Tegnap fejeztem be Victoria Schwab Egy sötét duett című könyvét, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek a spoilermentes véleményemet, hiszen erről a duológiáról beszélni KELL.
Fülszöveg (Egy kegyetlen dal):
Egy városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságbanA város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.
Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnyé akar válni.
August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.
Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.
A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.
A véleményem:
Az első kötet számomra kissé nehezen indult be, már azon is gondolkodtam, hogy félre teszem, hiszen valahogy nem passzoltunk ezzel a könyvvel. (Azt azért szeretném hozzátenni, hogy most olvasás szempontjából sincs egyszerű időszakom, hiszen nem sikerül hoznom a megszokott tempót, ami miatt csalódott vagyok.) De milyen jól tettem, hogy kitartottam! Úgy a 100-120. oldal környékén indult be igazán a történet, attól kezdve le sem tudtam tenni a könyvet.
Kate az első fejezet alapján kicsit unszimpatikus volt számomra, emiatt féltem is, hogy vajon meg fogom-e én kedvelni őt. Jelentem: sikerült. Kate egy nagyon erős karakter, aki szörnnyé szeretne válni ebben a szörnyekkel teli világban, ám ő a lelke mélyén egy jó ember, egy harcos, egy igazán kedvelhető személyiség.
August rögtön belopta magát a szívembe, hatalmas a szerelem kettőnk között. Az ő alakjában megvan minden, ami érdekessé teheti őt egy olvasó számára: egy szörny, aki ember szeretne lenni.
Nagyon tetszett a világ, amelyet az írónő megalkotott. Kellett egy kis idő, míg megértsem, megszokjam, és talán onnantól kezdve kezdtem el igazán élvezni a történetet.
„Corsai, Corsai, karmos árnyék,
sok-sok foggal élve rág szét.
Malchai, Malchai, eszes gonosz,
véred issza és mosolyog.
Sunai, Sunai, szén a szeme,
lelkeket lop az éneke.
Szörnyek jönnek, szörnyek járnak,
és mindenkit felzabálnak!”
Corsai, Malachai, Sunai… Háromféle szörny, mégis mennyire mások! Nagyon tetszett, ahogy az írónő kitalálta az egyes csoportok jellemzőit, ahogy megírta a karakterüket. Kifejezetten élvezetes volt a gonoszságról is olvasni, a szörny szemszögéből is látni.
Tetszett a kettéosztott város gondolata, ahogy megismerhettük Észak és Dél ellentétét, azt, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.
A második kötetről:
Azt hittem, hogy ez a rész is kicsit később fog beindulni, hogy az eleje kicsit nyüglődés lesz, hiszen kissé megváltoztak a körülmények, de nem! Szerencsére ez nem így történt, hiszen már az első soraitól kezdve magával ragadt, és vitt és vitt magával, végig ezen a csodás utazáson, amelyet ez a könyv jelentett.
August és Kate karaktere kisebb-nagyobb változásokon estek át, de úgy igazából megmaradtak önmaguknak, ami nem egy könnyű dolog egy rémségekkel teli világban. Mint említettem, nekem nagyon élvezetes volt a malachaiok szemszögéből is olvasni, ahogy az összes többi karakteréből.
Most pedig pár spoileres gondolat, amit ne olvass el, ha nem olvastad az Egy sötét duettet!
FIGYELEM - ERŐSEN SPOILERES TARTALMAK KÖVETKEZNEK!
Nagyon megszertettem a Vadőröket, kicsit hiányoztak is. Reménykedtem, hogy a történet végén August elindul felkeresni őket, hogy eljuttassa Riley-hez Kate leveleit, hiszen megérdemelnék, hogy megtudják az igazságot. Talán így is fog történni a jövőben... :)
Apropó, Kate és a történet vége… Szerintem ez így lett tökéletes, ahogy meg lett írva. Verity-ben furcsán vette volna ki magát egy teljes happy end. Bevallom, azért Kate elvesztését még mindig inkább megbocsátom az írónőnek, mintha Augustot veszítettem volna el.
Alice… Annyira egy beteges karakter! Természetesen imádtam, volt valami a kicsi malachaiban, ami igazán élvezetessé tette az ő személyét. Nagyon tetszett, ahogy néha felcsillant a szeme és felragyogott az arca (természetesen a gyilkolás miatt), és ez valahogy egy kicsit emberi külsőt is varázsolt neki.
A káoszevő pedig szerintem nem feltétlen kellett ebbe a történetbe, hiszen annyira sok mindent azért mégsem tett (talán csak azért kellett, hogy Kate hazatérhessen +nem tagadom, tetszettek a szörny szemszögéből is a jelenetek), annyira nagy durranás azért mégsem volt. Lehet, hogy sokaknak gyorsnak tűnhetett az elpusztítása, de én erre azt tudom mondani, hogy szerintem Ilsa mindvégig tisztában volt a sorsával, és ő ezért a pillanatért maradt életben. Ez volt az ő végzete.
SPOILER VÉGE!
Hatalmas kedvencem lett ez a duológia, ezt szerintem már ti is észrevettétek. Izgalmas, egyedi, letehetetlen - hosszabb idő után először éreztem azt a bizonyos wow érzést, hogy igen, új kedvencet avattam, éppen ezért bátran ajánlom ezt a történetet mindenkinek, aki nem fél a saját árnyékától. :p
Ti olvastátok már a duológiát? Ha igen: hogy tetszett? Melyik a kedvenc Schwab kötetetek?:)
Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Legközelebb is várlak titeket,
Dorka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése