A mai értékelés középpontjában Teagan Hunter Can't Text This – Nehogy megírd! című regénye áll. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fülszöveg:
„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”
Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.
Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.
Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.
Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.
Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.
Hagyd, hogy felüdítsen!
A könyvről:
Nagyon szeretem Teagan Hunter Légy merész sorozatát, úgy gondolom, hogy ezek a könyvek tökéletesen alkalmasak egy kikapcsolódással töltött délutánhoz. Könnyed, humoros történetek, amelyekben nincsenek túlzottan nagy drámák. Egyszerűen jó érzés olvasni, engem mindig feltöltenek az ilyen regények.
A Nehogy megírd Robbie és Monty történetét meséli el. Előbbivel már az előző két kötetben is találkozhattunk, számomra már akkor érdekes karakternek bizonyult, és érdeklődve vártam a saját regényét. Monty a fájdalmas történések után új városba költözik, ahol viszonylag hamar megismerkedik egy bárban Robbie-val, a karizmatikus és jóképű sráccal. A vonzalom tagadhatatlan közöttük, de az együtt töltött estéjük sokkal hamarabb véget ér, mint azt Robbie szeretné. Ám szerencsére a lány megadta neki a telefonszámát…
Az "ellentétek vonzzák egymást" típusú történetek mindig is közel álltak a szívemhez. Van abban valami érdekes, amikor két, látszólag teljesen különböző személyiség egymásra talál, és közös kapcsolódási pontokat fedeznek fel. Robbie és Monty karakterüket tekintve nem is állhatnának távolabb egymástól, hiszen míg előbbi egy tetovált, rosszfiús beütésű szingli apuka, aki nem fél kimondani a gondolatait, addig utóbbi egy szelíd, visszafogott, kedves természetű nő, aki eléggé szigorú keretek között nevelkedett. Mindezen különbségek ellenére már az első oldalaktól érezhető volt a szikra kettejük között, amely a történet előrehaladtával egyre erőteljesebb lett. Úgy gondolom, hogy nagyon jó párost alkottak, tényleg szó szerint kiegészítették egymást. Robbie segített Montynak kibújnia a csigaházából, a lány pedig elérte, hogy Robbie sokkal elkötelezettebb legyen. Imádtam kettejük párbeszédeit, a humoros sms üzeneteket. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, köszönhetően főleg Robbienak, akinek mindig volt egy-két vicces megjegyzés a tarsolyában, Monty visszafogott reakciói pedig csak olajat öntöttek a tűzre. Szívmelengető volt olvasni, hogy Robbie mennyire jó viszonyt ápol a fiával és mennyire bensőséges kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, Xavie humora pedig nagyon jól leképezte az apjáét. Eszméletlen aranyosak voltak. Ha pedig az aranyosságnál tartok, akkor muszáj kiemelnem a könyvben megjelenő kecskéket és a nyuszit, akik szokás szerint elrabolták a szívemet.
Az előző kötetekhez hasonlóan ebben is nagy szerepet kaptak az sms-ek és a szenvedélyes jelenetek. Maga a könyv is egy erős nyitánnyal indult, amely megteremtette a regény hangulatát. A történet csak úgy vitt magával, nagyon gyorsan lehetett haladni vele, köszönhetően az elbeszélésmódnak. Persze egy kis konfliktus sem hiányozhatott, de örülök, hogy a karakterek ezen is túl tudtak lendülni. Bár bevallom ez a konfliktus egy olyan félreértésből fakadt, amely egy kicsit erőltetettre sikeredett, hiszen számomra teljesen természetes lenne, hogy ha ilyen szinten beszélgetünk a másikkal, akkor pontosabban is rákérdezünk az életük fő aspektusaira. De ennek ellenére is szerettem a könyvet, számomra tökéletesen azt adta, amit vártam tőle.
A Nehogy megírd hozta a megszokott Teagan Hunter színvonalat, vicces jelenetekben és romantikus pillanatokban itt aztán nem volt hiány. Különösen tetszett, hogy a regényben megjelentek az előző kötetek szereplői is, jó volt újra látni őket. Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szeretne elmerülni egy könnyed new adult történetben.
Ti olvastátok már?
A sorozat megvásárolható ezen a linken: Légy merész
Köszönöm, hogy velem tartottatok,
Dorka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése