Könyvértékelés - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Sziasztok! Ma ismét egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig Suzanne Collins újdonságát, az Énekesmadarak és kígyók balladája című regényét vesézem ki. Az értékelésem a Prológus projekt keretén belül született. Erre a linkre kattintva pedig elérhetitek a Prológus oldalát!:)

Köszönöm szépen a könyvet a Prológus és az Agave Kiadó csapatának!

Fülszöveg:

A becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül. 

A könyvről:

Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy én korábban nem olvastam az Éhezők viadala kötetetek, csak a filmvásznon keresztül ismerem a történetet. Tudom, hogy sokan kifejezetten nem kedvelik Snow karakterét, de én nem tartozom és soha nem is tartoztam közéjük. Nagyon megörültem, hogy ez a könyv az ő főszereplésével készült el, hiszen nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan indult el és mi vezetett ahhoz, hogy Panem egyik legnagyobb zsarnoka legyen.

Coriolanus Snow jó ember volt. A Kapitólium egyik régi, nagy múlttal és dicsőséggel rendelkező családjának a leszármazottja, aki elegáns viselkedésével, gondolkodásmódjával és megjelenésével sikeresen tartotta fenn azt a látszatot, hogy a családja régi fényűző élete megmaradt. Az első fejezetekben egy olyan fiúval találkozunk, akivel akaratlanul is, de elkezdünk szimpatizálni. Mint említettem, Coriolanus jó ember volt, jó és nemes értékeket képviselt. Szerette a családját, és mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa számukra a biztonságot. 

A Kapitólium még mindig hordozza a háború során szerzett sebeket, de megpróbál újjáépülni és újjászületni, hiszen a káoszt csak fegyelemmel, szabályozással és a Kapitólium közbenjárásával lehet megelőzni. A Kapitólium volt a háború igazi áldozata, és betekintést kaphattunk az ott élő emberek háború alatti sínylődéseibe is. Nem volt mit enni, nem volt hol szórakozni, az emberek akár már a kannibalizmusig is folyamodtak, hogy életben tartsák önmagukat és családjukat. Kemény időszak volt, tele szenvedéssel és fájdalommal. A Snow család ennek a háborúnak a viseli a kegyetlen sebeit.

A kötet a 10. Éhezők viadala előtti, közbeni és utáni eseményeket mutatja be. Coriolanus Snow az Akadémia végzős diákja, akit az a megtiszteltetés ért, hogy az Éhezők viadala egyik mentora lett. Lelkesen áll a feladat elé, hiszen nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy elnök lehessen. Az ehhez vezető út kemény és rengeteg tanulással teli, de ő nem adja fel. Az Éhezők viadalában betöltött mentor pozíciója pedig segíthet elérni a céljait. Sikerült fenntartania a látszatot, hogy a mai napig fényűző életet élnek, így nagy reményekkel állt neki az Aratásnapi ceremóniának is. Coriolanus legnagyobb döbbenetére és legnagyobb megalázására azonban a 12. körzeti lány kiválasztottat bízzák rá, egy eleve esélytelen indulót. Ezek után indul be a regény valódi cselekménye, és veszi kezdetét a 10. Éhezők viadala.

Erre a történetre úgy gondolom, hogy elég sok jelzőt lehet használni, de én most a merészt választanám. Számomra igazán felüdülés volt olvasni a kapitóliumi emberek gondolkodásmódját, és nem azért, mert én is így vélekednék a dolgokról, szimplán jól esett bepillantást kapni ebbe az őrült világba. A kapitóliumi emberek felsőbbrendűek, a körzeti aljanép felett állnak. Műveltek, elegánsak, gazdagok. A világ a lábuk előtt hever, és ők irányítják egész Panemet. Coriolanus is ebben a szemléletben nevelkedett, aki bár megtapasztalta a nélkülözést is, mégis ennek a szemléletmódnak adta át magát. A könyvben figyelemmel kísérhetjük azt, ahogy ő formálódik, ahogy elveszíti az ártatlanságát. A tiszteletreméltó kapitóliumi polgárra azonban mély hatást gyakorol az ő kiválasztottja és mentoráltja Lucy Gray, aki hatására Coriolanus megkérdőjelez mindent, amiben hitt. A lány ártatlansága és kedvessége leveszi a mi főszereplőnket a lábáról, akinek a hatására Coriolanus jobb emberré szeretne válni. Igen, jobb emberré szeretne válni, de a főjátékmester kegyetlen játszmába taszítja az ifjú Coriolanus Snowt, megismerteti vele az élet kegyetlen oldalát. dr. Gaul egy radikálisan gondolkodó személy, akire egyértelműen ráaggatható az őrült jelző. Őrült, de a maga elcseszett világában egy zseniális tudós, aki nem mellesleg hihetetlenül jól tudja manipulálni az embereket. Nem számít neki senki és semmi, csak érje el a célját. Amikor Coriolanus az események középpontjába csöppen, a saját kárán kell megtanulnia, hogy a hatalomhoz vezető út nem pont olyan egyszerű, fényes és tisztességes, mint ahogy azt ő hitte. Az emberi természet eredendően rossz. Ha nincsenek szabályozva a cselekedeteik és az életük, akkor kitör a káosz, és a káosz fájdalmat szül. Sokkoló volt olvasni a körzetekben zajló életről, a hatalmas ellentmondásról, ami az ő életük és a Kapitóliumban élők között megfigyelhető. 

A történet alakulásában rengeteg karakter játszik fontos szerepet, akik vagy a támogatásukkal vagy az ostobaságukkal, esetleg a kedvességükkel, de hatással voltak Coriolanus életére és döntéseire. Sejanus, Tigris, Nagymadám, Anyuka, dr. Gaul, Hingbottom dékán, Clemensia és még számos egyedi és fantasztikus karakter szerepel ebben a kötetben. Különösen kiemelném Sejanust, aki egy Kapitóliumban élő fiú körzeti szívvel, és Lucy Grayt, aki egy nagyon rejtélyes személyiség. Talán nekik kettejüknek van dr. Gaulon kívül a legnagyobb szerepük Coriolanus fejlődésében és az események alakulásában, és garantáltan hatalmas megdöbbenéseket fognak okozni.

A könyvben nagy szerepet kap az éneklés is, amely szerintem nagyon feldobta a történetet, hiszen egy-egy ballada/dal néha sokkal többet árult el, mint maguk a "beszélt" szavak. Külön szeretném még kiemelni, hogy a regény végét imádtam, az utolsó sorok kifejezetten zseniálisra sikerültek, és adnak egy jó nagy elégtételt az olvasónak.

Amikor belenéztem a könyvbe, nagyon megijedtem a szedését látva, hiszen egy oldalon viszonylag sok szöveg található, de annyira lehengerlő és fantasztikus az írónő stílusa, hogy nagyon könnyű volt haladni a történettel. Számomra hihetetlenül izgalmas volt, tartogatott olyan fordulatokat, hogy egyszerűen a zseniális jelzőn kívül mást nem is tudok mondani. Őszintén nem hittem volna, hogy ez a könyv ilyen mély benyomást fog tenni rám, de hatalmas csalódás volt a lehető legpozitívabb értelemben. Én egy új kedvencet avattam. Imádtam ezt az őrült világot, ezt az őrült gondolkodásmódot, számomra újszerű volt, és kifejezetten jó volt végre nem egy pozitív szemléletmódú regényt olvasni. Különösen tetszett, ahogy Coriolanus magát is győzködte, hogy ő jó ember, annak ellenére is, amiket tett. De vajon mikor lendülünk át a ló túloldalára? Mikortól számít valami önvédelemnek és valami gyilkosságnak? Mikor lépjük át azt a vékony határvonalat, amit ha átlépünk, már nem számítunk jó embernek? Mindenki olyan, mint amilyennek mutatja magát? Számos hasonlóan érdekes kérdést tehetnék még fel, amikre valamilyen szinten lehetetlenség válaszolni. Ha érdekel Coriolanus és a regény álláspontja, akkor ajánlom neked ezt a fantasztikus történetet, amely engem levett a lábamról.

Óh, és soha ne feledjétek: A hó mindig felül landol.

Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol egy férfit felakasztottak,

mert megölt három másikat?

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.

Nektek hogy tetszett az Énekesmadarak és kígyók balladája? Erre a történetre számítottatok?

Ha szeretnék megvásárolni a könyvet, akkor erre a linkre kattintva megteheted: https://bit.ly/enekesmadarak

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Találkozunk a következő blogbejegyzésem során,

Dorka