Könyvértékelés: Jen Calonita: Ne ​érezz, ne kérdezz! (Bookstagram-tour)

Sziasztok!

Ma egy könyvértékeléssel érkeztem, ezúttal pedig a Manó könyvek egyik újdonsága, a Ne érezz, ne kérdezz című könyv van terítéken Jen Calonita tollából. A regény Bookstagtam-tour keretein belül került hozzám, amelyet nagyon szépen köszönök a Prológus és a Manó könyvek csapatának!

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?

Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?

Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

A borítóról:

Általában az értékeléseimben nem szoktam kiemelni részletesebben egy-egy könyv  borítóját vagy külsejét, de ez esetben muszáj vagyok, hiszen nem mehetek el szó nélkül a fantasztikus külcsín mellett. A borító fantasztikus, egyszerűen imádom, szerintem nagyon jól visszaadja az ihletül szolgáló mese hangulatát. A színezett kék lapélek pedig úgy gyönyörűek, ahogy vannak, nagyon örülök neki, hogy hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend ez a megoldás. 

A könyvről:

Talán sokan nem tudjátok, de a Manó könyvek egyik új sorozata, a Sorsfordító történetek különböző Disney mesék retelling (újra elmesélt) változatait tárja elénk. A világok, a karakterek nagyrészt ugyanazok, ám mégis van a történetekben valamilyen nagyobb csavar, amely megváltoztat mindent, amit eddig hittünk és ismertünk a mesékkel kapcsolatban. Én nagyon szeretem a retelling történeteket, éppen ezért is voltam nagyon izgatott a Ne érezz, ne kérdezz című regénnyel kapcsolatban, amely az én kedvenc Disney animációs mesémet dolgozza újra: a Jégvarázst. 

Ahogy a fülszövegből is kiderül, a regény kiinduló helyzete és egyben központi csavara az, hogy Anna és Elza nem ismerik egymást. Az eredeti mesében az ő kapcsolatuk az egyik legfontosabb szál, hiszen Anna segít Elzának megtalálni önmagát és a kulcsot az ereje uralásához. A könyvben elsőre talán furcsa lehet ez az alaphelyzet, és talán el is gondolkodunk, hogy akkor vajon mi fog történni? Hogyan fognak ők kapcsolódni egymáshoz? Mi is lesz itt? 

Ez az újdonsült szituáció azonban számos pozitív változást is hozott magával, hiszen néhány karaktert megismerhettünk egy kicsit más oldaláról is. Elza például szerintem eléggé más megvilágításba került, és jó volt mélyebb betekintést kapni az ő személyiségébe. (A spoilerek elkerülése végett nem szeretnék konkrét helyzetekre kitérni, hiszen szerintem úgy az igazi az élmény, ha ezeket mindenki saját maga tapasztalhatja meg.) 

Megismerhettünk számos olyan karaktert is, akik nem szerepeltek az eredeti mesében, és akik szerintem tudtak pluszt adni a történethez. Még ha valakinek nem is volt túl nagy szerepe a könyvben vagy az események alakulásában, akkor is jó volt látni, hogy mennyi szerető ember veszi körül a mi főszereplőinket. Az új karakterektől úgy gondolom, hogy sokkal emberibb és megközelíthetőbb lett a történet, amely valósághűbbé is teszi, gondoljunk csak a kastély alkalmazottaira, akiknek azért nagy szerepük van abban, hogy minden a megfelelően alakuljon és történjen. Jó volt őket megismerni.

Az új arcok mellett azért szerencsére itt voltak nekünk a jól ismert szereplőink is: Kristoff, Olaf, Swen, Bronzország hercege, Hans, a trollok. Szerintem a könyvben is rendkívül jól árnyaltak ezek a karakterek, hiszen miközben hűek a filmes önmagukhoz, mégis más helyzetekbe kerülnek, máshogy találkozunk velük, és az egész annyira kellemes érzéssel töltött el olvasás közben, mint amikor találkozol egy régi baráttal. Olaf itt is eszméleten cuki volt, nekem a filmben is ő a kedvenc karakterem, és egyszerűen minden egyes megszólalása és feltűnése megmelengette a lelkemet. Szeretnék még kifejezetten kitérni Bronzország hercegére, aki bár nem egy pozitív, de mégis egy zseniális karakter! Egyszerűen imádtam a komikus helyzeteket, amikbe ő került. Számomra ő is a regény egyik fénypontja volt az állandó okoskodásával és elviselhetetlen természetével.

Nagyon szerettem ebben a történetben azt, ahogy összekapcsolta az újat a régivel, az ismeretlent az ismerttel. Számos motívum megmaradt a filmekből, de mégis új köntösbe bújtatva, amit szerintem nagyon jól megvalósított az író. Egyszerre volt ismerős és mégis új, egy élmény volt olvasni számomra.

Bátran tudom ajánlani ezt a könyvet minden Jégvarázs rajongónak, vagy az olyan személyeknek, akik szeretik a mese átírásokat. A Ne érezz, ne kérdezz nem szakad el annyira radikálisan az eredeti forgatókönyvtől, de ennek köszönhetően a bekuckózós olvasós élmény garantált. Nagyon-nagyon szerettem, és olyan jó volt valamilyen szinten újként megismerni ezt a történetet, mintha félig-meddig először látnád és tapasztalnád, amely miatt én nagyon hálás vagyok, hiszen hányszor kívánom azt, hogy bár újra elsőként láthatnék 1-1 filmet vagy olvashatnék egy könyvet. A Ne érezz, ne kérdezz mély benyomást tett rám, és egy nagyon aranyos történetként és pozitív olvasási élményként hagyott mély nyomot bennem. 

Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet, akkor a könyv megrendelhető erre a linkre kattintva: https://bit.ly/neerezz 

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok,

Dorka