeredett. Az Árulások már önmagában is egy gyönyörű kötet, a borító és maga a kiadvány rendkívül minőségi, a könyvespolcom egyik leggyönyörűbb darabja, amelyre öröm ránézni.
A történet a grand jeu, egy kissé megfoghatatlan nemzeti játék köré épül, mely ötvözi a zenét, a matematikát, a művészetet, a költészetet és a filozófia tudományát. A helyszínt Montverre, egy kissé eldugott iskola szolgáltatja, ahol minden egyes nap, minden egyes megpróbáltatás e köré a játék és eszme köré épül. Egy fő cél van: létrehozni a minél tökéletesebb grand jeu-t, ezzel pedig elnyerni az aranymedált. Léo áll mindennek a középpontjában, aki egykoron az impozáns akadémia tanulója volt, de politikai kudarca után száműzöttként kénytelen visszatérni. A megérkezésekor maga sem számít arra, hogy sokkal több dologgal kell szembenéznie, mint a büntetésével és a múlt árnyaival, hiszen az iskola Magister Ludija nagy fejtörést okoz számára.
A könyv legnagyobb különlegessége a témán kívül számomra egyértelműen az írói stílus. A Bridget Collins által megfogalmazott sorok mesések, az írónő nagyon szépen adagolja az információkat és csapja be az olvasót – engem legalábbis maximálisan sikerült, hiszen a történet fő csavarjára egyáltalán nem gondoltam. Tetszett, hogy a regény három szemszögből íródott, ahogyan a két idősík jelenléte is: a múltbéli eseményeknek Martin naplójának köszönhetően lehetünk a szemtanúi. Fokozatosan ismerjük meg a világot, a grand jeu értelmét, a karaktereket, de úgy igazán semmi sem egyértelmű: sem a játék, sem a személyiségek valódi mibenléte, ez pedig üde színfoltot adott a kötetnek. Sokáig gondolkodhat az olvasó, hogy vajon mik Léo valódi indítékai, a valódi érzelmei, ahogyan Dryden magister, vagy éppen a múltbéli Carfax is bőven ad fejtörésre okot.
A regényben nagy szerepet kap még a politika, amely mindennek a mozgatórugója. A politikának köszönhetően tér vissza Léo az iskolába és kell bűnhődnie, ahogyan szintén a politikának köszönhetően kell a keresztényeknek menekülniük. A könyv bemutatta, hogy az embernek nem igazán van választása: vagy kiáll az éppen domináns eszmék mellett, és nem próbál meg saját gondolatokat megfogalmazni, ennek köszönhetően pedig minden rendben lesz az életében, vagy pedig jobb esetben számkivetett, rosszabb esetben üldözött, esetleg halott lesz. Kemény törvények uralják a kötet világát, amelynek ártatlan emberek viselik a következményeit.
Nem mehetek el szó nélkül a szerelmi szál mellett sem, amely ízlésesen lett tálalva, szépen bontakozik ki, maga az olvasó is szemtanúja lehet, ahogy fokozatosan változnak meg a gondolatok és az érzelmek. Ritkán látok ennyire kidolgozott és esztétikus szerelmi szálat könyvekben, így külön dicséret illeti az írónőt.
Az Árulások egy történet a grand jeu-ről, az emberi természetről, politikáról és szerelemről. Érdekes olvasni, hogy Léo sokszor maga sem tudja, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek, ahogyan felmerül a kérdés, hogy tudat alatt viszont nagyon is tisztában lehet ezekkel. Számtalan kérdés, amelyekre nehéz válaszokat találni, de némelyikre viszont oly könnyű – ez a kettősség teremti meg számomra a kötet valódi hangulatát. A karakterek változnak, néhol a pozitív, néhol pedig a negatív személyiségvonások domborodnak ki, de nagyon is látszik a fejlődés Léo esetében, aki többé nem hagyja, hogy vakon irányítsák őt.
Nektek is bátran ajánlom a könyvet, ha egy igazán különleges és egyedi hangvételű olvasmányra vágytok. Garantáltan le fog venni titeket a lábatokról!
„ Emlékszik Carfay egyik kérdésére: Nem az volna a grand jeu lényege, hogy jobb emberré váljunk általa? Amire ő maga adta meg a választ:[…] Igen, az a lényege.”
A könyv megvásárolható erre a linkre kattintva: LINK
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése