Könyvértékelés - Colleen Hoover és Tarryn Fisher: Soha, de soha 1-3.

A mai értékelés középpontjában a szerzőpáros Colleen Hoover és Tarryn Fisher Soha, de soha 1-3. című könyvei állnak. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

SOHA NE ÁLLJ LE! SOHA NE FELEJTS! EMLÉKEZZ!

Charlie Wynwood és Silas Nash legjobb barátok, amióta csak megtanultak járni. Tizennégy éves koruk óta szerelmesek egymásba. Ma reggel óta azonban… vadidegenek. Az első csókjuk, az első veszekedésük, a pillanat, amikor egymásba szerettek… Minden emlékük odalett. Charlie-nak és Silasnek együtt kell működniük, hogy felfedjék az igazságot arról, hogy mi történt velük, és miért. Minél többet tudnak meg arról, hogy milyen pár voltak… annál inkább megkérdőjelezik, miért voltak egyáltalán valaha együtt. A feledés rettenetes, de az emlékezés még rosszabb.

A KIROBBANÓAN SIKERES SOROZAT, EGY KÖTETBEN. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót!

A könyvről:

Nem ez az első alkalom, hogy a Never, never könyveket olvastam, de az első élmény óta eltelt hat év, így úgy gondoltam, hogy ideje felelevenítenem az emlékeimet a sorozatról és újra elolvasni ezt az igazán különleges trilógiát, amelyet a mai napig mindig nehezen tudtam hová helyezni Colleen Hoover munkásságában. Emlékszem, régen hatalmas izgatottsággal kezdtem neki a könyvnek, de ahogy haladt előre a trilógia, egyre inkább elment egy másik irányba, mint ahová én szerettem volna, hogy tartson, emiatt csalódást éreztem, amely talán be is árnyékolta a valódi cselekményt és az arra való reakciómat.  Így kíváncsi voltam, hogy milyen érzés lenne újraolvasni úgy, hogy már tudom, hová tart az egész, és közben megfigyelhettem az erre utaló jeleket.

A hangulat most is zseniális, imádom ezt a típusú mozaikszerű történetfelépítést, amikor apró részleteken keresztül rajzolódik ki a kép. Az elején még semmit sem tudunk, de ahogy halad előre a cselekmény, az apró részletek kezdenek formát ölteni és kezd kirajzolódni a történet egésze, majd persze jönnek az újabb kérdőjelek. Ez a trilógia egy másodpercig sem hagyott unatkozni, nagyon gyorsan lehet haladni vele, és hajtja is az olvasót a kíváncsiság. Ami különösen sokat hozzátett az élvezeti értékhez, az a váltott szemszög, ezt a történetet el sem tudom képzelni máshogy.

Miután elolvastam a könyvet, megnéztem, hogy anno mit írtam a sorozatról, és néhány közös pont most is megfigyelhető a véleményeimben: a harmadik rész egyszerűen túl gyors az első kettőhöz képest, ott kicsit jobban ki lehetett volna fejteni a történetszálakat, például a családi viszonyokat. Ahogy régen is írtam, az első két rész rengeteg különböző folytatásnak engedett teret, különböző irányokba el lehetett volna vinni a cselekményt, és én még mindig nem érzem a legerősebbnek az írónők által választottat, de határozottan jobban tudtam értékelni, mint hat éve. Nem volt rossz egyáltalán, csak kicsit túl egyszerű nekem. Az epilógus megmosolyogtatott, erre már egyáltalán nem emlékeztem, ez pedig akár fel is vezethetne egy újabb regényt. 

Összességében inkább a fiatalabb olvasóknak ajánlanám ezt a trilógiát, akik még nem mélyültek el Colleen Hoover és Tarryn Fisher munkásságában. Úgy gondolom, hogy nekik még nagyobb élményt adhat Charlie és Silas története, mint a tapasztalt CoHo olvasóknak.

Ui: Gyönyörű ez az új kiadás, teljesen odáig vagyok a borítóért.

Olvastad már a könyvet? 

A kötet beszerezhető ezen a linken: Never, never

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Axie Oh: The Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett

A mai értékelés középpontjában Axie Oh The Girl Who Fell Beneath the Sea – A lány, aki a tenger alá esett című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

A végzet nem téved.

Mina otthonát 100 éve viharok pusztítják. A Tengeristen dühös, és haragját csak igazi menyasszonya csillapíthatja.

A falu minden évben feláldoz egy lányt, hátha pont ő a vágyott menyasszony. Amikor Mina bátyjának szerelme, Sim Cshong kerül sorra, Mina feláldozza magát, és beugrik a vízbe a lány helyett. A Szellemek birodalmába kerül, ahol elképesztő kalandok várnak rá egy titokzatos lord és cimborái, démonok, istenek és istennők, szellemek és misztikus lények között.

A szerelem is megtalálja, ám nem a Tengeristen mellett. Vagy mégis? Vagy mégsem? A sors ahhoz köti, akihez tartozik.

Világszerte elsöprően sikeres, Publishers Weekly Bestseller, NPR Best Book Awards 2022, Indigo Best YA Book of 2022, New York Times bestsellerkötet.

Koreai mítoszokra, mesékre épülő, elbűvölő történet.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A könyvről:

Vannak történetek, amelyekről már a hazai megjelenés előtt rengeteg pozitív véleményt hallok, a Lány, aki a tenger alá esett pedig szintén ebbe a kategóriába sorolható. Eszméletlenül vártam a magyar megjelenést, nagy elvárásokat támasztottam a regénnyel szemben, a legjobb pedig, hogy abszolút sikerült megugrania azokat, és egy izgalmas, különleges világfelépítésű és kultúrájú könyvet olvashattam, amely hosszú ideig velem marad.

Az alaptörténet szerint Mina otthonát 100 éve a Tengeristen haragja uralja, így a lakók minden évben neki ajándékoznak egy lányt, hátha pont ő a menyasszony, akit a Tengeristen keres. Mina feláldozza magát bátyja menyasszonya helyett, így önszántából ugrik a vízbe, ahol a Szellemek birodalmában megannyi kaland, és talán a szerelem vár rá. De vajon lehet csillapítani a Tengeristen haragját? Vajon Mina a vágyott menyasszony? Mi történik, ha a lány valaki más iránt is érzelmeket kezd el táplálni?

Több dolog miatt is nagyon élveztem ennek a könyvnek az olvasását. Először is, mindig le lehet venni a lábamról az ázsiai kultúrát bemutató történetekkel, ennek valószínűleg az az oka, hogy még nem sok hasonlót olvastam, de amint egyre többet ismerek meg ezekből a világokból, úgy rá kell döbbennem, hogy mennyi különlegességet rejtenek magukban. Másodszor, a szerző, Axie Oh egy nagyon szép, leheletfinom stílusban ír, amelynek köszönhetően könnyű elmerülni a sorok között, és egyszer csak azon kapod magad, hogy a lendület már a kötet feléig vitt. Szerettem az írásképet, úgy éreztem magam olvasás közben, hogy ez nem csak egy könyv, hanem egy élmény is. Harmadszor pedig, maga a cselekmény és a karakterek egyvelege üde színfoltot eredményezett az olvasásélményeim körében, így már csak emiatt is emlékezetesre sikeredett a regény, hiszen voltak itt szellemek, istenek, démonok. Azonban, amit még mindenképpen szeretnék kiemelni, az az érzelmi mélység. Ez a könyv többször megmosolyogtatott, és megannyi alkalommal szorult össze a szívem, ráadásul egyszer el is érzékenyültem. Abszolút hatott rám, nekem pedig ez az egyik legfontosabb aspektus egy könyv értékelése során.

Mina egy hihetetlenül bátor, kitartó és merész karakter, aki hamar a szívemhez nőtt. Feláldozott mindent a szeretteiért, bevállalta az ismeretlent és egy másodpercig sem kételkedett. Sin-nel a párosuk verhetetlen volt, de bevallom, azért számos kérdőjel volt bennem olvasás közben, mivel nem voltam 100%-ig biztos, hogy együtt lehetnek-e. A regény végi csavar tetszett, bennem is motoszkált már a gondolat, hogy vajon mi lenne, ha. A mellékszereplők egytől-egyig különlegesek, gondoljunk csak Namgira, Maszkra, Daira vagy Mikire, akiknek persze többletjelentőségük is volt.

A történetvezetés gyorsabb, szerencsére nem sok üresjárat akadt a kötetben, így a figyelmem egy másodpercre sem lankadt. A borító csodaszép, abszolút megragad rajta az ember szeme. A lezárás talán egy picit túl gyors volt, szívesen olvastam volna még tovább a történetet, de így sem panaszkodom, hiszen egy annyira különleges élményt kaptam.

Ha szereted a keleti kultúrát, a jól felépített fantasy világokat, az izgalmas cselekményszálat és a romantikát, akkor ezt a könyvet bátran tudom ajánlani.

Olvastad már a regényt, esetleg tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: A lány, aki a tenger alá esett

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény

A mai értékelés középpontjában Layla Hagen: Withering Hope – Múló remény című kötete áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Az esőerdőben sok mindent el lehet rejteni. Kivéve a hazugságokat. És a szerelmet.

Aimee esküvője tökéletesnek ígérkezik, hiszen a ruhája, a vőlegénye és a helyszín – a nyaralóként használt idilli brazil farm – is az. Ám az összes terve szertefoszlik, amikor az őt szállító, Amerikából a vőlegénye farmjára tartó magángép repülés közben meghibásodik, és a pilóta kénytelen kényszerleszállást végrehajtani az amazóniai esőerdő kellős közepén.

A civilizációtól elzártan Aimee és Tristan, a pilóta csak abban bízhat, hogy megmentik őket. De a remény egyre halványul, egyre múlik, és a helyét átveszi a félelem. Hiszen a dzsungelben nagyon sok formában ólálkodik a halál: éhezés, betegségek, vadállatok.

Miközben Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Együtt ismerik fel, hogy szembenézni a fájdalmas múlt okozta régi gyötrelmekkel legalább annyi bátorságot kíván, mint szembenézni az esőerdővel.

Hiába ragaszkodik Aimee a vőlegényéhez, nem tudja letagadni a Tristan iránti érzelmeit – akinek lassan ő lesz a mindene.

Egy férfi története ez, aki kétségbeesetten vágyik a megbocsátásra, és egy nőé, aki megadja neki. A köztük kibontakozó szerelem pedig éppen olyan gyönyörű és erős, mint amennyire tiltott.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

A kötetről:

A Múló remény az a könyv, amelyet nem láttam igazán sok platformon megjelenni, de amikor a kiadó weboldalán nézelődtem, a fülszöveg rögtön magával ragadott. Egy rendkívül érdekes és izgalmas alapszituációval íródott ez a regény, hiszen van itt minden, ami tökéletes alapanyagként szolgálhat egy jó történethez: szerelmi háromszög, amely bár nem a kedvenc toposzom, itt mégis szerettem, dzsungel, új élethelyzetek, küzdelem és ismerkedés valami teljesen idegennel. Ez a kötet egyszerre szól a romantikáról, a belső dilemmákról, és mutatja meg az emberek eddig talán maguk előtt is rejtve őrzött oldalát, mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a túléléshez szükségesek.

Amikor Aimee az esküvőjére igyekszik a magángéppel, arra számít, hogy vőlegényével boldogan élnek, míg meg nem halnak, de amint kényszerleszállást kell végrehajtaniuk a jóképű pilótával, Tristan-nel (akivel ráadásul régről ismerik egymást), megváltozik az életük. Egy teljesen ismeretlen helyzetben találják önmagukat, ahol szó szerint meg kell tanulniuk túlélni, és megküzdeni mindennel, amit a természet nyújthat, például az élelemkereséssel, a tisztálkodási nehézségekkel, a különböző fertőzésekkel és a vadállatokkal. Bár ezek is nagy szerepet kaptak a kötetben, és tényleg izgalmassá tették a cselekményt, a hangsúly mégis inkább a lelki folyamatokon, a karakterekben lezajló érzelmi változásokon és dilemmákon volt. Vajon hogyan lehet elfogadni, hogy talán soha nem jutsz haza? Hogyan lehet feldolgozni egy poszttraumás stresszben szenvedő személynek, mindazokat a tragédiákat, amelyeket átélt? Hogyan lehet megküzdeni a dilemmával, hogy beleszerettél valakibe, aki nem a vőlegényed? 

Annyira szerettem az Aimee és Tristan között kialakuló lelki kapcsolódást és mindazt a romantikus szálat, amelyet kaptunk. Bár tényleg kifejezetten nem kedvenceim a szerelmi háromszögek, de itt valamiért annyira könnyen el tudtam vonatkoztatni, hogy teljesen át adtam magam az ő kapcsolatuknak. Megannyi szép pillanat, számtalan nehézség, az együtt töltött hónapok és fájdalmak után is kitartottak egymás mellett, de mindvégig ott maradt az izgalom is, hogy mi lesz a sorsuk: vajon megmentik őket? Ha igen, akkor Aimee Tistan mellett marad, vagy visszatér Chrishez, a vőlegényéhez? És vajon Chris hogy fogadja majd, hogy a menyasszonya többé már nem az övé?

A Múló remény sokkal több egyszerű romantikusnál: az ember legbensőbb rétegéig hatol és megmutatja, hogy mi minden rejtőzik a felszín alatt. Sokat mosolyogtam olvasás közben, de annál is többször éreztem gombócot a torkomban, és elmondhatatlanul drukkoltam, hogy hazatérhessenek és együtt maradjanak. A történet végét természetesen nem lövöm le, de az epilógus szívbemarkolónak bizonyult számomra.

Bátran ajánlom, ha egy kevésbé felkapott, ám annál szerethetőbb romantikus regényt keresel!

Tervezed olvasni a regényt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Múló remény

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona

A mai értékelés középpontjában Jennifer L. Armentrout The Crown of Gilded Bones – Az aranyozott csontkorona című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak.

Figyelem! A bejegyzésem spoilereket tartalmazhat a korábbi kötetekre nézve!

Fülszöveg:

Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

A könyvről:

Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozata különösen közel áll a szívemhez, számomra abszolút megidézi az Üvegtrón és az ACOTAR olvasása okozta kellemes pillanatokat, így mindig olyan érzésem van, minta kicsit visszakapnék valamit a múltból. Az előző két részt az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem, így valószínűleg nem okozok meglepetést ha azt írom, hogy izgatottan vártam a folytatást. Őszinte leszek, amikor leültem olvasni a regényt, szinte nem is emlékeztem már az előzmények részleteire, de ahogy haladtam előre a történettel, szépen lassan beugrottak a korábban olvasottak.

Hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot? A legapróbb részletekig kidolgozott világ, amely izgalmas cselekménnyel bír, a karakterek érdekesek, árnyaltak, rengeteg apró titok lappang körülöttük, amelyek mindig a legmegfelelőbb pillanatokban derülnek ki, ezáltal csúcspontokat kreálva. A mellékszereplők szintén nagy gonddal lettek megalkotva, így mindig van, aki meglepetést okozzon – akár negatív, akár pozitív értelemben. Bár klisés jelenetekből sincs hiány, mégis, ez egyáltalán nem zavaró számomra, és a sorozat teljesen belopta magát a szívembe.

Ez a kötet pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért – szó szerint ugyanabban a jelenetben. Először csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik, de ahogyan olvastam a sorokat, egyre izgatottabb lettem. A kezdés nagyon erőteljes, amely tovább gyűrűződött, és a 100. oldal környékén egy szintén erőteljes jelenetsorral találkozhattunk, viszont utána kicsit laposodott a történet, hogy aztán a végén újra felpörögjön minden és leessen az állam - nem is egyszer. Tudom, hogy sokan azt szeretik, ha konstans izgalmas a cselekmény, de úgy érzem, hogy jelen esetben sokat adtak a kissé unalmasabb oldalakon történtek is, hiszen mind Poppy útkeresését mutatták be, na meg persze a Casteel-lel való viszonyát. Magának a regénynek is ez a központi témája: hogy pontosan kicsoda Poppy, ez a kezdetben fátyollal letakart és mások által irányított lány, aki most már királynőként pompázik. Milyen vér folyik az ereiben, pontosan mi történt a családjával, és milyen rejtélyek lappanganak még körülötte, amelyekre az olvasó sem gondolt volna. Poppy felnőtt a feladathoz, egyre bátrabb, egyre inkább tisztában van önmagával és egyre jobban ki tud állni az igaza és az érzései mellett. Büszke vagyok rá, hogy honnan indult, és milyen messzire jutott. Rendkívül izgalmas volt, ahogyan Poppy sorra derítette ki az apróbb részleteket önmagával kapcsolatban, de az is igaz, hogy egy kicsit elnyújtottra sikeredett ez a rész.

A kedvenc karaktereim továbbra is Poppy, Casteel na meg persze Kieran. Poppy és férje, Casteel kapcsolata tovább mélyült, szívmelengető volt olvasni, hogy mindig, minden helyzetben számíthattak egymásra, és egy olyan mély érzelmi kötelék alakult ki kettejük között, amelyre minden olvasó vágyik. Már nem kellett a varázserejére támaszkodnia, olvasni Casteel érzéseiben, hiszen mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez őszinte szerelem. Casteel soha nem akarta ketrecbe zárni Poppyt, hanem mindig megadta neki a lehetőséget, hogy saját maga döntsön és ha szükség kívánja, védje meg magát. Kicsit azért el tudtam volna viselni több Casteel jelenetet is, ahol ő dominál, de megértettem, hogy most más szerep hárult rá. Poppy és Kieran párbeszédei továbbra is rendkívül szórakoztatóak voltak, Kieran számomra egy jolly joker karakter, akit nem tudok nem kedvelni, és akin mindig rendkívül jól szórakozom. 

A világfelépítés tovább folytatódott ebben a kötetben, sok újabb apróbb részletet tudtunk meg, sok minden került a helyére a fejemben, és újdonságokból sem volt hiány. Én kifejezetten szeretem, ahogy a szerző egyre bővíti a világot, és mindig tartogat valamilyen meglepetést, de az is igaz, hogy a 3. kötet végére már szeretném egyben látni az egészet, de úgy érzem, hogy még mindig nem olvashattunk mindent.

Összességében továbbra is imádom ezt a Vér és hamu könyveket, bár ez a rész sem volt tökéletes, mégsem tudok nem szeretettel gondolni rá. Ez a sorozat jelenleg abszolút az egyik kedvenc fantasy világom, a folytatást pedig már most tűkön ülve várom. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tartogatnak még Poppy kalandjai.

„Ő volt nekem az első.

A testőröm.

A barátom.

Az árulóm.

A társam.

A férjem.

A szívtársam.

A mindenem.

Casteel Da’Neer meghajolt előttem, és úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen ember az egész királyságban..”

A sorozat megvásárolható ezen a linken: Vér és hamu

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Lauren Asher: The Fine Print – Az apró betűs rész

A mai értékelés középpontjában Lauren Asher The Fine Print – Az apró betűs rész című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Rowan már régóta nem hisz a szerelemben – Zahra mégis tökéletesnek látszik. Valódivá válhat a mesés kapcsolat, ami közöttük szövődött?

ROWAN

Tündérmesékben utazom: vidámparkokban, produkciós cégekben, ötcsillagos hotelekben. Hatalmas vagyonhoz jutok, ha rájövök, hogyan újítsam meg nagyapám vidámparkját, a Dreamlandet. Elméletben jó ötletnek tűnt felvenni Zahrát, hogy a kreatív ötleteivel segítsen, de aztán megcsókoltam. És álnéven írtam neki üzenetet. Minden a feje tetejére állt, és mire rájöttem, hogy hibáztam, már késő volt. A magamfajtáknak nem jut happy end. A mi végzetünk az, hogy tönkretegyük a saját boldogságunkat.

ZAHRA

Részegen kritizáltam a Dreamland legdrágább attrakcióját, úgyhogy biztosra vettem, másnap kirúgnak. Ehelyett Rowan Kane álommunkát ajánlott nekem. Hogy mi ebben a csapda? Nos, a világ legszörnyűbb főnöke: Rowan goromba és elérhetetlen, de a szívemet ez nem érdekelte. Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem a titkára. Meg kell mutatnom egy milliárdosnak, hogy a pénz nem old meg mindent. Főképp nem a kettőnk kapcsolatát.

Vajon Rowan képes új esélyt kérni? És Zahra mer még hinni neki? És mindeközben sikerül megújítani a Dreamlandet, azaz teljesíteni a nagyapa végakaratát?

Egy különleges helyszín, egy szerethető szereplőpáros és egy hatalmas siker, ami a TikTokon is hódít.

Tarts a szereplőinkkel egy mesés helyszínre, és láss a tündérmese mögé!

A könyvről:

2024 májusára eljutottam arra a pontra, hogy rengeteg könyvet olvastam el a BookTok ajánlások miatt, ez alól Az apró betűs rész sem képez kivételt. Mint tudjátok, a szívem csücske a Könyvmolyképző rubin pöttyös kategóriája, a legtöbb kedvencem bizony innen került ki, így igen nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a regénynek, legnagyobb örömömre pedig nem kellett csalódnom.

Rowan nagyapja végrendeletében meghagyta, hogy mindhárom unokája végezze el a maga feladatát a Dreamland vidámparkban, és vigyék tovább a családi örökséget. Rowannak minél hamarabb meg kell újítania a vidámparkot, izgalmas attrakciókkal és ötletekkel kell előállnia, de ez nehezebb, mint elsőre gondolta. Szerencsére ott van Zahra, akivel mindenben szöges ellentétei egymásnak, de két dolog tagadhatatlan: a nőnek zseniális ötletei vannak, amelyek nagy segítséget nyújtanak Rowannak, na meg persze a szikrák, amelyek egyre erősebben pattognak kettejük között. De vajon lehet közös jövőjük?

Hatalmas kedvenceim a grumpy és sunshine típusú történetek, van valami különleges a morcos, undok, sosem mosolygó, a jókedvet hírből sem ismerő és a mindig pozitív, sugárzó, vidám személyiség egymásra találásában, ráadásul mindez egy munkahelyi környezetbe csomagolva. Rowan és Zahra tökéletesen hozták a toposzra jellemző személyiségjegyeket, én pedig rendkívül élveztem amikor ez a két különböző személyiség összeütközött egymással, majd szépen lassan rájöttek, hogy bizony tökéletesen kiegészítik a másikat. Ami pozitívum, hogy számomra Rowan nem megközelíthetetlen, bunkó és ki-ha-nem-én módon volt morcos és kicsit megfejthetetlen karakter, hanem pont emberi tudott maradni és nem csúszott át a határvonalon. Nem volt könnyű dolga, hiszen a múltban számtalan sérülés és családi trauma érte, amelyek mind hatással voltak a felnőttkori lényére. Sok mindent kellett feldolgoznia és megváltoztatnia a szemléletmódjában, de szerencsére nem kellett mindennel egyedül megbirkóznia. Imádtam Zahrával a párosukat, rengeteget mosolyogtam a humoros párbeszédeiken, na meg persze borzasztóan izgultam értük. Az egymásra találásuk nem volt sem túl gyors, sem túl lassú, és bár az első csók viszonylag hamar elcsattant, a kapcsolatuk kiteljesedésére kicsit várni kellett, míg jobban megismerik egymást. Számomra ez az egész rendkívül életszerű volt, a dinamika tökéletesen működött közöttük, a szikrák csak úgy pattogtak, a spicy részek pedig tényleg spicyk voltak. Persze a regény végi dráma sem maradhatott el, de ettől csak még édesebb lett a történet lezárása. A szerelmi szál mellett nagyon tetszett, hogy a testvéri kapcsolatok is nagy szerepet kaptak a kötetben: Rowan bár nem ápol igazán szoros viszonyt a testvéreivel, de mégis számíthatnak egymásra, Zahra húgán keresztül pedig betekintést kaphattunk egy Down szindrómával küzdő fiatal lány életébe. Örülök, hogy a szerző belefoglalta a történetbe ezt a reprezentációt, ezáltal tovább mélyítve a mondanivalót.

Muszáj megemlítenem, hogy mennyire imádtam a helyszínt. Soha nem olvastam még vidámparkban játszódó történetet, ez pedig üdítően hatott. Na persze nem volt minden csupa móka és kacagás, hiszen az alkalmazottak helyzete közel sem rózsás, de szerencsére idővel Rowan rájött, hogy más emberek életére is hatással van, és bizony jobban kell bánnia az alkalmazottakkal.

Eszméletlenül várom a folytatást, biztos vagyok benne, hogy a másik két testvér történetét is olvasni fogom. Bátran ajánlom, ha szeretnél egy kicsit különlegesebb helyszínen játszódó, igazán könnyed és szerethető new adult romantikust olvasni.

Olvastad már a könyvet/tervezed?

A regény megvásárolható ezen a linken: The fine print 

Köszönöm, hogy velem tartottál,

Dorka

Könyvértékelés - Rebecca Yarros: Full Measures – Tiéd vagyok

A mai könyvértékelés középpontjában Rebecca Yarros Full Measures – Tiéd vagyok című regénye áll. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.

A könyvről:

A Full Measures az a regény amelyet már hosszú évek óta nézegettem, de valamiért soha nem szereztem be –egészen mostanáig. Rebecca Yarros neve azt hiszem, hogy ismerősen cseng a legtöbb könyvmoly számára, hiszen a Fourth Wing hatalmas szenzáció lett az egész világon, ám mégsem a fantasy, hanem ez a romantikus lett az első olvasmányom a szerzőtől. Már a fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy egy nagyon érzelmes és fájdalmas történetet fogok olvasni, a prekoncepcióim pedig valósággá váltak.

Ember katona családban nőtt fel, így amikor két katona érkezik hozzájuk, már tudja, hogy végzetes hírt tartogatnak a családja számára. Egy másodperc alatt változik meg a gondtalan 20 éves lány élete, hiszen az anyja nem tudja feldolgozni a fájdalmat és a gyászt, így Ember-nek kell gondoskodnia a családjáról, mindezek mellett pedig helyt állni az egyetemen és a magánéletében. Szerencsére belép az életébe egy régi ismerőse, Josh Walker, aki kedvességével, odaadásával, szikrázó szempárjával, kidolgozott izmaival és a titkaival gyökeresen felforgatja az életét. Vajon van számukra közös jövő? Ember meg tud nyílni Josh előtt? És ami a legfontosabb: hányszor törhet darabokra egy ember szíve?

Ez a könyv az én szívemet is darabokra törte, majd szépen elkezdte összeragasztani azokat a darabokat egy egésszé, hogy aztán újra áttaposson rajta. Ezt a regényt nem lehet érzelmek nélkül végigolvasni, egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy az érzelmek egészen széles skáláját bejártam. Vérzett a szívem Ember-ért, a családjáért és mindazokért, akiknek hasonló fájdalmakat kell átélniük. 

Ember az egyik legerősebb női karakter, akit megismertem az utóbbi időszakban: a fájdalmas valóság beköszönte után mindent megtett annak érdekében, hogy ne essen szét és menedzselje az életét, valamint gondoskodjon a testvéreiről és az édesanyjáról. Hihetetlenül büszke voltam rá, hiszen mindezen nehézségek mellett még a párkapcsolata is zátonyra futott, egyetemi campust váltott és újra fel kellett építenie önmagát. A regény végére ő járta be a leghosszabb utat, rengeteget fejlődött, megküzdött többször is a démonaival, végre ki merte mondani a gondolatait és meg tudott birkózni mindazzal, amiről korábban álmodni sem mert volna. Mindezekben persze nagy segítsége volt Josh, ez a csupaszív férfi, aki nem túlzok, de az első másodpercben elrabolta a szívemet. Ő az egyik legédesebb, legszerethetőbb férfi karakter, akiről olvastam. Mindig lehetett számítani rá, támaszt nyújtott Ember-nek és a családjának, ráadásul annyira kedvesen és tiszteletteljesen bánt a lánnyal, hogy kész, engem teljesen megnyert magának. Persze tartogatott bőven izgalmakat a karaktere na meg a titkok, amelyeket magával hordozott hosszú ideje. Imádtam a párosukat, azt a feltétel nélküli mély szerelmet, amely kettejük között kialakult. Ha egy valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy kettejüket egymásnak teremtette a végzet, én pedig csak remélni tudom, hogy a második könyvüket is minél hamarabb olvashatom magyarul. A mellékszereplők közül egyértelműen Sam és Jagger lettek a kedvenceim, mind a ketten meglepetést okoztak, és biztos vagyok benne, hogy róluk sem most hallottam utoljára.

A regény realisztikusan és nyíltan mutatta be a katona családban felnövő személyek életét. Ez egy olyan hivatás, amely mély hatást gyakorol az ember környezetére, amely rengeteg fájdalmat és nehézséget rejt magában, ezt pedig Rebecca Yarros gyönyörűen ábrázolta, ez a szál pedig körülölelte a történetet. A gyász feldolgozása mindenkinél más és más, ennek szélsőséges formáit is megtapasztalhatjuk olvasás közben, de egy biztos: erre nincs fekete-fehér recept.

Ez a könyv csodálatos, minden egyes sora lenyűgözött, és a lehető legőszintébben tudom ajánlani minden olvasónak, aki szeretne felülni egy kifejezetten fájdalmas érzelmi hullámvasútra. Higgyetek nekem, megéri.

Olvastad már/tervezed?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Tiéd vagyok

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka

Könyvértékelés - Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Menő Könyvek jóvoltából lehetőségem adódott előolvasni a Girl, Goddess, Queen című könyvet, most pedig érkezem az értékelésemmel. Köszönöm szépen a lehetőséget!

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

A könyvről:

Nem sok Perszephoné és Hádész retellinget olvastam eddig, de a Girl, Goddess, Queen határozottan a kedvencem lett. Istenek, nimfák, hatalom, kegyetlenség, szeretet, kedvesség és félelem - ebben a regényben minden adott ahhoz, hogy elrabolja az olvasó szívét.

A házasságra kényszerülő Perszephoné elkeseredettségében olyat tesz, amelyet senki sem feltételezett volna: leugrik az Alvilágba, hogy időt nyerjen és megváltoztassa a sorsát. Ám azt még ő sem sejti, hogy mi mindent tartogat számára az Alvilág, na meg persze Hádész.

Perszephoné egy hihetetlenül erős női karakter, aki tudja, hogy mit szeretne, és az önsajnáltatás helyett tesz is a céljai elérése érdekében. Ebben a retellingben ő nem egy szelíd, gyámoltalan kislány, hanem pont ellenkezőleg: hatalomra vágyik, és ezt nem fél mások tudtára adni. A legelső másodperctől fogva annak szentelte az idejét, hogy segítsen az Alvilágban, és mindezek közben szépen, fokozatosan ráébredt, hogy mekkora erő rejtőzik benne valójában. Céltudatos és domináló személyiség, egy valódi istennő. Hádész karakterében pedig egy sokkal érzékenyebb és kedvesebb istent ismertem meg, mint amire számítottam. Tökéletesen kiegészítették egymást, amíg Perszephoné fel akarta szántani a világot, addig Hádész mindenben támogatta őt. Tetszett, hogy nem rögtön az első másodpercben szerettek egymásba, hanem szépen lassan, miközben megismerték a másik valódi személyiségét és motivációit. Imádtam a párosukat, az éles szóváltásokat és a bensőséges pillanatokat. Az otthont, amelyet együtt teremtettek.

„– Majd együtt megbirkózunk vele.

– Nem, nem fogunk. Másként látjuk a dolgokat.

– Rendben. Akkor majd tartom a virágaidat, amíg darabokra szaggatod a világot – veti fel.”

A könyvben nagy szerepet kapott a család, különösen az anya-lánya kapcsolat. Míg Démétér mindent a lánya védelme érdekében tett, addig Perszephoné ezt egy ketrecként élte meg: fojtogatta mindaz, amit az anyja védelemnek szánt, ez pedig egy mélyebb konfliktushoz vezetett kettejük között. Az ő kapcsolatuk tökéletesen bemutatta, hogy mennyire fontos a kommunikáció, a másik nézőpontjának a megismerése, hiszen csak ez vezethet pozitív változásokhoz. Perszephoné az első pillanattól kezdve ellentétben állt az apjával, Hádésszal, aki nem csak a világot, de a lányát is uralni szeretné, és ennek érdekében nem riad vissza semmitől. Kegyetlen, hűvös, a szeretetet hírből sem ismeri, de legfőképpen: félti a hatalmát, így tudja, hogy Perszephoné veszélyt jelent rá. Míg Démétér a szerető, ám néha rosszul döntő anyát testesíti meg, addig Hádész a nem létező apát, a kegyetlen zsarnokot, az istenek királyát.

„Anyám azt mondta, a biztonságom azon múlik, mennyire félnek. Szóval, ha adnom kell valamit az isteneknek, amitől félhetnek, hát, legyen.

Magát a Poklot kínálom fel nekik.”

A főbb karakterek mellett nagyon érdekes és színes egyéniségekkel találkozhattunk: megismerhettünk számtalan istent és istennőt, nimfát, és egyéb természetfeletti erőt, ők pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a történet ennyire élvezetes legyen. A mellékszereplők közül egyértelműen a Sztüx volt a kedvencem, ez a humoros és erőteljes lény, aki Perszephoné egyik nagy támasza volt. A leírások szemléletesek, az írásmód magával ragadó, a cselekmény izgalmas – Ez egy teljesen új Perszephoné és Hádész értelmezés, amely a legelső oldaltól kezdve rabul ejtett, és nem engedett szabadulni. Egyaránt aranyos, kedves, vicces és kellően sötét – a szerző rendkívül jól eltalálta az arányokat.

A Girl, Goddess, Queen egy szerethető ifjúsági retelling, amely biztos vagyok benne, hogy sokak szívét elnyeri majd. Ha szereted az erős női karakterekkel dolgozó feminista történeteket, akkor ne hagyd ki ezt a regényt.

Tervezed olvasni a könyvet?

A kötet megvásárolható ezen a linken: Girl, Goddess, Queen

Köszönöm, hogy velem tartottatok,

Dorka